Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-16 / 39. szám
1977. február 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A martfűi művelődési központ Kilián-klubjában nyílt meg a napokban a „Mi életünkből” című szociofotó kiállítás. A fotók a két világháború közötti időszak súlyos ellentmondásokat hordozó valóságáról beszélnek. MG egy kórusban Ismét csak mondom, nincs szerencséje Televíziónknak a játékkal. Egy hete a Lehet egy kérdéssel több bukott meg csaknem, most vasárnap a Fő a feje (Müller Tibor) került szellemileg válságos helyzetbe, s még a békésen induló Soha jobb kor szerkezetén is módosítani kellett menet közben, hogy valamiféle tartása legyen, ne süllyedjen végképp érdektelen csevegésbe. Játékok — válsága S ha már a játékokról szólok, illetve innen indultam el, itt van a Ki mit tud is, a tehetségek felvonulásának, a tehetségek bár versenyszerű, de mégis játékos szellemű seregszemléje a képernyőn. Az eddig látottak alapján — pedig két elődöntő a nyolcból már mégiscsak adhat ízelítőt — valahogy az sem a régi. Hangulatában nem az elsősorban. Az indulók, a „kiválasztottak” számára mintha a tét már túlnőtt volna természetes jelentőségén. Al kiesés például csaknem drámai összeomláshoz vezetett a debreceni éne- kes-versmondó leány esetében. S a kissé feleslegesen túlpergetett feszültségre utalt az első adásban a játékvezető és a zsűri tagjai között támadt, alig leplezhető konfliktus is. És mi tagadás, olykor hervasztölag hat a „bírák” egykedvűsége, helyenként pedig ellenszenves arroganciája is; például zenei produkciók megítélésében, ami az értékek általában vett megítélését tekintve talán érthető, de egy játékos versenyben túlzottnak ható műbírálói szigor. Azt hiszem, e jelenségek, kedvezőtlen jelek túl a felszíni borzasságon valami általánosabb következtetés levonását is sugallják, legalábbis nekem. Ügy érzem, egy televíziós forma, egy sokáig jól funkcionáló televíziós gyakorlat szükségszerűen ejőálló válsága mutatkozik meg bennük, illetve általuk. Volt idő, amikor egy- egy játék akár irodalmi, akár zenei témájú, vagy egyéb tárgyú játékos „zsenik” garmadáját vonultatta fel, s a szellemi teljesítő képesség határtalansága egyszerűen lenyűgözött bennünket. A sokszor visszaidézett régi Ki mit tud-ok országos lázt szültek a képernyő előtt, egy-egy adás után addig ismeretlen fiatal nevétől volt hangos a családi berek és a munkahely egyaránt. A kiugró szellemi teljesítmények láttán nemünk értékeit éltük át. az ember nagyságának érzete tölthetett el bennünket. De vajon az afféle játékok miféle szellemi gyönyörűséget szerezhetnek nekünk, amelyekben nem a tehetség fénylik fel, hanem a középszerűség, vagy még az annál is alacsonyabb mutogatja magát, s az eredmény jóformán egyet jelent a puszta megjelenéssel — a képernyőn. (Ez elsősorban a kifejezetten televíziós-játékokra vonatkozik.) Hol vannak az igazi játékosok? Mert aligha vesztek ki, és az évek folyamán bizonyára újak is születtek. Vannak, csak egyszerűen már nem mozdulnak meg a Televízió hívó szavára. Hogy miért, ez a kérdés lényege. Alighanem azért, mert ma már korántsem jelent olyan elismerést és szellemi rangot képernyőn játszani, mint hajTegnap a Fészek művészklubban megkezdte tanácskozását a Magyar Film- és Tévéművészek, illetve a Szovjet Filmművészek Szövetségének vezetősége. A kétnapos munkaértekezleten a két szövetség vezetőségének tagjai megvitatják dan, a játékok virágkorában. Nincs ebben semmi lebecs- mérlő a játékokra vonatkozóan, egyszerűen csak arról van szó, hogy egy adott korszakhoz kötődő, jól bevált játékforma, játékgyakorlat túljutva virulens korszakán, elérkezett megfáradt korához. Müller Tibor önkritikusan panaszkodott az eredménytelenség tapasztalatán, hogy talán nehezek lennének a kérdések. Megnyugtathatom, nem a kérdések nehezebbek, mint illenék, a játékosok „könnyebbek” a feladathoz mérve. Régen, effajta feladványok meg se kottyantak volna a felkészült játékosoknak! Azt hiszem, a mostani megújuló próbálkozások, melyek valójában a televíziós-játékok régi hagyományait akarják valamiképp prolongálni, mégha kisebb formai újításokat el is követnek, reménytelen kísérletek a régi sikerek elérésére. Természetesen más a helyzet a Ki mit tud-dal. Szerepe idők múltán is fontos. Az ifjú, bontakozó tehetségeknek fórumot biztosítva változatlanul időszerű program. Hogy a tehetség megmutassa magát, hogy látva láthassuk, erre a képernyő ma még mindig a leghatásosabb eszköz, bár korántsem az egyetlen és kizárólagos lehetőség. A közösségen belül mindig is megvoltak a lehetőségei a jó értelemben vett kiválásnak, a tehetség önmegmutatásának. Csakhogy — s ez az én gondom — mi régi, nagyszerű Ki mit tud-okon edződő nézők egyre kritikusabban ítéljük meg a jelentkezők produkcióinak színvonalát. Ma már egyáltalán nem szenzáció a tőr hegyén kardot egyensúlyozó katonai főiskolás növendék, és sok más egyéb sem. Az pedig kifejezetten bosszantó, ha tánc- dalénekes csak elénekli a maga választotta dalt. Hajdan még elnézőbbek voltunk. De az idők során, s a lényeg ez, megváltozott a viszonyunk a képernyőhöz is, s benne az olyan „sorozatokhoz” is, amelyek régi kedves ismerőseink. Persze, hogy a Ki mit tud jelenleg meglehetős csendben „zajlik”, azzal is magyarázható, hogy amit eddig láttunk a képernyőn, az igazán nem is emelkedett az elvárható átlag fölé. (Bár minden aggályomat alaposan megcáfolná a folytatás!) Világszínpad Amire a Televízió színházi rovata most vállalkozott, kitekintés a világ színházainak életébe, régóta érlelődő követelmény. Sok vitára és korholásra is okot adó színházi közéletünk megítéléséhez ugyanis általa támpontokat és szempontokat kaphatunk. A magazin nehézsége: válogatni és kiemelni a leggazdaságosabban a kísérletek, stílusok, megoldások sokaságából. Kézenfekvő elrendezési elvnek látszik a most alkalmazott tematikai megoldás, pl. a hogyan játszanak ma Shakespeare-t központi gondolatra jól rá lehetett fűzni a szemelvényeket, és így tartalmas színházi antológiát nyújthatott át a Televízió, Elbert János hozzáértő kalauzolásában. Ügy tűnik, jobbára a beavatottak, a szakmához közelállók műsora lesz a Világszínpad, tehát rétegműsor. Ezért most kijelölt helye a vasárnap esti főműsor-időben nem a legszerencsésebb. V. M. együttműködésük utóbbi négyéves időszakának tapasztalatait és a következő három esztendőre szóló közös feladatokat. A tárgyalások befejeztével — szerdán — aláírják a két szövetség 1978—1980-ra szóló együttműködési munkatervét. 260 iskolában Testnevelés új tanterv szerint Az elmúlt év tavaszán született kormányhatározatnak megfelelően a mostani tanévben az ország 260 általános és középiskolájában — 800 tanulócsoportban — már az új testnevelési tanterv szerint tanulnak a gyerekek. Az Oktatási Minisztérium a szakfelügyelők iskoláit és a pedagógusképzők gyakorló iskoláit kérte fel a tantervek kipróbálására. Ebbe a munkába a „belépő” osztályok: az általános iskolák 1., 4., és 5., valamint a középiskolák 1. osztályainak diákjai kapcsolódtak be. Az eddigi — kedvező — tapasztalatokat az Oktatási Minisztérium a megyei tanácsok testnevelési és sport főelőadóinak, valamint az általános és középiskolák szakfelügyelőinek kétnapos tanácskozásán összegezte. Mind a pedagógusok, mind a gyerekek egyetértésével találkozott, hogy bekerültek például a kötelező testnevelési anyagba az úgynevezett szabadidő-sportok, egyebek között a tollas-labda, az egyéni gimnasztika, az asztalitenisz, a túrisztika. Ugyancsak szeptembertől több mint háromezer általános és középfokú iskolában — minisztériumi ajánlásra — teljesítmény-tesztekkel mérik a 10—18 éves fiatalok fizikai képességeit. A teljesítményméréseket a tanév vége felé megismétlik, s így reálisan tükröződik majd, hogy mit fejlődtek a tanulók. A tanárok többsége korábban is mérte tanulóinak fizikai fejlődését, régi igény volt azonban egységes próba- rendszer kidolgozása. Az Országos Pedagógiai Intézet szakemberei ennél figyelembe vették a hazai, valamint a nemzetközi gyakorlatot, a tanulmányi cél-, feladat-, valamint követelményrendszert és az iskolai testnevelés feltételeit. Az országos standard-értékeket 20 000 tanuló évi kétszeri felmérése alapján, tehát tudományos igénnyel dolgozták ki. Lényeges előnye a teljesítmény tesztnek, hogy próbáihoz nem szükségesek tornatermek, sportlétesítmények, minden iskolában elvégezhetők. 1978-tól az új testnevelési tantervek általános bevezetésével egy- időben mindenütt kötelezővé válik az egységes teljesítménymérés. Vasárnap délelőtt Berecz József, a miskolci II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtár igazgatója nyitotta meg a A törökszentmiklósi iskolákban valószínűleg nem okoz különösebb gondot az énekszakos tanárok helyettesítése. A tizennyolc évvel ezelőtt alakult Liszt Ferenc kórus kétharmada ugyanis különböző szakos tanár, tanítónő. A kórus mint pedagógus énekkar kezdte meg pályafutását, később aztán kibővült a zenét kedvelő, különféle foglalkozású, de elsősorban szövetkezeti dolgozókkal. Ennek köszönhető, hogy jelenleg hárman is — a helyi KISZÖV, a pedagógus szakszervezet s a művelődési központ — segítik a kórus munkáját —, s ugyancsak ennek révén a Liszt Ferenc vegyeskar állandó szereplője a szövetkezeti dalostalálkozóknak, a pedagógus énekkarok fesztiváljainak. Mi több, sikeres szereplője; két alkalommal elnyerték az aranykoszorús minősítést, s rádiófelvétellel is dicsekedhetnek. A kórus karnagya Bischof László, a megye ének-zene szakfelügyelője. — Tanít, énekórákat látogat, pávakört, kórust vezet, rendszeresen előadásokat tart. Nem „sok" ez egy kicsit? — Lehet, hogy sok, de nekem szerencsére nem tűnik annak. A kórussal tíz évvel ezelőtt kerültem kapcsolatSzolnoki Galéria felső traktusában a Herman Ottó Múzeum kiállítását. Görög kereskedők Miskolba, mint énekes, két éve pedig karnagy vagyok. A Béke Termelőszövetkezet pávakörét .öt évvel ezelőtt hoztuk létre, éppen a közeljövőben tartjuk a jubileumi ünnepi műsorunkat. — A kórus énekeseinek átlagéletkora 35—40 év. Idősebbek, s egészen fiatalok is énekelnek benne. Nincs ellentét a két nemzedék között? — A kórus egy jó baráti közösség. Összekötnek bennünket a sikereink, a közös céljaink. Az érdeklődési körünk is nagyjából azonos, hisz sok köztünk a pedagógus. Egy-egy próba akár nevelési értekezlet is lehetne, majdnem minden alkalommal szóba kerülnek a gyerekek, az iskolai élmények. Természetesen nemcsak a próbákon találkozunk, gyakran összejövünk egy-egy klubestre, ahol nem az ének, a zene az elsődleges, hanem a beszélgetések, egymás megismerése. Az idősebbek örülnek egy-egy fiatal, új énekes érkezésének, s mint az iskolában, a kórusban is segítik a beilleszkedésüket. — Milyen dalok szerepelnek a kórus műsorán? — A csaknem két évtizedes fennállás alatt nagyon sok művet megtanultunk. Szívesen adunk elő madrigálokat, népdalfeldolgozásokat, con, — ez a kiállítás eredeti címe az Avas lábainál. Számunkra, akik a téma helytörténeti vonatkozásaival nem kötődünk Miskolchoz, több is, kevesebb is ez a tárlat, mint az eredeti helyszínén volt. Kevesebb Miskolc lokális ismerete hiányával, de több talán értelmezésünk tágulásával; nem annyira a miskolci görög emlékekben gyönyörködünk, inkább közvetlenül Hellász földjét idézik bennünk a kiállított tárgyak, műkincsek. A szolnoki kiállítás tulajdonképpen a közeljövőben nyíló miskolci Ortodox Múzeum alapgyűjteménye. A görög kereskedők — valójában nemcsak görögök voltak, az elnevezés gyűjtőnév — a XVII. század második felében jelentek meg Miskolcon, s a XIX. században már a város társadalmi-politikai vezetésében is szavuk volt. Ezt elsősorban gazdagságuknak köszönhették. A jómód megteremtette a díszes használati tárgyak, kegytárgyak, a korukban is muzeális értékű ritkaságok vásárlásának lehetőségét. A miskolci görög „kompánia” volt ortodox egyháza korabeli, mesés szépségű liturgikus tárgyai, textíliái, könyvborítói, ikonjai láthatók ezen a kiállításon, amely várhatóan a miskolcihoz hasonló sikert ér majd el a Ti- sza-partján is. mozgalmi dalokat. Körülbelül harminc olyan dal van a műsorunkon, amelyet egy próba után bármikor sikeresen elénekelnénk. — A fiataloknak persze a heti egy próbánál több is elkelne, mivel az új művek tanulása mellett a régiekéi is meg kell ismerniük. — Szerencsére valameny- nyien foglalkoztunk már korábban is zenével — mondja Kovács Ilona • népművelő — így nem okoz különösebb gondot a dalok tanulása. — Mikor kerültek kapcsolatba a zenével? — Nyolcadikos koromban a zenetanárom megzenésítette a Hófehérke és a hét törpe című mesét, s nekünk tanította be. Az előadás csaknem botrányba fulladt, mivel az izgalomtól teljesen elfelejtettem a szerepemet, egy hang sem jött ki a torkomon — meséli Szabó Sándor. — Mondhatom, bukással kezdődött a zenei szereplésem. Ezt követően sokáig nem is énekeltem, mígnem néhány évvel ezelőtt a feleségem invitálására én is beléptem a Liszt kórusba. — Mire készülnek most? — Még ebben a hónapban lesz egy újabb rádiófelvételünk, s utána áprilisban részt veszünk Szolnokon a pedagógus kórusok fesztiválján. T. G. A rádióban Énekkarok pódiuma Hz első adás ma este Az amatőr kórusok legjobbjai tíz éve — hétről hétre — rendszeres szereplői a Magyar Rádió kóruspódiumának. Immár egy évtizede, hogy a nemhivatásos aktív muzsikusok népes tábora rendszeresen megszólalhat az ország nyilvánossága előtt és adhat számot tudásáról, művészi felkészültségéről. A kóruspódium műsoraiban a több mint másfélezer- szer mikrofon elé lépő 1215 kórus összesen 3648 művet énekelt el, csaknem 225 órányi műsoridő alatt. Az elhangzott művek közül 2187 magyar, 1461 pedig külföldi szerző alkotása volt. A jubileum alkalmából a Magyar Rádió az ország legnevesebb énekkarainak — köztük az OKISZ Erkel Ferenc művészegyüttese énekkara, a Vándor kórus, az ÉDOSZ Szilágyi Erzsébet női kara, a váci Vox Humana énekkar, a pécsi Nevelők Háza kamarakórusa, a Vasas művészegyüttes énekkara, az ELTE Bartók Béla énekkara, és más, neves együttesek közreműködésével koncertsorozatot rendez. Elsőként szerdán a harmadik műsorban jelentkeznek jubileumi koncerttel a kórusok, majd csütörtökön, illetve pénteken este, azonos időben, 18.05-től. Ikon a XVIII. századból Filmművész szövetségek együttműködése Hellász emlékei A Szolnoki Galéria új kiállításáról
