Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-11 / 8. szám

1977. január 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolnokon a világ első zenés gyermekszínháza Beszélgetés Viktor Provorovval A hazánkban vendégszereplő moszkvai Állami Zenés Gyermekszínház balettcsoportja Szolnokra is ellátogatott. Az MTI által tévesen kiadott, s lapunkban leközölt hírtől elté­rően — vasárnap délután a Ságvári Endre megyei Művelő­dési Központ színháztermében négyszáz szolnoki úttörő néz­te végig a világhírű társulat műsorát. FILMJEGYZET Miért ölnek meg egy bírót? Emlékeztető Valóban az volt Kispista István vasárnapi riportmű­sora a Kossuth rádióban. Emlékeztető a régi, az első traktorosokra. Megismertük azt a sarkadi öregembert, aki először pontosan 49 esz­tendeje ült egy Chormik nyergébe. És megismertük a szegvári Lucz családot, ahol apa, fiú, és unoka mind-mind traktoros — helyesebben most már: mezőgazdasági gépkezelő. Az Emlékeztető című ri­portműsort nemcsak nosz­talgiával hallgattam. Némi elégültséggel is. A Falurá­dió munkatársai ugyanis vasárnap reggelenként igen jó, húszperces, félórás való­di falusi riportokkal örven­deztetik meg a korán kelő hallgatókat. Némi kárpót­lásnak veszem Kispista Ist­ván, Bab Nóra, Kovács Je­nő műsorait. Mert mi taga­dás. a Falurádió hajnalon­ként szinte már kilóg a nap aktuális tényeit összefoglaló három és fél órás informá­ciós műsorból, öreg a falu­si, a mezőgazdasági krónika, avult szerkesztői meggondo­lások — vagy meggondolat­lanságok? — és lustácska. riportnak aligha nevezhető interjúk hallhatók benne. A reggeli műsorokat rend­szeresen hallgató ember jog­gal bosszankodik ezért. így a vasárnap reggeli gondos, szép műsorok a rovat rend­szeresen jelentkező munka­társaitól némiképp kárpót­lásnak is felfoghatók. Bem utatkozott Tegnap hajnal óta mint­ha tisztább, erősebb lenne a Kossuth rádió műsora. Ez persze csak az előző órák tapasztalata még, hiszen a Solti kétezer kw-os rádióadó hétfőn hajnalban kezdte meg a próbaüzemelést, örü­lünk neki, különösen az el­ső órákban tapasztalt jobb, tisztább és erősebb hangnak. Sokszor bosszankodtunk ugyanis, hogy a Kossuth rá­dió még Szolnokon is sut­togott. recsegősen szólt. Re­méljük, a próba végig jól sikerült, s a nagyadó 300 méteres antennája „beszór­ja” a mi világunkat. Azt mondják, teheti, jó helyen épült: az ország közepén! (S3) Még javában dúlt az I. világháború, amikor a moszkvai Konzervatórium friss diplomása, Naitalja íljiinyicsna Szac megalapí­totta az dlső állami gyer­mekszínházat. Az első be­mutatóra 1918-ban a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom évfordulóján került sor. Lunacsarszkij javaslatá­ra egy Kipling-darabot adott elő a társulat. Jelenleg ötven speciális gyermekszínház szórakoz­tatja, neveli a kicsiket a Szovjetunióban. Szórakoz­tatja, s nevűi ... ( Natal ja Szac ugyanis azt a célt tűzte a gyermekszímházak elé, hogy tegyék fogékony- nyá a diákokat a művésze­tek befogadására, szerettes­sék, meg velük a színházat, a zenét, „az embernek kis korától fogva elszakíthatat­lan életeleme legyen a sírás és a nevetés. hogy azon sírjanak, ami fájdalmas és azon nevessenek, ami ne­vetséges”. Szac asszony 1964-ben Moszkvában megszervezte az eüső Állami Zenés Gyer- mekszínházat is. Az alig tölbb mint tíz év alaitit a ze­nés gyermelkszínház társula­ta Ibejdnta csaikinem az egész vüélgot. A szolnoki előadás előtti perceiket Viktor Pirovorov- val. a zenés színház ügyve­zető igazgatójával beszélge­tésre használtuk fel. — A vitáig első zenés gyer­mekszínháza a moszkvai. A több mint tíz év alatt milyen eredményeket értek el, hogy sikerült megválósítaniok cél­kitűzéseiket? — Szímlháiziink egyre nép­szerűbb a moszflcvai gyere­kek körében. Az épület, a „zenepalota” előadótermé­ben, több mint ezerikétszáz néző tekintheti meg műso­runkat egy időben, a hiainig- versenyterembtn pedig há­romszáz fiatal hallgathatja a koncerteket. A metró ál­lomástól az úttörővasúton érkeznék a fiatalok a szín­házba. Külön játékszoba várja a legkisebbeket, amíg az idősebb fivér, nővér elő­adást néz. a testvérekkel óvónők foglalkoznak. Ugyan­csak létesítettünk egy szo­bát a szülők számára is, akik televízión nézhetik, mit lát a gyerekük a néző­téren, s közben pedagógusok nevelési tanácsokat adnak a papáknak, mamáiknak. Az eredményeink felmérését a pedagógiai csoport végzi el. Ök tartják a kapcsolatot az iskolákkal, a gyerekekkel. Színészeink gyakran talál­koznak nézőikkel a színhá­zon kívül is. Ezek a találko­zók nagyban megkönnyítik a miunkánkat. — Kiből lehet a gyermek­színház művésze? — A társulat minden tag­jának főiskolai diplomája van. A végzős hallgatók pá­lyázat útján kerülnek a színházunkba. Gyerekeknek játszani nehéz feEUadat. Ök mindig azt mutatják, amit gondolnak, azonnal észreve­szik, ha a színész nem szív­ből játszik. Nem könnyű feladatra vállalkozik, aki a mi színházunkba jön dolgoz­ni. mint ahogy az sem, aki gyerekek számára ír. Viktor Provorov, a színház ügy­vezető igazgatója — Mi volt eddigi legna­gyobb sikerük? * — Valamennyiünk számá­ra a legnagyobb öröm, ha azt látjuk, hogy a nézőtéren ülőknek tetszik az előadá­sunk. A gyerekek csillogó szeme, feszült figyelme je­lenti á legnagyobb sikerél­ményt, s ez kárpótol a fá­rasztó. hosszú próbákért. Szeretnénk, ha minden mű­sorunkon ugyanarra gondol­na a néző. mint a művész, szinte együtt lélegezne az egésiz színházterem. — Milyen darabok szere­pelnek a műsoron? — Több mint tizenöt ope­rát, sok-sok balettet, meg­zenésített mesét játszik a több mint hatvan művé­szünk s a saját zenekarunk. Nagy sikerrel adtuk elő a Pinokkiót, az Aranykulcsot, s a moszkvai gyerekek egyik kedvenc darabját, „A szúnyog és a szamovár”-t, •amelyet a szolnoki gyere­keknek is eltáncoi a társu­latunk. T. G. Fotó: S. K. Vegyes érzelmekkel ültem be a moziba. Kételyekkel ter­hes várakozással, amit az utóbbi időben látott számta­lan olasz politikai film szült. Sok sikeres, elkötelezett alko­tás fémjelzi ezt a vonulatot. („A munkásosztály a paradi­csomba megy”, „A vizsgálat lezárult, felejtse el”, stb ...) de felmerül a kérdés: lehet-e ebben a témában még újat és hatásosat mondani. Damiano Damiani, a ren­dező, egyik nagy mestere a Politikai töltésű, az olasz tár­sadalom aktuális problémái­val foglalkozó műveknek. El­ső sikeres filmje „Mint a ba­goly nappal” a maffia ellen irányult, és azóta is ugyanez a téma — az olasz igazság­szolgáltatás megdöbbentő el­lentmondásai — izgatja. Szo­kásához híven most bemuta­tott filmjében („Miért ölnek meg egy bírót?”) is megta­lálható minden szükséges kellék: törekvő ügyész, kor­rupt vizsgálóbíró, semmilyen eszköztől vissza nem riadó politikai pártok, szenzáció­vadász újságírók, tehetetlen és tenni nem is nagyon aka­ró rendőrség, megfizetett ta­núk. valamint a korlátlan úr: a maffia. És persze mindig kell egy ifjú titán, egy naiv, de a fent említett hatalmas erőkkel mégis szembeszállni tudó pozitív hős. Ezt most egy filmrendező képviseli, akinek a város vizsgálóbíró­ját leleplező filmje óriási vi­hart kavar, és egy gyilkos­ságsorozatnak lesz elindítója. De e kétes értékű siker és a botrány inkább elkeseríti a rendezőt, hiszen végül csaló­dottan állapíthatja meg, hogy az esztelen gyilkosságok és robbantások, sőt a tettesek kézrekerítése után sem válto­zott lényegében semmi, az igazságszolgáltatás továbbra is a pártok, a tőkések, a rendőrség és a maffia zava­ros és kíméletlen harcának kiszolgáltatottja maradt. Sa­ját alakját és sorsát formálta volna meg Damiani? Nem valószínű, ö nem naív kez­dő, nagyon is jól ismeri már a játékszabályokat, tapasz­taltabb, mintsem csalódnia kellene. Tudja, hogy bármi­lyen sikeres is egy film, nem nyújthat megoldást. Talán éppen ez a tudat vezette fél­re. Túl sokat akart markolni, hogy mindenkihez szólhas­son, hogy minden hatásos le­hetőséget kihasználhasson. Politikai problémákról szól, de közben jól ismert krimi­motívumokra építi a cselek­ményt, társadalmi mozgások mechanizmusát kutatja, de minduntalan megragad alak­jai egyéniségénél. Ha ezek az elemek egységes ötvözetté formálódnak, értékes műal­kotás jön létre. De ebben a filmben nem erősítik, hanem gyengítik egymást. Mert nem értjük, azaz nem tudja hihe­tővé tenni, miért kell egy szokványos szerelmi három­szög történetét pártviszályok­kal bonyolítani, illetve for­dítva: miért kell most a ko­rábbi. egyértelműen politi­kus hangvételt sekélyes, ér­zelmes, középszerű krimivel fűszerezni. Csak egyet érzünk egyre bizonyosabban a film nézése közben: az eredetileg egyenes, tisztességes szándék eltorzult, és a biztos siker tu­data rutinmunkát eredmé­nyezett. Ez sem kevés. Damiani mestere a szakmának, tehát csak rutinjára támaszkodva is végig izgalmas filmet tud csinálni. Segíti őt ebben a megszokott főszereplő: Fran­co Nero, aki fölöttébb ottho­nosan mozog az „ügyeletes pozitív hős” szerepében. A szép özvegyet Francoise Fa­bian játssza megbízható tu­dással. Mario Vulpiani nem törekszik mindenáron látvá­nyos képekre. Inkább a szi­gorú, riporteri tényközlés irányítja kameráját. Talán túl sötét képet fes­tettem egy közepes filmről. De a téma komolysága — a mai olasz társadalom ellent­mondásainak ábrázolása — igényességet követel, magas­ra állítja, a mércét. Ezt Dam­iani most nem ugrotta át. Félő, hogy nem is akarta. Bérezés László Jelenet az előadásból „Egész kis boldog hazát..." Épül a Nagykunsági főcsatorna 58 kilo­méteres főága, az úgynevezett keleti ág, emely a Berettyóig vezet; Kuncsorba tér­ségében ágazik ki a 32 kilométer hosszú Lefelé a rézsűn. Havas a föld, de a szkrépereV rendületlenül dolgoznak, épül a Nagykunsági főcsatorna nyugati ág, amely a Körösig viszi majd ön­tözővizét. Testet ölt Széchenyiék álma; ők is tudták, hogy a Középtiszavidék gazda­sági élete évszázadokon át jórészt az árte­rületek, vizek hasznosításán alapult. És ma? 95 ezer hektár öntözésre berendezett területtel rendelkezünk, s hogy közben az ipar területén is történt egy s más, azt a régebben ipart nélkülöző vidék ipari víz­forgalma is jelzi, amely a negyedik ötéves terv végére már elérte a 68 és fél millió köbmétert évente. A Nagykunsági főcsatornán keményen dolgozó, a zord viszonyokat vállaló föld­munkások előtt is bizonyára levett kalap­pal haladna el Jókai Mór, amint teszi azt manapság is minden munkát és munkást becsülő ember. Hatalmas érték készül mos­tanában az Alföldön a kubikosok, földmun­kagépészek verejtékével: „a második tiszai vízlépcső és öntözőrendszereinek megépíté­se a magyar mezőgazdaságnak példa nélkül álló beruházása. Vonatkozik e megállapítás az építés hatalmas költségeire éppen úgy, mint a térség gazdasági potenciáljában be­következő gyökeres változásra” — olvas­tam egy tanulmányban. Jórészt az öntözés hatására — most csak az őszi búzát és őszi árpát említve — 40—45 százalékos termés­növekedés várható, no meg intenzív nö­vénytermesztésen alapuló nagy mennyisé­gű állati termék előállítása. Az öntözés ad­ta lehetőségek előnyei közismertek közvé­leményünkben, s örömmel látjuk megva­lósulni Táncsics Mihálynak még a szabá­lyozás előtt ejtett szavait: „Csak azon mo­csárok, melyek a Tisza és Körös folyók mellékein terjednek el, egész kis boldog hazát képezhetnének. Mily sok százezer családnak lehetne még itt helye, élelme, sőt jóléte, boldogsága.” Az öntözésnek azonban lehetnek kedve­zőtlen hatásai is, ha nem bánunk okosan kincsünkkel, a vízzel. Kísért Babilon árnya, hiszen e régi öntözőkultúra területén ma sivatag van. Figyelmeztetőek néhány in­tenzív öntözőgazdálkodást folytató állam (Egyiptom, Ausztrália) egyre növekvő szi­kes és sós talajai. Ugyanígy az itthon és a szomszédos országokban jelentkező má­sodlagos elszikesedések, elmocsarasodások. „A Tisza I. öntözőrendszer hatásterületén az OMMI 1967-ben végzett részletes fel­mérései szerint az öntözés közvetlen és közvetett hatásának eredményeképpen mintegy 20 ezer hektárnyi területen követ­keztek be másodlagos láposodási folyama­tok, ebből kb. 14 ezer hektáron szikesedés- sel összefonódva” — írja egy kitűnő ta­nulmány. Ugyanitt közlik, hogy ;,a másod­lagos szikesedés a Tisza I. térségében közel 100 ezer hektáron csökkentette a talajok termékenységét”. Ez a veszély azonban nem következik be feltétlenül, hiszen — idézem tovább — „az öntözés nemcsak a nagyobb és biztonságosabb terméseredmé­nyekhez, hanem a talaj aktuális és poten­ciális termékenységének megóvásához, nö­vekedéséhez is hozzájárulhat”. A Tisza II. öntözőrendszer hatásterületén élőket mire figyelmezteti a tudós? Dr. Ku- rucz Gyula, a karcagi Talajművelési Kutató Intézet igazgatója: „A Nagykunsági főcsa­torna első 14 kilométeres szakaszában a vízszint magasabban van, mint a környe­ző terep. Nyilván megemelkedik a talajvíz- szint (ami a szikesedés okozója), de kérdés, hogy az öntöző mellett épített övcsatorna megoldja-e ezt a problémát? Probléma, mert ez a Mirhó-gyócsi rész a megye leg- belvízveszélyesebb területe. Nos, a műszaki intézkedéseket megtették, de kérdés, hogy ez elegendő-e? Ahol a Nagykunsági főcsatorna bevágás­ban halad, ott is megemeli a talajvízszin­tet, s ezeken a részeken is vannak talaj- hibás, mélyben sós területek, ahol — a Ke­leti főcsatornához hasonlóan — számitani lehet a másodlagos elszikesedésre. Szolnok megye régi öntözései zömmel a mélyebb fekvésű réti és részben szikes te­rületeken történtek, mert a víz szállításá­ra elsősorban a belvízlevezető rendszert használták. Ez a kettős hasznosítása a csa­tornáknak (belvízlevezetés, öntözési víz nyerése) káros mind talajtani, mind nö­vényegészségügyi okokból. Ennek ellenére megyénkben nagymérvű talajkárosodás nem történt. A Nagykunsági főcsatorna a magasabban fekvő legjobb csernozjom ta­lajokon halad elsősorban. Valószínűsíthető, hogy a csatornákból elszivárgó víz, ha a környéken nem is, de a mélyebb fekvésű területeken úgy megemeli a talajvíz szint­jét, hogy az már káros lehet. Ennek meg­előzésére készítettette el a Tiszavidék Me­zőgazdasági Fejlesztési Iroda a Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézettel a Tisza II. hatásterületének öntözhetőségi térképét, természetesen már ezen veszélyek figye­lembevételével.” Okos, felelős kezekben azonban csak kincs lehet a víz, s teremt „egész kis boldog hazát” itt. S ez az okos, felelős vízhaszná­lat lesz az igazi tiszteletadás a csatorna- építő kubikosok, kotrósok, szkréperesek előtt is. VÉGE Körmendi Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents