Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-05 / 30. szám
1977. február 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászberényi Gépíró és Gyorsíró Iskola két évfolyamán ötvenötén tanulnak. Felvételünk a gyakorlóteremben készült. Harmincnégy írógép áll a tanulók rendelkezésére, hogy zavarmentesen gyakorolhassanak. Neves szovjet szerzői kollektíva állította össze azt a tanulmánykötetet, amelynek magyar fordítása a közelmúltban jelent meg második és bővített kiadásban. (A nemzetközi kommunista mozgalom, Stratégia és taktika; Kossuth, 1976.) A mü a kommunista és munkáspártok mai - azaz az 1970-es évek közepére jellemző tevékenységének néhány alapkérdését elemzi. Az alábbiakban a kötet főbb gondolatait elemezzük. II kommunista é,s. m™-------------------------kaspartok ö sszefogásának jelentősége napjainkban jelentősen megnövekedett, hiszen az egyes pártok egyre bonyolultabb bel- és külpolitikai viszonyok, a kapitalista országokban éles osztályösszecsapások közepette tevékenykednek. Bár külünbözőek a harci feltételek, a nemzetközi kommunista mozgalom nem azonos egyszerűen a pártok ösz- szességével, hanem olyan független és önálló kommunista pártok harci szövetsége, amelyek a marxizmus- leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján önként egyesültek, s közös harcot vívnak a közös ellenség ellen, a közös célokért. A kommunistáknak e feltételeknek is meg kell felelniük ahhoz, hogy vállalhassák a vezető szerepet abban a világméretű harcban, amely egyfelől a szocializmus, a béke és a demokrácia, másfelől az imperializmus, a háború és a rekació között folyik. Persze — ennek a harcnak nemcsak felfelé ívelő szakaszai vannak: a kommunistáknak az időleges visszavonulással is számolniuk kell. A mai világhelyzet azonban egészében véve mégis kedvez a mozgalom sikereinek, mivel vitathatatlanul megerősödött a régi világ átalakításában érdekelt erők (a szocialista közösség, a nemzetközi munkásosztály és a népek nemzeti felszabadító mozgalma) harci szövetsége. A marxisták-leninisták egyik fő céljuknak tekintik, hogy e három fő forradalmi áramlat külön-külön és együttesen is tovább izmosodjék. Századunk 70-es éveinek egyik sajátossága, hogy a nemzetközi kapcsolatok, az államok ' közötti viszony növekvő mértékben befolyáII nemzetközi kommunista mozgalom solja a forradalmi folyamatok fejlődését. Ez mindenekelőtt az osztályharc interna- cionalizálódásában nyilvánul meg. Az imperializmussal ma már nemcsak osztályok, hanem a mérhető erőviszonyok szempontjából is egyenragú- vá vált államok, a szocialista világ államai állnak szemben, amelyek hatékony politikai és ideológiai, eszközeik mellett megfelelő elrettentő erővel is rendelkeznek, a szocializmus és a haladás erői elleni erőszak visszaverésére. A békés egymás mellett élés — amelyet az imperializmus kénytelen-kelletlen tudomásul vett — tartós, valamennyi nép érdekeinek megfelelő és a társadalmi haladást szolgáló nemzetközi viszonyokat jelent: A két társadalmi rendszer párharccá napjainkban a fegyveres összetűzések helyett mindinkább a politikai tárgyalások, a gazdaság és — főképpen — az ideológia területére helyeződik át. Azonban az enyhülés sem ma, sem pedig egy jövőbeni még fejlettebb szakaszában nem válik forradalmi eszközzé. Változatlanul érvényes Lenin tanítása: „Minden forradalom lefő bb kérdése az államhatalom kérdése. Melyik osztály kezében van a hatalom — ez dönt el mindent.” Ha pedig így van, világos, hogy a hatalom jellege csak az adott társadalmak belső osztály-erőviszonyai alapján változhat meg. »haialonk^rS^ proletárdiktatúrában fejeződik ki. A szocializmus ellenségei — a proletárhatalom korábbi fejlődése során elkövetett hibákra építve — ezt valamiféle teljességgel embertelen, az emberi természettel ellentétes dolognak tüntetik fel. Valójában az erőszak korántsem egyetlen funkciója a proletáriátus diktatúrájának, sőt még nem is ez a legfőbb tartalma. A hangsúly a másik oldalon van: a szervező-nevelő funkción. Az MSZMP Központi Bizottsága tavaly októberben állapította meg: „Hazánkban a munkásosztály hatalmát megtestesítő proletárdiktatúra állama történelmi szükségszerűségként jött létre. A munkásosztály a hatalom gyakorlásába bevonja a parasztságot, az értelmiséget, a legszélesebb tömegeket. A szocialista állam valamennyi dolgozó osztály és állampolgár érdekeit fejezi ki, minőségileg különbözik minden kapitalista államtól, amely bármilyen formában is, de a monopoltőke, a burzsoázia uralmát jelenti.” A munkásosztálynak a hatalom megszerzéséhez 1917- ben és ma is forradalmi ideológiára és meghatározott belső-, külső körülményekre van szüksége. A nemzetközi kommunista mozgalom stratégiája sem többet sem kevesebbet nem jelent, mint hogy a kommunisták — világnézetük, ideológiájuk és céljaik azonossága alapján — kikovácsolják valamennyiük akaratának és cselekvésének egységét, meghatározzák e cselekvés fő közös irányait a forradalmi folyamat minden adott történelmi szakaszában. Éppen ezt szolgálták a kommunista és munkáspártok 1960. évi moszkvai értekezletei, valamint az európai pártok 1976. évi berlini konferenciája. Azok, akik a mozgalmon belül ellenzik a kommunisták világméretű statégiájá- nak kidolgozását, legtöbbször pártjaik önállóságát és függetlenségét féltik ettől, sőt némelykor olyan vélemények is napvilágra kerültek, hogy a közös stratégia a diktátum eszköze lehet a nagy pártok kezében a kis pártokkal szemben. Valójában az igazi marxis- ták-leninisták mindenkor elutasították és ma is elutasítják a diktátumot, bárhonnan jöjjön is az, tiszteletben tartják valamennyi kommunista párt önállóságát és egyenjogúságát. II SZ0VÍet tanulmány -------------i----- gazdag érvelés alapján mutat rá a proletár internacionalizmus szükségességére a nemzetközi kommunista mozgalomban. Egyértelműen egyenragúnak ítéli meg az internacionalizmus legfontosabb ismérveit: a nemzetközi szolidaritást, a nemzeti és nemzetközi érdekek összeegyeztetését, a pártok egyenlőségét és önállóságát. B. P. Filmnapok falun L! isszanézni ji w 0 Közművelődés Kunmadarason Mindent összevetve: sikeres közművelődési év volt az 1976-os Kunmadarason. Ami a legfőbb eredmény: nemcsak a közművelődési intézmények foglalkoztak a kultúra terjesztésével, hanem bekapcsolódtak ebbe a tevékenységbe a nagyközségben lévő gazdasági szervek, — áfész, tsz, ipari szövetkezet — is. Különösen az ifjúság művelődését segítették hatékonyan, de ugyancsak eredményesek voltak a szocialista brigádok számára szervezett programok. Természetesen akad „fehér folt” a település közművelődési „térképén”. Az idei terv célkitűzései közt kiemelt helyen szerepelnek a nők, továbbá a környező tanyavilág lakóinak művelődését segítő programok. Ebben az esztendőben is — csakúgy, mint tavaly — különös hangsúlyt kap a közművelődési intézmények és a tömegszervezetek terveiben a község cigánylakossága művelődési helyzetének javítása. Jelenleg két gyermekklubot és egy könyvtárat tartanak fenn a madarasi cigányság számára. Az itt folyó munkát szeretnék még hatékonyabbá tenni 1977-ben. Sorozatban! Szakismereti előadások A kistermelésben rejlő lehetőségek még jobb hasznosítása érdekében a téli, kora tavaszi hónapokban az egész megyében szakmai ismeret- terjesztő előadássorozatra kerül sor a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának szervezésében. A járási, városi tanácsok koordinálásával az érintett vállalatok, intézmények, termelőszövetkezetek szakemberei több száz előadás keretében a szakmai tennivalókról, a „mesterfogásokról”, jó módszerekről tájékoztatják a kistermelőket. Gyakorlatilag minden városba, községbe, településre eljutnak az előadók az állattartással, a zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó kistermelőkhöz. Ismertetik a felvásárlást és értékesítést szabályozó rendelkezéseket, kedvezményeket is. Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun, Pest és Tolna megyében január 20. és február 10. között filmnapokon 24, többségében a magyar falu sorsát, az életmódváltozást művészi hitellel tükröző jeles filmalkotást mutatnak be — a Talpalatnyi földtől (1948) az Árvácskáig (1976). A filmnapokról szép kiállítású, de nem hivalkodó, annál tartalmasabb, 36 oldalas kiadványt jelentetett meg a MOKÉP, 17 ezer példányban. Amikor a kiadvány kifejezést használtuk, tulajdonképpen a műfajt megítélő bizonytalanságunkat takargattuk. A jól szerkesztett elegáns füzet ugyanis nagyon szerencsés ötvözete a hívogató prospektusnak és a népszerű filmtörténetnek, ha úgy tetszik egy filmmagazinnak, sőt még egy filmes újságnak is. Ranódy László és Czine Mihály cikke, a „Góz Jóska álma”, Tamási Áron írása, interjú Sánta Ferenccel, Fábri Zoltán nyilatkozata, a Soós Imre mementó, Molnár Tibor, Kovács András, Kósa Ferenc vallomásai, a Gaál Istvánról, Jancsó Miklósról — és sorolhatnánk — írottak teszik érdekessé és értékessé az Ablonczy László szerkesztette kiadványt. Sokat beszélünk a közművelődés komplexitásáról. (Nem eleget!) Nos, a Filmnapok falun és az említett füzetecske jól példázza, mit is kell ezen érteni: a filmnapokhoz ugyanis közönségművész találkozók is kapcsolódnak. Külön szót érdemel a Filmnapok falun tematikája. A falu mai „harmincasai” ugyanis csaknem egyidőben születtek a Talpalatnyi földdel, tizenévesek voltak, amikor a Körhintát, a Szakadékot, az Isten őszi csillagát stb. bemutatták. Kétségtelen, hogy ezeket a filmeket az 1960-as évek elején — kivéve a Szakadékot — megint bemutatták, de már azóta is csaknem felnőtt egy újabb generáció! A filmek össz- nézőszáma is bizonyítja — a Talpalatnyi földet több mint kétmillióan, az Űrimurit három és fél millióan, a Körhintát pedig majdcsak négymillióan nézték meg — hogy jogos volt a felújítás. Megdöbbentő viszont, hogy a Húsz óra (1965) nézőinek száma nem éri el az egymilliót, a Tízezer napé alig haladja meg a negyedmilliót és így tovább. Manapság divat szidni a mozikat, hogy már megint olyan filmet játszanak, amelyet „már vagy húsz éve láttam”. Nos, ez a zsörtölődő apuka vagy anyuka, esetleg már nagyszülő — mert tételezzük fel, hogy az — nem gondol arra, hogy az 1955-ben született fiacskája még nem láthatta a Szakadékot, nem érthette meg az 1962-ben készült Megszállottakat, az 1963-ban bemutatott Isten őszi csillagát, vagy az Oldás és kötést, az 1964- es Sodrásbant, az 1965-ben készült Húsz órát, vagy a két évvel „fiatalabb” Tízezer napot. Ezek a filmek (persze nemcsak ezek) csúcsai a magyar film történetének, úgy véljük, a helyes történelem- szemlélet kialakításának is művészi eszközei, az általános műveltség szerves részei. Furcsa logika lenne, ha Jókait csak könyvei első megjelenése generációja olvashatta volna — s azóta nem adták volna ki újra és újra. A magyarság életének tragédiáiról vagy sorsfordulóiról, szocialista társadalmunk építéséért folytatott olykor — a szó legközvetlenebb értelmében — véres, de mindenkor hősies küzdelméről elkötelezetten, magas művészi színvonalon készült filmeket újra és újra be kell mutatni. Nemcsak Darvas József igaza miatt, hanem a felnövekvő generációk világképének teljesebbé tételéért is. Ez úgy hisszük a kétszer kettő négy igazsága. Ezért is szenteltük e pár, szerény, ha valamiben is téveteg, de mindenképpen jó szándékú írásunkat a megyei Filmnapok falun gondolat dicséretére. S nem titkoljuk: „gazdát” keresünk cikkünkkel a nagyszerű program szűkebb hazánkban történő mielőbbi meghonosításához, ahol az igények és a feltételek lehetővé teszik, hasonló program megrendezéséhez. Említett java filmjeink jó része éppen a Kunság régi életéből merített, és a művészi hittel kimondott igazságok éppen ott kerültek celluloid szalagra, ahol a valóságban is történtek, avagy történhettek volna: Tiszaör- sön forgatták a Talpalatnyi föld, a Tízezer nap, az Árvácska jeleneteit, a karcagi határban az Isten őszi csillagát ... Tiszai Lajos Az ötödik osztályba léphet... A tenyérnyi szobában még a zsúfoltságnak is meghitt hangulata van. Régimódi bútorok, sok ágy és még több szék. A virágmintás abrosz- szal takart asztalon tankönyvek, azokban lapozgat a... nagymama. Előkerül az értesítő — az ő értesítője —, a történelemkönyv fedőlapja alatt lapult. Kinyitja, tekintetével végig tapogatja — ki tudja hányadszor — a friss bejegyzést, azután hangosan olvassa: az ötödik osztályba léphet. Raffael Péterné 11 gyermekes édesanya. Ünnepnapokon, amikor együtt a család, harminchat unoka csügg a nagymamán. Ilyenkor meghatódva újságolja a messzire költözött gyerekeknek, hogy a családban már három dédunoka is van. Tavaly 57 évesen beiratkozott az általános iskolába (alapismereti tanfolyamon cigányszármazású felnőttek részére), elvégezte az első és második osztályt, a napokban pedig sikeresen vizsgázott a III.—IV. osztályból. — Nem volt könnyű 57 éves fejjel az iskolapadba ülni 16—20 éves gyerekek közé. Eleinte meg is mosolyogtak, mégis meg kellett tenni. Lányaim közül — akik még'itthon vannak — az egyik 25, a másik 30 esztendős. Dolgoznak, jó munkahelyük van, megbecsülik őket, szakmunkásvizsgát is tehetnének, ha meglenne az általános iskolájuk. Nem jártak iskolába, akkoriban nehéz volt a sorunk. Tekintetével végigsimogatja a szobát, az életéhez nőtt régi bútorokat. — Sok minden megváltozott azóta. A gyerekek felnőttek, dolgoznak, már nem gyötör a félelem, hogy mit eszünk holnap. Ezért mondtam a két lánynak, tanuljanak, még nem késő. Nem mertek nekivágni, azt mondták, felnőtt fejjel nem ülnek az iskolapadba. Egyszer aztán karonfogtam őket, és elindultunk az iskolába. Így jártuk ki együtt a négy osztályt, most megyünk az ötödikbe, és bízom benne, együtt fejezzük^ be az általános iskolát. — A gyerekekért vállalta tehát a tanulással járó gondokat? — Eleinte azt hittem, hogy igen, csak a gyerekekért. Amikor azután egy egész szó lett az egyenként összerakott betűkből, sikerült leírni és elolvasni egy hosszú mondatot, azt mondtam: ha semmi célom nem lett volna vele, akkor is érdemes volt elkezdeni a tanulást. El sem tudom mondani, milyen volt, amikor a boltnak a bejáratánál, ahová húsz éve járok vásárolni, először el tudtam olvasni, a címtáblán: élelmiszerbolt. Igaz, legjobban most is annak örülök, hogy lányaim tanulnak, hogy unokáimnak — akikre más élet vár, mint amilyen az enyém volt nemcsak azt tudom majd megmutatni, hogyan tartsák kezecskéjükben a kanalat, de azt is, hogyan fogják a tollat. I. A,