Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-17 / 40. szám
IX SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1977. február 17. Közvélemény és szocializmus B közvélemény fog^amintha alig szorulna magyarázatra: egyszerűen a „köz” véleménye és kész. Ám mégsem ilyen egyszerű a dolog. Felbukkanásaiban ellentétes természetet és jelentéseket mutathat. A közvélemény lehet „úr”: szűkebb közösségekből kiüldözhet egyéneket (mert azok nem azonosultak szokásaival és erkölcsével), ítélethozatalánál megkeményítheti az elfogulatlan bírák szívét, megbuktathat közéleti személyiségeket, lemondathat politikusokat, intézkedések gyakorlati hatékonyságát fúrhatja meg. Passzív is maradhat: közömbösséget tettethet fontosabb vagy kevésbé fontos társadalmi ügyekben. De válhat visszaélés tárgyává is eközben: éppen a modern tömegkommunikáció korában a szándékolt véleményformálás ügynökei nagy mértékben hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a dolog igazi lényegéig jutás helyett a köz véleménye magragadjon a felszínen, a hamis, „felsőbb érdek” sugallta ideológiáknál. Mi több: ez éppen úgy is történhet, hogy rá hivatkoznak, a „csendes, többségre”, az „izgágák, a zsörtölődök” és a „nem-tudni-mibajuk”- félék, a „szélsőségesek”, a „huligánok” vagy éppen a „kommunisták” ellenében. A polgári társadalmak an- tagonisztikus érdekstruktúrája teszi, hogy a közvélemény a fenti szélsőségeivel és említett jellegzetességeivel együtt van jelen, mintegy állandó felbomlási folyamatban: hiszen az egymással versengő különös érdekek a „köz” véleményét is elletétes módon formálják, s az egészből a rendszert megkérdőjelező éllel nő ki a szocialista mozgalom. Mi a helyzet azonban a szocializmusban ? Könnyű lenne azt mondani: mivel az általános társadalmi érdek szabályozza a szocialista fejlődést, a közvélemény lényegében egységes, az általános érdeket kifejező (hiszen a tömegkommunikációs eszközök által is ebben az irányban formált) tényező a szocializmusban. S „elvileg” valóban annak kell lennie. Ez a minősége azonban mégsem adódik máról-holnapra, s különösen nem önmagától. Az elmúlt évek társadalmi tapasztalata ezen a téren is gazdagabbá tett bennünket, s differenciáltabb megközelítést tesz lehetővé számunkra. Mert először is: a „társadalmi érdek” maga sem olyan absztrakció, amely a különböző társadalmi osztályok és rétegek érdekei felett állna, mindenféle kapcsolódás nékül. Nyilvánvalóan nem lehet úgy feltenni a kérdést: vagy gyarapodsz, vagy a társadalmi érdeknek szolgálsz! A társadalmi tevékenység bonyolult szervezete csak akkor működhet hatékonyan, ha a két oldal — az egyéni érdek kielégítése és a társadalmi érdeknek megfelelés — szerves kapcsolatba lép egymással. Ott, ahol nem teremthető meg ez az összefüggés, két dologról lehet szó: Vagy olyan egyéni érdekről, amely tartalmában és szándékaiban nem egyeztethető össze a szocializmus.- sal, vagy úgy fogamazható meg a „társadalmi érdek”, hogy nem találja meg kapcsolódását valóságos éltetőjével, a különös érdekkel. Az első eset a társadalmi tűrés határát súrolja, a második viszont arra vall, hogy a „hivatal” adminisztratív módon kíván megoldani olyasmit, amelyhez pedig az érintettek beleegyezése sem lenne mellékes. IlinilkM esetre érvényes miniméi viszont. a fela_ dat hatékony, politikailag is termékeny megoldása feltételezi a közvélemény aktivizálódását, „politizálódását” is. Közvetlenül azoknak a rétegeknek az aktivizálódását, akiket az adott intézkedés érint. Közvetve azonban — s tulajdonképpen ez jelenti az igazi politizálódást, a közösségi érdek formálódását — az intézkedést be kell kapcsolni az egymással bonyolult kapcsolatrendszert alkotó társadalmi csoportok általánosabb tudatába és vélekedésébe is. különösen, ha egyes fontos társadalmi csoportokra vonatkozó intézkedések csak áttételesen kapcsolhatók össze mások érdekeivel. S itt példák sorával szolgálhatnánk. Egy városi 'munkás lehetőségei lényegében a nyolc órai üzemi munkához kötődnek, egy ingázó vagy egy termelőszövetkezeti dolgozó számára viszont adott a lehetőség, hogy munkaidejét akár megkétszerezze, s ezzel a végzett munka szerinti elosztás szocialista elve alapján — jogosan — magasabb jövedelemhez jusson. Az így adódó egyenlőtlenséget lehet ugyan az érdekelt társadalmi csoportok érdekellentéteként értelmezni (igaz, hogy minden valószínűség szerint csak egy hamis egyenlősdi szellemében.) De lehet úgy is felfogni, hogy rádöbbenünk: különböző társadalmi csoportok életproblémáinak a megoldása másmás utakat és módokat feltételez, más-más lehetőségekhez és társadalmi feladatokhoz kötődik, s ezért megoldásukat sem egymás ellenében kell elképzelnünk. De említhetünk egészen eltérő jellegű problémát is: a cigányság kérdésének társadalmi kezelése ugyancsak keresztezheti egyéb néprétegek közvetlenebb, előítéletektől sem mindig mentes elképzeléseit, és ehhez kapcsolódó érdek-megfogalmazásait. Az érdek- egyeztetés itt is csak egy közvetettebb szemlélettel, az összfolyamat teljességének szem előtt tartásával érhető el, látható be. Anélkül, nogy folytatnánk a példákat: az egyenőtlenségeket termelő közvetlen összeegyeztethetet- lenség megszüntethető, ha a tiszta gazdasági síkról az érdekek egyeztetésének politikai síkjára emelkedünk fel. Az érdekek sokféleségének látszólagos „rendezetlensége” ezen a síkon olyan elrendezettséggé áll össze, amely a közvetlen érdekeltség ellentétes motívumain túllépve a szemlélet és magatartás tudatosságát is növelheti. Társadalmi mibenlétünk, érdekösszefüggéseinek a legkülönbözőbb szinteken való kidolgozása messze túl nyúlik hát a közvetlen irányító tudat problémáján, s alapjában érinti a különböző társadalmi rétegek gondolkodás- módját, s ennek politikussá formálását. A közvélemény maga — s a mögötte meghúzódó alap: a közgondolkodás — kettős meghatározottságában funkcionál ebben a folyamatban. Részben olyan.alap amire támaszkodni kell, amelyet valamilyen módon mindig számításba kell venni, mégpedig úgy, ahogy éppen van, adott fejlettségi szintjén. Részben pedig olyan jelenség, amelynek a formálása, továbbfejlesztése is társadalmi-politikai feladatként merül fel. Egységessége és szocialista jellege a társadalmi folyamatok politikai és közéleti közvetítőcsatornáin keresztül formálódhat csak ki, miközben felbontásra és megvilágításra kerülnek a társadalmi érdekösszefüggések valóságos alapjai, s ezzel az egyeztetések módjai is. Nem vonható hát ki abból a tanulási folyamatból, amelynek eredményeképpen egy társadalom elsajátítja saját mozgástörvényeit, s ezzel megvalósítja önmagát... Hülvely István A szombathelyi Sabária Cipőgyárban évről évre nagyobb mennyiségű Siesta gyermekcipőt készítenek. Ez a típus a kisgyermekek lábának helyes talpfekvését segíti elő. Ebben az évben egymillió-hatszázezer pár kerül forgalomba Bezárták o „kincsesbányát" Hazánk várai a középkori világi építészet legmonumentáli- sabb hagyatékai, egyben történelmi múltunk becses emlékei. A felszabadulás óta állami erőből több mint 30 várat restauráltak. Hamarosan tovább nő a megfiatalított műemlékek száma: helyreállítják a 400 holdas tatai Nagy-tó partján álló Öreg Várat is, amelynek az a különlegessége, hogy eredeti vízvédelmi rendszere veszi körül. Restaurálását 1970-ben kezdték meg. Előtte azonban alaposan „kivallatták" az épület környékét és belsejét is. Az ásatásokat dr. B. Szatmári Sarolta régész vezette. A várról a legrégibb írásos adatok a XV. századból maradtak fenn. Zsigmond már királyokat fogadott itt, Mátyás korában pedig az építmény szép reneszánsz palota volt. A török csapatok 1526-ban érték el először, a végvárak rendszerében Komárom előváraként szerepelt. Elhelyezkedése miatt — korszerűen kiépített bástyái ellenére — nem volt eléggé védhető, ezért a XVII. század végén már csak puszta várként emlegették. Mai képét többszörös átépítés után a XIX. század elején, illetve végén nyerte el. A régészeti kutatásoknál — amelyeket Nicolo Angie- lini és Giulio Turco olasz hadmérnököknek a török ostrom után készült rajzai alapján kezdtek meg — az épületen belül és az épület körül is sok falmaradványt találtak. Az utóbbiakból aquincumszerű romkertet alakítottak ki. Az előkerült gazdag régészeti anyag a várbeli Kuny Domokos Múzeumba került. A vár történetének korai periódusából egy XIV. század végi vártornyot ábrázoló kő- faragvány és a Képes Krónika egyik miniatúrájával azonos ábrázolásé padlótégla került felszínre. A feltárásoknál talált csempékből állították fel a múzeumban azt a pompás ólommázas lovagalakos kályhát, amelyhez hasonló csak a Budai Várban található. A múzeumban kaptak helyet annak a „kincsesbányának” a leletei is, amelyeket egy középkori várárok mélyfekvésű, iszapos tőzegrétegei szinte egyedülálló módon konzerváltak. Itt került például elő egy, a XVI. század elejéről származó gyermek- cipőcske, és egy összehúzható bőrzacskó. Csontnyelű kések, nagy mennyiségű edénytöredék és más értékes lelet mellett a „leltár” legértékesebb darabjai közé tartozik két csontfaragású zsebnapóra. (Ehhez hasonlót szintén csak a budai várásatásoknál találtak.) Szintén a XVI. századból. A kisebb 5,5x4,5 centiméteres, és lapján tökéletesen láthatók a római számok, sőt tengelyének a helye is. Formája arra utal, hogy becsukható könyvecske alakja volt. A másik, alig egy-két centiméterrel nagyobb óra ugyancsak épségben őrizte meg számmutató lapját. A „kincsesbányát” a kutatómunka befejeztével most végleg betemették. Megkezdték ugyanis a vár környékének a helyreállítását. Miközben a Műemléki Felügyelőség már a várudvar körüli épületeket, az egykori kápolnát, az udvarbíró házát, a hozzá tartozó börtönt állítja helyre, a városi tanács parkosítja a területet. Az egykori „kincsesbánya” felett zöld pázsit fogadja majd a látogatókat. HÁRMAN EGY TANFOLYAMRÓL A főnők lehet-e ideges? „Köszöntőm a tisztelt hallgatóságot. A mai előadáson üzemgazdaságtani alapfogalmakkal ismerkedhetnek meg... ” Nem is lennének érdekesek ezek a bevezető szavak, de a helyiség ajtaján — ahol elhangzottak — következő felirat áll: klubszoba. A „tisztelt hallgatóság” tagjai munkások, csoportvezetők. A Tiszamenti Vegyiművek úgynevezett „munkástovábbképző” tanfolyamára ötvenen iratkoztak be. — Meghívtak bennünket ide — mondja az egyik résztvevő, Kiss István, a mosószerüzem gépész szakmunkása. — Mi pedig kötelességünknek tartottuk, hogy eljöjjünk. Kétéves a tanfolyam. A közgazdasági, az üzemszervezési, a lélektani ismereteinket bővítjük — folytatja tovább a gépész, kicsit hivatalosan, majd hozzáteszi: — Szóval azt tanuljuk, hogyan kell bánnunk az emberekkel. Másik beszélgető partneremtől, Kánya Zoltántól az egyik savüzem szakmunkásától megtudom, azok „járnak” ide, akik várományosai az előléptetésnek, csoport- vezetők, művezetők lesznek. Mezei Tibor, a feltáróüzem technikusa elmondja még, három műszakban dolgoznak, s az előadásokat mindig szabad napokon tartják. Egyébként tavaly októberben kezdődött a tanulás. — Eddig mit hasznosítottak a hallottakból? — Ahol én dolgozom — a csomagolóknál — jobban elfogadják a véleményemet. Ennyit tesz az, hogy az ember tanul. Hideg volt például az üzemben. Szóltam a többieknek, hallottam az egyik előadáson a légfüggönyről, nem lehetne ezt megcsinálni? Latolgattuk, founkások, vezetők milyen megoldással tudjuk a hideget megszüntetni, aztán végül is elkészült a légfüggöny. Kánya Zoltán így folytatja: — Én még nem hasznosítottam semmit. De nem is lehet kívánni, hogy az ember meghallgat egy előadást és másnap az üzemben megvizsgálja: „na most ebből mit tudok kihozni”. Szerintem elraktározódik az anyag és amikor szükség lesz rá, előkerül. A csoportvezetőnél, Mezei Jánosnál megfordul köz- gazdasági ügyekben az utóbbi időben néhány munkás. — Az árakról érdeklődtek. Mondjam meg, miért volt szükség néhány terméknél az emelésre. Amennyire csak tudtam, a tanfolyamon hallottak felhasználásával igyekeztem szakszerűen válaszolni. Abban mindhárman megegyeznek, jó lenne, ha az idősebbek és a magasabb beosztásúak is hallanák, s megfontolnák egy-egy előadás anyagát. A beszélgetéskor jelenlevő Cserfalvi József tanulmányi felelős elmondja, rendeztek vezetés- elméleti oktatást a művezetőknek, az üzemvezetőknek is. — Nem mindegyiken lehet észrevenni — jegyzi meg Kánya Zoltán. — Dolgoztam olyan műszakban, ahol ha bejött a művezető, a munkások kimentek. Szóval nagyon fontos az, hogy megtaláljuk a közös hangot. — Szerintem ez legalább annyira lényeges, mint a fizetés. A munkások nem mennek el azért, mert az órabért nem emelik, de ha ennek tetejében a munkahelyi légkör is rossz, akkor odébb állnak — veti közbe Kiss István. — Nincs üzemi ember és otthoni ember. A családi problémákat ide behozza mindenki, ugyanúgy mint ahogy a vállalatiakat hazaviszi. Jólesik az embernek, ha meghallgatják, ha tanácsokat adnak. Egyszer kérdeztem az egyik főnököt: Te otthon is ilyen ideges vagy? Mire ő mondja, nem, a családdal egész más. Mondtam is neki, akkor itt se kiabálj. Tanultuk, minden emberrel másképp kell beszélni, van, aki a kemény szóból, van aki a halk beszédből ért. 0 e---------------— A vegyiművek létszámgondokkal küzd. Igyekeznék mindent megtenni, hogy a munkások maradjanak. A vezetők viszont nem lehetnek elnézőek ennek érdekében vagy igen? — Többet ér egy megbízható ember, mint tíz fegyelmezetlen — mondja Mezei Tibor, a csoportvezető. —Én nem szoktam kiabálni a munkásokkal, de ha kell, felemelem a szavam. — Előfordult ilyen? — Igen. Italozás miatt. Annak az ügynek aztán fegyelmi lett a vége. o---------------M ás témára terelődik a szó, az üezmszervezésre. A Tiszamenti Vegyiművekben gyakori az anyaghiány. — A vállalat nagyon mesz- sziről, a Szovjetunióból és Algériából kapja a nyersanyagot. Kiszolgáltatottak vagyunk a szállítás minden szeszélyének — mondja Mezei Tibor. — Nincs nyersfoszfát, ezért vagy leállunk — hogy az idő ne teljen hiába — és „megy” a generáljavítás, vagy csökkentett terheléssel termelünk — folytatja Kánya Zoltán. — Ez ellentétben a közhiedelemmel, sokkal több munkát jelent. Módosítani kell a keveréket, délelőtt csökken a terhelés, délután nő, ahogy előírják. A munkások, igaz szívesebben termelnének teljes kapacitással, de így csinálják, mert így kell. Csak egy fontos dologról nem szabad megfeledkezni: meg kell mondani nekik, miért így? o---------------A z utolsó kérdésre, hogy milyenek az előadások, szinte egyöntetű a válasz: érdekesek és unalmasak. Erre legjobban a megjelentek létszámából lehet következtetni. Persze, ahogy elmondják, vannak hálás témák és vannak száraz dolgok. De a tanfolyam résztvevői igyekeznek ott lenni a szerdai előadásokon, ami a szabad idejükből telik, mert a szerda szabad nap. Mint másoknak a szombat. Meghallgatják az elmondottakat, jegyzetelnek, hozzászólnak, de nem a vizsga kedvéért, mert, hogy a két év leteltével számot kell adniuk tudásukról. Valami másért. Hajnal József