Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-22 / 68. szám
1977. március 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 fi jövő emberei formáljak Fiatal művelődésügyi dolgozók kitüntetése Tegnap Szolnokon Befejeződtek a diáknapok megyei művészeti bemutatói A martfűi cipőipari szakközépiskola Vihar Béla A kék tündér hídja című müvét vitte színpadra. Képünkön jelenet az előadásból Az országos diáknapok megyei művészeti bemutatója tegnapelőtt Szolnokon a Tiszaparti Gimnáziumban a szólóénekesek, duettek, tercettek, kvartettek, kvintettek versenyével folytatódott. A zsűri az említett kategóriákban közel ötven produkciót hallgatott meg és értékelt. kuifámiiíMzán 30 éves a Tisza táj Rangos irodalmi estet hallottunk pénteken este a szegedi Tisza Szálló koncertterméből. A 30 éves Tiszatáj, a nagy elődök nehéz útját szabadon folytató irodalmi folyóirat mutatkozott be az országnak élőszóval. A vidékinek egyáltalán nem minősíthető Tiszatáj at mi, alföldiek jól ismerjük. Tudjuk róla, hogy három évtizede alatt nemcsak az irodalmat, annak jelenét szolgálta kiválóan, hanem új meg új tehetségeket indított útnak, fiatal költők, írók fóruma volt, s az jelenleg is. Elég csak a legutóbbi idők két befutott, „többkönyves”, Szegedről indult fiatalját idéznem: Veress Miklós költőt és Fenákel Judit írót. A majdnem egyórás műsorban megismertük a Tiszatáj harminc évét, s jó válogatásban, kitűnő előadásban a köré csoportosult írók, költők műveit is. Mennyire volt érdekes és jó a műsor? Talán azzal válaszolnék : szívesen hallgattam volna tovább, akár két órahosszáig is. Zöldség, gyümölcs Ez volt a témája a rádió 90. sajtókonferenciájának, amelyet Kecskemétről, a Zöldségtermesztési Kutatóintézetből közvetítettek. Élő, egyenes műsor volt, amelyhez sok kérdés érkezett — amelynek bizonyosan a felére se sikerült válaszolni. Bár a téma mindenkit érdekel, a percek múltával a hallgató figyelem lanyhult. Kicsit szokványos már így a sajtókonferencia, helyenként pedig unalmas is. Erről mit se tehet a szerkesztő-riporter kiváló kettőse, Boros János és Rapcsányi László. Elvégre nem magyarázhatják el, adás közben is a nagytudományú válaszadó szakembereknek, hogy a kérdésekre röviden, tömören kell válaszolni, kiselőadás tartására a konferencia nem fórum. Mindettől függetlenül őröltünk a sok jó, megvalósuló tervnek. Már csak az kell, hogy több, jobb és olcsóbb zöldség, gyümölcs várja a vásárlót a piacon, a boltokban. Röviden ötszáz falusi, termelőszövetkezeti asszony vonatra ült, hogy meglássa a tengert, pihenjen Opatíjában. Március nyolcadika előtt indultak, s velük utazott a riporter, Rádai Eszter is. Az utazás élményeiből jó ízű félóra kerekedett, amit érdemes volt meghallgatni. Az asszonyok Somogyból, Békésből, Szolnok megyéből, — az országból — jó munkájukért, munkahelyük ajándékaként láthatták meg a tengert. S ami talán ennél is több: megismerték egymást, barátságok szövődtek. Foglalkozása újságíró volt címmel Komor Imre születésének 75. évfordulója alkalmából méltó dokumentműsort sugárzott vasárnap a Petőfi Rádió. Goromba tévedés! A tegnapi Reggeli krónikában Várnai Zsenit idézte a műsorvezető-szerkesztő emigyen: „a néhány éve elhunyt”. Illenék tudni, hogy Várnai Zseni él! Otromba és tudatlansággal se magyarázható az ilyen tévedés. Nem segít az se, ha néhány perc múlva helyesbítenek, elnézést kérnek. S még azt is odamondják: „akinek halálhírét költik, sokáig él”. <S J) A Magyar Tanácsköztársa-, ság kikiáltásának 58. évfordulóján, tegnap, fiatal művelődésügyi dolgozókat tüntettek ki. Az ünnepségen Tari Kálmán, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet, s adta át a kitüntetéseket. Kocsis Emília, a tiszaföldvári Hajnóczy József Gimnázium és Szakközépiskola tanára és Berki Ferencné, a szolnoki Újvárosi Általános Iskola igazgató-helyettese az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, Böröcz Irén, a szolnoki Beloiannisz úti iskola tanára a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapták. Heten — óvónők, tanítók, tanárok — oktatási miniszteri dicséretben, négyen Kulturális miniszteri dicséretben, hatan pedig a megyei tanács elnökének dicséretében részesültek. A kitüntettek közül Kocsis Emíliát és Böröcz Irént mutatjuk be. Még többet akarok Kocsis Emilia — A kitüntetettek nevében ön mondott köszönetét. Valahogy így: „Talán eddig is tettem valamit, de még többet akarok...” Mire értette? — Iskolai oktató-nevelő munkámra. Jelenleg gyermekgondozási segélyen vagyok ugyan, de ha visszamegyek az iskolába, bizonyítani igyekszem,- hogy mennyire ambicionál, még jobb munkára serkent a társadalom megbecsülése. Érzem ennek a kitüntetésnek a felelősségét. — Jogos, hiszen alig „pár éves tanár”, s az Oktatásügy Kiváló Dolgozó kitüntetést nagyon megnézik, kinek adják. Ismerem a hivatalos indoklást, hogy miért kapta ... Jó lenne tudni, hogy önmagában mit gondol, szerteágazó munkájának melyik részét tartja legértékesebbnek. —■ Az iskolai oktató-nevelő munkában majd minden öszszefügg mindennel. Ügy vélem, az osztályomban bevezetett heti kilencórás népművelési gyakorlat szervezését értékelték ezzel a kitüntetéssel. De ez csak egyik része iskolai munkámnak. A pártalapszervezet titkára vagyok, tőlem telhetőén igyekszem elősegíteni az iskolai nevelőmunka hatékonyságát, eredményességét. — Nem is kérdezem, hogy ez konkrétan mit jelent. Mindent, — ha szabad úgy mondanom: áldozatvállalást egy életen keresztül, hogy művelt. becsületes felnőttekké váljanak a tanítványok. Egyébként Debrecen után jól érzi magát „Földváron”? — Jól, mondhatom nagyon jól. Nyaranta férjemmel és diákjainkkal mindig Odorváron vagyunk, folytatjuk a Hajnóczy-barlang feltárását. Remek pihenés, hasznos szórakozás ez, erőt ad a munkához. Mindennap próba A pedagógus sokszor nem is sejti milyen szerepet játszik tanítványai életénekalakulásában. Az abonyi Böröcz Irén, ha nem hallgatta volna a Kodály és Bartók szellemében tanító Kardos Pál előadásait — a szegedi Tanárképző Főiskolán — akkor alighanem hűtlen lett volna a pedagógiához. A szolnoki Beloiannisz úti Általános Iskola fiatal énektanárnője így emlékezik főiskolás éveire: — Harmadéves koromban határoztam el végleg, hogy tanár leszek, s ezt követően tudatosan készültem a választott hivatásomra. Kardos Pál ismertetett meg Kodály zenepedagógiájával, az énekzene tanításának szépségeivel. A másik szakomat, a történelmet negyedannyira sem kedveltem meg, mint az éneket. 1971 óta dolgozom, egy tanévben történelmet is tanítottam, de úgy érzem, hogy csak az énekórán vagyok igazán otthon. S persze a karvezetésben is. Az iskola alsó tagozatos kórusában hatvan kisdobos, a felső tagozatosban nyolcvan úttörő énekel. Szép sikereket ért el mindkét kórus a városi, megyei kulturális seregszemlében, sőt a felső tagozatosok rádiófelvétellel is dicsekedhetnek. Ugyancsak Böröcz Irén vezeti a szolnoki Vegyipari Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola kórusát. Énekel az Áfész Kodály kórusában. — Minden napra jut egy próba... — A tanév tíz hónapjában jóformán semmi másra nem jut idő, mint a tanításra, próbákra. Még a vasárnap sem mindig az enyém, mivel Operába járunk a tanítványaimmal. Böröcz Irén — Az ének a készségtantárgyak egyike. A szülőket s gyakran a gyerekeket sem érdekli, milyen osztályzatot kapnak belőle. — A legszívesebben én magam sem adnék