Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-24 / 46. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 24. A helsinki záróokmány szellemében Kapcsolat ötven országgal Hogyan valósul meg a kulturális csere, a helsinki záróokmány célkitűzéseinek szellemében Észtországban — erről és a köztársaság kulturális kapcsolatairól számol be az alábbiakban Kusto Reinsoo, az Észt Baráti Társaság helyettes elnöke. Az Észt Baráti és Kulturális Külkapcsolatok Társaságának központi épülete Tallinn legnagyobb és legszebb parkja — a Kadriorg — egyik árnyas sarkában található. Nincs olyan nap, hogy ne fordulnának meg itt külföldi vendégek. Szívesen segítünk nekik, hogy jobban megismerhessék Észtországot és az egész Szovjetuniót. Nemrég néhány napot Tallinnban töltött Helen Laroche, a Franciaország — Szovjetunió Társaság titkára, aki a küszöbönálló mindkét országban megrendezésre kerülő észt, illetve francia barátsági napokkal kapcsolatban érkezett 'ide. Ez a kulturális területen folytatott dialógus különösen azóta gyümölcsöző, hogy 1975-ben a társaság elnöke, Juhan Undusk vezetésével szovjet delegáció járt Franciaországban. Erősödtek kapcsolataink a többi nyugat-európai országgal is. A kulturális napok szervezése, kiállítások megrendezése mellett keressük az együttműködés új formáit. így vezettük be a szovjet 'baráti' társaságok képviselői részére tartott szemináriumokat. Eddig három ilyen szemináriumot szerveztünk a finn, a svéd, és a norvég—szovjet baráti társaság aktivistái számára. Előadások, különböző foglalkozású dolgozókkal tartott találkozók, üzemek, állami és kollektív gazdaságok látogatása, a köztársaságban tett utazások szerepelnek a programban. Az Észt Baráti és Kulturális Társaság jelenleg 50 országgal áll kapcsolatban. A különböző, köztük a magyar, a csehszlovák, az NDK, a lengyel, a finn, és a svéd baráti társaságoknak 300 észtországi iparvállalat, kollektív és állami gazdaság, kutatóintézet és oktatási intézmény kollektívája a tagja. Megismertetik Észtország lakóit az említett országok gazdaságával és kulturális életével, meg- ünneplik nevezetes történelmi évfordulóikat, kiállításokat szerveznek. Népszerűek a köztársaságban az egyes országokról rendezett vetélkedők is. Győzteseik általában ingyenes utazást tehetnek az adott országba. Az Észt Baráti Társaság elősegíti a külföldiek megismerkedését az észt művészet alkotásaival, előadó kollektíváival és szólistáival. A tallinni kamarakórus például egy néptánc együttessel Svédországban lépett fel, az akadémiai kórus fér- fikvartettje Skóciában és Londonban szerepelt, a Lai- ne vokálegyüttes az NSZK- ban, a Kirov halászszövetkezetben rendezett műkedvelő vetélkedő résztvevői pedig Cipruson léptek színpadra. Társaságunk Olaszországban és Nyugat-Berlinben észt grafikai kiállítást rendezett. Ezen kívül észt énekesek, táncosok, zenészek és képzőművészek is részt vesznek a külföldön rendezett szovjet napok műsorában. Nemrég Bécsben rendeztek ilyen napokat észt művészek résztvételével. Tiit Kuusik énekes, a Szovjetunió népművésze, Urve Tau- ta szólóénekes, az Estonia színház érdemes művésznője, a Tuisuline népitáncegyüttes és a Kukerpillid vokál nyolc koncertet adott. Az észt grafikai kiállítást és egy Észtországot bemutató fotókiállítást láthattak meg a bécsiek. Folytathatnánk ezt a felsorolást, de azt hiszem, e tények alapján is elképzelhető, miként valósulnak meg Észtországban az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányának célkitűzései. (APN) Műszaki egyetem Lipcsében Január óta Lipcsének műszaki egyeteme is van, amely az egykori építészeti és a mérnökképző főiskolából alakult meg. A műszaki egyetem létrehozásával a két régi főiskola oktatási- és kutatási eszközének hatékonyabb kihasználásával, a tudományos, oktatási