Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-26 / 48. szám
1977. február 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kommunista nevelés, kommunista közösségben Nem könnyen tudná hir- telenében bárki „föltérképezni” azoknak a kisebb-na- gyobb közösségeknek a rendszerét, amelyekbe — egy- időben, tartósan, vagy átmenetileg, tudatosan, vagy akarva-akaratlanul — beletartozik. Beleszületünk családba, népbe, társadalmi osztályhoz, réteghez kötődünk, iskolai tanulócsoportban tanulunk, nagyobb munkahelyi kollektívában és azon belül esetleg kisebb brigádban dolgozunk; lakásszövetkezetbe lakunk; belépünk társadalmi szervezetekbe. Az ember személyiségét — gondolkodás- módját, munkáját, "értékítéletét, döntéseit, politikai-erkölcsi magatartását, még ízlését is — igen nagy mértékben azok a hatások formálják, amelyek e szilárdabb vagy lazább közösségekben érik. Azok a hatások, amelyek — hasonlattal élve — valamiféle társadalmi „erőtérré” összegezőönek: ebben mozgunk, élünk, fejlődünk valamennyien. Nem közömbös hát, hogy ebben az „erőtérben” mely közösségeknek a hatása érvényesül erősebben. Nemcsak oktatás Társadalmunkban az élet minden területén meghatározó politikai jelentősége van a kommunisták — a marxiz- mus-leninizmus tanításait magukénak valló és a fejlett szocializmusért vívott küzdelemben az átlagosnál aktívabb szerepre vállalkozó emberek — közösségének, a pártnak. Mégpedig nemcsak a párt egészének, vagy vezető szerveinek; hanem a minden munkahelyen és lakóhelyen jelen levő legkisebb közösségeinek, az alapszervezeteknek is. Sokrétű, sokirányú feladatot látnak el a pártalapszervezetek: irányítanak, szerveznek, ellenőriznek, vezetőket számoltatnak be, gondoskodnak a vezetőutánpótlásról, tájékoztatnak „fölfelé” és „lefelé”, mozgósítanak — és nem utolsósorban: nevelnek. Világnézeti, politikai, erkölcsi értelemben egyaránt. Mint jól szervezett közösségek alkalmasak is erre a nevelő szerepre, hiszen mindig minden nevelés csakis közösségben történhetik — a családban, az iskolában is! Csakhogy az ideológiai-po- litikai-erkölcsi nevelés fogalmát nem szabad szűkén értelmeznünk, s ez az, amiről itt tulajdonképpen szólni akarunk. Bevezetőben érintettük, hogy a nevelés: bonyolult hatásmechanizmus. A pártalapszervezetek egy része viszont hajlamos leegyszerűsíteni, egyetlen, egyirányú befolyásolásra szűkíteni: e szót hallva néha szinte ref- lexszerűen csak a pártoktatásra gondolnak. A pártszervezetek eszmei nevelőmunkájának természetesen része, fontos \része a pártoktatás. Ismereteket nyújt, meggyőződést érlel, tágítja a látókört, megvilágítja a politika belső összefüggéseit, elvi, tudományos, a marxizmus-leninizmusban gyökerező alapjait, s ezzel segíti gyorsabb, hatékonyabb megvalósítását. A helyi politikai szükségletek és a kollektíva képzettségének, érdeklődésének megfelelően a választható tíz tömegpropaganda tanfolyam közül a legmegfelelőbbeket megszervezni és összehangolni; gondoskodni jól képzett propagandistákról, s arról, hogy tanulás folyamatos és rendszeres legyen — ezek minden pártszervezet elemi kötelességei. Minden fórumon De arról sem szabad megfeledkezni, hogy az eszmei nevelésnek számtalan egyéb fóruma is kínálkozik. Ilyen mindenekelőtt a taggyűlés. Bármi legyen is a tárgya a beszámolónak, bármit célozzon is egy előterjesztett határozati javaslat, akkor lehet csak igazán értékes, ha kibontjuk annak ideológiai, elvi összefüggéseit is. Aki vett már részt igazi, forró hangulatú taggyűlésen, amikor a vita hevében szinte észrevétlenül röppentek el az órák, az tudja, hogy a kommunista közösségi élménynek milyen maradandó nevelő hatása van. Sok helyen sajnos, korántsem használják azt a lehetőséget, amely a pártcsoportokban, ezekben a — pedagógiai kifejezéssel élve — „primér közösségekben”, az egymást jól ismerő párttagok kis létszámú együtteseiben rejlik. Itt oldott lehet a vita, felszólalások helyett beszélgetés alakulhat ki, ahol félszavakból is megértik egymást. Kitűnő, hatékony műhelyei lehetnek ezek egymás kölcsönös nevelésének. öt év alatt igen népszerűekké váltak a politikai vitakörök. Szoros értelemben véve nem az oktatás, hanem az agitáció fórumai ezek; nem tanévhez és előre megszabott tantervhez kötötten működnek; illetve a témákat, az éppen aktuális politikai kérdéseket a változó élet „tűzi napirendre”. De maga a vita, mint módszer, a gyakorlati és elméleti kérdések összefonódása, az érvelőkészség elsajátítása — mindebben egyúttal óriási eszmei nevelő erő , rejlik. És mindezeken túl nevel a pártszervezet, amikor valamely kérdésben állást foglal. Nevel, amikor dicsér, erkölcsi elismerésben részesít, vagy éppen elmarasztal. Nevel, amikor idejében figyelmeztet valamely, a szocialista erkölcsi normákkal össze nem egyeztethető megnyilvánulásra. Nevel, amikor együttesen, vagy egyes tagjai külön-külön hallatják hangjukat, fellépnek egyes idegen nézetek, a kishitűség, a fegyelmezetlenség, a tunyaság, a konzervativizmus ellen. Nevel a pártszervezet a szó legszélesebb értelmében, amikor jó politikai légkört tud teremteni működési területén. Hogy mi lehet, mi legyen ennek a legszélesebb értelemben felfogott eszmei-po- litikai-erkölcsi nevelőmunkának a tartalma, merre mutassanak ennek a politikai „erőtérnek” az „erővonalai” — egy újságcikk keretében nem összegezhető. A legfontosabb „Inondanivalót” megtalálni, az éppen legszükségesebb hatásokat kiváltani: mindenkor és mindenütt politikai mérlegelés, döntés dolga. Mégis hadd emlékeztessünk pártunk XI. kongresszusának ezzel kapcsolatos, tömör útmutatására: „Fő célunkat abban foglalhatjuk össze, hogy tovább erősítjük társadalmunkban a marxizmus-leninizmus eszméit, a szocialista világnézet befolyását, a tömegek szocialista tudatát, a szocialista erkölcsöt... Erősíteni kell azt a közszellemet, amelyben a társadalom pozitív erői, a szocializmus hívei a hangadók, amely nem tűri el a társadalomellenes magatartást, a fegyelmezetlenséget, a cinizmust, a közösség megkárosítását. Arra törekszünk, hogy társadalmunk közszellemét illetően is a munka társadalma legyen, a végzett munka értéke szerint osszon erkölcsi és anyagi elismerést”. „Kohézió” és „tömegvonzás” A kongresszusi beszámoló idézett mondatai a tömegek szocialista tudatát említik. Pártunk — a maga több mint háromnegyedmilliós taglétszámával — élcsapat és tömegpórt egyszerre. A szocializmus, a fejlett szocialista társadalom építése azonban nemcsak a párttagság ügye, hanem egész népünké, s azt a dolgozók túlnyomó többsége a maga programjának is vallja. Ezért a párt- szervezetek nevelőmunkája sem korlátozódhat csak a párttagságra. A pártoktatásban is részt vesznek érdeklődő pártonldvüliek is. Ennél is fontosabb azonban az, hogy a párttagok eszmei nevelése — terjedjen, gyűrűzzék tovább, sugározzák ki egész környezetünkre. A kommunista közösségnek ne csak belső „kohézióját”, ösz- szetartását erősítse, hanem „tömegvonzását” is. Hisz ez a kettő végeredményben együtt jár. Koncz István A tervidőszakra meghatározott gyártásfejlesztési program részeként helyezték üzembe az Ap. rítógépgyárban az A-535 típusú salakhegesztő gépet. Üzembe helyezésével az országban elsőként új hegesztés-technológiát, a salakhegesztő eljárást, honosították meg. A nagy teljesítményű géppel (20 millimétertől 800 milliméterig) vastag hegesztési varrott állítható elő. Fotó: Bathó Támogatás a háztájinak Jól bevált módszerei és biztató eredményei vannak Jászszentandráson a háztáji és kisegítő gazdaságok támogatásának. A Haladás Tsz-ben külön agronómus intézi a háztáji és kisegítő gazdaságok ügyeit. Vetőmagvakkal, szaporítóanyaggal, takarmánnyal és növényvédőszérekkel segíti a téesz a háztáji gazdaságokat. A kukoricát termesztő háztáji gazdáknak az elmúlt évben nagy hozamú vetőmagot és a szükséges mennyiségben műtrágyát — nitrogént, szuperfoszfátot, káliumot — biztosított. Különös gondot fordított a gazdaság az állattartó gazdák támogatására. Takarmányigényüket tavaly 9 ezer 400 mázsa búzával, több mint 700 mázsa rozzsal, és mintegy 4 ezer mázsa alomszalmával elégítette ki. Felvásárol és elszállít a háztáji gazdaságokból évente 30— 35 ezer mázsa szervestrágyát. HETI JEGYZETÜNK Bosszankodás — saját költségen Részközgyűlésre szóló, nyomtatott meg&ívcí küldött tagjainak a szolnoki lakásszövetkezet. A zárszámadásra, az egész évi munka értékelésére. A szíves szavú meghívásnak örül az ember. Ezt a meghívót azonban aligha teszi az ablakba, ha gondosan elolvassa. A névre szóló címzés mellett ugyanis fölszólítják a szövetkezeti tagot, hogy az alapszabály értelmében a megfelelő nyomtatott szöveg aláhúzásával igazolja, hogy nyomós ok miatt nem tud a részközgyűlésen megjelenni. A szövetkezet hat nyomós ökot ismer el: betegséget, szülést, magas életkort, katonai szolgálatot, munkahelyi elfoglaltságot és iskolai tanulmányokat. A meghívót mostanában nyomtatták, s 1977-ben a szövetkezeti demokrácia teljesedésének évében postázták. Amikor rég tudja mindenki, hogy egyetlen szövetkezet — így a lakásszövetkezet — se tetszeleghet a hatóság szerepében, s nem kötelezhet, nem szólíthat föl egy tagját se olyan dologra, amely igazán az egyén ügye, joga, dolga. A lakásszövetkezet kiadásait — így a nyomtatott meghívók előállítását is — ugyan ki fizetné más, mint a lakó? A címezett tehát saját pénzéért bosszankodhat. A lakásszövetkezet pedig talán majd a társadalmi munkára kész szövetkezeti tagokkal feldolgoztatja a meghívón feltüntetett nyomós okokat. Így indul a bürokrácia kis, szövetkezeti patakja, s nő tengerré. Ha hagyjuk! — sóskúti — A DATE karcagi kutató intézetének üvegházában tenyész- edényes kísérleteket folytatnak. A vizsgálatok tárgya: a tápanyagok hogyan érvényesülnek a különböző talajféleségekben? MG Munkaügyi aktíva értekezlet Az országos vezetőképző központ nagytermében tegnap munkaügyi aktívaértekezletet tartottak, ahol a megyei tanácsok elnökhelyettesei, továbbá a minisztériumok, főhatóságok és megyei tanácsok munkaügyi kérdésekkel foglalkozó vezetői vettek részt. Karakas László munkaügyi miniszter az 1976. évi munkaügyi helyzetről és a további feladatokról adott tájékoztatást. — Az idén is a munka hatékonyságának emelése az egyik legalapvetőbb feladat — mondotta. — 1977-ben mindössze 15—20 ezer új munkaerővel lehet számolni, erre azonban mindenekelőtt a szolgáltató ágazatokban, továbbá azoknál a vállalatoknál van szükség, ahol az alapanyag-termelés fokozása, az export növelése, a lakosság jobb ellátása, a termelő berendezések hatékonyabb, több műszakos kihasználása, a kiemelt fontosságú beruházások kivitelezése újabb munkaerők beállítása nélkül nem lehetséges. A vállalatoknak tehát folytatniuk kell azoknak a területeknek a feltárását, ahol a létszám csökkenthető. Pszichológus a gyárban Az asztalon egy szem- mértékvizsgáló, egy Bogen Lipmann-féle kalitka, egy Moede-féle fonaltábla tanulékonyság mérésre, egy Ricossay-féle műszer, kézügyesség tanulmányozására. Nem teljes a leltár, de így is meghökken az ember: hogyan kerülnek ezek a jászberényi Hűtőgépgyárba. Nem meglepetés ha elolvassuk a kisterem ajtaján a feliratot: munkapszichológia. — Három éve alakult — mondja Hodász Józsefné, a laboratórium vezetője. — Megfordult itt mindenki, aki a gyárban akar elhelyezkedni. — Mit kérdeznek tőlük, s ők mire kapnak választ? ~~— Szándékaikról, elképzeléseikről, gondjaikról beszélnek, mi pedig a műszerek segítségével eldöntjük — jobban mondva javasoljuk — ki, hová, melyik üzembe való. Fejlődés: az utóbbi időben nemcsak azokat faggatjuk, akik jönnek, hanem azokat is, akik mennek. — S miért mennek? — Nemrég készült el egy tanulmány, tele fura és bonyolult összefüggésekkel, erről szól. Aki jön, annak a jó légkör, a jó munka, a jó kollégák, — ez a legfontosabb. A pénz az elvárások sorában valahol középen kullog. A kilépőknél olvashatja, első helyen szerepel „a jobb fizetés miatt”. Második a sorban a „családi okok miatt”, s harmadik, a megkérdezettek 14 százaléka válaszolt így; „tovább akar tanulni”, ezért áll odébb. — Mire jó a tanulmány? — A vállalat vezetői megtudhatják a laboratórium segítségével, ki miért választ más munkahelyet magának. A tanulmányt megkapták az igazgatói tanács tagjai, a főosztályok az üzemek vezetői. Várhatóan megvizsgálják a válaszok indítékait, s ha kell intézkednek. — Mit vizsgálnak? — Például segéd- és betanított munkásoknál a tanulékonyságot, az emlékező tehetséget, a kézügyességet és még sok más testi, lelki jellemzőt. Ezek alapján javasoljuk, hová menjenek, melyik üzembe dolgozni. Persze nem mindig sima ügy az „irányítás”. Bejön az illető: „Szeretnék a forgácsolóba menni, mert a szomszéd is ott dolgozik ...” Vizsgálat : megállapítjuk, rossz a látása, remeg a keze ügyetlenek az újjai. „Kérem, önnek jobb lenne a csomagoló- ban ...” „Nem, én csak a forgácsolóba...” — így a válasz. Újabb vizsgálat, újabb bizonyítás. Legtöbbször meggyőzzük... — Vizsgálják azt, aki jön, aki megy. És azt, aki marad? — Egy-egy üzemben a dolgozók, a vezetők a beosztottak kapcsolatáról kérdezősködtünk. Néhány cím például az elkészült tanulmányokból: A biológiai ritmus, alakulása, A balesetek okai, Szervezettségi szint... — Mi a garancia arra, hogy nem az íróasztalfióknak dolgoznak? — Egy példát mondanék: összegyűjtöttük azok neveit, akik egymás után többször balesetet szenvedtek ■ vagy okoztak. Behívtuk őket a laborba. Előkerültek a műszerek, a tesztlapok. A javaslatok alapján, a megvizsgáltak közül sok embert más munkahelyre helyeztek. Vagy: felmérésünk óta az ,„üzemi négyszög” képviselői mindenhol elbeszélgetnek azokkal, akik el akarnak menni a gyárból. Persze néhány műszaki ember még nem látja ezeknek a felméréseknek, vizsgálatoknak a hasznát. De tények kényszerítenek arra, — mint például a munkaerőhiány, — hogy egyre jobban igényeljék a háromtagú csoport munkáját. H. J.
