Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-13 / 37. szám
1977. február 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Thália alkalmi hajlékai Mától Szolnokon A Herman Ottó Egy este a tanácstitkárnál Együtt a család Körkép a megye színházi életéről Mit játszanak Szolnok me-v gyében a színházak? Az első pillanatban csak a megye rangos színháza, a Szigligeti jut az ember eszébe, pedig a Tisza-parti együttesnek „segítőtársai” vannak... Tegyük inkább úgy fel a kérdést: milyen a megye színházi élete, mit adnak közönségüknek a vendégszínházak? Déryné földjén A Jászság színházi élete igen ellentmondásos. Jászberénynek nincs megfelelő színházterme, így igényesebb, színpadtechnikát kívánó színházi előadás már évek óta nem volt a városban. Jászberény színházkedvelő közönsége fokozottabban a budapesti színházak vonzáskörébe került: a szervezett színházlátogatások rendszeresek, főleg a Hűtőgépgyár dolgozói — elősorban a műszaki értelmiség — körében. Az utazással járó fáradalmakat azonban — viszonylag — kevesen vállalják. Az iskolai kirándulásokhoz kapcsolódó színházlátogatások többé-kevésbé állandósultak, örvendetes az is, hogy a jászberényi termelőszövetkezetek rendszeres bérlői a Szigligeti Színháznak — a „színházi buszok” segítségével viszonylag kényelmesen utazhatnak. A járás — Szolnokon kívül — a megye mennyiségileg legjobban ellátott területe színházi előadások tekintetében. 1976. októberétől napjainkig — nem teljes adatok szerint! — negyvennégy színházi előadás volt a járásban. A bemutatók tükrében azt állapíthatjuk meg, hogy az Állami Déryné Színház műsorpolitikája következetes, kultúrpolitikai célkitűzéseinknek megfelel. Műsorukon szerencsés arányban szerepelnek klasszikusok (Schiller: Stuart Mária, Katona József Bánk bán) mai drámák (D. Dimov: Elkárhozottak, Kertész Ákos: Sziklafal stb.) a zenés színpad rangos alkotásai. (Rossini: A sevillai borbély, Dunajevszkij-operett stb.) Néhány számunkra ismeretlen szervezésű és színvonalú társulat is rendszeresen vendégszerepei a jászsági falvakban (Mosoly Színpad? Humor Színpad? Kamara Színpad? főleg könnyed tartalmú darabokkal. Számos gyermekelőadás is volt az elmúlt félévben a Jászságban, — a művelődési- ház-igazgatók.megítélése szerint ebben a műfajban is a Déryné Színház nyújtotta a legtöbbet és az Állami Bábszínház. Végletek között Egy-másfél évtizeddel ezelőtt még gyakorlat volt, hogy a megye szinte legkisebb településein is rendszeresen tájelőadást tartott a Szigligeti Színház. Kitűnő művészek léptek fel — Mádi Szabó Gábor, Mensáros László, Upor Péter, Horváth Sándor, Somogyvári Rudolf, Hegedűs Ágnes, Győri Ilona stb. — s mégis az esetek többségében szegényes, rossz előadásokat láthattunk, a „körülmények hatalma” miatt. A nagy, „kőszínházi” produkciók rendre „meghaltak” a tenyérnyi színpadokon, a semmilyen szcenikai viszonyok között. Kétségtelen, hogy ez akkor misszió volt, de nem igen hisszük, hogy arányban állt a ráfordított áldozattal. A jászságiak viszont — úgy tűnik — ragaszkodnak a (csaknem) minden faluba járjon színház elvhez, s nagyon hasznos, jó együttműködést alakítottak ki az eleve tenyérnyi színpadokban gondolkodó társulatokkal. Nem így a kunszentmártoni járásban, ahol a hajdanvolt mozgalmas színházi élet alig látható árnyéka önmagának. Az igazsághoz tartozik viszont az is, hogy Öcsödről és Mesterszállásról szép számú bérlője van a szolnoki színháznak. A kunsági városok között Mezőtúr színházi élete a legkiegyensúlyozottabb, — akár évtizedes távlatokra is vonatkoztathatjuk megállapításunkat. Ä színház igénylésének már hagyományai — lehetőségei! — vannak ebben a városban. Ez egyértelműen — a kérdés „szakmai” vonatkozásaira értjük — a szolnoki Szigligeti Színház rendszeres és általában magas színvonalú vendégjátékainak következménye és érdeme. Karcagon már hosszabb ideje nincs színházi előadás a művelődési központ színháztermének átalakítása miatt. A jövő színházi évadban azonban már korszerű adottságokkal várja a karcagi színházterem a társulatokat. Túrkeve és Kisújszállás lehetőségei „kőszínházi” előadások tartására a mozihelyiségekben — a Szigligeti Színház szakemberei szerint — apróbb átalakításokkal megfelelőek lennének. A két városban ebben a színi évadban a Déryné Színház „tájol”, műsorstruktúrájuk ezúttal is gondos válogatást bizonyít, az előadások színvonala azonban igen hullámzó. Sajnálatosan akadozik a színházi szezon a kunhegye- si művelődési házban. Kétszázhatvanat] ..vettek bérletet, — ki is fizették — a Szigligeti Színház hat előadására, de ebben a színi évadban még csak kétszer tapsolhattak a társulat művészeinek. Érdemes méltatni a martfűi Tisza Cipőgyár színházi életét. A kecskeméti Katona József Színház és a Szigligeti Színház rangos előadásait fogadják, bérletrendszerben, — emellett rendszeresek a „színházi buszok” Budapestre — a Nemzeti Színház előadásaira — és más vidéki városokba. Újmódi ekliós szekerek A Szigligeti Színház székhelyi előadásairól cikkünkben eddig nem szóltunk, hiszen a megye különböző, a szolnoki társulat működési területén túl eső kisebb, nagyobb helységek színházi életének mai helyzetéről kívántunk tájékoztatni, de mégsem tudjuk „kikerülni”: a színház csaknem 12 ezer bérlőjének majdhogy fele ugyanis nem szolnoki lakos. Külön értékelést kivánna az a helyes gyakorlat, amely napjainkra folytonossá vált: a különböző színházak lokális keretei egyre tágulnak. Szívből örülhetünk, hogy a Szigligeti Színház egyre több meghívást kap Budapestről, s az utóbbi hónapban jó néhány eddig csak a fővárosban működött színház vendégeskedik Szolnokon. Hasonlóan vélekedhetünk a különböző operatársulatok rendszeres vendégjátékairól is. Amikor a megye színházi életének egészéről szólunk — amelv a statisztika számaival kifejezve igen megnyugtató, műsorpolitikai szempontból sem kifogásolható, de művészi megközelítésből nem mindig mérhető a Szigligeti Színház színvonalával — az „újmódi ekhós szekerekről” sem szabad elfeledkeznünk. Gondolunk a tv színházi közvetítéseire. Igaz, nem adhatják ezek a közvetítések a színház teljes élményét, de hatásuk, jelentőségük mégis felbecsülhetetlen. Sajnálatos, hogy nincs szű- kebb hazánk színházi életének egészéről tényszámokkal bizonyító felmérésünk, mert ha lenne, úgy gondoljuk, nagyon meglepődnénk: jobban színházba járó megye lettünk, mint azt gondoltuk volna... Tiszai Lajos Múzeum kiállítása Ez év januárjában a Damjanich ' Múzeum munkatársai a Szertartás és társadalom című kiállításukkal szerepeltek Miskolc közönsége előtt. A szolnoki anyag viszonzásaként most a miskolci Herman Ottó Múzeum munkatársai hozták el Szolnokra az elmúlt évi legsikeresebb kiállításukat, amely a városhoz kötődő görög kereskedelem és kultúra, világi és egyházi vonatkozások közel két és fél évszázadát dolgozza fel pompás kiállítás formájában. S itt a pompa szószerint értendő: a mesés gazdagságú kereskedő kompánia ortodox egyházának korabeli liturgikus tárgyai; textíliái, míves domborítású vagy áttört díszű ezüst edényei, könyvborítói, övei, csatjai, nem is beszélve a ritkaszép ikon gyűjteményről hallatlan vonzóvá teszik a kiállítást. Emellett betekintést nyerünk a Balkánról, a török fennhatóság alatt álló területekről hazánkba telepedett, gyűjtőnéven „görög kereskedők” miskolci tevékenységéről. Mivel és hogyan kereskedtek, miképpen kapcsolódtak bele a város életébe úgy, hogy a 19. századra már Miskolc társadalmi-politikai vezető rétegében is helyet kaptak, — gazdasági szerepük mellett, ök alapították az első kórházat a városban, és európai hírű gyakorlati ismeretekkel szolgáló iskolát tartottak fenn. Jelentősen befolyásolták a környék céhes iparának, sőt viseletének alakulását. De ide sorolhatjuk az étkezésre vonatkozó hatásukat is, amely összefügg a Balkánról rendszeresen szállított különféle fűszerekkel. ízesítőkkel. A Herman Ottó Múzeum kiállítása a közeljövőben Miskolcon megnyíló Ortodox Múzeum alapja. A múzeum saját anyagából, magángyűjtőktől és a miskolci Ortodox Gyűjteményből válogatta és rendezte dr. Dobrossy István történész muzeológus, aki a tárlat megnyitásán bemutatja a különleges értékű és ritkaságú anyagot. Ma délelőtt 11 órakor nyitja meg a kiállítást Berecz József, a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár igazgatója, a Szolnoki Galéria emeleti részében. — egri — A lakás még hideg, minden jel szerint éppen az imént érhettek haza a háziak, azaz Bordás Imréék. A fiatalasszony bemutatja lányait: „Ez itt a hétesztendős Andrea, ő pedig a két és fél éves Judit, vagyis Mazsola* a bölcsőde réme. Az vagy?” „Igen”. A férj viszont nincs itthon, Andrea elszalad érte. Ma alaposan elfáradt. A tanácstagi beszámolókon 230 probléma merült fel, délelőtt ezek rázósabbajaira válaszolt. Például: hova épüljön a 75 gyermeknek készülő óvoda? Sürgették a lakosok a termálvizes strandfürdőt, a majdani üdülőtelephez vezető útat. forszírozták az ipartelepítést. Nos, ilyesmikre válaszolt délelőtt Bordás Imre, az abádszalóki községi tanács vb-titkára. Ha lehet, a délutánja még keményebb volt: az idei költségvetési és fejlesztési tervet szövegezte. A feleség (most felvételizett a jászberényi tanítóképzőbe) szóval tart. — Elhatároztuk, hogy itthon nincs iskola, nincs tanács. De amint belép Imre, látom rajta, hogy gondja van. És nekem vigyáznom kell, ne tegyek rá még egy lapáttal. Nehéz ez. Már négyszer jelentkezett jogi egyetemre, s mindig egy ponton múlott a felvétele. Gondolja el: most 30 éves. de már volt táppénzen azért, mert ki volt idegileg. Nyílik az előszoba ajtaja, Julianna, a feleség kiszól: „Gyere, kis papus!” „Jövök mamuskám”. Enyhén hosszú hajú fiatalember lép be, magyaráz, hogy sétált egyet és bekapott egy sört a sport büfében. Nem az új étteremben, ott sokan vannak, s még azt hinnék némelyek, hogy órák óta ott van a tanácstitkár. — Keveset vagyok távol a családtól. A munkaidőt becsületesen végigdolgozó ember vagyok, de nem ügybuzgó könyökvédős, aki még este nyolckor is íróasztala fölött görnyed. Én ötkor hazamegyek. Nyáron minden este sétálunk a gyerekekkel, vagy fölkapom a pecabotot és hét óráig horgászom, a kicsik pedig han- cúroznak a fűben. Itt a Tisza. Hét óra után fürdetés, ezt közösen végezzük. Nyolckor a gyerekek ágyba kerülnek. Utána főleg a tévé jelent kikapcsolódást, de szívesen fejtek rejtvényt és közepesen olvasok. Jó kétszáz kötetes a házikönyvtárunk, most az útikönyvek vannak soron. Beadtuk az igényt egy Trabantra — persze „szakemberkeretből” igényeljük. Ha nem kapjuk meg, akkor elmegyünk egy Csehszlovákia —Lengyelország—NDK útra az IBUSZ-szal. Eleget ültünk itthon. Nem az igénytelenség, hanem a gyerekek miatt nem járunk szórakozni, moziba, sehova. Az autó a hétvégek miatt lenne jó, meglátogatni a szülőket, rokonokat Tiszaőrsön: Abád- szalókról busszal vagy négy órahossza, kocsival viszont csak negyven perc Tiszaőrs. — Barátok? — A legjobb barátom elköltözött fél éve. — Értelmiségi volt? — Nem. Fenyves György, darus, munkagépkezelő. Csak néhány évvel voltak nálunk idősebbek. Sokat beszélgettünk, mindig volt közös témánk. Elkerültek Kiskörére, de vettek kocsit és két hetente átruccannak. A jó kapcsolat maradt: kölcsönös ajándékozások karácsonykor, most itt szilvesztereztek. Rajtuk kívül nagyon sok jó ismerősünk van Szalókon, a községben, de itt a házunkban is (kétszintes, többlakásos modern ház). Velük össze-összejövünk úgy havonta egyszer. Sok a munka, a feleségem ma is két műszakban tanított, fáradtak vagyunk. S itthon ez a sok házimunka. — ön is végzi? — Ajaj! — szól közbe a feleség. — Imre a mosástól a mosogatásig, a bevásárlástól a gyerekek ellátásáig mindent elvégez. — És mi az ön igazi pasz- sziója? — A sport. A tévében minden sportműsort megnézek, az abádszalóki futballcsapat minden itthoni mécsesére elmegyek, idegenbe azonban nem kísérem őket. inkább a családommal töltöm azt az időt. Ezen kívül egy serdülőcsapatot is ed- zek. Van vagy 26 tíz-tizenöt éves gyerek, két éve a Pajtás Kupa országos döntőjén hatodikok lettünk, most pedig a területi labdarúgóbajnokságban az első helyen állunk. Hetente egy edzésünk van, koraeste, most tornateremben alapozunk. — Szintén rúgja a bőrt? — Már nem, de régebben fociztam. — Pedig a kora még engedné. — Az igen, de a lábam nem: egy éve visszérrel műtötték. A korom? ... Hm. Valamikor én voltam a legfiatalabb vébétitkár a járásban (1968-ban!), de most már lassan az idősebbek közé számítok. — Tiszaőrsről kerültek Abádszalókra. — Igen. Minket nagyon megbecsültek, sőt szerettek Őrsön. De itt jobb. Tiszaőrs a kisujjamban volt, itt sokkal nehezebb, és nagy feladatok előtt állunk, gondoljon csak a Tisza Il-re! Azt hiszem, megállapodtunk. — Mit illesztene még szívesen az estéibe? — A tanulást. Tanácsakadémiát végeztem. Még két dolog jöhet szóba: a jogi egyetem és — mivel elvégeztem a marxista—leninista esti egyetemet is — a szakosító. Vége egy napnak, késő este van. Belvíz alatt alszik a táj. Belvíz alatt, amitől Bordás Imre annyira fél, mint semmi mástól. Körmendi Lajos Amatőr csillagászok Kutatják az égbolt titkait Működésének tizenharmadik esztendejét kezdte meg 1977-ben a szolnoki Ti- szamenti Vegyiművek csillagászati szakköre, a megye első természettudományos ismereteket nyújtó üzemi bázisa. A szakkör, amelynek tagjai között több fizikai munkás, műszerész, vízvezetékszerelő stb. található, a megye legértékesebb szemléltető eszköztárával rendelkezik. A világmindenséget, az égbolt titkait az üzemi csillagdából négy nagyteljesítményű lencsés távcsövei kutatják, amelyekhez ezred- másodperc pontossággal mérő digitális óra is tartozik. A vállalat szocialista brigádjai által sokoldalúan patronált szakkör az üzem szakkörén kívüli munkásai részére is rendszeresen tart távcsöves bemutatókat, ismeretterjesztő előadásokat. A szakkör példáját követve ma már a megyében tucatnál több csillagászati szakkört hívtak életre. Jólesik a dalolas. Partos Dezső körvezető irányításával esténként a kunhegyesi művelődési házban tarja próbáit a községi népdalkor
