Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-01 / 26. szám
1977. február 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 UtllarnirtimH Csak egy csap Igazi szatíra Rákosy Gergely rádiójátéka. Akik január 24-én meghallgatták a rádiószínház bemutatóját, valószínűleg jól szórakozva — bosszankodtak, háborogtak. Mert a történet mindennapos és bárkivel megtörténhet, akinek otthonában elromlik, kiszenved egy sokat szolgált csap. A szatírában Gelegonya Pál a szenvedő alany. Hóna alatt a csappal elindul szerencsét próbálni. Jár üzletben, áruházban, semmi eredménnyel. Nincs, kifogyott, talán jövőre lesz, mondják a boltosok. Mivel azonban csap nélkül nem lehet élni, Gelegonya nyakába veszi a várost, kisiparosokat keres, maszekoknál próbál szerencsét. Kálvária, amit átél. Lehúzott műhelyrolók, csak egy csappal nem foglalkozó mesterek legyintenek rá: ugyan mehet a világ végére, ki foglalkozik egy csappal? Az nem bolt! Végül a véletlen segít. Egy mindentudó trafikosnő megismerteti egy sörös emberrel, s az néhány korsó folyékony kenyérért percek alatt összehozza egy raktárossal, aki ugyancsak sörissza. Gelegonya Pál elázik ugyan, de megvan az áhított csap. Rákosy Gergely szatírája azért is jó, mert ilyen „hétköznapi”, bárkivel megtörténhető esetet céloz a szatíra soklövetű fegyverével. A Csak egy csap igazságát sokan bőrünkön érethetjük, sajnos. Futóhomok A mai „futóhomok” világát vizsgálták a közelmúltban a szomszédos Kecskeméten írók, szociográfusok és szociológusok. A nagy gondolkodó, a téma apostola, Erdei Ferenc emléke előtt tisztelgett így az írószövetség. Erdei negyven évvel ezelőtt írt a Duna—Tisza-közi tanyavilág életéről, embereiről. Kispista István műsora napjaink változásait, a tanyákról kivezető „csinált utak” állomásait vizsgálta, egyórás, érdekes összeállításban. Lányok, asszonyok Ez a szombat reggelenként jelentkező műsor a reneszánszát éli. Sok. évi útkeresés és egyhelyben topogás után egyre céltudatosabban szerkesztett, tartalmas műsora már a rádiónak. Megfiatalodott, s ezáltal korszerűbb, érdekesebb lett. Heteken át „mozgatva” a hallgatóság fantáziáját, jó vitát kezdeményezett a házasságról, annak korunkbeli buktatóiról, a nehézségekről, amelyek végül bontóperekben fejeződnek be, s amelyeknek sokszor szenvedő alanya a gyerek, a társadalom szemefénye. A tartalmában és formájában megújhodott Lányok, asszonyok új szerkesztője Juhász Judit. Hetek példája, műsorok sora igazolja; igényes, értő ismerője a nőpolitikának s annak társadalmi törekvéseinek. A korán eltávozott neves újságíró, Baktai Ferenc posztumusz kötetét mutatta be a héten Rajk András. Megismertük Baktai riportjait, kitűnő publicisztikai írásait és természetesen glosszáit, szatíráit, humoros műveit is. A bemutató legalább olyan sokrétű és érdekes volt, mint a Népszava kitűnő újságíró egyénisége, néhai Baktai Ferenc. (SJ) Az utóbbi két évtized pedagógiai szóhasználatában egyre inkább elterjedt a „hátrányos helyzetű” kifejezés. A pedagógusok sokszor csak azokat a tanulókat tekintik hátrányos helyzetűnek, akiket az édesanyjuk egyedül nevel, vagy a szülőknek több gyermekről is gondoskodniuk kell. Valójában kit is illethetünk ezzel a kifejezéssel? S vajon le- küzdhető-e ez a rendszerint — Szüleim alkalmazotti beosztásban dolgoznak, a családban egyedüli gyerek vagyok, mégis hátránnyal indultam az iskolában. Erre csak akkor jöttem rá, amikor átléptem a gimnázium küszöbét. Hiába voltam otthon éltanuló, rádöbbentem, hogy az osztálytársaim, akik közül sokan tagozatos általános iskolában végeztek, sokkal többet tudnak nálam. Akkor úgy éreztem, az én bizonyítványom hamis. — S később? — Az első évben hét tizedet romlott az átlagom, de most már sikerült kijavítanom. — Csak az iskolát hibáztatja ezért a hátrányért? — Nem. Az az igazság, hogy otthon jóformán alig tudtak segíteni nekem a tanulásban. Apám a munkahelye ösztönzésére akkor végezte a hetedik osztályt, amikor én a hatodikat. Délelőtt én, este ő ült az iskolapadban. Könyvet korábban nem igen vásároltak a szüleim. Most szinte minden hét végén, amikor hazamegyek meglepnek egy-egy kötettel. — Az én házi könyvtáram is azóta gyarapodik, mióta gimnáziumba járok — szól közbe az ugyancsak harmadikos tiszaroffi S. K. — Bár a szüleim csak hat osztályt végeztek el, ők is szívesen olvasnak, de elsősorban a — Sok energia, átvirrasztott éjszaka, de nagyon sok segítség is van ebben, a kollégiumi tanárok részéről. Elsősorban persze akaraterő kellett ahhoz, hogy felvegyük a versenyt a kedvezőbb indíttatású osztálytársainkkal, bebizonyítsuk, hogy mi is helyt tudunk állni. Második, harmadik osztályos diáklányok. Nemsokára végeznek. Mindhárman egyetemen szeretnének továbbtaszülői házból' származó hozomány? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk, vitatkozunk a megye egyik középiskolai kollégiumának társalgójában. Partnereink: diáklányok, akik valamikor jogosan érezhették magukat hátrányos helyzetben. — Miért? Elsőként a tiszasülyi K. J. harmadikos gimnazista válaszolt: bátyámnak és nekem veszik a könyveket. ■ —• Nem próbálták meg rábeszélni a tanulásra szüleiket? — Nekünk a nővéremmel sikerült meggyőzni édesanyánkat, de csak a hetediket végezte el — mondja a jászapáti N. M. másodikos szakközépiskolás. — A nővérem egyetemre jár, hétvégeken mind a ketten otthon vagyunk, s azt tapasztaljuk, hogy talán a mi hatásunkra sokat változtak a szüléink. Érdeklődőbbek lettek, nem kapcsolják ki a televíziót a Fórum vagy egy komolyzenei műsor előtt. — Valamennyien középiskolások. Szüleik jobb esetben elvégezték az általános iskolát. Az ismeretekben különbség nem okoz távolodást? — Érzelmileg semmiképpen sem. A szüleim büszkék arra, hogy tanulok. A műveltségbeli különbséget pedig nem szabad éreztetni, hanem inkább segíteni kell nekik, ráirányítani a figyelmüket egy-egy könyvre, filmre, újságra, folyóiratra — válaszol K. J. —• Mindhárman legyőzték azt a hátrányt, amivel a középiskola kapujában startoltak. Kitűnő bizonyítvánnyal jöttek, s a tanulmányi átlaguk szerint most is a legjobbak közé tartoznak. A KISZ-szervezetben vezető tisztséget töltenek be. Minek köszönhetik? nulni. A két gimnazista pedagógusnak készül. — Hat év múlva, mint tanárnők, mit tesznek majd a hasonlóan hátrányos helyzetű tanítványaikért? — Nekem az lett volna a legfontosabb általános iskolás koromban, hogy irányítsák az érdeklődésemet, felhívják a figyelmem zenére, színházra — netán a kezembe adjanak egy könyvet, hogy olvassam el. A szüleim nem tudták megtenni, de az akkori tanáraimtól most már elvárnám ezt. Véleményem szerint egy hátrányos helyzetű tanuló — lehet bármilyen értelmes, tehetséges is — egyedül képtelen kitörni a körülményeiből. Segítségre, vezetőre van szüksége, s ezt a szerepet én szívesen vállalom majd — fogalmazza meg leendő „tanári” feladatát a tiszaroffi kislány. Három fiatal erős akaratú középiskolás diáklány. Világosan látják, honnan indultak, hova jutottak, s merre tovább. Volt erejük behozni a hátrányt, s még időben megkapták hozzá a megfelelő segítséget is. Ma még azonban nem minden társuknak sikerül mindezt elérni. Kiemelt feladat A megyei tanács művelődésügyi osztálya kiemelt feladatnak tartja a fizikai dolgozók gyermekeivel való foglalkozást. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fizikai dolgozók gyermeke nem azonos a hátrányos helyzetű tanulóval. Mégcsak azt sem mondhatjuk, hogy a többséget ők teszik ki. A művelődésügyi osztály legutóbbi felmérésében — a fizikai dolgozók gyermekeinek helyzetéről — jelentős eredményekről adhatott számot. Javult az általános iskolások napközis ellátása, bővültek a diákotthonok, a körzetesítés következtében jobb lett az intézmények tárgyi felszereltsége. A közép- iskolások közül az elmúlt tanévben ezeregyszáznegy- venhat diák kapott állami ösztöndíjat, amelynek ösz- szege meghaladja az egymillió-kétszázezer forintot. Megvalósultak a középiskolai, valamint az egyetemi előkészítő tanfolyamok. A különböző szakkörök, az úttörő- és a KISZ-mozgalom munkájába egyre több fizikai dolgozó gyermeke kapcsolódott be. Sorolhatnánk tovább az eddigi eredményeket, de akad még tennivaló eztán is bőven, amelyek között nem is annyira az anyagi támogatás áll az első helyen, hanem inkább a tanulók szellemi segítése. A hátrányos helyzet felszámolását már az óvodában kell megkezdeni, s mindvégig fokozott figyelemmel kísérni, segíteni, a gyerekek képességeinek kibontakozását, az általános és középiskolákban is. Tál Gizella D bizonyítvány értéke Segítség a kollégium Másokra van gondja Télen nehezebb. Csúszósak az utak, csípős hidegben, bokáig érő havat taposva, vagy latyakon átgázolva kell eljutni a beteghez, JSgyik napon az öregerdőt, a másikon a Neszürt vagy a Hajtát és természetesen a város Il-es körzetéhez tartozó sok-sok utcát járja... Medve Jánosné másfél évtizeddel ezelőtt végezte el az ápolónői tanfolyamot. Amíg tanult, a jászberényi kórház belgyógvászati osztályán dolgozott, azután körzeti orvos mellé került. Napi programja tizenöt éve újból és újból megismétlődik, mégis új izgalmakat, élményeket rejteget. Déle- lőttje a rendelőben, a járóbetegek ellátásával kezdődik, azután „nyakába veszi” körzetét — gépkocsin, kerékpáron vagy gyalog. — Nagyon fontos, hogy a beteg tapasztalja — gondosan bánunk vele, osztozunk gondjaiban és örömeiben, hogy mindent tudunk a betegségéről. Ez nem valamiféle kegyes csalás, mert valóban, amikor útnak indulok, nem azt írom be a munkanaplómba, hogy ma öt vagy hat helyre megyek, inkább arra gondolok, hogy mit mondok majd a 68 esztendős Hegedűs néninek, vagy milyen tanácsokkal nyugtatom meg a 75 éves Balázs bácsit. Betegei szerint Rózsáka, a csupaszív asszony, a gyengédség, a türelem mintaképe, aki ha kell, százszor is elis- métli, mennyit kell pihenni az injekció után, vagy melyik a legegészségesebb étrend, a gyomorbántalmai miatt gyakran panaszkodó idős embernek. — Nem könnyű a hivatásom, de nem a tanyai települések miatt, mert bármilyen furcsán is hangzik a Neszürbe, az öregerdő felé is betonút visz. Körzetemhez tartozik Jászberényben az Űj-temető közelében épülő új városrész is. Mutatós, szép, nagy családi házak — V, legtöbbjük garázzsal — gyönyörű díszkerítésekkel, de út, járda sehol. Öröm számomra a munka, bár néha elszomorodom amiatt, hogy milyen kevés időm jut a két iskolás kislányomra. — Illés — Idestova egy esztendeje tart a tiszafüredi járási könyvtár bővítése — igaz már közel a befejezés. Az építkezés idején — ügyesen megszervezve — a könyvtárat zavartalanul lehetett, lehet használni — legföljebb a bejárat helye változott néha- néha. Mindennap forgalmas a könyvtár, esténként különösen. Fenti képünkön a gimnazisták naponta használják a könyvtár kézikönyveit, amelyek most a leendő társadalomtudományi kabinet helyiségében kaptak helyet. Igaz — a könyvtár íratlan törvényei csendet parancsolnak — ám a jókedvű gyerekekre, kinek volna szíve rászólni. (Lenn) Este a könyvtárban Kocsitörténet — bélyegen Tegnap bocsátotta ki a posta azt a hétértékű bélyegsort, amely a kocsi történetét szemlélteti a XV-ik századtól napjainkig. Az érdekesnek ígérkező bélyegeken 500 éves utazókocsi, 400 éves magyar kocsi, a XVIII. századból származó ekhós szekér, a XIX. században használt omnibusz, valamint bérkocsi és postakocsi továbbá száza- dunkbeli négyfogatú kocsi az ábra. Tervező: Dudás László grafikusművész. Februári filmkínálat Fekete gyémántok, Valahol Európában A februári filmkínálatból bizonyára r legtöbb nézőt a Budapest Játékfilmstúdió új produkciója a Fekete gyémántok vonzza majd, az a kétrészes színes film, amely Jókai Mór regénye nyomán, Várkonyi Zoltán rendezésében készült. A kétrészes filmet Illés György operatőr fényképezte, zeneszerző Pet- rovics Emil. A főbb szereplők: Huszti Péter, Sunyovsz- ky Szilvia, Haumann Péter, Szabó Sándor, Tolnay Klári, Páger Antal, Koncz Gábor és Márkus László. A hónap másik magyar filmje Radványi Géza immár klasszikus számba menő remekműve lesz a Valahol Európában. A háború utáni filmgyártás első máig is izgalmas alkotását Balázs Béla és Radványi Géza írta, s a főszerepekben Somlai Artúrt, Gábor Miklóst és Bánki Zsuzsát láthatják a nézők. Február két szovjet filmet hoz a mozikba. Bűnügyi film a Méreg a pohárban, amely a riga filmstúdióban készült krimi sorozat egyik része. A film, bár önállóan is teljes értékű, néhány olyan szereplőt vonultat fel, amelyeket más, korábbi produkciókból, így a „Gyilkosság másodkézből” című filmből ismerhet a közönség. Neves világsztárokat, Claudia Cardinalet, Peter Finchet, Sean Conne- ryt, Hardy Krügert, Mario Adorfot és Donatasz Banio- niszt szerepelteti a felújításban vetítésre kerülő, A jégsziget foglyai című színes, szinkronizált szovjet—olasz film, amelyet Mihail Kalatozov, a Szállnak a darvak rendezője készített. Csehszlovákiából érkezett Stanislav Strnad: A bátyámnak klassz öccse van című színes film- vígjátéka ugyancsak elsősorban a fiataloknak, főleg a gyerekeknek szól a Télapót Willinek hívták című NDK- alkotás. Színes történelmi film a Felkelők álruhában, amelyet az NDK-belí Thomas Kuschel rendezett. A Defa stúdió alkotása az 1500- as évekbe a német parasztmozgalmak korába kalauzol. A kévésbé ismert mongol filmgyártást képviseli a programban az Áradás című alkotás, amely az 1920-as évek elején játszódik a mongol—orosz határ mentén, és a fehérgárdisták elleni küzdelem epizódjait eleveníti fel. A világhírű Carlos Saura Sirató egy banditáért című színes spanyol—olasz—francia filmje az igényes filmek közönségét vonzza majd elsősorban. Ugyancsak a művészfilmek kategóriájába tartozik Carlos Saura másik lifmje, A stress is, amelyet a filmbarátok köre hálózatban vetítenek. Ebben Geraldine Chaplin a sztár. Az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb alkotását Tony Richardson A hosszútávfutó magányossága című filmjét is felújítják a következő hetekben. Színes amerikai film, A düh, amelyet C. George Scott rendezett és ő játssza a főszerepet is. Színes spanyol— ólasz fiilmvígjáték a Különben dühbe jövök, amelyben Bud Spencer, és Terence Hill lép a nézők elé. A legkisebbek számára készült A kis vakond kalandjai című mesefilm-összeállítás, amelyben csehszlovák, magyar, román bolgár, lengyel razjfilmek peregnek.
