Szolnok Megyei Néplap, 1977. március (28. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-16 / 63. szám
1977. március 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A szolnoki Délibáb úti Általános Iskolában az iskola- és úttörőnapok keretében pályaválasztási kiállítás nyílt. A különböző szakmákat bemutató tárlatot a megyeszékhely üzemei, vállalatai, s a két ipari szakmunkásképző intézet állította össze. Képünkön az iskola nyolcadik osztályos diákjai ismerkednek a választott pálya szépségeivel, titkaival - egyelőre még csak maketteken. Tanárnő és könyvtáros A polcok a menyezetig érnek. Rajtuk sorakoznak sokunk „barátai”: a könyvek. Húszezer kötet, sok millió új ismeret. Klasszikusok és fiatal írók regényei, versei, tudósok ismeretterjesztő művei, lexikonok, enciklopédiák, kézikönyvek, szótárak, almanachok és folyóiratok sokfélesége. A könyvtár. Az önálló kutatás színtere A könyvtárról vezetője, Elek Ágnes így beszélt: — Az iskolai könyvtárak célja ma már egyre inkább az, hogy a „búvárkodások”, a kutatás színhelyei legyenek. Szinte minden diáknak van egy kiválasztott tantárgya, amelyről többet szeretne tudni. Ha ismeri a katalógus használatát, a szakrendet, a szakjelzéseket, akkor annak megfelelően keresi, böngészi az adott terület irodalmát, adatot gyűjt, otthonosan mozog a könyvtárban. Nem feszélyezi az ismeretlen, vagy az, hogy minden egyes könyvért a könyvtároshoz kell fordulnia. Mi ezért bevezettük a gimnáziumban a könyvtári órákat. Minden gyerek első útja a katalógusszekrényhez vezet, ha bejönnek a könyv-Sok múlik a pedagóguson Moszkva... ha a televízió képernyőjén megpillantja a város utcáit, tereit, honvágya támad. Az egyetemi évek közül az 1967-eset ott végezte. Legutóbb 1975-ben üdvözölhette újra a szeretett várost. — Az iskolában heti tizenkét órában tanítok oroszt és egészségügyi latint. Az óraszám nem nagy, viszont a Gorkij nyelviskola középiskolás csoportjával is én foglalkozom. A nyelviskola oktatási formája lényegében az orosz szakkör helyébe lépett. Régebben iskolások nem vehettek részt a Gorkij nyelviskola tanfolyamain, ma Pálfy Gusztáv kiállítása Budapesten A Magyar Képzőművészek Szövetsége Középmagyarországi Területi Szervezete fiatal szobrászművészének, a Kecskeméten dolgozó Pálfy Gusztávnak 10-én nyílt kiállítása a Helikon Galériában. A fővárosban öt évvel ezelőtt mutatta be ' munkáit, Szolnokon viszont a Galériában az elmúlt esztendőben teljes gyűjteményes anyagával szerepelt. így közönségünk ismeri a Helikon Galéria utóbbi évek munkáiból ahol mindez fellelhető, Karcagon van a Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában. Bár „csak” iskolai gyűjtemény, alighanem néhány közművelődési könyvtár is szívesen dicsekedne vele. A könyveket négyszáz diák lapozgatja. válogatott, a szolnokinál természetszerűen jóval szűkebb szoboranyagát. Pálfy közel harminc bronz kisplasztikát állít közönség elé, köztük ismert artistákat idéző kompozícióit, groteszk fogalmazású A konc, Körtánc, Sandwich ember című munkáit. A kiállítás, amely április 4-ig látható a Helikon Galériában, utána Dunaújvárosban illetve a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeumban kerül közönség elé. mája miatt is érdeklődéssel olvasnának, fordítanának. Több novella, vers kellene, hisz a nyelv mellett -az orosz irodalmat is szeretnénk megismertetni a gyerekekkel. — Készítettek-e külön programot a Gorkij nyelviskolában folyó oktatáshoz? — Nem. Minden oktató lehetőséget kap ara, hogy saját módszerei és elképzelései szerint tanítsa a nyelvet. Én a gimnazistákkal először a négy év tananyagát veszem át, természetesen sokkal rövidebb idő alatt, és utána tanuljuk a „plusz” anyagokat. A legjobb önképzés a beszéd Elek Ágnes — aki nyelvtanárnő és könyvtáros egy személyben — önmagát is rendszeresen képezi. Kétéves intenzív tánfolyamon vett részt, amit nyaranta rendeznek Szegeden. Azt vallja, hogy a legjobb önképzés a beszéd. Erre keres és talál is alkalmat. Ha szovjet vendég jön a városba, őt kérik meg, hogy tolmácsoljon. November 7-én megkapta az MSZBT dicsérő oklevelét. Török Erzsébet zegény madár! Te még hiszel a betegse_____gélyezőben? — kacagott fel magas fejhangon gyermekkori barátom, Pacsmag Szigfrid, amikor a fogorvostól hazafelé menvén, szerencsétlenségemre belebotlottam az utcán. Elég zordul nézhettem rá, de akinek valaha is volt fogfájása, megbocsátja nekem, mert van fogalma arról, hogy mit jelent, amikor a túlvilági fájdalom bejárja az állkapcsot is már. Kevéssel előtte volt csak, hogy az agyarművész kifúrta, majd betömte a bal felső hatost, s fájdalomcsillapító gyanánt felírt valamilyen fehér színű pirulát. Pacsmag kiszedette velem a zsebemből, s fitymálkodva vizsgálgatta, majd leereszkedőleg így szólt: — Sürgősen veszítsd el a receptjét. Én adok neked helyette jobbat. Az unokaöcsém gyakran jár üzletkötő utakra a nyugati országokba, s a múltkor Svájcból hozott egy egész doboz klassz fájdalomcsillapítót. Azt próbáld meg. Azzal piros színű pirulákat varázsolt elő táskája mélyéből. Még aznap este bevettem belőlük két szemet — bár a biztonság okáért megtartóttárba, és ez már eredmény. Egyébként a kémia, fizika és a biológia szertárakban „fiókkönyvtárakat” is működtetünk, melyekben a tudományághoz tartozó legalapvetőbb irodalom kap helyet. — Rendezvényeket tartanak a könyvtárban? — Hogyne, az iskola közművelődési programjában nem is egy rendezvény szerepel. író-olvasó találkozókat rendezünk, de gyakoriak a könyvek használatáról, jelentőségéről szóló előadások is. Legközelebb Bodnár György, a „Törvénykeresők” című könyv szerzője látogat hozzánk. Itt rendezzük meg hamarosan a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedő megyei döntőjét is. már a felnőttek mellett ők is „egyenrangú” csoportot alkotnak. Jelenleg huszonegy tanulóm van, egytől egyig olyan gyerekek, akik később hivatásuknak szeretnék választani az orosz nyelv tanítását, vagy olyan pályát akarnak választani, ahol szükséges a nyelv ismerete. — A többi diák is szereti az oroszt? — Általában igen. Sok múlik a pedagóguson is, és itt említem meg, hogy szerintem nem jók a tankönyveink. Unalmasak, nem keltik fel a gyerekek érdeklődését. Kevés bennük az olyan anyag, amit már csak a té-Szikra Zoltán rajztanár, a tiszafüredi művelődési központ alkotókörének vezetője már napokkal korábban a könyvtárat bújta: Adyról készített fotókat, rajzokat tartalmazó könyveket, újságokat keresett. Talált is bőven: ez a „kollekció” lett aztán a kör következő foglalkozásának egyik „főszereplője”. A kör tagjainak feladata ezúttal: a fotók, rajzok alapján készítsenek plakettet Adyról. Ki-ki választ magának a képek közül és fölrakja-simítja egy-egy faroslemez-lapra a mintához való alapanyagot, a plasztilint, vagy népszerűbb nevén a gyurmát. * * * , Kezdődhet a mintázás, azaz mégsem: bocsánatkérően benyitnak a klubszobába és közlik, hogy a körnek át kellene menni a, no, hova is? Itt gépjárművezető tanfolyam lesz. A nagyterem is foglalt, a másik klub is — végül az igazgatói irodában telepedhet le a tízegynéhány tagú társaság. Nagymáté Attila, a művelődési központ igazgatója: — Remélhetőleg néhány héten belül önálló helyiséghez jut a kör. Egy nagy alapterületű bútorraktárat kapnak meg — egyelőre nincs még olyan helyiség, ahová ebből a raktárból a bútorokat át lehetne vinni. A művelődési központban — sajnos — nincs hely, ráadásul repedezik az épület is. * * * Az irodában csendesen, elmélyülten dolgozik az alkotókor. Csak Szikra „tanár úr” jár-kel a plasztilinnal viaskodó fiatalok között. Közben röviden- bemutatja őket. — Tavaly szeptemberben szerveződtek csoporttá az egyedül, irányítás nélkül dolgozó amatőr képzőművészek. Egy „felmérő” jellegű, zsűrizett kiállítással már szerepeltek a nyilvánosság előtt. Hetente egyszer találkozunk, — az abc-t, a természet utáni rajzolást gyakoroljuk. Tárgyakról, és élő modellekről. — Gimnazisták és a legkülönbözőbb foglalkozású fiatalok járnak ide. Közös bennük: mindnyájan szeretik a képzőművészetek valamelyik ágát. És szeretnének minél többet megtanulni. * * * Közben formálódnak a plakettek: Nagy István, az MHD oktatási előadója egy Rippl-Rónai rajz alapján próbálkozik. — Az