Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-24 / 70. szám

1977. március 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hazánk számára különösen nagy jelentőségű a magyar­szovjet gépipari együttműködés, amely a kölcsönös előnyök, a testvéri együttműködés és segítség szellemében már ed­dig is nagy eredményeket hozott a magyar népgazdaság­nak. Ezekből, valamint a sokat ígérő tervekből mutatunk be összeállításunkban néhányat. Versenyképesség: baráti kézből Összefogás a gépiparban 0 KÖSZÖNTÉS SZÁLAI 1A Csepel Művek Fém­művé — a tröszt 19 ■ gyárának egyike — 20 ezer féle terméket készít. Rézből, bronzból, nikkelből, acélból és számtalan ötvöze­téből gyártanak szalagot, hu­zalt, rudat, csövet — naponta összesen 23 millió forint ér­tékben. A Fémmű 1975-ig dúskált a rendelésekben, nem tudta kielégíteni a gyorsan növekvő hazai szükségleteket. Azután az egyik pillanatról a másikra mintha elvágták volna, megszűnt a rendelők sorbanállása, az igények köz­ponti rangsorolása, sőt mun­ka után kellett nézni. A ha­zai lehetőségek híján külföl­dön. Nem mindig jő üzlet a tőkés export Az első nekifutásra a tőkés export kínálkozott célszerű­nek és jövedelmezőnek. A gazdasági tisztánlátást azon­ban zavarta, hogy a Fémmű az alapanyagok túlnyomó többségét a Szovjetunióból vásárolja. Ezért a gyár tőkés exportjához 1976 januárjától csak tőzsdei árfolyamon, nyugati piacokról vásárolt alapanyagot használhat fel. Így már nem mindig bizo­nyul jó üzletnek a tőkés ex­port. Sőt, némely esetben ki­derült, hogy-az alapanyag vá­­sárlásáhez felvett devizahitel visszafizetését is alig tenné lehetővé a tőkés export ár­bevétele, a Fémmű költségei­ről, hasznáról nem is szólva. Az viszont egyértelműen mindenki számára világossá vált, hogy igen kedvező szá­munkra a szovjet alapanyag­import, amely rézből, nikkel­ből, horganyból a teljes bel­földi szükségletet fedezi. — A szovjet partner teljes biztonságot is garantál az el­látásban — mondja a Fémmű kereskedelmi igazgatónője —. Az új ötéves terv indulásá­nál például elhúzódtak az ál­lamközi tárgyalások, az ár­megállapítások, és ezért nem tudtunk időben szerződést kötni. Telefonon kértük te­hát szovjet partnerünktől a szokásos szállítmányt. „Már három napja útnak indítot­tuk” — hangzott a válasz. Együtt működés A Fémmű szovjet kapcso­lataiban a nagyszabású alap­anyagszállításra a műszaki és a gazdasági együttműködés mind igényesebb formái épülnek. Az alapanyagot pél­dául újabban már például nem tömbökben, hanem rész­legesen feldolgozva, melegen hengerelt szalagtekercsekben szállítják a Sozvjetunióból. A nagy tömegben hengerelt anyagok kiváló minőségűek, s bővítik a Fémmű gyártóka­pacitását. A sárga- és vörös­réz szalagtekercsek után nik­kel és berilium-bronz ab­roncsok is érkeztek a külföl­di partnertől. Ilyen korszerű anyagok Csepelen még nem készültek. Ezért szükségessé vált a sokoldalú műszaki tu­dományos együttműködés is. Magyar szakemberek tanul­mányozták a szovjet gyártási tapasztalatokat, idehaza szov­jet rajzok, leírások, tanácsok alapján dolgoztak. A csepeli próbagyártás mintáit a Szov­jetunióból ellenőrizték, s amikor az jónak bizonyult megindulhatott a tömeges gyártás és szállítás. Előzőleg persze sok-sok műszaki problémát kellett megoldani. Íme csak egy kö­zülük, a nikkel-szalagok fe­lületének tisztítása. A Szov­jetunióban ezt már megoldot­ták. De mivel ott sem készül­nek ilyen berendezések soro­zatban, elküldték hát a kon­strukció rajzát, s a rajzok alapján legyártották a beren­dezést Csepelen. A körkefé­ket