Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-19 / 66. szám
1977. március 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Magyarország egyetlen ferde tornya Ha ezt halljuk: ferde torony, tüstént Pisának, e középolaszországi városnak híres épülete jelenik meg képzeletünkben. A több mint félszáz — egészen pontosan 54 — méter magasba felnyúló torony, amely 1174 és 1352 között épült, s amelynek teteje 4,3 méternyire tér el a függőleges iránytól. . Pisa ferde tornyát mindenki ismeri, azt viszont annál kevesebben tudják hogy Magyarországon is áll egy hasonlóképp megdőlt, sisakdíszes építmény. Szécsényben, Nógrád megye történelmi csengésű helységében találkozhat az utas vele: ott magasodik a község főterén. Dőlése persze nem „pisai” méretű, ám aki figyelmesen vizsgálhatja, hamarosan rábólinthat: bizony, dől ez is... Milyen célt — célokat — szolgált egykor a szécsényi ferde torony? Előbb a tűzfigyelők kapaszkodtak fel magasba vivő lépcsősorán, majd később harangok szóltak tetőtartó gerendái alatt... Manapság rendszerint zárva van barokkos keretű bejárata, miképp tört sisakra emlékeztető tetőzete alól sem hallatszik a tűzjelzők kiáltozása vagy a félrevert harangok riadt csengése... Azonkívül, hogy a XVIII. század második felében építették fel Magyarországnak ezt az egyetlen „ferde” tor.nyát, a három emeletnyi magas építményről nem sokat tudunk. így az sem ismert, hogy mikor kezdett dőlni. Talán mindjárt az utolsó tetőcserép helyrekerülése után, talán valamivel később... Ami biztos, hogy Borovszky Sámuel Nógrád vármegye története című híres könyvében már így, ferdén ábrázolja a korabeli rajz. Noha nem világhíresség, nekünk mégis kedves ez a torony: itt magasodik, itt „dől” a műemlékekben, építészeti furcsaságokban nem túlságosan gazdag Magyarországon. Akácz László ■marxista elmeleti kisenciklopédia 3 Világnézet és filozófia Mi a világnézet? Röviden szólva: mindennapos képünk a világról. Szűkebb és szélesebb környezetünkről. Nézetet mondunk, de inkább vélekedéseket, véleményeket értünk: laza, kevéssé rendezett, nem feltétlenül végiggondolt ismereteket és megítéléseket. A világnézet kölcsönhatásban van a filozófiával — sőt a tudománnyal is —, de nem azonos velük. Miért? Mert a hétköznapi életben való eligazodást szolgálja, s ezt a filozófia tézisei és a tudomány igazságai önmagukban még nem teszik lehetővé. A világnézetben persze — köznapi és személyes használatra szóló formában — jelen vannak a filozófia és a tudomány elemi, részmozzanatai. És ez a lényeg. A világnézet kialakulása nem elvont tételek máról holnapra történő elsajátítását jelenti, hanem hosszan tartó folyamat, amelybe a hagyományok, a család és a szülői környezet, a társadalmi közvéleménnyel való érintkezés, a tanulmányok és az élettapasztalatok egyaránt belejátszanak. S nem elhanyagolható körülményként az ember személyisége, pszichikai alkata sem. Jól ismert, hogy azonos elveket valló egyének ugyanarra az eseményre gyakorta beállítódásuktól, vérmérsékletüktől függően egészen másképp reagálnak: másként fogad egy napi hírt a zárkózott, merev, körülményeskedő személyiség és megint másként az olyan ember, aki gyakorlatias, jó kapcsolatteremtő, nagyvonalú, gyors érzelemnyilvánító. Ezért mondjuk, hogy a világnézet mindig személyes jellegű, egyénileg „kidolgozott”. Hangsúlyaiban és árnyalataiban egyénileg színezi — gazdagítja vagy szegényíti — azokat az ismereteket, amelyeket a filozófia és a tudomány tár fel a világról az emberek számára. A filozófia ugyanis már kilép az emberek hétköznapi életének világából. Sőt éppen arra törekszik, hogy olyan képeket és ismereteket nyújtson a természetről és a társadalomról, amelyek messzemenően megszabadítottak a hétköznapi élet személyes, egyedi és esetleges szempontjaitól. Arra törekszik, hogy — éppen a világnézet befolyásolása útján — e szempontok helyére lépjen és bemutassa azoknak esetenként fonák, torz jellegét. Hozzunk egy példát: ami a hétköznapi életét élő vallásos ember számára természetes és magától értetődő — például isten létezése —, az a filozófia számára már távolról sem az. A marxista—leninista filozófia bemutatja, hogy „isten létezése” sajátos történelmi körülmények között létrejött sajátos válasz — feloldás és vigasz — az ember történelmi kiszolgáltatottságára. És az ember társadalmi helyzetének radikális megváltoztatásával elveszti szerepét és történelmi létjogosultságát. Csöppet sem „magától értetődő” és „természetes” jelenség tehát. A filozófia ezért a valóság elvont — nem köznapi — gondolati szinten történő, átfogó igényű feltárása. A marxista—leninista filozófia specifikuma, hogy ezt a munkát a valóságot — a természetet és a társadalmat — működtető törvényszerűségek feltárása Altján kívánja elvégezni. E filozófia materializmusa azt jelenti. hogy a törvényszerűségek feltárásakor azokhoz „kívülről” nem akar semmit hozzátenni: úgy akarja a valóságot és működési elveit megérteni, ahogyan azok vannak. A marxizmus ezért ráutalt a tudományra: segítségével leírja a valóságot. De több, mint a valóság hiteles és átfogó leírása. A marxizmus a gyakorlat filozófiája is: tudomány, filozófia és ideológia szerves kapcsolata. Nem egyszerűen a valóság elvont szinten történő reprodukciója, hanem a valóság tevékeny átformálására és értékelésére mozgósító nézetrendszer. P. Zs. Természetátalakítás és „visszaalakítás” Az élővizekben és csapadékban néha túlságosan is gazdag Zala megyében vízügyi szakemberek irányításával több mint egy évtizede „kettős természetátalakító munka” folyik. A megye hetési tájegységében a mocsarak, lápok lecsapolásával, mesterséges vízelvezetők építésével, a patak- és folyómedrek rendezésével jól termő rétegeket, legelőket és szántóföldeket nyertek. A megye más részén 600 000 —1 000 000 köbméteres tározókba gyűjtik a patakok vizét. Ezek a rendszerek árvízvédelmi szerepet is betöltenek és jótékony hatással vannak a környezetre. Az erdei patakok kis tavakban felfogott vize az erdőkben élő vadak: őzek, szarvasok, vaddisznók életfeltételeit is biztosítja. A zalai őslápok értékes talajjavító anyagot, több méter vastag tőzeget és lápi mésziszapot rejtenek. Kitermelését állami vállalat végzi. A mocsarak évtizedekkel ezelőtt kiszáradtak. A kitermelt tőzeg és lápi mésziszap helyén több kilométer hoszszú, többszáz méter széles tórendszerek alakulnak ki, az ember beavatkozásával visszaáll a táj régi természetes állapota. A nagy vízfelületek, a tavakat körülvevő nádas, szittyó a vízimadarak paradicsoma: gémek, récék, vadlibák, vadkacsák tanyája. Ezek a tavak telepítés nélkül „népesedtek be” halakkal. Az ember kezemunkája révén kialakult természetes környezetben levő tavakat a horgászok is felfedezték. Nemrégiben például többkilós csukákat fogtak ki. Utat építenek Mocsaras területek lecsapolásával és vízrendezéssel hamarosan megkezdik a Kőtelek—Tiszasüly közötti út építését. A KPM szolnoki Közúti Igazgatóságának tervei alapján az útszakaszt megerősítik és kiszélesítik. Megyei helyzetkép Hullámzik a grafikon Minedn év elején visszatérő téma: mit mutat az elmúlt esztendő bűnügyi statisztikája, milyen volt a közrend, közbiztonság az országban? A legfőbb ügyész a szokásos évi sajtótájékoztatóján így summázta: „Az ország törvényességi helyzete továbbra is jó, a jogalkalmazásban nincsenek szélsőséges kilengések, és nincsenek szenzációs bűnügyek.” A bűnügyi adatok elemzői egy-egy esztendő tárgyilagos helyzetképének megállapításához hosszabb időszak bűnügyi helyzetét veszik alapul. Az elmúlt tizenkét évben a bűncselekmények alakulását jelző grafikon állandó hullámzást mutatott: 1969-ben süllyedt legmélyebbre és tavaly emelkedett a legmagasabbra. (Országos átlagban fi bűnügyi adatok; tükrében 7.1 százalékkal, Szolnok megyében 12.8 százalékkal követtek el több bűncselekményt, mint 1975-ben.) A legnagyobb ingadozást a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények görbéje jelez. 1973-ban, majd 74-ben figyelemre méltó volt a csökkenés, de 1975-ben és tavaly ismét felfelé ívelt a grafikon. Különösen a nemzeti vagyonban okozott kár értéke emelkedett riasztóan: több mint 260 millió forint volt, 43 százalékkal több, mint 1975-ben. Az országos átlag alatt A belső és a felügyeleti ellenőrzés hibáit, gyengeségeit jelzi ismételten az a tény, hogy megduplázódott azoknak a társadalmi tulajdont károsító belső támadásoknak — sikkasztás, csalás, hanyag- és hűtlen kezelés •— a száma, amelyek elkövetői három, négy, öt éven át zavartalanul dézsmálták a közös vagyont. A statisztikai adatokból és egyes bűncselekményekből levont általános következtetések megyénkre is érvényesek még akkor is, ha a területi bűnözés megoszlását mutató táblázat szerint a megyék között a tizenegyedik helyen állunk, s az országos átlag (22.7) alatt van a tízezer lakosra jutó társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények száma (21). Jobb a helyzetünk, távolabb esünk a fertőzött területektől ha a személyi tuladon elleni bűnözés alakulását nézzük. Az elmúlt öt év átlagát alapulvéve mindössze öt megyében kedvezőbb a helyzet. Az összbűnözésen belül a vagyon elleni bűncselekmények után a legnagyobb arányt a közlekedési vétségek és bűntettek képviselik. Tavaly több mint 20 ezer 600-an vétettek a közlekedési szabályok ellen. És a főszerep itt az alkoholé: 14 ezer 700 (!) esetben ugyanis ittasan vezettek gépkocsit, motort, lovaskocsit vagy kerékpárt, és alkoholos állapotban nyolcvanöt halálos, 325 súlyos sérüléssel végződő balesetet okoztak. Az országos —még mindig nem túl megnyugtató — helyzethez viszonyítva részeredményként könyvelhetjük el, hogy Szolnok megye útjain viszonylag kevés közlekedési törvénysértés történt. Alkohol és erőszak A rendszeres megelőző és felvilágosító munkának: az állandó közúti ellenőrzésnek, a Vezess baleset nélkül mozgolam kiterjedésének, a KBT-k nem kampányszerű munkájának is köszönhető, hogy a tízezer lakosra jutó közlekedési bűncselekmények száma a megyében (13.1) jóval alatta van az országos átlagnak (18.1). Egyetlenegy megye, Hajdú-Bihar dicsekedhet jobb eredménnyel. Tehát az összbűnözésen belül néhány bűncselekmény kategória alakulása kedvező tendenciát mutat Szolnok megyében. Szűkebb pátriánkra évek óta jellemző erőszakos és garázda bűncselekmények száma azo'ntian nem változott. A megyék között továbbra is az élmezőnyben, az ötödik helyen vagyunk. Az elmúlt év minden napjára két sérüléssel járó verekedés, rablás, erőszakos nemi közösülés vagy garázdaság jutott. S ami talán még ennél is nyugtalanítóbb: az erőszakas és garázda bűnözésben az alkohol szerepét vizsgáló és kimutató táblázaton már második esztendeje megyénk a listavezető. 1975-ben a verekedők, a garázdálkodók, a késelők 42 százaléka volt részeg, vagy notóriusán iszákos életmódot folytató. Tavaly az arányuk 10 százalékkal csökkent, de még így is az országos átlag felett van. Épp ilyen régi és fájó pontja a megyei bűnözési helyzetképnek a fiatalkorú elkövetők részvétele a bűnözésben. 1972-ben 385 fiatalkorú tettest tartott nyilván a megyében a bűnügyi statisztika. 1974-ben számuk 311-re csökkent. 75-ben és 76-ban, ha kis mértékben is, de arányuk ismét emelkedett. Fiatalkorú tettesek Részvételük a bűnözésben szorosan összefügg a garázda és erőszakos bűncselekményekkel. Fiatalkorú tettesek — alkohol — erőszakos bűncselekmények — bonyolult áttételeken egymásba kapcsolódó részleterülete (nem lényegtelen) a bűnözésnek. Ha pontosan- kitapinthatóvá nem is teszi, de jelzi, hogy a bűnözés objektív és szubjektív feltételeit újratermelő okok közül melyek ellen kell elsősorban küzdeni. A fiatalkorúakkal szemben nem a felelősségre vonás — legyen az bármennyire árnyalt és eltérő a felnőttekétől — az elsődleges, hanem a nevelés, s ezen a téren nagyon sok adóssága van az iskoláknak, a családvédelemnek, a kamaszokat foglalkoztató munkahelyeknek, a KISZ-, a népfront szervezte értelmes szórakozást nyújtó kluboknak — az egész felnőtt társadalomnak. K. K. Boris néni, a révész „Nagy a víz a Tiszában, mostanában a szél még ide a tiszavárkonyi magaspartra is kiverte. Ilyen nagy volt a víz akkor is, amikor ... 1964. március 12-én, amikor a férjemet kivetette az ár a rákócziújfalui gyepre. Na, hogy jobban megértse: 1961-ben én a nőtanács elnöke voltam Tiszavárkonyban, az uram pedig révész. Szóval 61-ben, pontosan március 5-én az uram rosszul érezte magát, de nekem mennem kellett valami fontos dolog miatt a nőtanácsba. Mondtam is a páromnak, hogy majd sietek, és leváltalak a révnél. Mire jöttem-, már sehol sem volt. Három évig semmit sem tudtam róla, majd kivetette az árvíz. Biztosan a szíve miatt eshetett a vízbe szegény, és felakadt valamiben a mélyben. Azután meglett, de nekem már csak akkor szóltak, amikor eltemették odaát. Hogy az emlékeimben az élő ember maradjon, azért. Nem, én nem haragszom a vízre, sőt! A Tisza nélkül élni sem tudnék! Nem is félek tőle, olyan, mintha a szárazon lennék. Mondják is sokan, hogy alig csapok néhányat az evezővel, és már odaát vagyok. Mindenem a folyó. 1942-ben lettünk révészek, de az uramat hamarosan elvitték katonának. A nagy vihart, a háborút, én szinte a vízen töltöttem, eveztem, a fejem felett pedig rajokban húztak a bombázók. Amikoc ideért a front, jött az uram is. Éjjel-nappal dolgoztunk, áthoztuk a rengeteg katonát. A békés időkben is révészkedtünk azután, maszekok voltunk, az uram halála után lettem tanácsi dolgozó, sőt, akkor még a hajóállomást is én kezeltem, nézze csak, milyen gyönyörű egyenruhát kaptam a MAHART-tól! Még ma is én vagyok a révész Tiszavárkonyban, tizenhat esztendeje egyedül. Májusban már megint kievezek a vízre, ha lesz fuvar. Mert előfordul olyan nap, hogy egy fuvar sincs. Olyan nagyon nem éri meg nekem, de ugye azért csak vannak, akik így mennének át Rákóczifalvára, ha a révész átviszi, tíz perc alatt odabicikliznek. Szóval nem nagyon éri meg, de a víz! Mondta is a doktor úr, hogy Boriska néni, nem szabad abbahagyni a munkát, dolgozzon, olyan jó egészséges így! Ez igaz, hozzám nem is jár a doktor úr, pedig 1907-ben születtem, nem vagyok már fiatal. Mindenki ismer, a hajók dudálnak, úgy köszöntenek, de itt a szárazon, Tiszavárkonyban, még a legcsipetebb hároméves gyerek is odakiabál, hogy csókolom, Boris néni! Ugye, mindenki tudja, ki az a Győré Imréné. Honnan? Ha csinálni kellett valamit Tiszavárkonyban, én ott voltam, még a téesz szervezésében is részt vettem. Amíg meg nem szűnt a nőtanács, abban dolgoztam, meg a népfrontban, mióta megvan. Eleibe még járási népfrontküldött is voltam. Most meg a nőbizottságban ténykedek. Éppen tegnap volt gyűlésünk, az idei munkatervet tárgyaltuk. Tavaly én kezdeményeztem, hogy rendezzük meg az öregek napját, tudja olyanokét, akik nem tartoznak semmiféle szervezetbe. Azután ugye ott a falugyűlés, a tanácstagi beszámolók ... Megyek ám még mindig ilyen ügyekben, s mért ne menjek, ha bírom? Én a KISZ fiataljaival is jól megértettem magamat, segítettem is nekik. Ha bál van, még most is én vagyok a pénztáros. Aprócska ház Tiszavárkonyban, a Tisza partján.' Itt él magányosan Győré Imréné, azaz Boris néni, a révész. Azazhogy mégsem magányosan: neki dudálnak a hajók, őt köszöntik az emberek, őt keresik a falu egyes gondjai, neki muzsikál a tavaszi szél is a tar fák ágait cibálva, s neki csobog a Tisza vize. Vele teljes a tiszavárkonyi természeti és társadalmi táj. —-körmendi — A szécsényi ferde torony (Bojtár Ottó felvétele - KS)
