Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-10 / 34. szám

1977. február 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 D rázós témákról, a népi ellenőrök megbecsüléséről, a szakértelemről A tágas dolgozószobában akta, akta hátán, az aszta­lokon, a fotelekben, a sző­nyegen. A megyei NEB el­nöke, Csibrány Mátyás ing­ujjra vetkőzve szortírozott, jegyzetelt, összesített, mielőtt beszélgetni kezdtünk. — Az év eleje ilyen. Egy­szerre kell a mögöttünk ha­gyott évet (éveket) és az előttünk lévőt végiggondol­ni. Hogyan is oszlott meg a munka 2 ezer 300 népi el­lenőrünk között, mit és hol ellenőriztünk az elmúlt év­ben, a 160 vizsgálat után mi­lyen következtetésekre jutot­tunk, mi lett a 120 közérde­kű bejelentés, panasz sorsa? —A számadás végeredmé­nye tehát: rengeteget dol­goztak. — Nem tétlenkedtünk, én is úgy érzem. — Az elmúlt hetek 10—12 órás munka­napjai után fáradtan, de egy gyorsan múló másodpercig tartó elégedettséggel mond­ta: — Voltak igen rázós té­mavizsgálataink az elmúlt években. Az országos vizsgá­latokhoz kapcsolódva és a magunk választotta területek ellenőrzése során jó néhány orvoslást követelő negatív jelenséget tártunk fel: alapo­san körbejártuk az igények mögött kullogó lakáskarban­tartó szervek. munkáját, a megye városainak joggal ki­fogásolt köztisztaságát. Meg­győződésem, hogy reális ké­pet festettünk a belső elle­nőrzés alig javuló színvona­láról, formalitásáról, a szo­cialista együttműködést sér­tő szerződéskötésekről, a monopolhelyzetben lévő vál­lalatok diktálta egyoldalú feltételekről... — Csak regisztráltak? — Az állami ellenőrzés rendszerén belül a legszéle­sebb hatáskörű jogosítvány­nyal ruházták fel a szerve­zetünket. (Az államhatalmi szerveken, az ügyészségeken és a bíróságokon kívül szin­te minden területen ellenő­rizhetünk.) De csak a hely­zet feltárásáig, a visszássá­gok okainak felkutatásáig, az orvoslásuk kiprovokálásáig mehetünk el. S ez éppen elég. Vizsgálataink eredmé­nyéről, következtetéseinkről tájékoztatjuk az ellenőrzött egységeket, sőt tanulságkép­pen a hasonló szerkezeti fel­építésű és profilú vállalato­kat, szövetkezeteket is. Ter­mészetesen a felügyeleti szervekhez, s ha kell, a KNEB-en keresztül, az orszá­gos hatáskörű intézmények­hez, jogalkotókhoz is továb­bítjuk észrevételeinket. A személyes felelősségre vonás bármilyen formáját csak a legvégső esetben kezdemé­nyezzük. Az elmúlt három évben 49 fegyelmi, 30 kárté­rítési, 105 szabálysértési el­Beszélgetés a megyei NEB elnökével járást kezdeményeztünk, ti­zenhat vétkesnek vélt sze­mély ellen pedig büntetőel­járást indítványoztunk. — Csak a negatív jelen­ségek, csak a hibák után ku­tatnak? — Ezt nem mondanám. Nem önkényesen válasszuk ki a vizsgálati témákat. Igyekszünk a párt- és kor­mányhatározatok nyomában járni és maradni. Megnézni, hogy a megfontolt és előre­lépést szorgalmazó döntések hogyan érvényesülnek a gya­korlatban. Nyilvánvaló, hogy az ellentmondásokkal feszí­tett, problémás területeken kötelességünk elsősorban kutatni. — Talán ez az oka, hogy a közvélemény az ügyészsé­gi, rendőrségi és a népi el­lenőrzési vizsgálatokat egy kalap alá veszi? Sokan úgy vélik hol megjelennek, ott már valami nem stimmel... — Amióta népi ellenőr va­gyok, s ennek tizenkilenc esztendeje, milliószor ta­pasztaltam, hogy nem elég­gé, vagy nem jól ismernek bennünket. Nem . egyszer fo­gadtak már azzal, „kiért jöt­tek?” A torz elképzeléseknek van egy másik véglete. Van­nak, akik a laikusok gyüle­kezetének tartják szerveze­tünket, amely valóban sajá­tos, s semmiben sem hason­lít a többi ellenőrző appará­tushoz. A megyében tíz bi­zottságunk van nyolcvankét NEB-taggal, akiket a köz­igazgatásilag megfelelő ta­nács választ és akik esküt tesznek. Ennek a kis irányí­tó és szervező apparátusnak a társadalmi bázisa, a népi ellenőrök népes tábora. Nem profi ellenőrökből áll, ha­nem egy-egy szakma magas fokú művelőiből, akár dip­lomájuk, akár szakmunkás­bizonyítványuk van. Végtére is rajtuk múlik a munkánk. Rajtuk áll, vagy bukik a vizsgálatok eredményessé­ge, az ő lelkiismeretes mun­kájuknak, nem egy esetben makacs kitartásuknak kö­szönhető, hogy megállapítá­sainkat még az ellenőrzött szervek sem vitatják, sőt nem egyszer meg is köszö­nik, még akkor is, hogyha ezek a megállapítások nem éppen hízelgőek. — Mindezt teszik köszö­nöm szépenért. — Igen. Van közöttük nem egy igazságügyi szakértő, aki nek a véleményét — ha ilyen minőségben dolgoznak — jól megfizetik. Mint népi ellenőrök ugyanezt a tevé­kenységet, ugyanolyan ma­gas színvonalon társadalmi munkában folytatják. Bár­mikor, készséggel. — Nem okoz konfliktust, hogy a népi ellenőr is csak munkaidőben tud dolgozni? — Általában nem. Há ki­kérjük, felettese köteles el­engedni a munkahelyéről, de erre még egyetlen vezetőt sem kellett figyelmeztetni. (Egyébként ez egy évben egy egy népi ellenőrnek általában 3—4 napot jelent.) — Hogyan lehet népi elle­nőr valaki? — Arra törekszünk, hogy minden szakma képviselve legyen. A munkahelyi veze­tőktől kérünk javaslatot, ha az illető vállalja, kezdetben eseti megbízásokat kap, s amennyiben találkozik az el­képzelésünk, hosszútávon is számítunk a munkájára. — Megbecsülésük, elisme­résük? — A néhány évvel eze­lőtti állapothoz képest bő­vült a jutalmazási lehetőség. Néhány éve alapították a Kiváló népi ellenőr kitünte­tést, az emlékplakettet. A többi a szokásos: jutalom­üdülés, pénz, a társadalmi munkát elismerő plakett, ok­levél. De úgy érzem, még mindig szűkre szabottak a keretek... — A legutóbbi megyei ta­nácsülésen számolt be a né­pi ellenőrzés háromévi mun­kájáról és ekkor fogadta el a testület az idei tervüket. — Igen, de ennek egy ré­sze már nem terv, nem el­képzelés, hanem napi „pa­rancs”. A katonás kifejezés némi magyarázatra szorult vol­na... de a végszóra belépett az előszobában dolgozó fi­atalasszony, aki egy sze­mélyben az elnök memóriá­jának „karbantartója”, a gépíró, az ügyintéző, az ad­minisztrátor és figyelmeztet­te: Csibrány elvtárs már várják a munkabizottságban. A figyelmeztető mondat kommentárjából megtud­tam, hogy a fogászati ellátás helyzetének vizsgálatát elő­készítő és irányító munkabi­zottság már dolgozik. De a jóváhagyott terv tíz vizsgá­lati témája közül az év első hónapjaiban nemcsak ennek a területnek a felderítéséhez láttak hozzá. Munkához kezdtek a pedagógusok élet- és munkakörülményeit és a lábbeliellátást vizsgáló népi ellenőrök is. K. K. S iu A rókócziújfalui általános iskolában, jelentős részben társadalmi munkával, építettek egy csapatotthont - hétvégi faházból. Az egyébként is mintaszerűen parkosított iskolaudvarnak hangulatos színfoltja lett a házikó Falugyűlések, szövetkezeti lakótelepek, közművelődés II népfrontmozgalom és a fogyasztási szövetkezetek együttműködéséről A Hazafias Népfront és a SZÖVOSZ vezető testületéi többször foglalkoztak a nép­front- és a fogyasztási szö­vetkezeti mozgalom együtt­működésének kérdéseivel. Az a vélemény alakult ki, hogy a közös feladatok sikeres megoldásához a lekóterületek fejlesztése, a lakosság jó szín­vonalú ellátása, a meglévő termelési erőforrások fel- használása, a szövetkezeti mozgalmi tevékenység, valamint a politikai mun­ka összehangolása terén eddig elért eredmények mellett elengedhetetlen a szoros együttműködés to­vábbfejlesztése. Ennek érdekében a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának és a Fogyasztási Szö­vetkezetek Országos Taná­csának elnöksége most együt­tesen kialakított