Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-17 / 64. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. március 17. Sportturiszfika Koplalótúra és lovasiskola A társasutazás résztvevői a megszokott panorámás autóbuszok helyett gyalogosan járják be a megtekintendő tájakat, esetleg lóháton tesznek túrákat, vagy vitorláshajóra ülnek... Új ága van kialakulóban a hazai és külföldi turizmusnak — a „sportidegenforgalom”. Egyre többen vannak nálunk is, akik szabadságuk ideje alatt nem a megszokott módon kívánnak világot látni, hanem összekapcsolják az utazást és a sportot. A turizmusnak ez az új ágát hazánkban a Budapest Tourist Vállalat honosította meg. A tavasz-nyári hónapokban a visegrádi turistaszálló sport-támaszponttá alakul: itt rendezi meg a vállalat lovasiskoláit, íjász- és tenisztanfolyamait, s ettől az évtől kezdve — ha a visegrádi uszoda elkészül — felnőttek számára úszásoktatás is lesz. Népszerűek a gyalogtúrák is. A nagyobb hegyek kedvelői, akiknek a hazai magaslatok nem elég magasak, szívesen veszik igénybe a szervezett kiutazás nyújtotta lehetőségeket. A Fogarasihavasok megmászását természetesen csak teljesen egészséges emberek vállalhatják. Az erdélyi csillagtúrán kívül lehetőség van az északcsehországi Öriás-hegység meglátogatására is. Az egykor vándorlegények példáját követve Székelyföld szépségeivel is megismerkedhetnek a Budapest-Tourist szervezésében az érdeklődők. A vitorlássportot sokan csak a Balatonon, vagy a Velencei-tavon tartják elképzelhetőnek. Pedig a lengyelországi tavakon is élénk vitorlásélet folyik. Az ottani lehetőségeket felhasználva indítanak kishajóvezetőivizsgára előkészítő tanfolyamokat Lengyelországban. Négy tanuló és egy oktató. Ebből áll egy kiscsoport a Mazuri-tavakon. Ide persze nem teljesen kezdők mehetnek, hanem azok, akiknek már vannak bizonyos tapasztalataik ebben a sportban, s kapitányi babérokra vágyva vizsgát szeretnének tenni. A hazai sport-idegenforgalom eddigi legmerészebb vállalkozása a kondícionálótúra, magyarul a koplaló utazás volt. A fogyni vágyók szigorú orvosi ellenőrzés után kerültek be a csoportba, s állapotukat folyamatosan ellenőrizték. A túra-kúra befejezte után a csoport tagjai átlagban három kilogrammal könnyebben búcsúztak el egymástól, s a sportszerű, testkönnyítő életmód, aminek elsajátításához a kindicionáló üdülés alatt hozzászoktak, nyilván nagyban hozzájárult egészségük megóvásához. Augusztus 31. a határidő Felépül a felrobbant ház Vasárnap is — társadalmi munkában szaladnak a polcok között, vezetik a nyilvántartást az irodának nevezett piciny kuckóban. Kettőikor lejár Antalné munkaideje, december kivételével — amikor leltároznak — hazamegy, várja a kisunoka, illetve a kisunokák (hiszen három van, de hamarosan négy), vacsorafőzés, kis házimunka, tévé, gyorsan elröpül egy nap. s azután minden kezdődik elölről. Antal Pétemé 1952-ben esztergályosként kezdte a jászberényi Aprítógépgyárban. Kiváló dolgozó oklevelet háromszor, kiváló jelvényt pedig egyszer kapott. 