Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

1977. január 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Sentábcső Tizenöt atmoszféra nyo­mást bír a BVM kunszenti mártoni gyárának egyik terméke, s svéd licenc alapján gyártott Sentáb­cső. Az acélvázas, kiviil- belül betonnal borított csatlakozó csövekből, melyeket vízvezetékek épí­tésénél használnak fel, évente mintegy 3 és fél millió forint értéket állít elő a gyár DIESEL-BÁZIS 1980-IG Jól halad az építkezés 1973. február 28. Tör­ténelmi dátum a szolnoki Járműjavító Üzem életé­ben. Ezen a napon az el­ső megjavított Dieselmoz­dony kitolta az utolsó kar­bantartott gőzmozdonyt. Ebben az időben azonban már nagy változásoknak lehettek szemtanúi a szol­nokiak. Új épületek emel­kedtek ki a régi üzem környékén a földből. Az első ütem végén A változások története 1968-ban kezdődött. A MÁV- nál ekkorra már egyre ke­vesebb gőzmozdonyt hasz­náltak, helyükre dieselek és villanymozdonyok léptek. Ennek megfelelően át kellett szervezni a javítási, a kar­bantartási hálózatot. A ten­nivalók sorolása mellett szükség volt egy új Diesel javító-bázisra is. Három üzemben elkészítették a be­ruházások tervezetét, közü­lük Szolnokra esett a válasz­tás. Egyrészt azért, mert a város fontos vasúti szállítá­si csomópont, másrészt pe­dig a döntés idején még úgy látszott, elegendő munkaerőt tud biztosítani az új üzem- 'v- nek a megyeszékhely és környéke. Szolnokra esett a választás azért is. mert itt volt legmegfelelőbb a terü­let, itt kellett a legkevesebb épületet bontani. A beruházás költségeit 1 milliárd forintban állapítot­ták meg. A megvalósítás el­ső lépcsőjén — mint ahogy Oros János, a Járműjavító beruházási osztályának ve­zetője elmondta — túlvan­nak. Felújították az 1910- ben épült javítócsarnokot, elkészültek a személykocsik karbantartásához szükséges tolópadok, és már „dolgo­zik” a több mint 3 ezer négyzetméter alapterületű festő és fényezőüzem is. A beruházás első ütemében 1975 végéig mintegy 230 millió forint értékű létesít­ményt adtak át az építők. Ezekben az években már el­kezdődött a második ütem is. Hazánkban az egyetlen Természetesen az építke­zés idején nem szünetelt a termelőmunka a Járműjaví­tóban. Igaz, gyakran kellett. az építőknek alkalmazkod- niok az üzemekhez és vi­szont. A második ütemben elkezdődött a 25 ezer négy­zetméter alapterületű Diesel javítócsarnok építése. (Idő­közben átadták rendeltetésé­nek az 1420 személyes öltö­zőt. fürdőt, s vele a 300 sze­mélyes irodaházat. Ezzel a Járműjavítóban az öltözési, tisztálkodási gondok megol­dódtak). A hatalmas műhelycsar­nokban a padozattól fölfelé a Szolnok megyei ÁÉV a ge­nerálkivitelező. Munkájuk nyomán elkészült a csarnok falazatának egy része, a te­tőzete, lassan csak a belső munkálatok hiányoznak. A csarnok aljában a METRO- KÉV dolgozik. A futódaru­kat a Ganz-MÁVAG, a rak­tárakat pedig az INTRASZ- MAS (bolgár—magyar közös vállalkozás) építi. Ez a raktár egyébként az első Magyarországon. Mint­egy 540 négyzetméternyi alapterületen 63Ó tonna árut tárolnak. A 11 méter magas, egy óriási könyvespolchoz hasonlító állványzatról auto­mata hozza le s viszi fel az alkatrészeket. A műhely­csarnokban a mozdonyok vontatását is az INTRASZ- MAS berendezéseivel oldják meg. A Diesel javítócsarnok építési költsége a tervek sze­rint 360 millió forint, eddig 240 milliót használtak fel. A második ütem nagyobb építménye még a motorpró­baüzem. A javított, karban­tartott motorok teljesítmé­nyét itt vizsgálják majd. A létesítmény különlegessége, hogy öt szigetelt fülkét épí­tenek. itt zúgnak a hatal­mas, több ezer lóerős moto­rok. A kezelők egy csa­tornán szabályozzák, s elszi­getelt