Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-25 / 47. szám
1977. február 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Növekvő export A Pápai Elekther- max háztartási, főző-, sütő-, valamint nagykonyhai készülékeket gyárt. Tavaly két új termék: a hőtároló kályha és egy új típusú grillsütő gyártását kezdték meg. A grillsütőből a múlt évben csupán 5000 darabot, az idén pedig már 25 ezer darabot készítenek. A képen: szerelőszalagon készülnek az új típusú grillsütők. belvízszemle repülőről Dolgozó szivattyúk, szorgoskodó emberek Felszállási engedélyt kér a Pilátus, az OVH megyénkben is jól ismert piros repülőgépe. Az irányítótorony jelt ad, a gép nekirugaszkodik, egy perc, és már a város fölött írja az első kört. A város fölött, amely most tóparti településnek tűnik: a Szolnok melletti szandai rétet, a sportrepülőteret hullámzó árvíz borítja. Emelkedik a Tisza. Nem messze a tószegi felsőréti nyárigát szakadásán jól láthatóan zúdul, hömpölyög a gát mögötti immár védtelen területre a feltartóztathatatlan árvíz. Itt már a gát sorsa megpecsételődött, Tiszasülynél azonban még megfeszített erővel, hősiesen küzdenek a vékony szalagnak tűnő nyárigát tetején a föntről csak gyufaszálnak látszó emberek. Körben a megyében kisebb-nagyobb egybefüggő csillogó vízfoltok borítják a földeket, s nem egy helyen kiterjedt, sötét foltok jelzik: néhány napja itt még belvíz hullámzott. Bár nagy területeken szembetűnő a változás, s győztesnek ígérkezik a mezőgazdászok belvízcsatája, a veszély még nem 'múlt el. A legveszélyesebb részek továbbra is Zagyvarékas, Jász- ladány, Jászkisér, Kunhegyes környékén bizony követelik a szüntelen védekező munkát. Ma már senkire nem lehet rásütni annak bélyegét, hogy nem törődik a víz alá került értékes szántófölddel, vetéssel, hisz működő szivattyútelepeket, vízlevezető árkokon szorgoskodó munkásokat látni a vízből csillogó földeken. Mégis nem egy helyen furcsa ellentmondásnak tűnik, hogy még több hektáros vízfoltok alatt fuldoklik az elárasztott vetés, tőle pár méterre a belvízlevezető csatorna félig-negyedig telve ásítozik víz után. Ezeken a helyeken nem lenne szükség sok ezer forint értékű üzemanyagot elhasználó szivaty- tyúkra, elég lenne csupán átvágni a csatorna gátját, hogy a víz önmagától lefoly- hassék. Erre s az egyszerűen szakszerűen végzett lecsapo- lási védekezési munkára kitűnő példát szolgáltat a Középtiszai Állami Gazdaság, amelynek egyenes vízbarázdái máris hatalmas területeket mentesítettek. Elszomorító kép viszont sok helyütt, hogy kivirágzott sziksó képét idézi a vetéseken a víz által kimosott, s hirtelen beszáradt műtrágya. S egy figyelmeztető kép a levegőből, Tiszasülyön brigádok mentik a nyárigáttal, védett területet, (lehet, hogy már nem sokáig!) körben víz mossa a mentett részt, s a közepén népes 30—40 tagú- őz család heverészik — legelészik békésen, nem sejtve a közelgő veszélyt. Vadásztársaságok figyelem! I. Zs. U „rizsesek” talpon maradtak Magyarország a rizstermesztés északi határán van. Egy mondatban tulajdonképpen ennyi a magyarázat a növény elmúlt évi, szinte katasztrofálisan rossz termésének. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy bármennyire beleszólunk a természet dolgaiba, még mindig akadnak esetek, amikor tehetetlenül állunk. A rizs esetében például, a legutóbbi 30 esztendőre visszatekintve, 10 évenként menetrendszerűen nagy baj volt a terméssel. Az okok különbözőek, tavaly a hőösszeg hiányzott. Ahhoz ugyanis, hogy a növény jó hozamot adjon április és szeptember 15-e között 2 900—3 300 °C melegnek kell érnie. S mivel 1976- ban a hőösszeg nem érte el a 2 600-at, a növény csak nőtt, nőtt, az érés pedig egyre késett. Ráadásul virágzáskor párás, ködös, hűvös volt az idő, és ez még a maradék reményt is szétoszlatta. Minden összejött Nem meglepő tehát, hogy a megye két, rizst legnagyobb területen termelő gazdaságában elszomorítóak az eredmények. A karcagi Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet több mint 3 300 hektár átlagában 7, a Palotási Állami Gazdaság pedig csaknem 2 ezer hektár átlagában kevesebb mint 13 mázsát takarított be. Az árbevételi kiesés Karcagon 41, Palotáson pedig 24 millió forint volt, ugyanis eredetileg a termelőszövetkezetben 24, az állami gazdaságban pedig több mint 25 mázsás hozamra számítottak. Ekkora különbségnél még az eddigiek ismeretében is felágaskodhat bennünk a kérdés; vajon a szakemberek a tőlük telhetőén megtettek-e mindent? Mohácsi Imre, a Magyar—Bolgár Tsz elnök- helyettese hosszas gondolkodás után nagyon halkan azt mondta, hogy talán-talán hektáronként 2—3 mázsa rajtuk is múlott. Ebből kiindulva láttak hozzá az idei tervek készítéséhez, és határozták meg a teendőket. Felülvizsgálták az elmúlt évek műtrágyázását és megállapították, hogy ésszerűsítésre szorul. Tápanyagmérleget készítettek, és kiderítették, hogy eddig túladagolták a nitrogént, s káliummal is ellátottak a telepek. Éppen ezért mostantól kezdve kevesebb alaptrágyát adnak, és ezt egészítik ki, a növény fejlődésétől függően, gyorsan ható fejtrágyával. A másik változtatás az első pillanatban talán hátralé- pésnek tűnhet, de mint kiderül mégsem az. Azt tervezik, hogy azokon a területeken, ahol az eddigi tapasz- .tálatok szerint bizonytalan a lecsapolás, visszatérnek a felületi vetésre. (Nem a földbe, hanem a földre vetik a magot, amely így is kicsírázik, fejlődik.) Erre azért van szükség, mert két borítást már nem bír el a növény, és ott, ahonnan nem tudják tisztességesen levezetni a vizet, a földbe vetett mag megfullad. Az a veszély, hogy a szél, a fodrozódó víz kiszaggatja a növényt, megritkítja az állományt, még mindig jóval kisebb, mint az előbbi, hiszen a rizs kiválóan bokrosodik. A Palotási Állami Gazdaság igazgató-helyettese Taub György véleménye szerint amit ember megtehetett, azt ők tavaly se mulasztották el. A népgazdaságtól kapott mintegy 10 millió forint visz- sza nem térítendő támogatást is arra fordítják, hogy az idén több mint 26 mázsás terméssel zárhassák az évet. A traktorok manapság is két, tizenkét órás műszakban szántanak, eddig a vetésterület kétharmadán fejezték be a munkát. Megtérülő befektetés A karcagi Magyar—Bolgár Barátság Tsz 31,5 milliót kapott az államtól, és ez elég volt ahhoz, hogy az üzem továbbra is eredeti fejlesztési elképzeléseihez tarthassa magát. A már csaknem készen álló 270 hektáros új rizstelep építését áprilisra befejezik — még az idén vetnek bele. Megkezdik egy másik 200 hektáros telep építését, ezt 1978 áprilisára akarják átadni a termelésnek. A hektáronként 23 mázsás hozamot előirányzó terv is mutatja, hogy ebben a gazdaságban se „félnek” a növénytől és a termelési kedv sem csökkent. Most már csak átlagos, vagy a közepesnél valamivel jobb időjárás kell, hogy a célokból valóság lehessen. B. Á. Fonalak, szőnyegek Mezőtúrról Amit megszoktunk és megszerettünk A mezőtúri Fonalnemesítő és Szőnyegszövő HSZ több mint húsz éve gondoskodik a háziipari szövetkezetek fonalellátásáról. A cérnázó részleg azonban jóval többet készít, mint amennyire a szövetkezetnek szüksége van, s az évi csaknem 700 tonnából 500 tonnát az állami vállalatoknak szállítanak. Különleges cérnát kap például a szalag- és zsinórgyár, a lőrinci szalag-, csipke és lenfonógyár, a szegedi fonalfeldolgozó, de szállítanak Győrbe is. A szövetkezet idei termékeit már lekötötték. A tőkés exportra készülő úgynevezett túri szőttes szőnyegeiket saját iparművészük tervezi. Tavaly az éves tervüket húsz százalékkal túlteljesítve, 10 millió forint értékű szőnyeg került tőkés exportra, az idén 12,5 millió forint bevételre számítanak. A termelés korszerűsítése és fejlesztése érdekében megkezdődött egy nagyobb kazán építése, felújítják a villanyhálózatot, javítják az üzem útjait. Hamarosan egy szociális létesítmény építéséhez kezdenek. Tavaly a szövetkezet árbevétele 92 millió 300 ezer forint volt, az idén már 94 millió forintot terveznek. Üf közúti felüljáró az Hl—3-a son A XV. kerületi körvasútsori felüljáró munkálataival a következő hónapokban megkezdődik az M—3-as országos autópálya fővárosi bevezető szakaszának építése. A kétszer háromsávos új közúti felüljáró egyik — háromsávos — forgalmi pályáját 1978. végén adják át, összhangban az M—3-as autópálya első szakaszának megnyitásával. Ekkor indul meg a forgalom az M—3-asnak a Gödöllő és a rákospalotai Felszabadulási útja közötti csaknem 30 kilométeres új vonalán. A budapestieket és a Budapestre igyekvőket egyaránt érintő nagyszabású munkáról Lelkes Mihály, a Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságának főmérnöke tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint elmondta, az M—3-as autópálya fővárosi bevezető szakaszát — mintegy hat kilométer hosszúságban — a XV. kerület Felszabadulás útja-^s á Hungária körút között építik meg. Az útvonal végleges kialakításában kétszer háromsávos lesz, amelyen nemcsak a fővárosba tartó, hanem a helyi rákos- palotai, illetve a XV. kerületből a belső városrészekbe irányuló forgalom is simán zökkenő nélkül bonyolódhat le. szinte minden nap rászedhetnek bennünket, vásárlókat az ismerős ismeretlenek, a gyártók, egy-egy termék forgalmazói. Forma szerint persze semmi hiba. Azt vettük s vittük haza, amit akartunk, amit megszoktunk. Az árun ott a cimke, a másfajta fölirat, tanúsítja, ugyanott készült a holmi, mint elődje, s ha a termék előállítója meg a termék neve is azonos, lehet-e kétségünk afelől, hogy mégsem ugyanazt, hanem mást kaptunk, vásároltunk? Másfél évtized alatt nagy iramban bővült a vevőknek fölkínált termékek köre. így a korábbi 1450 féle élelmiszerrel szemben most a választékot 5100 árufajta alkotja, a háztartásvegyi-áruknál a két összehasonlító szám 4500 és 11 500, míg a vegyes iparcikkeknél 9500, illetve 32 500. Summa sumpiárum, a kereskedelem 200—200 ezer árufélét forgalmaz belföldön, barna és fehér kenyértől az öltönyön és rúzson át az automata mosógépig, a személygépkocsiig. A legnagyobb mennyiségben és gyakorisággal vásárolt termékek csoportja persze jóval kisebb. Elvben sok minden védi a vevő érdekeit. Vannak kötelező szabvány-előírások, áruk meghatározott körénél újabban mellékelni kell a minőségi tanúsítványt, működnek a különböző minőségellenőrzési szervek, a gyári meótól a kereskedelem minőségellenőrzési intézetéig. Alaposan melléfognánk, ha azt hinnénk, hogy