1953 óta párttag, de 1951 óta részt vesz a közéletben, a munkásmozgalomban. A hatvanas években a jászberényi pártbizottság tagja volt, az Üzemben pedig pártvezetőségi tag. Ma is tagja a pártalapszervezet vezetőségének. És közben persze hűséges az Aprítóhoz. Sőt: a fia is itt dologzik, szállítási osztályvezető. A menye itt darus, csak most gyesen van. Az egyik veje pedig a technológiai osztályon tevékenykedik. Két lánya az egészségügyben, másik veje pedig a Hűtőgépgyárban keresi kenyerét. Szép nagy család. Antalné büszke rá, főleg az unokákra, úgy beszél róluk is, mint a kitüntetésről. K. L. tőinek ilyen koncentrált figyelmét egy-egy lakóházra, mint erre. Itt nem fordul elő, hogy hiányzik valamilyen anyag. Ha nem volt betongerenda, vettünk a TÜZÉP-től. A lakatosüzem soron kívül dolgozott számunkra, a tmk szintén soron kívül javítja gépeinket. — S az itteni dolgozók? — Jellemző példa: vasárnap egész nap esett az eső. Mondtam az embereknek, hagyják abba a falazást, mert már bőrig áztak. Azt válaszolták, addig nem jönnek be, amíg a megkezdett munkát el nem végzik. Más munkahelyen meg ki se dugják az orrukat, ha esik az eső. Kizavarni meg nem lehet őket. A felrobbant ház helyén minden szombat-vasárnap építkeztek eddig, s többnyire társadalmi munkában. Szabó László meggyőződéssel vallja: — Az emberekben megvan a többet adás vágya. Igyekszünk a robbanás minden nyomát eltüntetni, hogy semmi se emlékeztessen rá. A vonalas ütemterv szerint március 31-én kellene lezárni a tetőfödémet. Kéthetes előnnyel teszik ezt. Az előjelek szerint a válaszfalak felhúzása is jóval a határidő előtt meglesz. A visszaköltözésre váró lakók állandóan érdeklődnek, figyelik a magasodó falakat. Szabó László megérti végleges otthonba való vágyódásukat : — Amikor albérletben laktam a családommal. azt mondta az igazgató, hogy legyek türelemmel, mert egyelőre csak földszinti lakást tud biztosítani, emeleten levőt csak később. Azt válaszoltam, nem bánom én, ha a földön, ha a holdon, csak mielőbb meglegyen. Gondolom, így vannak ezzel aviszszaköltözésre várók is. Búcsúzáskor a frissen húzott falakra néz, s csak anynyit mond: fog ez menni... Simon Béla A felrobbant ház — így emlegetik Szolnokon a Tóth Ferenc utca elején álló épületet. Pedig a novemberben felrobbant ház nincs többé. Romjai helyébe új falakat húznak. Szabó László főművezető az irodát és a szociális hekerül az épület, öt hét sem kellett hozzá. Még blokkos építkezéssel is dicséretre méltó teljesítmény ez, hát még téglafalak felhúzásával. Egy kicsit már szokatlan is ez az építési mód, hiszen több mint egy évtizede nem él vele az építőipari válla-A rekord idő alatt épülő ház lyiséget egyaránt pótló lakókocsiban ültet le, s már sorolja is: — A harmadik emelet szerkezeti falait csütörtökre felhúzzuk. Péntekre a szerkezeti betonok is helyükre kerülnek. Ezen a héten megkezdjük a válaszfalak építését és a thermofor kémények falazását. Már a vízvezeték-szerelők is munkához láttak. Ezek szerint mire ezek a sorok megjelennek, tető alá lat. Itt viszont erre volt szükség, hogy a lakótömb újra egységes egészet alkosson. — Nem gátolja ez a határidő betartását? — Augusztus 31. a határidő. Akkorra biztosan készen lesz az épület. Inkább egy nappal előtte, mint utána. — Mi erre a garancia? — Tizennyolc éve vagyok a vállalatnál. Azóta sosem tapasztaltam a vállalat veze-Megy a mozi vándorútra Hat tanyaközpontot látogat hétről-hétre a mezőtúri művelődési központ autójával Papp Sándor, aki mozigépész, könyvtáros és sofőr is egyszemélyben. Vetíti a különböző filmeket, könyvet kölcsönöz a tanyán élő embereknek. Képeink a Magyar-Mongol Barátság Termelőszövetkezet II. sz. kerületében, Csugaron készültek. Megérkezett a „mozis" autó (Balra) Az ebédlőből átalakított alkalmi nézőtéren izgatottan figyelik az „Anderson magnószalagok" cimű amerikai filmet. (Jobbra) A vasak világában Visszhangzik a jászberényi Aprítógépgyár hatalmas üzemcsarnoka, gépek sorakoznak, s velük munkások hada bíbelődik. Egyszer egy ajtó elé érünk, ez a szerszámkiadó, melynek csoportvezetője az ősz hajú Antal Péterné. Odabent polcok labirintusa telistele számomra ismeretlen rendeltetésű valamikkel: háromezerféle szerszám, ötezerféle készülék. — Ez mi? — Felfogókészülék esztergához. — S ez a szám mit jelöl? — 14 388? Késbefogó karuszelpadokon. — Hát ezek? — .Sablonok, ezek felfogó tüskék, tárcsák, profilkések, fazonkések... — sorolja Antalné kapásból. — S ezeket az eszközöket mire használják? — Sok minden készül itt az Aprí tóban. Például vibrátorok, szállítószalagok, adagolók, szénőrlőik, bányagépek tartozékai, cementőrlő malom; hazai piacra csakúgy, mint külföldre még nyugatra is. Ezen termékek gyártásához szükséges összes szerszámot, készüléket mi adjuk ki a vasmunkásoknak. — Nem volt még leltárhiányuk? — Soha. A készlet mindig fillérre vágott. Antal Pétemét a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki az idei nőnap alkalmával Boldog. És ötpercenként megemlíti, hogy „amit itt viszünk, az nem egyedüli munkám ám, nagyon aranyosak, rendesek a munkatársaim”. Igaza van. A munkatársnői is nagyon örülnek, boldogok, de ez a boldogságuk akkor lenne teljes, ha emelnének alacsony órabérükön. Antalné bólogat: megérdemelnék, sokat dolgoznak, háromműszakosak. ö maga reggel fél ötkor ébred, ötkor indul otthonról, fél hatkor már az éjszakásokhoz van néhány jó szava, hatkor az éjszakások leadják, a délelőttösök felveszik a szerszámokat, ök vételeznek a raktárból ezt-azt, mert szerszámhiány miatt nem állhat a munka. Igaz, régebben előfordult, hogy állt, de nem mindig a szerszámkiadók hibájából, hiszen ami nincs, azt ők sem adhatnak. Délelőtt létráról le, létrára fel, TÖRVÉNYSZERŰSÉG Hányszor mondju>< ez _____:_____nem o lenne, ha másként tett volna ebben és ebben az esetben. Vagy szemrehányásként: „Már amikor rábíztad, gondolhattad volna, hogy ez sül ki belőle!” Egyszerű példákon szegődhetünk ilymódon nyomába a törvényszerűség fogalmának. Hiszen máris erről van szó. Amit Lenin a törvényről mond, az a belőle fakadó tényállásra, a törvényszerűségre is vonatkozik: „egyik lépcsőfoka a világfolyamatban levő egység és összefüggés, kölcsönös függés és teljesség emberi megismerésének”. Ebben már az is benne van, hogy elvárásaink alapjat a jelenség mélyebb összefüggéseivel, a lényegével kapcsolatos ismereteink képezik. Törvényszerű valamiféle esemény vagy jelenség beállta, mert az adott jelenség lényegéből, vagy az adott általános összefüggésekből éppen ez és ez következik. Példáink feltételezik, hogy már tudunk ezekről a mélyebb összefüggésekről. Nyilvánvaló azonban, hogy az ilyesfajta belátás nem adódik önmagától, hanem elkeli hozzá jutnunk. A „nehéz tudni, mit akarunk” állapotából hosszú út vezet a megvilágosult tudás és magabiztos cselekvés dinamizmusáig. Ám ezt a fejlődést magát sem értelmezhetjük lényegében másként, mint a közvetlen, a felszíni, a változékony és pillanatnyi, valamint a mélyebb, tartósabb, azaz lényegibb összefüggések közötti eligazodás megvalósulását. Gondoljunk csak a munkásmozgalom eszmetörténeti tanulságaira: az éppen megjelenő ipari bérmunkások gépromboló dühe még a közvetlen eszközöket veszi célba, mert bennük látja sorsa rosszabbra fordulásának végső okát. Egyes szószólói pedig nem egyszer ringatják magukat olyan illúziókban, hogy a tőkés árutermelés megszüntetése nélkül is lehetséges lenne problémáik megoldása, mégpedig a tőke, a pénz, a magántulajdon „rossz” oldalainak a kiküszöbölésével. Csak a marxizmussal jut el a forradalmi tudat odáig, hogy felmutassa a géprombolás ösztönösségének és a kispolgári reformkodás illúzióinak valóságos okait. Azt ugyanis, hogy a dologi összefüggések ellentmondása szükségszerű jelenség, s mint ilyen, csupán következménye, a bérmunkás-tőkés viszony ellentmondásainak. Hiszen a tőke megjelenési formáiban, csak a bérmunkás-tőkés ellentét jelenik meg, amelyet e kategóriák — például a gép — csak közvetítenek. Ezért e közvetítők ellentmondásosságának, „rossz oldalának” a megszüntetése magát a bérmunkás-tőkés viszony felszámolását feltételezi. A marxizmus radikális újszerűsége tulajdonképpen e törvényszerűség felismerésében rejlik. Miben rejlik e köztudott teljesítmény ma is érvényes és megszívlelendő tanulsága? A következetességben, ahogy végigjárta a dolgok gyökeréig vezető „többlépcsős” utat, s a vélt összefüggések és vélt törvényszerűségek helyett eljutott a valósághoz, a dolgokat és formáikat valóban megalkotó és működtető törvényszerűségekhez. S mélyedjünk csak magunkba egy pillanatra! Vajon mindig megvan bennünk a kellő eltökéltség, hogy ezt az utat végigjárjuk? Hányszor állunk meg a felszínnél, a vélt törvényszerűségeknél, azaz olyan összefüggések feltételezésénél, amelyeket azután nem egyszer cáfol meg (nem is mindig olcsón!) az élet! Az adminisztratív eszközök iránti szinte már-már beteges buzgalom a túlzó radikalizmus, a türelmetlenség, amely egysíkú megoldásokra ösztönöz, mind-mind egy sarkított és leszűkített szemlélet bizonysága. Olyan szemléleté, amely önmagát zárja el a valóság sokrétűségének és végső emberi összefüggéseinek a megvilágosodásától. Mert a jog például minden bizonnyal azért jog, mert szabályoz. De ebből arra a következtetésre jutni, hogy annál jobb, minél több jogszabályt csinál ki-ki a maga területén, minden bizonnyal bürokratizmus és hivatalnokoskodás. Mert ahogy bizonyos, hogy semmiféle házirend-szabályzat sem csinálhat rendet és fegyelmet egy emberi kapcsolatok szempontjából rendezetlen és fegyelmezetlen munkahelyen, úgy általánosabban is megszívlelendő, hogy a jog csak olyasmit szabályozhat, egy rendelet csak olyasmit oldhat meg, ami a mindennapi élet valóságában már objektív érvényű, s feltételeivel egyetemben már érett a szabályozás. A jog szabadsága így valójában nagyon is korlátozott. Mindig fel kell tennünk tehát a kérdést: vajon léteznek-e objektíve olyan összefüggések és törvényszerűségek, amelyek garantáltálják, hogy ez és ez a rendszabály valóban új lehetőséget teremt és új irányt adhat az eseményeknek. A valóság megfejtése 3 ma is nehez dolog. Tévedhetünk közben. Azt azonban nem tehetjük meg, hogy tévedéseinkből ne tanuljunk, hogy ne gondoljunk arra, hogy kudarcaink esetén hátha a valóság tett lóvá bennünket. Az objektív valóság — a maga objektív törvényszerűségeivel. H. I.