ajánlások­ban fogalmazta meg a nép­front és a fogyasztási szövet­kezetek helyi és megyei szer­vei számára az együttmuKö- désben legfontosabb felada­tokat. Kiemelt feladatként szerepel az ajánlásokban, hogy a tanácsok, a helyi nép­front-bizottságok és a fo­gyasztási szövetkezeti szer­vek rendszeresen egyeztessék város-, illetve községpolitikai tevékenységüket a lakosság széleskörű bekapcsolása ér­dekében. Kezdeményezzenek közösen falugyűléseket, vá­roskörzeti tanácskozásokat, s különös gonddal segítsék a társközségek, a városhoz kap­csolt községek, a körzeti nép­frontbizottságok munkáját. A nőpolitikái határozatok végrehajtásában is vannak közös feladatok: így a fo­gyasztási szerkezet korszerű­sítése megfelelő árukínálat­tal, a háztartási munkát könnyítő áruválaszték, a gyermekek, a diákok étkezte­tésének, egyáltalán a közét­keztetésnek a további széle­sítése, a kereskedelmi és ven­déglátóipari szolgáltatások bővítése. A népfront-bizottságok so­kat tehetnek a kertbarátmoz­galom pártolásával az élel­miszer-, a zöldség- és a gyü­mölcsellátás javításáért. Ajánlják azt is a két mozga­lom vezető testületéi, hogy a népfront is támo­gassa a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek megalakulását és műkö­dését. A népfront-bizottságok és a szövetkezeti szervek széles­körű együttműködést valósí­tanak meg a közoktatás, a közművelődés és a politikai ismeretterjesztés kiszélesíté­sében, a gyermek- és műve­lődési intézmények fejleszté­sében. Arra is felhívják a fi­gyelmet az ajánlásokban, hogy segítsék elő a tömeg­sport — kocogás, stb. — ki­bontakozását. Űj települések születnek A vártnál gyorsabban ha­nyatlik a Duna—Tisza közé- zének tanyavilága. Az ag­rárgazdálkodás korszerűsödé­se, a szántóföldi termelés sza­kosodása sietteti a pusztai életforma felszámolását. A gazdaságok — és példájukat most a termelőszövetkezetek is követik — a külterületi la­kosokkal egyetértésben bon­tották le a tanyákat, s építet­ték fel á közbeeső települése­ken, vagy létesítettek újabb falut a munkahelyek köze­lében. így épült fel például Kunfehértó, amelynek min­den épülete új, s több utca­sorból áll. Az összevont te­lepülések közművesítéséről, szociális ellátottságáról is gondoskodnak az állami gaz­daságok. „Kis Hortobágy" lói telelnek a túzokok Borsod megye déli részén a „Kis Hortobágynak” neve­zett nagykiterjedésű legelő­kön, Gelej, Mezőkeresztes, Tiszadorogma környékén tú­zokok tanyáznak. A túzok­csapatok tíz-tizenkettes cso­portokban tűnnek fel a hó­födte síkságon. A magas hó­ban nem „gyalog járnak" táplálék után, hanem több kilométert is repülnek, de aztán megtérnek a vadászok által jól ismert és nyilvántar­tott telepeikre. Az utóbbi napokban vég­zett megfigyelések szerint mintegy negyven túzok telel Borsodban. Crossbar — „■— Csókolom, nagymama? Esett-e sok hó? Jaj, csak azért, mert a héten fölszala­dunk Pestre! Mit vigyek drá­gám? Gondolkozzon csak nyugodtan. Vár ez a telefon, nem szalad el. Hogy, hogy sok? Édes nagyikám, nem otthonról telefonálok! Persze, bentről, a hivatalból. Nem kell engem tanítani! Szóval vigyek egy kis jász-kenyeret, meg libahájat? Meglesz, na­gyi, csókolom. * * * Panaszkodnak a vállalati pénzügyesek, főkönyvelők. Ugrásszerűen növekszik a te­lefonszámla havonta. Pedig ugyanannyi ember dolgozik, ugyanannyi készülék van, s a telefonon elérhető partne­rek száma se szaporodott annyira, mint a havi telefon- számla után hihetnők. de ki fizeti? Nem, tényleg semmi se vál­tozott nagyot. Csak van crossbar. Némelyek — kis cégeknél többen, nagyoknál kevesebben, tessék belegon­dolni — szeretik a crossbart. És jobban tudják más váro­sok hívószámát, mint a fod­rászukét. Nyíregyháza 56, Zalaegerszeg 92... Pest a legegyszerűbb. Csak egy egyes, s tárcsázható a hat szám. S egyre növekszik a szám­la a vállalatnak. A vállalat­nak, amely — lévén szocialis­ta, állami vállalat — mind­annyiunké. Nem, nem vagyok krajcáros, ne tessék mondani. Gyógyítható a crossbar-be­tegség. Fegyelemmel, önfe­gyelemmel és öntudattal. Ami minden állampolgár­nak van, ugye? — só — T örleszteni akarok — li­hegte vadul Sáfrány Emánuel ifjú felesé­gének, Sáfrány Emánuelné, született Bunfenc Hildának, egy kopott lámpa sárga fé­nye mögött, és egy építkezési gödör előtt. — Te csacsi... Te mohó ördög — túrt bele Sáfrány Emánuel ifjú felesége, szü­letett — lásd mint fent — az ifjú férj hajába. — Várj egy kicsit... Itt és így mégse lehet... — Törleszteni akarok — szorította olyan keményen magához Sáfrány Emánuel ifjú feleségét, Sáfrány Emá- nuelnét, született Bunfenc Hildát, hogy az alig bírta kinyögni pironkodó suttogás­sal: — Néhány hét, legfeljebb hónap és felépül a mi kis otthonunk, akkor törleszt- hetsz nekem is, az OTP-nek meg az államnak is. Mindig törleszteni fogunk — harap­ta meg Sáfrány Emánuelné, született Bunfenc Hilda az ifjú férj, született Sáfrány Emánuel fülcimpáját. — Törleszteni szeretnék — siránkozott egy kopott lámpa sárga fénye mögött és né­hány szürke fal előtt Sáf­rány Emánuel, de Emánuel­né, született, mint fentebb, pihegve és könnyes szemmel borult a már nem ifjú férje mellére és úgy picsogta: — Ezért szeretlek, ezért a makacs és nem lankadó sze­relmedért ... De Emánuel, ha már eddig vártunk, vár­junk még. Néhány hét, leg­feljebb néhány hónap... Ne itt és most. Majd akkor, amikor végre felépül, a mi kis otthonunk, akkor tör- lessz nekem, az OTP-nek, s az államnak. Lesz két gye­rekünk és sok-sok boldog éven át fogunk törleszte­ni... Jó? — Jó — bólintott rezignál- tan Sáfrány Emánuel és ka­ron fogta feleségét, Sáfrány Emánuelné, született Bunfenc Hildát és hazamentek a szü­lői házhoz. Ki-ki a saját szü­lői házához. — Törleszteni kellene... Hát kellene — hagyta helyben, apró kis ásítást el­nyomva, férje megállapítását Sáfrány Emánuelné, született Bunfenc Hilda, amikor ott álltak a már tető alatt álló otthon előtt. Aztán elmoso­lyodott. Furcsa férfi ez áz Emánuel. Hogy mik nem jut­nak eszébe ennyi év után még mindig. Milyen is lehet az? — tört fel benne a gon­dolat, de gyorsan elpirult, s rángatni kezdte férje kar­ját... — Gyere, Emánuel... Majd, ha beköltöztünk vég­re, most már valóban csak néhány hét, esetleg hónap, akkor ... akkor majd törlesz- tünk. Az OTP-nek is, az ál­lamnak is és ... — ... és én neked — vi- gyorodott el Sáfrány Emá­nuel, hogy észrevette, mint pirul el kis csitriként őszü­lő asszonya, azazhogy fele­sége, aki olyan makacs és ki­tartó, mint egy öszvér, s olyan mint egy apáca. Az istentől várja a csodát és a két gyereket... Na gyerünk. Addig már csak kibírjuk — mérte fel tárgyilagosan az épületet Sáfrány Emánuel és belekarolt született Bukfenc Hildába... — .. .mert azt tudom ér­ted, azt tudom, hogyan kell fizetni az OTP-nek ... írni tudok... De az állam... Az államnak hogyan és mivel „törlesszem ... Látod Hilda, ezt már elfelejtettem ... Te nem emlékszel véletlenül rá? — Sáfrány Emánuelné született Bunfenc Hilda töp­rengve húzta össze szemöl­dökét a hangulatos kis szo­ba mélyén — éppen egy he­te költöztek be végre, a vi­szonylag gyorsan felépült la­kásba — aztán megrázta a fejét... — Nem, Emánuel, nem tu­dom. Pedig érdekes volt, úgy rémlik. De hát neked jobban kellene tudnod, te akartál mindig törleszteni. Aztán tréfásan meglegy.in- tette a kanapén ülő férjét a nagykendővel... — Jaj, a huzat! Ne ... Hil­da, tudod, hogy a huzat a halálom — mondta Emánuel és egy csekket vett elő: tör­leszteni kell. . írni még tud. Gyurkó Géza

Next

/
Thumbnails
Contents