e szervek gyatra, felületes működése az elsődleges oka a minőség ingadozásának. Azoknak kutatásakor távolra, a kiindulópontig visszatekintve: a szocialista iparosítás, s vele a dolgozó tömegek életszínvonalának folyamatos emelkedése érthetően és indokoltan a mennyiségi igények kielégítését tette elsődlegessé. Azt tehát, hogy a pénzéért mindenki megvehesse a legfontosabb termékeket, s a fő szempont nem az volt, milyen minőségű az áru, hanem az, elegendő legyen belőle. Nincs nagyon távol tőlünk ez az időszak — hiszen a hat. vanas évek első felében szak- szervezeti utalványra lehetett kombináltszekrényt kapni és pult alól árulták a nagyképernyős televíziókészüléket, szerencsével lehetett csak hozzájutni a muszálas kötöttáruhoz stb. —, nem csoda, hogy gyártóknál, forgalmazóknál némelykor még élnek a régi reflexek. Közben folyamatosan, s fokozódó tempóban átalakultak az igények — mert a jövedelmek lehetővé -tették az új igények létrejöttét —, a vásárló már nem egyszerűen venni akar valamit, hanem egyre változatosabban megSajnos, határozott minőségű árut keres. Az igények ilyen átalakulását mind a termelők, mind a kereskedők késve vették észre, s igazodásuk is lassúbb a kívánatosnál. Mivel olykor még mindig az áruhiány szabja meg bizonyos cikkek forgalmát, a gyenge minőségű is, s az sem ritkaság, hogy bár „tele a bolt”, a vevő üres kézzel fordul ki belőle, mert választékot nem tártak eléje. Ez utóbbit gyakran tapasztalhatjuk a ruházati termékeknél éppúgy, mint bútorvásárlásnál. Ha ezekhez társul — márpedig sűrűn társul — a technológiai fegyelem fellazulása, a termelői minőségellenőrzés szemhunyása, a kereskedelmi átvétel igénytelensége, akkor kiteljesedik a kép, megvan a magyarázat arra, hogyan kerülnek a megszokott áruk más és más minőségben áiz üzletekbe. Sok bosszúság, vásárlói méreg, s aligha alaptalan bizalmatlanság forrása mindez. A vevő meghökkenve tapasztalja, hogy kedvelt, évek óta fogyasztott hentesáruja más színű és ízű, mint volt, a kötőfonallal, bár látszatra ugyanaz, akár a korábbi, nem fejezhető be a pulóver, mert színezése más, mint az előző motringé, s a készételből, amit annyira szeretett a család, most kifelejtettek valamit ... Igaz, a gyártók sincsenek könnyű helyzetben. Változik az alapanyag minősége — ami például a tartósítóiparban a legnagyobb gond —, pénz híján nem sikerül előteremteni a tökéletes technológiai sorrend valamennyi eszközét — amivel a textilruházati iparban bajlódnak —, az alkatrészek nagy száma miatt — ezt leginkább a tartós fogyasztási cikkek gyártói mondhatják el —i rendkívül nehézkes a gyártásközbeni minőségellenőrzés, s folytathatnánk a végtelenségig. Mégis, a hangsúly a jogos követelményre, az azonos áru mindenkori azonos minőségére jut, mert hiszen nem a vevő van a gyártóért, hanem fordítva. Vannak cégek és termé- laHlian kek] amelyek évek, évtizedek óta őrzik hírüket, rangjukat, s ennek magyarázata a megbízhatóság, a minőségért vállalt tényleges vagy átvitt értelmű garancia. Már az ókori Rómában azt tartották: míves munkáért arannyal fizetnek. Napjainkban ez úgy igaz, hogy egyre többen ragaszkodnak — s a pénzükért teljes joggal — a megszokott minőséghez, szívesen adják a forintot érte, de azt akarják kapni, amire szükségük van, amit megszoktak és megszerettek. Lázár Gábor A jászfényszarui kalapgyár fonodájában készül a gyapjú kalapok alapanyaga, naponta mintegy 250 kalaphoz elegendő mennyiséget gyártanak. M. G.