ingyen küldik hozzá a Szovjetunióból, mert Magyar­­országon nem készül hozzá megfelelő minőségű drót. Mondhatjuk: elvtársi segít­ségnyújtás. De a kölcsönös érdekeltség is nyilvánvaló. A Fémmű piacot talált, kiegé­szíthette mérséklődő hazai szállításait, a szovjet partner viszont az új korszerű anya­gok előállítására keresett és talált gyártó kapacitást. A nagyobb tudás kamatai — Az új speciális anyagok iránt a hazai kereslet egye­lőre még szerény mértékű, annál nagyobb a nyugati ér­deklődés — mondja a keres­kedelmi igazgatónő. A korszerű termékek már nyugati alapanyagok felhasz­nálásával is jövedelmezően exportálhatóak. A fejlesztés növeli a Csepel Művek Fém­művé versenyképességét, s a szovjet segítséggel megszer­zett nagyobb tudás és tapasz­talat kamatos kamatjával együtt megtérül. A kapcsolatok szüntelenül tovább fejlődnek. A csepeliek legújabb termékei a réz— króm és réz—króm—cirkon rudak próbadarabjait most vizsgálják a Szovjetunióban. Várják a kedvező választ a Fémműben. Ha a próbagyár­tás kifogástalannak bizonyul, megkezdődhet az újabb ter­mékek üzemszerű gyártása és exportálása. Hétféle vesszőfotel készül a tiszaalpári Háziipari Szövetkezet vezsenyi rész­legében. Termékeiket Hollandiába, Franciaor­szágba és az NSZK-ba exportálják. Tanácskozás a NIM-ben A nehézipari vállalatok igazgatói, személyzeti veze­tői és párttitkárai tegnap a Nehézipari Minisztériumban tartott országos tanácskozá­son értékelték a káder- és személyzeti munka tapaszta­latait és megjelölték a to­vábbi teendőket. Dr. Simon Pál miniszter elemezte az állami személyzeti munkáról szóló határozatok teljesítésé­nek helyzetét, a kedvező és kedvezőtlen tenednciákat és a fejlesztés soronlévő fel­adatait. Magyar—csehszlovák vízügyi tárgyalások Tegnap Miskolcon meg­kezdődött a magyar—cseh­szlovák közös műszaki bi­zottság tiszai albizottsága idei ülése, amelyen részt vesznek a Szlovák Vízgaz­dálkodási és Erdészeti Mi­nisztérium, a Kassai Vízügyi Igazgatóság, valamint az Or­szágos Vízügyi Hivatal és az Észak-magyarországi Víz­ügyi Igazgatóság szakembe­rei. A háromnapos megbeszé­lésen megtárgyalják a Bod­rog árvédelmi töltése erősíté­sének, valamint a Bodrog­köz belvízrendezésének mindkét felet közösen érdek­lő feladatait. védőnő létére, adminisztrációs munkát vállalt. Emlékszem éjszakákon át si­­labizálta a számokat. Pász­tázta a rubrikákat föl- s alá, míg végre elkészült a rende­lőintézet gazdálkodási mér­lege. Akkortájt tizenhatodik születésnapom közelgett,. öl­töny dukált már, felnőttes — alája fehér ing nyakken­dővel — de a biztos jövede­lemből, a védőnői fizetésből nem futotta volna ... Az elmúlt hetekben idéző­­dött újra a régi emlék, le­hányva magáról évek pán­célját. Talán nehezen olda­laz így első pillantásra sül­dőkorom múltjához, mégis a Tisza Cipőgyár, a papíros, az aprítógépgyáriak felajánlott millióiról, vállalásairól ötlött eszembe az a születésnapi öltöny. Ki ne tudná, Csepel­ről hangzott el a felhívás, s vándorolt az országban üzemről üzemre hömpölygő­vé duzzasztva a vállalások folyamát. Szolnok megye is kivette a részét, oldalakat töltene meg csak önmagában a vál­lalatok, szövetkezetek felso­rolása. Pofonegyszerűnek tű­nik, ha leírja az ember: „A martfűi Tisza Cipőgyár Má­jus 1. szocialista brigádja vállalta, hogy a kezük alól kikerülő termékek első osz­tályúak lesznek...” A bri­gádnaplóba is bejegyzett mondat a minőségről tudó­sít. egyszerűen, mondhatni természetességgel. De ha ilyen sima az ügy, akkor hol keresendő az értéke? — kérdezhetné bárki. A válasz: a cipőgyári asz­­szonyok munkájában. Az aláírást követő nyolcórás műszakokban, amikor ese­tenként az előírtnál gyen­gébb minőségű az anyag, amikor a gép is „zaklatottab­­ban”, kitérőkkel szalad, s a hibát csakis az ember javít­hatja ki. Adott esetben ide­gesítő pillanatok, visszasza­lad a kéz a varrás, ragasztás már elvégzett, de félresike­redett mozzanatára. A gon­dolatok eltávolodnak az ün­nepélyes aláírástól, s vissza­kanyarodnak nyolc óra múl­tával, a kiváló, elsőosztályú lábbelikkel... Az összegzések milliárdjai, megfogalmazásai mögött te­hát kinek-kinek a saját jó munkája testesül meg. A jászberényi Hűtőgépgyár 325 szocialista brigádjának felajánlásai között például az anyag- és energiatakaré­kosság a legfontosabb cél. Ismétlem önmagam, milyen egyszerű első pillantásra a feladat. Sokan még azt is gondolják, hogy á jászberé­nyiek majd időben leoltják a műhelyben a villanyt, vagy netgn kevesebb szigetelő habanyagot fecskendeznek a hűtőgépek fémlemezei kö­zé. És a látszat mögött ott bú­jik a valóság, a mindenna­pos felelősségteljes munka. Felelősségteljes, hiszen gyártmányaiknak állni kell a versenyt a piacon. A másik oldalon — de ez a „két ol­dal” az előkészítő, a szerei­dé nyolc órájában összemo­sódik — a töprengés; miként lehetne új célgépek, lemez­vágó sablonok, s még ki tud­ja hányféle megoldással, az amúgy kárba vesző anyagot és energiát megmenteni. A nagyvállalat bevételét növe­lő késztermékre váltani. Az országban és a megyé­ben, az Aprítógépgyárban, a Papírgyárban, a Járműjaví­tóban. vagy éppen a felso­roltakhoz képest kicsiny me­zőtúri Fonalnemesítő és Sző­nyegszövő Háziipari Szövet­kezetben, ugyanez a vonás fedezhető fel. Az eszterga­gép, a papírkígyót futtató gép, vagy éppen a szövőrá­ma mellett mindenki jobban igyekszik az eddiginél. Az elismerés, a tisztelet, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik szü­letésnapjának szól. Moszkvá­ban, Csepelen, Berlinben, Varsóban, a kisebb és a na­gyobb közösségekben milliók emlékeznek az ünnepre, az új kor kezdetére. Történe­lemtudók, filozófusok, könyv­tárnyi tanulmánya bogozza, méltatja a sorsfordulót az elemzések régióiban. A bri­gádvezető a papírgyárban, az állatgondozó a jászladá­­nyi Egyetértés Téeszben az ész szava mellett, a maga néhány százalékával — ön­magában szemlélve véges erejével — az érzelmi kö­szöntést is adja. majd összegez-Jövöre zük az évfordu­ló tiszteletére in­dított munkaverseny ered­ményeit. Elhangzik majd, hogy a munkások közösségei teljesítették vállalásaikat, hogy több jutott a bölcső­dék, óvodák, öregek napkö­ziotthonának fejlesztésére a társadalmi munkából. Újítá­sok, korszerű munkarendszer bevezetése kapcsolódik majd a szocialista brigádok mun­kájához. És bár emléktáb­lák majd nem nagyon hir­detik, a cipőgyári munkás­nőben, a hűtőgépgyári terve­zőben, a tsz traktorosában akkor is tovább él az emlék. Az, hogy 1977. gyarapodásá­nak szálai távolabbra vezet­nek. Térben és időben nem vághatok el az országhatár-Kovács József JÁSZBERÉNYBEN IS nal... M. A. Anyám, Az OTP a lakosság szolgálatában Tavaszi napfény játszik a víz­tükörrel. Hullámgyűrüt vetve időnként kidugja fe­jét egy-egy ponty. Sekély víz­ben, a part mentén Indul a ke­rítőháló elejét vontató halász. Ketten a partról segítenek neki kötéllel, a többiek lassan enge­dik utána a súlyos halfogó szer­számot. A csónakos hosszúnye­­lű szákkal bolygatja a teleltető tő mélyebb üregeit — a zugok­ból nyílt vízre irányítja a hala­kat. Ä háló lassan körülöleli a tavacskát. Feszülnek az izmok a parton, a vízben s a víz alatt — a nagytestű pontyok riadtan ro­hannak a láthatatlan akadály­nak. A háló öblében pezseg, forr a víz. A szák merül, s az osztályozó asztalra emelik az élő tükörként csillogó halakat. Kilón felül jobbra, a kosarakba, a kisebbeket vissza a szomszéd tároló vizeibe. Mérés, számítás. Tavaly 14 mázsa 84 kiló volt az átlag egy hektárnyi vízterület­ről. Saccolás: az idén se lesz kevesebb. A kocsi elindul a pi­acra szánt halakkal, ketten pe­dig már a hálót akasztják ki száradni. A Palotás! Állami Gaz­daság tiszasülyi II. számú kerü­letének Előre szocialista brigád­ja letelepszik a tő partján. Né­zik a zavaros vizet. — Nem sok maradt benne — jegyzi meg valaki. Rá lehet gyújtani embe­rek. .. A szák 8—10 kilót merít egyszerre „Eredményesen segítették a város lakásépítési prog­ramjának megvalósítását, az ügyintézés korszerűsítésé­vel hasznosan igazodtak a termelőüzemek munkarend­jéhez, a szolgáltatások sok­féleségével pedig hozzájárul­tak a lakossági igények ki­elégítéséhez”. — Jászberény­ben a napokban megtartott tanácskozáson értékelték így az OTP jászberényi járási­városi fiókjának munkáját. Az évenként megismétlődő beszámoltató tanácskozáson jelen voltak: Szentesi Lász­ló, a városi pártbizottság el­ső titkára, Major Tibor, a járási pártbizottság első tit­kára. Szalóki László, a váro­si tanács elnökhelyettese és Szűcs Ferenc, az OTP megyei igazgatója. A takarékpénztár jászbe­rényi fiókjának lakossági be­tétállománya tavaly 60 mil­lió forinttal növekedett, ami tízmillióval volt több a tervezettnél. A betéttulajdonosok száma 19 ezer 264, az egy lakosra jutó betét összege 8026 fo­rint, 1204 forinttal több, mint a megyei átlag. Ifjúsá­gi takarékbetétkönyve ben­ne 7 millió forint megtaka­rított pénze több, mint 1200 fiatalnak van a városban. A lakosságnak nyújtott hi­tel 1976-ban meghaladta a 96 millió forintot, és ered­ményesen segítette a lakás­építést. Az év során 102 OTP-beruházású társaslakás épült, ebből nyolcvanhármat munkáscsaládok vásároltak meg, 18 olyan család költő-, zött OTP-lakásba, amelyben háromnál több gyerek van. Az OTP-fiók egyik leg­népszerűbb és leghaszno­sabb szolgáltatása az át­utalási betétszámlák in­tézése. Az év végéig mintegy 900 lakos adott megbízást a fiók­nak a villany-, a víz-, a tv­és a rádió-, a hírlap-, a lak­bér-, a telefonszámlák, az adó és a biztosítási költsé­gek intézésére. Növekedett és az év végére elérte a 35 millió forintot a gépkocsi­­nyeremény-betétállomány összege. Az elmúlt év eredményei között említették a tanácsko­záson, hogy az OTP mun­karendjével egyre jobban igazodott a termelőüzemek munka-, a munkábajárók szabad idejéhez, hozzájárul­va ezzel a munkaidő-kiesés csökkentéséhez. A hétfői és a szerdai napokon a pénztá­ri órák — meghosszabbított idővel — 16 óráig, ügyfélfo­­szolgálatot 17 óráig tarta­nak. A munkaidő-kiesés csök­kentését szolgálta a kihelye­zett üzemi ügyintézés, vagy az azonnali hitelfolyósítás. Tavaly például 45 munkás­lakás értékesítésének ügyira­tait „intézték” a Hűtőgép­gyárban. Több száz hiteligé­­lő kapta meg a kért össze­get az igénylés benyújtásá­val egyidőben. A tanácskozáson külön elismeréssel szóltak a jászberényi fiók „Rá­kóczi” szocialista brigád­jának munkájáról. A szorgalmas kollektíva ta­valy megkapta a „Vállalat kiváló brigádja” kitüntetést, és az elmúlt évi munkája alapján újból — ezúttal ne­gyedszer — az aranykoszo­rús jelvény tulajdonosa lesz. A tell hálót erősen markolni kell Halászfüggöny mögött Fotó: T. Katona László

Next

/
Thumbnails
Contents