arcéi, a szem, az orra jó lesz — néz át a vállán Szikra Zoltán. — A haján és a fej hátsó részén viszont igazítani kell: széles. Próbáld meg letenni a fát és kézzel, határozott mozdulatokkal igazítani az anyagot. Fazekas Árpád — lakatos a szakmája — plakettje szépen alakul. Jáki Csabáné, fiatal tanítónő viszont gondban van: — A szem megformálása borzasztó nehéz. Néhány tanács, félszavak. Jáki Csabáné két kisiskolás lánya minderről nem vesz tudomást: fülig gyurmásak mind a ketten, gond nélkül „alkotnak” — két szép, tarkaruhás gyurmabohóc az eredmény. * * • A két kislány alaposan elálmosodik, mire a foglalkozás véget ér. A plaketteken még sok órát kell dolgozni. Kifelé menet azért már szó esik arról is, hogy az öntést miképp csinálják majd. Gipsznegatívot készítenek és alighanem ólom lesz a legjobb az öntéshez. De ez még odébb van, az is lehet, hogy addigra már lesz önálló „műterme” a tizennyolc ifjú amatőrből álló körnek. — szabó — Mezőtúron az újvárosi fiatalok klubja egy pályázatra népi használati eszközöket gyűjtött öszsze. A kisebb múzeumnyi gyűjtemény a Vöröshadsereg úti könyvtárat díszíti. tam a fehéreket is. A fájdalom azonban nem akart enyhülni tőle, sőt éjféltájban már határozottan olyan benyomásom támadt, mintha egy tízmenetes meccsre Muhammad Alival kerültem volna szembe a ringben, s Ali folyton a bal felső hatosra pályázott volna: Reggel az első utam Pacsmag Szigfridhez vezetett, aki felettébb egykedvű arccal fogadta szemrehányásaimat. — Nem tesz semmit! — vetette oda foghegyről. — Biztosan az éjszaka kulminált a fájdalom. A gyógyszereknek van ilyen provokáló hatásuk. De ha nem bízol benne, abbahagyhatod. Különben is elsősorban lövészárokláz, papagájkor és agyvizenyő ellen használatos ez a pirula, s csak azután az egyéb fájdalmakra. No meg az is lehetséges, hogy nem teljesen kikísérletezett gyógyszer, ám üzleti okból mégis piacra dobták.. Tudod, hogy van ez Nyugaton... Beszélpetésünkre fülelve, Bamberger Mancika a könyvelésből kijelentette, hogy ő bizony nem hagyja ennyiben a dolgot, hanem a kezébe veszi a gyógyításom ügyét. Ngyedórán át szintén a mai orvostudományt pocskondiázta, majd rövid hatásszünetet tartva figyelmembe ajánlott egy mindentudó asszonyt, bizonyos Pálinkás Dorottyát. így kerültem Dörgemicére, ahol Dorka néni idestova fél évszázada űzi a füvesasszonyok mesterségét. Bamberger Mancika szerint hetedhét határban az egyetlen javasasszony, akinek átok jó szerei vannak, s impozáns magabiztossággal gyógyít nyavalyatörést, szárazbetegséget, szemmel verést, s minden egyéb rontást. Dorka mama pokolkővel kezdte a gyógyítást, amitől az a képzetem támadt, hogy széltében-hosszában úthengerek járnak a mellkasomon. Ezután három napon át csattantó maszlag, kígyóhagyma és kerti susulyka főzetét itatta velem. A tizedik ibrik után halálos veríték ütött ki rajtam, s a szérűskertben a brazil válogatottat hableányokkal láttam körmagyart táncolni, s az udvarba betévedt gyalogpostást kegyelmes asszonynak szólítottam. A negyedik napon Dorka nenő néhány nyugdíjas szövetkezeti dolgozó közreműködésével nyakig beásatott egy trágyadombba, és hétszer szentelt gyertya füstjével purgálta a szájüregemet. Akkor szöktem meg tőle. Otthon atyai nagybátyám, Énok bácsi ellentmondást nem tűrően közölte, hogy mint utolsó lehetőséggel, meg kell próbálkoznom a fekete mágiával. Szerinte kell lenni valamelyik bagdadi kávézó környékén vagy egy pusztai karavánszeráj tevehajcsárai között olyan agg mohamedánnak, aki még ért a titkos tudományhoz. Energikusan jegyet váltott egy Bombay-ba induló gépre, én pedig bódultán engedelmeskedtem. A reptér várócsarnokában az állkapcsomat szaggató fájdalomtól meg az útiláztól elgyötörtén számlálatlanul rágcsálni kezdtem a zsebemben véletlenül meglelt pirulákat. Amelyeket a fogorvos írt fel. Egy fél órán belül megszűnt minden fájdalmam — Énok bácsi pedig szitkozódva visszaváltotta a repülőjegyemet. Azért mégis sajnálom, hogy nem jutottam el a mesés keletre. S nincs nekem olyan mázlim, hogy valaha is eljussak még az életben. Mikus Sándor Az elmaradt utazás