ablakon figyelik működésüket. A fülkék 50 tonnás betontömbökre ke­rülnek, ezek alá pedig ru­gókat építenek. így tudják csak megakadályozni, hogy a Diesel-csarnok az irodaház és a többi létesítmény ne vegye át a motorrezgést. A próbaüzem beruházási költ­sége több mint 110 millió forint. Munkaerőkérdés Az egymilliárdos beruhá­zás építése tehát lassan be­fejeződik. előreláthatólag 1980-ig átadják az üzemelte­tőknek az utolsó létesítményt is az építők. Az elmúlt év­ben, s az idén viszont már azon kell gondolkodni a Jár­műjavító vezetőinek, hogy honnan vegyék a munkaerőt. Előreláthatólag 400 munkást kell felvenniük 1982-1983- ig, hogy a Diesel-bázis tel­jes kapacitással üzemelhes­sen. Hogy ez meglesz, arra egytik biztosítóik, hogy évente kétszáznál is több fiatal tanul szakmát a Jár­műben. Várják tehát a fia­talokat de jönnek az idő­sek is. Pár évvel ezelőtt — amint ezt a beruházási osz­tály vezetőjétől megtudtuk — nagy volt a kisebb üze­mek vonzása. Ez az „áram­lás” most megfordult, egyre többen visszatérnek a pati­nás, de mégis új Járműja­vítóba. H. J. TÚLSÚLYBAN AZ EREDMÉNYEK Zárszámadás előtt Karcagon Az új év első hónapja minded munkahelyi közösségben az értékelés, a tervezés időszaka. A karcagi Május 1. Ter­melőszövetkezetben — az elmúlt év jóllehet kedvezőtlen volt a mezőgazdasági termelésre - mégis az eredmények kerültek túlsúlyba. A termelőszövetkezet azért1 tudott megfelelni a követel­ményeknek. mert az előző évek gazdálkodása kellő ala­pot biztosított ahhoz, hogy az 1976-os „rossz” esztendő se okozzon nagyobb gondo­kat. Sőt arra is akadt példa, hogy a tervezettet meghala­dó termést takarítottak be a földekről, például kenyér- és takarmánygabonából. Nem mondható el viszont ugyanez a kukoricáról és a rizsről, ugyanis a termésátlagok messze elmaradtak a terve­zettől. Kukoricából a hektá­ronkénti 65 mázsa helyett csak 11 mázsát takarítottak be. Az áUattenysztésben keve­sebb gonddai kellett meg- küzdeniök, mint a növény­termesztésben. A takarmány- növények hozamai megfele­lő hátteret biztosítottak ah­hoz, hogy a tervezett árbe­vételt négy és fél millió fo­rinttal túlteljesítsék. Az egy tehénre jutó tej hozam elér­te a 3200 litert, a malacsza- porulat pedig átlagosan 20 volt. A termelőszövetkezet az elmúlt évben 38 ezer forintot költött beruházásokra, gé­pekre, mély. és magasépítés­re. Az idei kenyérgabona 2270 hektáron szépen fejlő­dik a téli hótakaró alatt. Ebben az évben összesen 1200 hektáron termelnek majd kukoricát, a rizs ter­mőterülete 1400 hektáj- lesz, az elmúlt év rossz termése ellenére a terveket nem csökkentik. Az állattenyész­tés az ötödik ötéves tervben kiemelt helyet kap. A szarvasmarha-állományt 330- cal szoporítják. Tavaly meg­kezdték az új 550 férőhelyes szakosított szarvasmarhate- lerp építését, amely a koráb­ban elkészült épületek re­konstrukciójával együtt 1979-ne befejeződik. A ser­téstenyésztésben 1980-ra el­érik, hogy évente tizenkét­ezer sertést értékesítsenek. Az idén már 1500 sertéssel többet ad majd a termelő­szövetkezet, mint tavaly, ez 1977-ben 220 millió forint brutto termelési érték eléré­sét teszi lehetővé. És végül nem elhanyagolható szem­pont az sem, hogy az 1976- os esztendő zárása egyben az első közös év eredményeit tükrözi a tavaly január 1-én két termelőszövetkezet egye­sülésével létrejött Május 1. Tsz-ben. T. E. A mérte mindig emelkedik Mind a huszonkettőn jelen vannak, pontosan délután 5 órakor, az irodaház emeleti tanácskozó termében. Ko­vács Sándor vezetőségi tag üdvözli a pártalapszervezet tagjait. (Kis közösséget alkotnak ők a „kertészeti ágazatban”, ahol ilyenkor télen hetven­nyolcán dolgoznak, de a be­takarítás időszakában, hat hónapon keresztül naponta hatvan-hetven időszaki mun­kás is szedi, válogatja, cso­magolja az érett gyümöl­csöt. Nagy Miklós traktoros szerint: „A huszonkét kom­munista a kertészet minden munkását egységesen mozgó­sítja, serkenti a jó munká­ra.” Most, amikor a becsüle­tesen végzett munka jóleső érzésével értékelhetik nem­csak kommunista közössé­gük, de az egész ágazatban dolgozók tevékenységét, örö­möt jelent valamennyiük számára.) A fegyvemeki Vörös Csil­lag Tsz 2-es számú pártalap- szervezete elmúlt évi mun­kájáról, az idei esztendő legfontosabb feladatairól Fi- csor Dénes, az alapszervezet titkára — a kertészet vezető­helyettese — számol be. Fedél alá szorulva Részlet a beszámolóból: „Az alapszervezet taglétszá­ma harminc, nyolc elvtársat mentesítettünk a pártmunka végzése alól idős kora és egészségi állapota miatt... Feladatunk: szervezeti éle­tünket magasabb szintre kell emelni.” (Az utánpótlás nevelése nem kis gond számukra: ke­vés fegyverneki fiatal vá­lasztja még munkahelyéül a szövetkezetét, és nékik eke­vesék között kell megtalálni azokat, akiket felelősséggel kommunistává nevelhetnek. Hogyan csinálják? Ha rossz az idő és fedél alá szorul­nak. általában „spontán po­litikai vitakör” álakul, me­lyen a szövetkezetről, az or­szág helyzetéről, a világ dol­gairól beszélgetnek. És ilyen­kor a párttagok azok, akik helyes irányiba „terelgetik” a különféle véleményeket. Ilyenkor az is kiderül, hogy a pártonkívüliek között ki a legérdeklődőbb, kiben van a legnagyobb igény a közös gondolkodásra, öt azután ja­vasolják valamilyen politikai tanfolyamra, megbízzák kü­lönböző feladatokkal. „Nem különleges módszer ez, de célravezető,” — vallja Kele­men Gyula, az üzemi párt- vezetőség titkára. Ismét a beszámolóból: „Az alapszervezet tagsága három pártcsoporthoz tarto­zik, kettő \OZ aktív, egy pe­dig a pártmunka alól fel­mentett elvtáirsakból áll. El­értük azt, hogy az előbbi két közösség önálló prog­rammal dolgozik és élő sejt­jei a pártmunkának.” (Kelemen Gyula szavai szerint: — Az alapszervezet tevékenységének meghatáro­zója, hogyan dolgoznak a pártcsoportok. A kommu­nistáknak érezniük kell an­nak jelentőségét, hogy mun­kahelyükön nemcsak az alapszervezet, hanem az egész párt tekintélyét ők erő­síthetik példamutató mun­kájukkal, megnyilatkozásaik­kal. ök azok, akikre a töb­biek odafigyelnek, akiknek cselekedete, magatartása mértékadó a pártonkívüliek számára. Ha jó munka fo­lyik egy pártcsoportban — és ez itt így van — akkor ez a mérce mindig emelke­dik. Ezért is volt nálunk ta­valy megkülönböztetett fel­adat. a pártcsoportok életé­nek erősítése.) Sok múlik az asszonyokon Újabb bekezdés a beszá­molóból: „Területünkön négy szocialista brigád dolgozik, a két női brigád 1976-ban alakult.” (A taggyűlésen a Kállai Éva szocialista brigád veze­tője, Simon Jánosné is fel­szólal. Arról beszél, hogy a kertészet asszonyai két mű­szakban dolgoznak, és tisz­tességgel helytállnak, pedig olykor sok és sürgető a mun­ka. A gyümölcsszedéssel nem lehet várni, minden szemre szükség van, tavaly például kevesebb termett a tervezettnél. Megemlíti, hogy a falusi asszonyra még ma is több munka hárul otthon, mint a városira. A gyerek, a férj, a háztartás ellátása mel­lett általában az ő gondja a háztáji jószág, és az is, hogy a kiskertben megteremjen a konyhára való. Kért is: ne csak aratáskor legyen üze­mi ebéd. és jó lenne, ha a munkahelyre való szállításuk is javulna. Czimmer Józseftől, a szö­vetkezet elnökétől, meg Ke­lemen Gyulától hallottam: a téesz központja mellett kis­vendéglőt építtet a helyi Áfész. Ha elkészül, onnan viszik majd mindennap a melegételt azoknak, akik ké­rik. És rövidesen megkap­ja a