Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-11 / 35. szám

1977. február 11. SZOLNOK, MtÜYEI NÉPLAP 5 Az általános iskolások egyharmada napközis Az utóbbi két évtized számszerű adatai a napközi otthoni hálózat ugrásszerű fejlődéséről tanúskodnak. Húsz esztendővel ezelőtt az általános iskolai tanulóknak 3, tíz esztendeje 12,7, a "jelen tanévben pedig már 32,3 szá­zalékuk napközis. Számottevő volt a fej­lődés az utóbbi egy év­ben is. Az előző tanév több mint 9,5 ezer napközis csoportjával szemben ma több mint 10 360 csoport működik és 26 ezerrel több, összesen 347 ezer tanuló jár napközibe. Döntő többségük, 254 ezer al­só tagozatos. Az egésznapos nevelés különböző formáiban részesülőknek mintegy 70 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Szolnok megyében 1960- ban 99, 1975-ben 437 nap­közis csoport volt, ez a szám 1977. január elsején 491. A napközis csoportokban a gye­rekek száma 1960-ban 4032, 1975-ben 15 367, 1976-ban pe­dig 17 273. Az elosztás meglehetősen egyenlőtlen. Szolnokon 1960- ban 26 csoport volt, Kisúj­szálláson és Túrkevén vi­szont mindössze 2—2. Szol­nokon 1975-ben 117 csopor­tot számoltak, az emelkedés négy és félszeres, a többi he­lyen háromszoros. Az arány százalékban ki­fejezve: 1960-ban a tanulók 6,1 1975-ben 32,5 százaléka járt napközibe, 1976-ban pedig már 36,1 százalék jár. Évről-évre többen igénylik a napközit Békés megyében is. Az idei tanévet 15,5 ezer napközissel kezdték, ez a tanulók 31,6 százaléka. Egy év alatt a fejlődés 2,7 száza­lékos volt, ennek ellenére az elutasítottak száma némi­képpen emelkedett és meg­közelíti az ezret. Különösen a IV. ötéves terv időszakában fejlődött nagyobb ütemben a hálózat Fejér megyében. Az 1971 — 72-es tanévben 74 általános iskolában 228 csoport műkö­dött; az akkori tanulólétszám 15 százaléka kapott helyet. A tervidőszak végére már 93 általános iskola rendelkezett napközivel; a 299 csoportba az általános iskolások 23,4 százaléka járt. Bár a főváros után Pest megyében van a legtöbb nap­közi otthon és tanulószobai csoport, az ellátásban része­sülők aránya mégis alacsony, 23,8 százalékos. Az első 32 csoport 1953-ban szerveződött, 1280 tanulóval, ez az ak­kori tanulólétszám 1,4 százaléka volt. Jellemző a számszerű fejlő­désre a múlt tanévben a 652 csoportba 22 és félezer tanuló járt. Gond, hogy a csoport­nak csupán az egyharmada homogén, a többiben két­vagy több osztály tanulói készülődnek a másnapi taní­tásra. Ez nehezíti a pedagó­gusok munkáját is. Tartási szerződések, kártérítési perek Ügyészségi vizsgálatok az első félévben Joggal tiltakoznak az ügyészek, ha szervezetüket csupán vádhatóságként, őket pedig mindig a szi­gorú büntetést követelő vádlókként emlegetik. A büntetőjog csak egy kis része a munkaterületek­nek, amelynek ezen kívül van még két hatalmas szférája: az általános tör­vényességi felügyelet és a polgári jog, amely kevésbé közismert. Pedig az alkot­mány az ügyészség szere­pét külön kiemelte, amikor a törvényesség megtartá­sának segítését és ellenőr­zését az ügyészi szervezet­re ruházta. Az általános törvényességi felügyelet gyakorlásában a sajátos jogi eszközöknek egész sora áll a rendelkezé­sükre. Ezek egyike az ügyészségi vizsgálat. Ezúttal erről van szó. Az előre elha­tározott, hónapra, napra ütemezett ellenőrzésekről. A Szolnok megyei Főügyészség idei, első féléves tervének bevezetőjében induláskép­pen ez áll: „Elsősorban azo­kon a területeken tartjuk vizsgálatainkat, amelyek az emberek alapvető és jogvéd- te érdekeivel, valamint a tár­sadalmi tulajdon védelmé­vel kapcsolatosak.” A Legfőbb Ügyészség ter­véhez csatlakozva a tartási, életjáradéki és öröklési szer­ződéseket vizsgálják. Milyen színvonalon és törvényesen dolgoznak-e a szerződéseket jóváhagyó tanácsi szakigaz­gatási szervek ? Ellenőrzik-e rendszeresen, hogyan élnek a tartalásra szoruló idős em­berek azokkal, akik pénzért, házért, lakásért, örökségért vállalták, hogy gondoskod­nak róluk? Az ügyészek mindennapi munkájuk során azt tapasztalták, hogy sok a perrel és a szerződés felbon­tásával végződő vita, sok a szóbeli megállapodás, ígéret, amit később, konfliktus ese­tén nem lehet bizonyítani. Éppen ezért vizsgálják azt is, az elmúlt évi perek alapján, hogy milyen bírói ítélkezési gyakorlat alakult ki ezekben az ügyekben. A másik, szintén az embe­rek alapvető jogainak védel­mét szolgáló vizsgálatokat az állami mező- és erdőgazda­sági üzemekben végzik. Ar­ra kíváncsiak, betartják-e a dolgozó nők (elsősorban a gyermekes anyák) és fiatal­korúak érdekvédelmét bizto­sító jogszabályokat. A taná­csok hatáskörébe tartozó sza­bálysértések körében pedig arról szeretnének meggyő­ződni, hogy történtek-e és törvényesek-e a tulajdon el­leni, a mezőrendészeti és az iskolai mulasztások miatti felelősségre vonások. A megye két városi taná­csát választották ki, hogy megnézzék, betartják-e a fiatalkorúak ellen folytatott szabálysértési eljárásokban a 14—18 évesekre vonatkozó speciális jogszabályokat. Az egyik legátfogóbb és legizgalmasabb ellenőrzés­nek ígérkezik a társadalmi tulajdonban okozott károk megtérülésének vizsgálata. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a károknak csak egy igen kis százaléka térült meg. A szövetkezetek, válla­latok csak elvétve érvényesí­tették polgári peres úton kárigényüket. Kíváncsiak ar­ra is, hogy milyen a károk megtérítésével kapcsolatos bírói gyakorlat, és követi-e végrehajtás a jogerős ítéle­tet. A vizsgálatot a második félévben folytatják, amikor már felhívják az érintett üzemeket kárigényük érvé­nyesítésére, s ha nem teszik, helyettük az ügyészség lép fel. Az új lakóházak késedel­mes átadása, legtöbbször ren­geteg hibával, s az ezzel kapcsolatos bírósági eljárá­sok indokolatlan elhúzódása késztette arra a megyei fő­ügyészséget, hogy a szavatos­sági, jótállási és kötbérperek körében vizsgálatot végezzen. Szeretnének választ kapni arra, h'ogy a bírósági hatá­rozatok megfelelően biztosít­ják-e, hogy a kivitelezők a szerződésben vállalt, a ren­deltetésszerű használatra al­kalmas, hibátlan „végtermé­ket” produkáljanak. K. K. flbádszalókon Bővülő üzlethálózat A tgvaly megnyitott új, nagy alapterületű vendéglá­tóipari kombinát jelentősen javította Abádszalók üzlethá­lózatát. Az új létesítmény „belépése” révén lehetővé vált egy régebbi vendéglő át­építése ÁBC-áruházzá. Az át­építés a befejezéshez közele­dik — az ÁBC-áruház meg­nyitására február 14-én ke­rül sor. Az idei tervek között szerepel még egy ruházati áruház kialakítása két kor­szerűtlen, kis alapterületű üzlet összevonásával. Öt év filmszalagon Mint már korábban hírül adtuk, megyénkben forgat Paulus Alajos filmrendező. Témájában és módszereiben, sőt műfajilag is újszerű vál­lalkozás ez az immár öt éve készülő szociológiai doku­mentum-játékfilm. Paulus Alajos, aki már korábban is készített filmet a Tiszáról, pontosabban Vá­sárhelyi Pál munkásságáról, ezúttal a nagykunsági csa­torna hatását vizsgálja az emberek szemléletében, élet­módjában. A forgatás öt év­vel ezelőtt kezdődött el, amikor a főszereplő, a hat- gyermekes — egyik mezö- héki tanyán élő — Kóródi család a csatorna építése miatt már éppen a hatodik tanyára vándorolt. Megvál­tozott életüket kíséri végig a film. A „stáb” ezen a héten is­mét forgat, megörökítik a szalagon többek között a Táncsics Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlését is. A film forgatása előrelát­hatólag a következő évben fejeződik be, s utána rövi­desen viszontláthatjuk a filmvásznon a Kóródi csalá­dot. ESTI TANYÁZÁSOK Jelenleg 150 tanácstagi körzetben nincs tanácstag köl­tözések és halálozások miatt, ezért ezekben a napokban az időközi tanácstagi választásokat előkészítő jelölőgyüléseket tartanak megyeszerte. Ezekből szeretnénk itt ízelítőt adni. TISZATENYŐN Még az esti jelölőgyűlés, előtt találkoztam Bíró Ti- bornéval. A munkahelyén, akarom mondani a lakásán. Máris magyarázkodnom kell: szóval úgy volt, hogy Bíróék tiszatenyői házában a csépai tésztaüzemnek égy részlege működik, s itt ti­zennégy tenyői asszony ké­szít finom házi csigatésztát. Amint az a régebbi időkben lakodalmak előtt volt szo­kás: összejönnek az asszo­nyok, készítik a húslevesbe való csigát, nevetgélnek, be­szélgetnek. Nos, a hangulat a Bíróék házában is jó volt, érthető, hiszen a brigádve­zetőjüket, Bírónét hamaro­san tanácstagnak jelölik. Ez pedig az egész brigád ügye, annál is inkább, mivel a Bé­ke szocialista brigád jó né­hány tagja a Dózsa György utcában lakik, tehát ebben a körzetben, s este jelen lesznek a tanácsházán, a je­lölőgyűlésen. — Támogatják Bíróné je­lölését? — Még szép, hogy támo­gatjuk! Közben az ügyes kezek olyan sebesen járnak, szem­mel alig követhetők. Telje­sítményre dolgoznak. A jelölt pedig rövid időre leül velem beszélgetni. Arcán szoron­gást vélek felfedezni, talán az este miatt, hiszen most jelölik először tanácstagnak, mivel elköltözött az elődje. (Egy orvosnő nyomdokaiba lép). Három lány édesanyja, a legidősebb Kunhegyesre ment férjhez, a tanácsnál dolgozik; a középső éppen most, a jelölés napján fel­vételizik Egerbe a főiskolá­ra, egyébként napközi ott­honi nevelő Tiszatenyőn; a legkisebb pedig műszaki szerkesztő Szolnokon. Bíró Tiborné már két unokában is kedvét lelheti. A Béke szocialista brigád vezetője, s a Tiszatenyőn még három helyen működő tésztaüzemek szakszervezeti bizalmija. Re­méli, hogy a körzet lakói is úgy dicsérik majd megvá­lasztása esetén, mint az ál­tala készített csigatésztát di­csérik szerte az országban. — Ha megválasztanak, tu­dom mi lesz a feladatom. Azt is sejtem, milyen gon­dok várnak reám. Ezen az utcarészen még nincs vízve­zeték, ha majd készülhet, szervezem a lakosok tár­sadalmi munkáját. Az utcá­ban levő járdát tavaly épí­tettük, a férjem is sokat se­gített. De ebben az oldalban is elkészítenénk még társa­dalmi munkában is. Az ár­kok kiásatása is alighanem az én feladatom lesz. A fi­zetség az lesz, ha mindez el­készül. TISZnSZÜLÖSÖN — Ne arra menjenek, ott nagy a sár! — harsant egy ízes hang a sötétből. Jé, a Molnár Pali bácsi! Milyen rendes Pali bácsi! így hát kerülőúton ment a jelölő­gyűlésre igyekvő társaság, a tanácselnök-asszony, az el­nökhelyettes, a jelölt és a többiek. Persze, arrafelé is jó nagy sár volt, de csak megérkeztünk. Szép János (legalább 5(y éve tűzoltópa­rancsnok!) házába. Fehérre meszelt, fagerendás szobács­kábán kucorogtunk vagy húszán, jó részt idősebbek és javakorabeliek, de néhány fiatal is. Magasra vetett ágy, kánikulát lehelő sparhelt. a földön műanyag műtrágyás zsákok. Mivel a körzet eddigi ta­nácstagja meghalt, most új tanácstagot jelölnek, de előbb még Jakab Ferencné, az el­nökasszony, tanácstagi be­számolót tart. Szó esik a községrendezésről (bólogat­nak: igen, a falugyűlésen is téma volt); az eddigi ta­nácstagi beszámolók egyik fő témájáról, az orvosi lakás­ról (csaknem kész); a falu központjában épülő sport­pályáról (az idén kezdik); a postáról (kész); a temetőhöz épített kőútról (tudjuk, ki­cselédet); és így tovább. Amikor a választópolgá­roké lesz a szó, akkm\ lép be Molnár Pali bácsi, imi­gyen jellemezve a létszá­mot: „Hű, de sok ennivaló kéne ide!"’ S ha már hango­san kezdte, mindjárt magá­nál is tartja a szót. — Direkt azért irányítot­tam magukat errefele - nevet az asztal mellett és egy heve- rőn kuporgó elnökségre —, hogy meglássák, hol járunk mi. Látták: sárban. Mert odafent vikszos lábbeliben is lehet járni, de itt a falu legszélén nem. Itt jön a gép, ott jön a gép, hiába seprűnk, az átjárókba hiába hordjuk a hamut. Sípos Sándor téesz-tag a gondok bő lajstromát dik­tálja a jegyzőkönyv vezető­jének: a kutakat az utcák legszűkebb részeire teszik, majd elsodorják a jármű­vek. Belvíz: mindenhonnan idefolyik a víz, ez a falu legmélyebb része. Földutak: összevágja a téesz. „Mi igyekszünk mindent még az őszi esők előtt beszerezni, mert ide bejönni?!” És zu­hognak a problémák a ta­nácselnök-asszony elé, aki­ről azonban nem ezért pa­takzik a verejték, hanem a sparhelt szomszédsága miatt. Ismét Molnár Pali bácsi beszél. „Mi megcsináljuk a járdát társadalmi munká­ban, de aki ember oszt’ er-- re jár, de nem jön segíteni, azt nem engedjük el, hogy a só járja meg az ilyen bű- rit!” Ebben maradnak. Kö­vetkezik a jelölés, a nép­front Oláh Vincét, az álta­lános iskola igazgatóját ja­vasolja. — Egyetértenek? — Egyet hát! Ha majd nem jól dolgozik, becsoma­goljuk és feladjuk. — Hová? — derül a jó­nép. — Ahol elfogadják — .mondja Molnár Pali bácsi. Késő este van. Menni ké­szülünk. „Tanyázzanak még!” kérlel a háziasszony. Igen, a régen dívó tanyázások! A hosszú beszélgetések! Az egymás iránti érdeklődés! Ebből adott ízelítőt ez az este is. Körmendi Lajos „Meghoztam a kakast vörös ta­rajával” — a föszakács tálalja az első fogást, a tyúklevest Balogh Gábor és Józsa Júlia a tiszaderzsi községi tanács házasság­kötő termében örök hűséget fogadott Készül az ünnepi vacsora: a birkapaprikás Gyerekek vacsorája a „macskaasztalnál” Éjfélkor: eladó a menyasszony! A vőfély árulja a fiatalasszonyt, akit hosszantartó tánc. alkudozás után a férj vásárol meg egyetlen vöröshagymával Fotó: Nagy Zsolt

Next

/
Thumbnails
Contents