és kutatási lehetőségek egyesítésével gazdagodott az NDK felső- oktatása. Az intézmény hozzájárul az építőipar teljesítőképességének bővítéséhez, továbbá a népgazdaságilag igen fontos szén- és energiaprogram megvalósításához. Ez utóbbiért elsősorban a Halle—Lipcse körzet a felelős. Az egyetemen jelenleg 2500 nappali tagozatos hallgató tanul, akiknek száma 1980-ig 3000-re fog emelkedni. Szakmérnökök továbbképzésével is foglalkoznak. Ahogy a rektor, Fiedler professzor a megnyitó ünnepségen elmondta, a Lipcsei Műszaki Egyetem mindent megtesz azért, hogy tudományos együttműködést teremtsen a szocialista testvérországok társintézeteivel, így a többi között a magyar műszaki felsőoktatással is. Olvasó nép Kubában Ilja Ehrenburg mondotta, hogy a szovjet irodalom legnagyobb alkotása a szovjet olvasó. Jósé Marti mondta valaha, hogy addig nem lehet latin-amerikai irodalomról beszélni, amíg nincs Latin-Amerika. Amikor ezek a szavak elhangzottak — 1881-ben — már kiváló latin-amerikai költők, írók, drámaírók alkottak, akiket ő is ismert, e gondolatával e földrész talajához kötődő, s népéről a népének szóló irodalmat igényelte. Ha irodalomról, olvasókról szólunk, mindkét gondolat időszerű ma Kubában, az olvasó nép országában. Ma az olyan nemzetközileg elismert író-egyéniségek, mint Nicolas Guillén, Alejo Qpr- pentier, Juan Marinello saját hazájukban is ismertek, szeretettek, műveik olvasása a kubai nép számára szinte mindennapi szükséglet. A biscoglíei elmegyógyintézet és „támogatói" Kötelek, bilincsek között akis betegek Errefelé mindenki az apu- liai Diletta Pagliucának nevezi. Carmina Gentile doktornőről van szó, a Bisceg- lieben lévő pszihiátriai intézetnek, a hazánkban működő elmegyógyintézet—lágerek egyikének igazgatónőjéről. Diletta Pagliuca évekkel ezelőtt Grottaferrátában irányított egy „intézetet”, melyben csökkent szellemi képességű gyermekeket helyeztek el, s ahol a kis ápoltak kénytelenek voltak elszenvedni a legszörnyűbb lelki és testi kínzásokat. A bíróság közbelépett, és az egykori apáca börtönbe került. Akkoriban a hatóságok, a széles körű felháborodás hatására kijelentették, hogy ilyen esetek, mint a Pagliu- cáé, nem történhetnek meg többé. És íme, most ismét egy elmegyógyintézet-láger, ismét kínzások, ismét közpénzek, melyek privát folyószámlákat hizlalnak, ismét botrányok. A biscegliei elmegyógyintézet hátborzongató ügyében az igazságügyi hatóságok már elküldték az idézéseket azoknak, akik a bűncselekmények elkövetésével gyanúsíthatok. Bántalmazásokról, kegyetlenkedésekről, önkényes fogvatartásról, sikkasztásról van szó. Harminc fénykép a bizonyíték, melyeket január 7-én készítettek egy, bírósági tisztviselőkből, pszichiáterekből és rendőrökből álló, bizottságnak az intézetben tett látogatásakor. Felkavaró látvány: tízesével kisgyerekek megkötözött kézzel, kötelek és bilincsek, ápolók, felhatalmazva arra, hogy botozással ' „neveljék meg” a kis betegeket, a nácik legrosszabb lágereihez méltó, ételek, egészséges gyerekek, akiket jogtalanul a kórházban tartottak, hogy fölvehessék utánuk a 9250 lírát, amit a Bati-i tartományi közigazgatási szervek adtak minden beteg úján. Egyszóval: az utóbbi harminc év krónikájának egyik „legfeketébb” lapja tárult fel. Egyébként az elmegyógyintézet a kereszténydemokrata párt helyi szerveinek amolyan „szavazatgyűjtő helye” volt, olyan hely, ahol „munkát” kaphattak azok a munkanélküliek, akiket valamelyik helyi hatalmasság küldött oda. Ennek eredményeként egyik napról a másikra ápolók lettek olyan emberek, akik fehér köpenyt sem láttak azelőtt. Ilyen helyzetben következett be a vizsgáló bizottság váratlan látogatása. A meglepett nővérek megpróbáltak tiltakozni a „visszaélés” ellen, s mind az 1800 ápolót mozgósították, hogy megkíséreljék kiszabadítani a kötelekből a lehető legtöbb ápoltat (a legkisebb ötéves közülük). De a vizsgálat során kiderült, hogy körülbelül húsz, wg'fKf1 Rácsok mögött értelmileg teljesen egészséges gyereket is tartottak jogtalanul az elmegyógyintézetben, hogy felvegyék az értük járó összeget, és hogy sokukat .napi 12 órás munkára kényszerítettek havi 3 és 15 ezer líra (mintegy 70— 350 forint) közötti összegért. Aki fellázadt a „gyógykezelés” ellen, azt megbotozták és az ágyához kötözték. Bár már kiküldték az idézéseket, számtalan mentőakciót kíséreltek meg a láger titokzatos támogatói, akik illetékességi konfliktust is támasztottak, megpróbáltak beleavatkozni abba, hogy ki vezesse a vizsgálatot. Végül a területileg illetékes Trani-i ügyészség kérte és elérte, hogy az ügyet Bariba, az ottani bírósághoz tegyék át. A Giorniból fordította: B.A. A bulgáriai Trjavna századokon át ikonfestőiröl, és fafaragóiról volt hires. A hegyvidéki kisvárosban napjainkig megőrizték az ősi mesterek hagyományait. A trjavnai Művészeti Szak- középiskolában jelenleg is 520 fiatal tanul. Az iskola fafaragásra, lakberendezésre, • kirakatrendezésre készíti fel a szakembereket: A fiatal mesterek keze alatt újra megelevenedik a régi bolgár mesterek hagyománya, korszerű, szép formákban, színekben. Use Egyesült Államok és a Harmadik világ Ugyan ki tudná például elválasztani, hogy Chilében az Allende-kormány megdöntésére tett lépésekben hol végződött az amerikai szervek - a diplomácia és a CIA — szerepe s hol kezdődött az ITT-é és a rézkartellé ... Cikkünkben természetesen e rendkívül bonyolult és szerteágazó témának csak néhány legidőszerűbb vonatkozásával, csupán egy-két ösz- szefüggésével tudunk foglalkozni. Ami az Egyesült Államok lehetőségeit illeti Latin-' Amerikában, Afrikában, és Ázsia fejlődő országaiban, ezeket elsősorban azok a vezető pozíciók szabják meg, amelyeket az amerikai tőke a szóbanforgó országokban betölt. Az amerikai tőke Afrikában A gyaramtosítás szó sokszor a formális gyarmattartással kapcsolódik össze az emberek tudatában. Az an- tikolonialista küzdelem azonban ma, különösen azóta, hogy megkondult az utolsó klasszikus gyarmatbirodalom, Portugália lélekharangja, mindenekelőtt az ellenőrizetlen tőkebehatolás, a természeti kincsek eltulajdonítása elleni harcot jelenti azon országok számára, amelyek formálisan teljesen függetlenek. S ezeknek az államoknak konstatálniuk kell : az újgyarmatosításnak az Egyesült Államok ma éppoly vezető hatalma, mint ahogy Anglia a klasszikus gyarmatbirodalmi központ volt. Vegyünk az egyszerűség kedvéért egy példát, Fekete- Afrikáét! Ezen a hatalmas területen az amerikai tőke vállalatok, ültetvények százait ellenőrzi, mintegy 3 milliárd dollár értékben. A gazdag nyersanyagkészletek kiaknázása a monopóliumok számára kedvező feltételek mellett és olcsó helyi munkaerővel történik. Az Egyesült Államokba „visszaszivattyúzott’ tiszta bevétel évente 500—600 millió dollárt tesz ki. Amerikai közgazdászok számításai szerint az Egyesült Államoknak itteni vállalataiba eszközölt befektetései általában réges- rég megtérültek és most a térségben lévő amerikai vállalkozások minden öt-hat évben ekkora összeget tudnak „repatriálni”, amely megfelel a vállalkozások teljes értékének. Az amerikai politika arra irányul, hogy az Egyesült Államoktól függő országok csupán egy-két ágazatot fejlesszenek: hitelt is erre kapnak csupán. Az eredmény: a kiszolgáltatottság eszkalációja, az ország alárendelése azoknak a monopolista manipulációknak, amelyek mesz- szemenően befolyásolják az árakat. így például a Nemzetközi Valutaalap egyik legutóbbi számítása szerint Zaire egyetlen esztendő alatt a rézárak esése miatt 340 millió dollárt vesztett, s ez az állam veszteségét semmilyen eszközzel nem tudta kiegyenlíteni. Élelmiszer-diplomácia Az amerikai diplomácia minden eddiginél messzemenőbben felhasználja a pénzügyi eszközöket és az élelmiszerexportot, valamint a műszaki eljárások és licencek exportját („know-how”) az egyenlőtlen helyzetben ' lévő államokkal szemben a nyomás gyakorlására, diplomáciai és katonapolitikai céljai elérésére. ■ E három tényezőt érdemes külön is megvizsgálni. Ami a pénzügyi eszközöket illeti, Kissinger, volt amerikai külügyminiszter Nairobiban olyan nemzetközi bank felállítását javasolta, amely megvédené a nemzetközi nagyvállalatokat az államosításoktól. A terv szerint a bank irányításában azok a tőkés nemzetközi pénzügyi szervek játszanék a főszerepet, amelyekben leplezetlen amerikai befolyás érvényesül. Ami az élelmiszer-diplomáciát illeti, ez viszonylag újkeletű kifejezés: magyarán azt jelenti, hogy Afrika, Latin-Amerika, az indiai szubkontinens kormányaira az élelmiszer-szállítmányok eljuttatásával vagy megtagadásával gyakoroljanak nyomást. Az amerikai diplomácia egyik-másik vezető képviselője egészen nyíltan fogalmaz: az az afrikai, latin-amerikai állam, amely Washington ellen szavaz, ne számítson búzára. Azt a tanulmányt egyébként, amely e cinikus „diplomácia” alapelveit körvonalzza, jellemző módon a CIA dolgozta ki. Kozmetikázott munkamegosztás Ami a harmadik tényezőt, a műszaki ismeretek exportját illeti, mind markánsabban kirajzolódik, hogy az ígéretektől eltérően megtagadják a legkorszerűbb eljárások átadását a fejlődő országoknak. Az amerikai séma: az inkább munkaigényes feldolgozóipari ágazatokat (textilipar, tömegfogyasztási cikkek) áttelepíteni a fejlődő országokba, ahol nyersanyag, munkaerő egyaránt van, ugyanakkor az Egyesült Államokban a műszaki fejlődés élen járó ágazataira koncentrálni. Ily módon a fejlődő országok a „munkamegosztásnak” kikozmetikázott neo- kolonialista függésbe kerülnének a fejlett országoktól, elsősorban az Egyesült Államoktól. Ilyen és hasonló nem „klasszikus” eszközöket is alkalmaz napjainkban az amerikai diplomácia, nem is mindenütt eredménytelenül. Ehhez járulnak az eddiginél szélesebb körben és céltudatosabban alkalmazott módszerek, mint a haditechnika nagy méretű exportja olyan országokba, amelyek az olaj- jövedelmek megnövekedéséből profitálnak, és amelyek az amerikai érdekek „regionális őrzőinek” szerepét töltik be. (A haditechnika exportja, mint a példák sora bizonyítja, együtt jár amerikai „tanácsadók” tömeges odatelepítésével, s azzal, hogy a tisztikar tekintélyes része hosszabb-rövidebb időre az Egyesült Államokba utazik, ahol céltudatosan „megdolgozzák” őket. \ Az egyenjogú kapcsolatokért Paradox módon épp a vélt vagy tényleges amerikai lehetőségek maximális kihasználása erősíti a felismerést : következetesen végig kell vinni a harcot a teljes nemzeti függetlenségért, a gazdasági függőség felszámolásáért is. A nemzeti felszabadító mozgalom erősödik azokban az országokban, amelyek az amerikai behatolás fő célpontjai, az ideológiai fejlődés is megindul, amit mutat, hogy marxista— leninista pártok jönnek létre még olyan államokban is, ahol a hazai munkásosztály roppant gyenge. S különben nagy jelentősége van a fejlődő országok számára, hogy létezik és erősödik a szocialista világrend- szer, amely érezteti hatását Fekete-Afrika vagy Latin- Amerika legtávolabbi pontjain is. Ez a világrendszer egyrészt az egyenjogú kapcsolatok példáját nyújtja, másrészt — mint a vietnami és angolai szabadságharc sikere bizonyítja — minden lehetséges eszközzel támogatja azokat, akik a gyarmatosító uralom alól a teljes felszabadulásért küzdenek. A szocialista közösség léte és aktivitása olyan objektív folyamatot segít, amellyel az Egyesült Államok diplomáciája hosszú távon semmilyen „csodafegyvert” sem tud szembehelyezni. Vajda Péter