osztályzatokat. Énekelni, zenével foglalkozni nem az ötösökért kell. Meggyőződésem, hogy nincs „botfülű” gyermek. Mindenki hangját lehet fejleszteni, sőt kell is, hogy élvezni tudja a zenét, érzelmileg feltöltődjön belőle. — Milyen tervei várnak még megvalósításra a jövőben? — Hosszú ideje hallgat a hegedűm, mivel a nap huszonnégy órájából nem jut mindenre idő. A közeljövőben szeretnék játszani a Szolnoki Szimfonikus Zenekarban, ahol apám is hegedül. Az iskolában pedig létrehozunk egy úttörőzenekart. T. G. — T. L. Fotó: M. G. A zsűri elnöke elmondotta, örvendetes, hogy nagy létszámmal, igazi lelkesedéssel vettek részt a fiatalok az énekversenyen. A műsorban népdalkincsünk legszebb darabjait, s az európai zene gyöngyszemeit, reneszánsz műveket szólaltattak meg. Dicsérte a versenyzők muzikalitását, énekkultúráját, felhívta azonban a versenyzők s tanáraik figyelmét az életkornak megfelelő műsorválasztásra és a szép magyar kiejtésre. A zsűri az egri bemutatóra javasolta Bakator Magdolnát, a tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium és Szakközépiskola tanulóját; az Ötvös Edit—Pál Irén kettőst, a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola Fehérvári Judit—Deák Róza—Tóth Bála tercettjét, a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és S»RK«D0W üdy Endre verses prózamondó verseny A középiskolás diákok Részvételével Sarkadon rendezett háromnapos országos Ady Endre vers- és prózamondó versenyen vasárnap hirdették ki az eredményt. A tizenkilenc megye két-két versenyzője, Budapest tizenkét diákja, az Ady Endre nevét viselő gimnáziumok és kollégiumok egy-egy résztvevője közül az első három helyezést Bódy Katalin barcsi, Morvái Marianna pápai és Szalma Tamás szentesi középiskolás szerezte meg. Tapasztalatcsere Nyíregyházi főiskolások az NDK-ban 1977-ben tovább bővíti kapcsolatait NDK-beli test\iér intézményé vei a Nyíregyháza két felsőoktatási intézménye, a mezőgazdasági és tanárképző főiskola. A nyíregyházi pedagógusjelöltek közül például áprilisban 10 testnevelés szakos hallgató utazik Zwickauba, ahol nemcsak vendégeskednek, hanem szervezett keretek között — hospitálásokon — ismerkednek a testnevelés oktatásának NDK- beli módszereivel. A mezőgazdasági főiskola oktatói és hallgatói a Werder Havel-i kertészmérnöki intézettel való kapcsolat mellett ez évben együttműködést létesítenek a frisacki gépészeti főiskolával. A tervek szerint a két intézmény között szakemberek és hallgatók tapasztalatcseréjére kerül majd sor. Egészségügyi Szakközépiskola, valamint a Keszthelyi Éva— Varga Erika—Buska Teréz—Szabó Gábor—Csikász Tamás kvintettjét, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium tanulóit. Az idei diáknapok megyei bemutatóinak utolsó napján, tegnap a diákszínpadok és a kórusok álltak pódiumra. A szolnoki Vegyipari-, Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola aulájában középfokú oktatási intézmények 23 kórusa mutatta be főként XX. századi szerzők alkotásaiból és népdalokból válogatott műsorát. A változó színvonalú versenyen a zsűri arany oklevéllel jutalmazta a Szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium kórusát (vezényelt Rigó Éva), a kisújszállási Móricz Zs. Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola kórusát (vezényelt Po-HÄNYSZOR lehet ugyanarról, ugyanazt, ugyanúgy elmondani? Végtelen sokszor. Legalábbis így tűnhet ez azoknak, akik újra és újra találkoznak a moziban a katonáskodás humoros helyzeteit kihasználó filmekkel. A téma valóban a jó viccek örök aktualitásával rendelkezik. („Egy újoncnak minden őrmester új.”) Talán ezen is csak az általános leszerelés változtathat, de addig még végignézhetünk egykét ebből a forrásból táplálkozó jól-rosszul sikerült filmvígjátékot. Most például egy rosszat. 1944. szeptember. Ezzel a felirattal indul a film, és erre a tájékoztatásra szükségünk is lesz, mert sokáig semmi jel nem utal arra, hogy háború van. Pedig igazán érdekelt felek, francia katonák közé kerülünk. De nekik — talán sejtik, hogy most egy filmvígjátékban szerepelnek, ahol ritkán folyik vér — eszük ágában sincs harcolni. Inkább elszórakoznak a „törzsőrrel,” aki ebben az esetben — egy buta, kövér, ordítozó vadember, aki természetesen megfuttatja katonáit, de végül mégiscsak rosszul jár. Ez már az ő sorsa. A mienk pedig az, hogy arcizmaink különösebb fárasztása nélkül rendületlenül nézzük, hogyan vándororol egyik filmből a másikba ez a két figura: az üvöltöző tiszt és az izzadó, sárban kúszó közlegény. Ekkor következik valami pezsgés, amikor ebbe a békés háborúsdiba becsörtet egy sziklaöklű amerikai, és tyók Balázs), a szolnoki Varga K. Gimnázium kórusát (vezényelt Vájná Katalin), a kunszentmártoni József Attila Gimnázium kórusát (vezényelt Zsíros Ágnes), a szolnoki középiskolai kollégium kamarakórusát (vezényelt Góhér Edit), a karcagi 629-es számú Ragó Antal Ipari Szakmunkásképző Intézet kórusát (vezényelt Mészáros Ferenc), valamint a tiszaföldvári Hajnóczy Gimnázium 'és Szakközépiskola kórusát, amely egyben a nivódíjat is elnyerte. (Vezényelt Erdős Mihályné). A kórusok országos fesztiválján Gyulán, a tiszaföldvári, valamint az ezüst oklevelet nyert karcagi Gábor Áron Gizmnázium és Szakközépiskola képviseli megyénket. Az irodalmi színpadok versenyének a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ adott otthont. A 18 benevezett diákszínpad bemutatója lapzártakor még tartott. Az eredményekről, a versenyről holnapi lapunkban részletesen beszámolunk. közli, hogy titkos küldetéssel a városba tart, és francia vezetőre van szüksége. A küldetés pontos célját előttünk is titokban tartja. De ez lényegtelen, mert úgyis csak ürügy arra. hogy az akció közben bonyodalmak adódjanak. Néha adódnak is, de a tempó továbbra sem észveszejtő. Álmosítóan készül, készülget a poén. Lassan kiderül, hogy az amerikai és két ügy efogy ott francia kísérője a németek kezén levő kisvárosba tart. A rendező Michel Gerard, talán megsajnálja azt a néhány türelmesebb nézőt akit még mindig a székén tart a reménykedés (vagy a kritikaírás feladata) és kicsit felpörgeti az eseményeket. Az ezeréves katonaviccek mellett talál egy kevésbé kihasznált komikus helyzetet. Ez pedig az azonos körülmények között lévő, különböző nemzetiségű katonák nevetségességig tipikus viselkedése. Itt már néha elmosolyodunk. DUROC közlegényt nem a hősiesség, hanem a még (de nem sokáig) ártatlan menyasszony, Nicolle hajtja a városba. Neki is a szerelmeskedésen jár az esze, ahogy az már egy franciától dukál. Regis Porte-t látjuk ebben a szerepben, aki bizony nem túl nagy humorérzékkel rendelkezik. Rutinosabban profi módon komédiázik a másik két főszereplő: Robert Webber és Pierre Tornádé. Bérezés László Ápolják a hagyományokat A Szerencs Nagyközségi Tanács és a szerencsi Járási Művelődési Központ több más intézménnyel közösen pályázatot hirdetett Borsod, Heves és Nógrád megye lassan már feledésbe merülő népi díszítőművészeti hagyományainak felelevenítésére. Az „Eszak-magyarországi kaláris” címmel meghirdetett pályázatra a résztvevők lakásdíszítésre, öltözködésre alkalmas hímzésekkel, szőttesekkel, használati eszközöknél, bútornál alkalmazott fafaragásokkal, valamint gyermekjátékokkal pályázhatnak. A pályaműveket április 23-ig kell beküldeni a szerencsi várban levő Járási Művelődési Központba. A legjobb munkákat díjazzák. FILMJEGYZET Duroc, a katona
