Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

1977. február 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Nógrád Számtalan érdekes, jó műsort hoz hetenként a Nógrád megyei rádióakció. A múlt héten sajtókonferen­ciát tartottak ott, s onnét szólt a Húszas Stúdió, a Ze­nés Tükör, a Nőkről Nők­nek és a Kulturális Magazin műsora is. A hétfő esti saj­tókonferencia, — vezette Rapcsányi László, szerkesz­tette Boros János — hű ké­pet adott a megyéről az or­szágnak. Különösképp Salgó­tarjánnal és Balassagyar­mattal ismerkedhettünk meg a műsorban. A sajtókonfe­renciára az országos napila­pok mellett meghívták a környező megyék újságjait is, valamint üzemi lapszer­kesztőket. A mindvégig ér­dekes, pergő műsor az im­már nyolcvankilencedszer együtt dolgozó szerkesztő­riporteri kollektívát is di­cséri. Csoda Hatvanban Tulajdonképpen „Rejtsé­tek el a csodát”, ez volt a címe a Rádió Könyvklubja nyilvános irodalmi estjének, amelyet az új hatvani váro­si könyvtárból közvetítettek. A műsorvezető-szerkesztő Sediánszky János csodát va­rázsolt a könyvtárba. Három nagyszerű vendéggel aján­dékozta meg a hatvaniakat. Három művészbaráttal, Csoó- ri Sándor költő, Kosa Fe­renc filmrendező és Orosz János festőművész olyan szép, hangulatokban és ér­zésekben gazdag szombat es­tét szerzett a hallgatóknak, amilyenhez hasonló aligha volt mostanában. A barát­ságról vallott nemes gondo­latok mellett nemes váloga­tást kaptunk, ihletett tol­mácsolásban Csoóri Sándor költészetéből is. Röviden örventesen javul az Ötö­dik sebesség, az ifjúsági rá­dió új sorozatműsora. Siker­rel leküzdötte az első hetek kis gyerekbetegségeit, s már érdemes rá figyelni. Jól mutatkozott be első hangjátékával a héten Csörsz István. A bolond ku­tya gazdája című rádiójék- ban nemcsak azok ismerhet­tek magukra, akikről az író beszél. Budapest-környéki új településen játszódik ugyanis az esemény. tTj la­kótelepen, újonnan érkezett emberekről. Nos, bárhol ma­gára ismerhet hasonló szi­tuációban Nyíregyházától Szombathelyik sok minden­ki. A vasárnap délelőtt idejü­ket konyhában töltő asszo­nyok ugyancsak eltelhettek a Szivárvány heti témájával. A műsor ugyanis ételekről, italokról szólt, a főzéstől egészen a déli tálalásig. Jó, önkritikus és szatirikus ké­pet kaptunk magunkról, ét­kezési szokásainkról, ünnepi eszem-iszomjainkról. A harmadik műsor prog­ramjában megszoktuk mára sok és jó zenét. A héten né­hány valóban emlékezetes összeállításnak örültünk. Ilyen volt a keddi Hangfel­vételek felső fokon című, valamint csütörtökön a hamburgi rádió szimfonikus zenekarának hangversenye. Bár nem nyertek első he­lyezést, mégis örömmel szurkoltunk az Űj Fülhar- monikusok Klubja vetélke­dőjében a jászberényi Erős­áramú Szakközépiskola ta­nulóinak. Érintetten is érdemben foglalkozott a rádió a solti Kossuth-adó avatásával, szerdán félórás közvetítés­ben mindent megtudtunk az antennaóriásról. (SJ) Gyermekfarsang Csehszlovákiába utazik a balettkar Az Opera táncegyüttesének vendégjátéka Csehszlovákiában ven­dégszerepei a „Magyar kul­túra napjai” keretében feb­ruár 28 és március 5 között az Állami Operaház balett­együttese. A táncosok és táncosnők két városban lép­nek fel. Első állomásuk Prága, a második Pozsony. A vendégjátékra a zene­karon és technika személy­zeten kívül összesen hat- vanhatan indulnak ei Buda­pestről. A magyar táncmű­vészek február 28-án a prá­gai Smetana Színházban Delibes-Seregi Sylvia, már­cius 1-én pedig egy műsor­ban Bach-Fodor E-dúr he­gedűverseny, Richard Stra- uss-Fodor Don Juan, Hinde- mith-Seregi Kamarazene No. 1. és Borogyin-Harangozó Polovec táncok című egyfel- vonásait adják elő. 2 nap szü­net után, március 4-én már a bratislavai Narodny Di- vadlo-ban mutatkoznak be. A szlovák Nemzeti Színház­ban szintén a Sylvia kerül színre, március 5-eiV pedig az E—dúr hegedűverseny, a Don Juan, a Kamarazene No. 1., valamint a Polovec táncok. A társulattal utazik Sere­gi László és Fodor Antal, a két koreográfus is. A szó­listák közül a csehszlovákiai estéken fellépnek: Pongor Ildikó, Csarnóy Katalin, Ké­kesi Mária, Dózsa Imre, Forgács József és Keveházi Gábor magántáncosok. Tán­colni fog Róna Viktor is, aki egyenesen a finn fővárosból érkezik erre a vendégjáték­ra Prágába. Operaházunk balettkara régebben már be­mutatkozott Prágában; Po­zsonyban először lépnek fel. Kedves és nagy számú gyermektársaság gyűlt össze vasárnap délután a szolnoki Pelikán presszóban far­sangi mulatságra. Az érdeklődésre jellemző, hogy a hely csaknem szűk­nek bizonyult a krepp, tüli, papír és csipke jelmezcso­dákba és ötletes maszkokba bújtatott gyerekek és érdek­lődő, fényképező szülők szá­mára. A karneválon az Állami Bábszínház Jászai-díjas mű­vészei, Havas Gertrud, és B. Kiss László, valamint Szabó György bűvész szóra­koztatták a gyerekeket. A bábok között régi kedves is­merőssel is találkozhattak Vitéz László „személyében”, aki a zsűri döntését is is­mertette a műsort követő jelmezes felvonulás után. A harmadik díjat a kétségtele­nül legkényelmetlenebb jel­mez, egy pingvin kapta. Má­sodik egy ördögfióka (?) az első pedig egy abonyi kis­lány lett, roppant ötletes né­ger jelmezében. — pe — Egy téli nap Abádszalókon Ködös, csöndes léli délelőtt. Az obádszalóki utcák népte- lenek, legföljebb egy egy jármű berreg el sietősen néha-né­ha. A Tisza-gátról jól rálátni a falura: rendezett udvarok, tiszta házak. Sok ház előtt rózsafa, tövüket - védelmü! a fagyok ellen - gondosan befödték földdel. Amiből az is ki­tűnik: nem rest emberek lakják Abádszalókot. A gáton menve hamar ki­ér az ember a faluból, s megpillantja a Nagykunsági Főcsatorna víztükrét. A fő­csatorna forrása itt van, Abádszalók határából indul, hogy — ha majd teljesen el­készül — Öcsöd táján a Kö­röshöz érjen. Sok ezer hek­tár föld kap majd belőle öntözővizet. A csatorna és a gát szögében egy sor üdülő épül majd a tervek szerint. Érdeklődés máris van: az abádszalóki községházán több mint négyszáz telek­igénylőt tartanak nyilván. Az üdülőkhöz tartozó termál­fürdő helyét már kijelölték — készülnek a fürdő részle­tes tervei. Abádszalóknak — több Tisza menti településhez ha­sonlóan — sokat jelent, hogy a Tisza II. tározótó partján fekszik. — Valóban sokat jelent? — Igen, mert megnőttek a falu távlati lehetőségei — válaszolja Bordás Imre, a nagyközségi tanács vb-titká- ra. — Ami pedig a jelenben a legfontosabb: erősebb a községfejlesztési „tempó”. Mondhatnám úgy is: alapo­zunk ... És sorolja ... — 1970. óta csaknem 10 ki­lométer belterületi út épült a faluban, elkészült egy biz­tos vízvédelmi töltés, új ke­reskedelmi létesítmények­kel gazdagodtunk. A falu la­kói is kötelességüknek érzik, hogy részt vegyenek a mun­kában: évről évre több mil­lió forint értékű társadalmi munkát végeznek. e------­D él van. Az iskola kapu­ján gyerekcsapat „tódul” ki. Hónuk alatt tornafölszerelés, a testnevelésóra a művelődési ház nagytermében lesz. A tavaly épült vendéglő percek alatt benépesül: az előfizetők legtöbbje a ta­nácstól és a tsz-ből jön. Gyors, udvarias kiszolgálás — választék is van. Mi ta­gadás, ennek a vendéglőnek más a hangulata, mint a hajdani nagykocsmának. Az kocsma volt — ez étterem. Valaki kajánkodva megjegy­zi: itt nem nagyon illik úgy berúgni, hogy ... Az Alkotmány út végén hatalmas, mély vízállásos terület terpeszkedik. A ne­ve: Keserű-tó. Nyáron ka­csaúsztató, télen, ha befagy, gyerekek csúszkálnak rajta. Most: pocsolya... Nevéhez méltó — sok keserűség for­rása. Csúnya és egészségte­len. Eddig több mint 350 ezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek lecsa- polására az abádszalókiak. Még legalább kétszer ennyi kell, hogy a mostani egész­ségtelen mocsár helyén — ahogy elgondolták — park legyen. o---------------­H áromnegyed kettő. A Nap „elsöpri” a ködöt, téli verőfény ragyog. Kerékpá­ron, gyalog jönnek a délutá­ni műszakos asszonyok, lá­nyok a Kézműipari Vállalat telepére. A Tisza-gáthoz si­muló emeletes épületben százhúszan dolgoznak, hal­kan zümmögnek a varrógé­pek: most szaténruhákat varrnak nyugatnémet meg­rendelésre és kartonkosztü­möket szovjet exportra. Ide egy ugrásnyira van a könyvtár, amelyre méltán büszkék az abádszalókiak. Nem egyszerűen büszkék — használják is. Nagy Bertalanná könyvtá­ros kalauzol végig a köny­vek birodalmában. — Csaknem 20 ezer kötet könyvünk van. Kell is a sok olvasnivaló, hiszen tavaly év végéig 1314-en iratkoztak be. Abádszalókon minden ne­gyedik ember könyvtári tag. Az olvasótermet biztosan egy-két városi könyvtár is elfogadná: tágas, világos, ki­tűnően berendezett. Iroda­lomóráknak, szocialista bri­gádok összejövetelének, a nőklub foglalkozásainak is gyakran színhelye. A két jó minőségű lemezjátszó és a magnetofon segítségével akár „hangversenyt” is lehet ren­dezni. Egyelőre ugyan csak harminckét lemeze van a „könyves háznak”, de ebben az évben a 40 ezer forintos össz-költségvetésből ötezer forintért vásárolnak hangle­mezeket. Folyóiratolvasó. — Negyven újságra és fo­lyóiratra fizetünk* elő — mondja a könyvtárosnő, és hozzáteszi — így se tudunk minden igényt kielégíteni. Három óra sincs még: ma idáig negyvennégyen voltak a könyvtárban. Kettőkor nyitott. A rend nem látszólagos. A nyilvántartások és a rak­tári katalógus (a könyvtár lelke) „naprakész” állapot­ban vannak. Dicsérik a könyvtárosokat. o A mozi előtt három fiatal­ember azt latolgatja, hogy este „ a „Nősülni tudni kell” című szovjet filmet nézzék-e meg, vagy a művelődési ház­ba menjenek az ifjúsági klub farsangi estjére. A Kézműipari Vállalat egyik varrógépe mellett Barkaszi Máriának ugyan­csak a klubfarsang jár az eszében: most hívták fel te­lefonon, hogy oda várják... Hirtelen esteledik. Az ut­ca benépesül: darálóba, boltba, tej csarnokba igye­keznek az emberek. Néme­lyik udvarban a jószágot etetik. Hét órára megszűnik a forgalom, becsuknak a bol­tok. A moziban a filmvígjá­tékot játsszák, a művelődési házban javában áll a far­sang, sok ház ablakán a té­vé fénye világít. Valamelyik utcából egy le­álló motorkerékpár zaja hallatszik, aztán az sem. Csönd lesz. A legteljesebb a gát túloldalán, ahol az este láthatatlanná varázsolta a vénséges fűzfákat és a fo­lyót, amely Abádszalók múltját, jelenét, jövőjét je­lentette, jelenti. Szabó János Fekete gyémántok Várkonyi Zo^n megfilmesítései azt bizonyí­tották, hogy elsődleges célja nem egy eredeti, művészi újrafogalmazás vagy feltét­len aktualizálás: a kérdés tehát az, viszontlátjuk-e filmjében az igazi Jókait. A Fekete gyémántok esetében is így vetődik fel a hűség problémája. Természetesen nem a romantikus „törté­nészről” van szó, aki a poli­tikában is csak egy jó és rossz emberek közt lejátszó­dó elmesélnivaló anyagot lát, ahol egyszer úgyis az igazság diadalmaskodik. Fö­lösleges számon kérnünk a XÍX. századi magyar társa­dalom ábrázolását, még ak­kor is, ha regényei több­nyire ebben a közegben ját­szódnak, és esetleg éppen az akkor legaktuálisabb kérdé­seket feszegeti? A „Fekete gyémántok”-ban a hirtelen betörő, mindent maga alá gyűrő kapitalizmus vívja egyenlőtlen harcát a becsü­lettel. Azaz Jókainál ko­rántsem egyenlőtlen ez a harc, sőt az utóbbi győzel­mével ér véget. Jókai törté­neteit ugyanis nem a törté­nelem, hanem az író saját szabályai irányítják. Berend Iván, a regény főszereplője, aki a fekete gyémántokat — azaz kőszenet — rejtő bá­nya tulajdonosa, nem akar beállni a sorba, ellenáll a tőzsde, a tisztességtelen üz­let csábításának. A refom- kor e késői gyermekét, ezt a tehetséges mérnököt, sőt feltalálót, a valóságban elhanyagolható porszem­ként söpörték volna félre a tőke pénzéhes lovagjai. De itt nem a történelem a pró­bakő, hanem a mese hitele. Van is nekünk egy másik gyémántunk, a végzetes nő, Evila. A nyüzsgő üzletembe­rek mellett az ő feladata, hogy bonyolítsa a szálakat, és közben a mesék szárnya­ló, valóntúli világában emel­jen bennünket. Ezekben a valószerűtlen magasságok­ban tetten érhető lenne az író világa, a film azonban a bánya sorsát eldöntő üzlete­lésekre figyel inkább. Ezzel hibát követ el Várkonyi. Le­rakja a történetet a földre. Talpra akar állítani vala­mit, ami éppen így billen ki egyensúlyából. A reális ele­mek kiemelésével a lénye­get, a gazdag írói fantáziát szegényíti és csak a száraz, csupasz váz marad. így lesz unalmas a film. Ez pedig a legnagyobb kri­tika, ami egy Jókai-adaptá- ciót érhet. Kalandra, izga­lomra felvértezve ülünk be, ehelyett egy három órán ke­resztül folyó üzleti tárgya­lást látunk. Amint híre megy a bondvári kincses- bányának, Kaulmann és üz­lettársai veszik birtokukba a vásznat. Az újkapitalisták siserehada nyüzsög, ad-vesz, csal — de mindezt egyetlen szobában, egyetlen asztalnál. Tárgyalnak és tárgyalnak, mi pedig türelmesen várunk, majdcsak jön egy kis ese­mény. Néha jön is. Várko­nyi tudja, mikor kell már „bedobni valamit”. Csak­hogy túlságosan átlátszóan, a szemünk láttára keveri főztjét. Szinte látjuk, amint a sikerfilmek ősrégi re­ceptje szerint adagol: „most jöjjenek a nők (lehetőleg fél­meztelen), egy kis szöveg, most valami robbanást, le­gyen tűz is (minél nagyobb), jó lenne egy véres, össze­roncsolt arc, esetleg egy-két lángoló ruhájú ember, ezu­tán hosszabb szöveg jöhet, szerelem is kell (de csak módjával, nehogy korhatár legyen, annál többen jöhet­nek a moziba)...” A különböző művészi esz­közök önmagukban nem ele­ve jók vagy elítélendőek. A felhasználás módja, az egész művön belül elfoglalt he­lyük, funkciójuk határozza meg őket. Ebben a filmben egyértelmű ezeknek az esz­közöknek valamiféle másod- lagossága. Jó példa erre a pest-budai mulatóban ját­szódó részlet. Nem a lényeg — Berend és Evila találko­zása — kap hangsúlyt, ha­nem a bemutatott gyengécs­ke produkció, Harangozó Te­ri enyhén lámpalázas elő­adásában. A példák sora folytatható, gondoljunk a dáridózás, a pompázatos es­tély vagy a párizsi kán-kán túlságosan is megrendezett, mesterkélt jeleneteire. Pe­dig Várkonyi igazán érti ezt a szakmát, néha megcsillog­tatja valódi képességeit. A bányaavatás vagy a párbaj igazán jól sikerült részletek. De csak részletek, mert ön­magukban, önmagukért, az előző és a következő képso­roktól függetlenül léteznek és a közvetlen hatáskeltést szolgálják. A film operatőre, Illés György nyújtja a legtöbb pluszt a regény korábbi filmváltozataival szemben. (Volt már kettő). Ez a film ugyanis színes. Ivánt Huszti Pé­ter, Evilát Su- nyovszky Szilvia alakítja. Nehezen tudnak életet lehel­ni ezekbe a figurákba. Ez inkább a gátlástalan üzlet­emberként színre lépő Hau- mann Péternek és a hálá- sabban, jobban megírt epi­zódszerepeket játszó népes színészgárdának sikerül. Bérezés László Az Iparművészeti Főiskola formatervező tanszékén elkészül­tek a végzős hallgatók diplomamunkái. A tanszéken az idén 6 hallgató készített diplomamunkát. Képünkön: Kékesdy Gábor elektromos motorkerékpár formatervével.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents