Szolnok Megyei Néplap, 1977. február (28. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-02 / 27. szám
1977. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A mezőtúri Dózsa Tsz kétpói gépjavító műhelyében a téli időszakban átvizsgálják a v szövetkezet 25 erőgépét és kilenc kombájnját. Képünkön Berecz József egy MTZ felújításán dolgozik (MG) Hint a jó családban A Tisza partján öreg korát rég megszolgált épület áll. Kicsit helyrepofozták, megújították, mióta ez a vállalat lett a birtokosa. A régmúlt nyomait azonban minden toldás-foldás ellenére magán viseli. Dehát ez nem lényeges. Az itt dolgozók nem a falai között töltik a napi nyolc órát. Mennek világnak — anyagot, árut beszerezni, s szolgálni megbízóikat a megyében meg a megyehatáron túl is. Külön javító-karbantartó részlegük van. Ha bárhol elromlik egy bolti, áruházi hűtőpult, pénztárgép, egyéb — csak csörög a telefon, zörög a telex. S ha kifogy egy-egy keresett árucikk, megint csak ideszólnak. Százharminc dolgozója van a Tiszavidék Szövetkezeti Kö- •zös Vállalatnak. Nevében van, kiket, miket szolgál, lát' el áruval. S ez a név — meg a megye szövetkezeti kereskedelmének hirtelen és szakadatlan fejlődése — rengeteg munkára kötelezi a kollektívát. Hétfőn késő estig, a társadalmi munkával épített, szép tanácskozó termükben töltöttem az időt. A huszonnégy tagú pártalapszervezet beszámoló taggyűlésén. Kicsi a bors — mondanám legszívesebben, de a közhely- lyé koptatott közmondás helyett igazabbnak érzem azt: mint a jó családban! Mert A napokban fejeződött be Öcsödön a községi könyvtár átalakítása. A mintegy 450 ezer forint értékű felújítást a nagyközségi tanács költség- vetési üzeme végezte el. Az új könyvtár helyiségeinek alapterülete csaknem kétszerese a réginek, most már 18 ezer kötetnyi olvasnivaló közül válogathatnak és kölcsönözhetnek a községbeliek. A tanácsnál egyébként már az 5 ezer 200 lakosú nagyközség idei fejlesztési tervének kialakításán dolgoznak. Az előző évi megtakarításokkal együtt 1,7 millió forint áll rendelkezésre, de ennek nagyobb részét az 1978-ban felépülő 70 személyes óvoda ahol tizenöt ember kér és kap szót, ahol mindenki akar többet, jobbat adni és kérni — ott a család szelleme éltető. És, ennél a kis alapszervezetnél ez a jóra, többre törekvés példás. Mit, mennyit tettek tavaly? Sokat. Javították a szervezeti életet, a tartalmi munkát — és okosan ösztönöztek, eredménnyel tanulásra is. Mit akarnak most, az idén? Tovább járni ezt a próbált utat! És készülni, együtt a vállalati kollektívával az eddigi élet legnagyobb feladatára. Rövidesen lerakják az alapját a szolnoki Ady Endre úton — az új autóbuszpályaudvarral szemben — a szövetkezeti nagyáruháznak. Nagyobb lesz, mint az új Centrum — 4500 négyzetméter területű, emeletes vásárlóközpont. Százötven kereskedő várja majd benne a vevőket. És élelmiszertől kezdve ruhaneműtől gépekig minden kapható lesz benne. Nem könnyű fölépíteni — még nehezebb lesz jó boltosokat nevelni, keresni. Az alapszervezet máris, az alapozás előtt ebben akar sokat tenni. Mert a feladat, a gazdasági és politikai munka itt szoros egységben van. Itt minden közös, mindenben az összefogás a jellemző. Csakúgy, mint a családban. építéséhez tartalékolják. A parkok karbantartásánál, a vízlevezető árkok helyreállításánál és a sportpálya építésénél 3 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek tavaly a községbeliek, önkéntes munkájukra az idén az MHSZ-lőtérnél épülő fedett lőállás befejezésénél, a betonjárda szakaszok és a földutak felújításánál lesz majd szükség. A négymillió forintos költséggel épülő új óvoda építését a községben működő gazdasági egységek — a Szabadság Tsz, az áfész-alapegység és a Háziipari Szövetkezet — csaknem egymillió forinttal segítik. T. F. Mira milliós tételben Az Országos Vízkutató és Fúró Vállalatnak mintegy 6—7 gyógyvízpalackozó ki- rendeltsége van. Közülük legeredményesebben a Ti- szajenőn lévő Mira gyógyvíztelep dolgozik. Tavaly 1,3 millió palackot töltöttek meg a nagy hatású gyógyvízből, amelyet elsősorban a gyomor- és epebántalmakban szenvedők, a cukorbetegek fogyasztanak szívesen. A telep 6,5 millió forintos termelési értékkel zárta 1976-ot. Mindehhez hozzájárul az is, hogy tavaly 1 milliós költséggel a vállalat kicseréltette a telep csőrendszerét, új műanyagtartályokat állítottak fel a gyógyvíz tárolására. A telepen dologzó huszonhét embernek az idén ismét legalább ennyi gyógyvizet kell a kutakból felhoznia és palackoznia, de ha az igények kívánják, ennél többet is. Ezért a vállalat még ebben a félévben új automata pálacktöltő gépsort szereltet fel Tiszajenőn, 1 millió forintos költséggel. Az új gépsor óránként 2 ezer 500 palackot tölt meg Mira-vízzel. Üldögélek az elnöki szobában, hallgatom hogyan lobog, muzsikál a tűz a kályhában. Különben csend van, csak nagyritkán kurjant riadót egy kakas valamelyik közeli udvarban és felel rá egy másik távolabbról. o _____________ M it tudok Kengyelről? Valamikor nagyúri birtok volt a határ, ma a Dózsa Tsz gazdálkodik ezen a több njint 6 ezer hektáron. A 4700 lelkes községből ezerháromszázán járnak el dolgozni, legtöbben a Tisza Cipőgyárba, három műszakba. Zsúfolt autóbuszokon zötyögtek az emberek hajnalban, délben, este míg a gyárba értek. A múlt időt itt hangsúlyozni kell, mert a régi hepe-hupás keskeny utat végre átépítette a KPM. Kengyelt ma széles betonút köti össze a világgal. A közlekedésre nincs is panaszuk. Mire van? Például a sárra, a jó vendégmarasztaló, fekete, kötött talajra. A községben 23 kilométer az utcák hossza, de kövesút csak 1,4 kilométeren nyújtózkodik, és még járda is kellene 5 kilométernyi. e — A múltkoriban itt volt nálunk Hofi Géza. Amikor kijött a színpadra, azt kérdi: itt van a tanácselnök? Hallgatok, de az emberek mondják: itt bizony. Erre Hofi: mondja tanácselnök elvtárs, hogy tudtak maguk ennyi sarat összegyűjteni? Ha Odüsszeusz annakidején erre jön, aligha kóborolhatott volna, mert itt ragad. — Gyűjtötte a rossznyavalya össze — morogtam, de csak magamban — meséli nevetve Zsíros József. — Talán önt is a sár ragasztotta ide? Tudomásom szerint nem kengyeli. — Ami a születési helyemet illeti, tényleg nem az, de már kengyelinek vallom magam. Tíz éve vagyok itt tanácselnök. — Könnyű volt vagy nehéz itt megszoknia? — Falusi ember vagyok. Tiszaroff, ahol születtem, szintén úri birtok volt, zsellérek lakták, mint Kengyelt. — Utat kellene építeniök, meg járdát. — Ez így van — bólint helybenhagyólag. — De minden nem megy egyszerre. Legfontosabb most a vízellátás megoldása. A törpevíz- művünk kicsi, az új vízmű terve már elkészült, 14,5 millióba kerül az építkezés. Csak társulati alapon tudjuk megcsinálni, ezért most meg kell szervezni. Márciusban az áfész megkezdi egy új ABC-áruház építését. Van más nagy tervünk is: szeretnénk minél előbb felépíttetni egy 250 palackos gázcseretelepet. A községfejlesztési terv most készül, a költség- vetésünk már kész. Az intézmények fenntartására meg egyebekre 4,4 millió forintunk van. Beosztással elég lesz. Egyre több pénz kell, mert 3 év alatt például a 26 óvodai helyet 116-ra növeltük. Kétmillióba került az új óvoda építése. Van 20 kicsi elhelyezésére alkalmas bölcsődénk. A községben évente száznál több kisgyerek születik, szükség volt a gyermekintézmények fejlesztésére. A villanyhálózat bővítése befejeződött, ma már a tanyaközpontjainkban is villany világít. Az orvosi alapellátást is megoldottuk, összkomfortos lakás várja a fogorvost. Az emberek igénye nálunk is növekszik, és kielégíteni nem könnyű. o — Bányász voltam, aztán családi okok miatt Martfűn vállaltam munkát, a cipőgyárban. A feleségem ma is ott dolgozik, lakásunk is ott van. Engem az üzem iskoláztatott, és lényegében neki köszönhetem, hogy ma én lehetek Kengyelen a községi pártvezetőség titkára — mondja magáról Patkó István. — Nem nehéz naponta kijárni Martfűről? — Feltétlenül többet kell vállalnom így, de magam választottam, mert szeretem a pártmunkát. A pártrendezvények általában délután 4 órakor kezdődnek, képzelheti mikor jutok haza. Különösen most a beszámoló taggyűlések időszakában. A családra bizony kevés időm jut. A feleségem megértése, segítsége nélkül biztos nem tudnám csinálni, hisz ott vannak a gyerekek is. — Hogy érzi? Sikerült beilleszkednie a község életébe? — Február elsején lesz két esztendeje, hogy Kengyel a második otthonom. Az ismerkedésnek vége, de a beilleszkedés még tart. Amikor idejöttem, éreztem: van irántam várakozás, de van bizalmatlanság is. Fél év kellett, hogy közvetlenebb emberi kapcsolatot tudjak kialakítani. Talán azért, mert fiatal vagyok, először a fiatalokkal sikerült elfogadtatnom magam. Aztán fokozatosan alakult ki az a légkör,’ amelyben most jól érzem magam. A község többi vezetőjével jó a kapcsolatom. Kölcsönösen segítjük egymást. Persze, kezdetben inkább én szorultam az ő támogatásukra. Egy biztos, itt sokkal nehezebb, szerteágazóbb a munkám, mint a gyárban volt. Kinézek az iroda ablakán: takaros kis házak sorát látom. Patkó István észreveszi tekintetem kalandozását: — Igen, az utóbbi két évben is sok új ház épült. Ma 1280 ház van a községben, de ide tartozik Bagi major, ott 110 ház áll, és még van 92 tanyánk. (így mondja: tanyánk. Két év alatt is otthonává lehet az embernek egy település!) De 10 évvel ezelőtt itt még 200 tanya volt. Az elődömnek nagy része van abban, hogy így fejlődött a falu. Kengyelen nagy tekintélye van a pártnak. Itt valamikor nagyon- nagyon szegény emberek éltek. — A pártélet? — Hat alapszervezetünk van a községben több mint 200 taggal, és egy üzemi pártvezetőségünk a téeszben. Tartalmas a munkájuk, és szívvel-lélekkel dolgoznak, talán azért is, mert itt az emberek a saját sorsuk fordulásán érzik, mit jelent, hogy megvalósul a párt politikája. És ez a társadalmi rendszerünkhöz való őszinte ragaszkodás öröklődik a családokban. o — Öröklődik a ragaszkodás? így van, de mondok ellenpéldát is — szól Muzamel Ferenc. — Én 24'éve vagyok itt iskolaigazgató, de már korábban is itt tanítottam. Bizony az 1950-es évek elején még az élt az emberekben, hogy csak az isten tud változtatni a sorsukon, az imádkozás, az istenhit a legfontosabb. Emlékszem 1953 őszén tömve volt az iskolaudvar azokkal, akik hittanra íratták be a gyerekeiket. Teltek az évek, és az emberek lassan rájöttek: sorsuk változása az ő munkájukon, tudásukon, szorgalmukon múlik. Önnön magukon, hogy milyen lesz az életük. — Tehát nemcsak a falu épül. Változik az emberek véleménye, gondolkodása is. — Ebben a községben három nagyon különböző generáció él együtt. A valamikori gazdasági cselédek, a mindenben beletörődöttek. Aztán azok, akik éppen csak kóstoltak valamicskét a múltból. És itt vannak a fiatalok, akik tanultak és dolgoznak is, de türelmetlenebbek. Egészséges türelmetlenségük hasznára van a falunak. Kengyelen ma körülbelül ezer tévé, ugyanannyi rádió van. A postások nehezen cipelik a sok újságot, amit az emberek hordáinak. A múltkoriban a könyvterjesztőtől járt egy ember a téeszben. Egyszerre negyvenötén rendeltek ezer-ezer forint értékű könyvet. o Árvái István, a Dózsa Tsz üzemi pártvezetőségének titkára, tősgyökeres kengyeli. Apja itt volt uradalmi cseléd, gyerekkorában maga is ette a keserű kenyeret. — Ma sem könnyű a sorsunk, de mások a gondjaink. Az aszályos idő elvitte a cukorrépánkat. Itt még nincs lehetőség az öntözésre. Milyen az emberek hangulata? Aki reálisan tudja értékelni a helyzetet, látja: nem az irányításon, nem a munkában volt hiba. Lehetett volna jobban csinálni? Biztosan. De az időjárás még mindig meghatározó a termelésben. Ilyen évet, mint amilyet a Dózsa kibírt, egy kis gazdaság nem vészelt volna át. A kiesések ellenére megvan az emberek tisztességes megélhetése, és még az egyszámlánkon is maradt 3 millió forint. A tartalék. De tudja a paraszt- ember lelke minden szem terményért sír, amiért megdolgozott, és amit nem takaríthat be. — Mikor lesz a zárszámadó, a tervtárgyaló közgyűlésük? — Február 20 körül. Az idén is termelünk rendszerben 470 hektáron cukorrépát, 900 hektáron kukoricát, és lesz búzánk, árpánk, napraforgónk. Az állattenyésztés fejlesztése is napirendre került. Most dolgozunk a terven: 1980-ra 500-ra növeljük a szarvasmarhák számát, éhhez 43 millióért — persze állami támogatással együtt — szaktelepet építünk. o Mást is el kellene még mondanom, amit Kengyelről tudok: hogy már dolgozik két mini üzem, a ruhaipari szövetkezet, meg az Elzett húzózár-üzemének egy-egy részlege. Hogy az áfészesek most dolgoznak a boltok szakosításán. Hogy az asszonyok közül sokan megvették már a festéket, mert jön a tavasz,' meszelni kell a házat. A tanácselnök irodájában lobogva muzsikál a tűz a kályhában. Különben csend van. Varga Viktória Nagy teljesítményű hűtőkamrákat szerel és vendéglátóipari kisgépeket, berendezéseket javit megyeszerte a Jászapáti és Vidéke Áfész hűtőgépjavitó részlege. Felvételünk a szolgáltatórészleg jászladányi műhelyében készült: fagylaltgép felújításon munkálkodik Urbantsek Sándor — sóskúti — Elkészült a könyvtár, új óvoda épül Öcsödi tervek