téesz az Ikarusz autó­buszt is, amivel a falutól 4 kilométerre levő hilléri üzemegységbe — azaz a gyü­mölcsösbe — szállítják majd az embereket.) Idézet a beszámolóból: „Az ágazatból tavaly száz- tizenheten vettek részt a kulturális bizottság szervezte belföldi kirándulásokon. Ez azt jelenti, hogy volt, aki kétszer is utazott. Az a tény, hogy alapszervezetünkben több éve nagyon jó a kultu­rális munka, ebben nagy ér­demei vannak Rencz Mátyás elvtársnak. Nagy szorgalom­mal látta el ezt a nagyon sok fáradtságot igénylő fel­adatot. Megszerettette a téesz tagságával az olvasást is, er­re bizonyítékul szolgálhat, hogy tavaly mintegy 60 ezer forint értékben vásároltak tagjaink szépirodalmi köny­veket, és ebből 40 ezer fo­rinttal a mi alapszerveze­tünk kommunistái részesed­nek. \E munkájáért az alap- szervezet vezetősége nevében köszönetét mondunk.” (Megjegyzés ehhez: Até- eszben így mondják, utaz­zon a „Rencz-touristtal.” Így voltak már tapasztalat­cserén — Sasadon, Dánszent- miklóson, Kecskeméten — mert tanulni soha nem szé­gyen. Így jutottak el a csa­láddal Dél- és Észak-Ma- gyarország szép vidékeire. Így vitték már többször a gyerekeket Budapestre a vi­dámparkba, a cirkuszba. És ami a könyveket illeti: a politikai témájúak is a szíve­sen forgatottak közé tartoz­nak. Legutóbb például 1600 forintért vásároltak a szövet­kezetiek.) Újólag a beszámolóból: „Tavasszal érzékeny fagy­kárt szenvedett gyümölcsö­sünk, de a terméskiesések nem törték le az ágazatban dolgozók munkakedvét, in­kább arra serkentettek, hogy ami megtermett, azt a leg­kisebb veszteséggel és a leg­jobb minőségben takarítsuk be és értékesítsük. És telje­sítenünk kell 1977-ben is a cselekvési programban meg­határozott feladatokat.” (Hogyan is mondták a kertészet, a szövetkezet ve­zetői? Húsz százalékkal kell nagyobb árbevételt elérni az idén gyümölcsből, mint amennyi a tavalyi tervben volt. Ez 12,6 milllió forintot jelent. Aztán 15,5 hektáron téli almát telepíteni, és a meglevő 179 hektáros termő gyümölcsös mellett 115 hek­tár ültetvény ápolása, 60 hektáron szaporítóanyag elő­állítása is a kertészeti dol­gozókra vár. Nagy feladat ez. Ezért aztán egymásután rendezik a szakmai tanfolya­mokat, mert a növekvő kö­vetelmények mind több is­meretet igényelnek az em­berektől. És a tanulásban is a kommunistáknak kell elöl- jámiók.) Tekintély és megbecsülés Véget ér a beszámoló tag­gyűlés, a vezetőség elkészíti a rögtönzött statisztikát: a tagság megjelenése 100 szá­zalékos volt, a vitában fel­szólalt tíz elvtárs. Aztán el­hangzanak még vélemények: Nagy Miklós: — Nagyon jó volt és reális a vezetőség számadása. Az újabb felada­tok is végréhajthatók. Kelemen Gyula: — A szö­vetkezet három pártalap- szervezete közül ez a kettes dolgozik a legeredményeseb­ben. Munkájuk mérce a má­sik két kollektíva számára. Miért tudnák eredménye­sebben dolgozni, mint a töb­biek? Mert itt a szakmai ve­zető valóban politikai vezető is, és az alapszervezet titká­ra kiváló szakember is. Ezért van tekintélyük a kommunisták és a pártonkí­vüliek körében, ezért hall­gatnak rájuk az emberek. Kovács Sándor: — Én amellett, hogy ágazatvezető vagyok betöltőm a pártalap- szervezt titkárhelyettesi funkcióit is. Számunkra jó, de feszítő érzés mércének lenni, úgy dolgozni, hogy mindig kiérdemeljük mások fokozottabb megbecsülését. Varga Viktória H avonta 10 ezer köbméter fa« anyag érkezik a Szovjetunióból az Érdért Vállalat Z számú szolnoki te­lepére. A fenyő-fű- rászárut minősítik, osztályozzák majd vagonokban útnak indítják a kelet- és dél-magyarországi Tüzép-telepekre, bútoripari válla­latokhoz. (Fotó: T. F.) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents