Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

1977. január 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 cseng a telefon a főgyógyszerész irodájában, egy­mást érik a kér­dezők. Hogyan kell felírni ezt és ezt a gyógyszert, mi­lyen adagolásban, adhalom-e magánvényre, ha nyugati import a készítmény, hány­szor ismételheti a beteg ezt a gyógyszert... Jóllehet, a hosszú előkészítő munkában százak és ezrek vettek részt, orvosok, gyógyszerészek sere­ge ismerkedett a gyógyszer­írás és -értékesítés új rend­szerével. értekezletek, szak­mai tanácskozások tucatjain szerepelt vitatémaként a mindnyájunkat, betegeket érintő kérdés, mégis: gyak­ran cseng a telefon. Bizo­nyára nemcsak a megyeszék­helyen, de megyeszerte min­denütt. Ha valamikor, hát most igazán fontos az orvos és a gyógyszerész egy ü 11 m ű kő d é- se, szinkronba hozott mun­kája. (Lidércnyomásnak is a rosszabbikból való az a haj­dan megyénkben „egyszeri” orvos, aki a vele haragban levő patikushoz éjjel küldte olyan recepttel a beteget, amelyre kavarni-kotyvaszta­ni kellett a gyógyszert.) Nincs rajta csodálkozni­való, ha az orvos-'hívja a gyógyszerészt tanácsért, eset­leg a gyógyszerész az orvost. A pár napja érvénybe lépett rendelet szerinti új rendszer első lépéseit teszi. Próbálgat­ni, „bejáratni” kell, hiszen a betegek érdekében együtt­működő szakemberek a gya­korlatban csak most alkal­mazzák az előkészítésen megszerzett ismereteket. Nem könnyűek az évnyitó napok a gyógyszertárakban már csak azért sem, mert azok egy része most tartja az évi leltárt, s ezalatt a többinek kell helytállnia a Évről évtre 15—20 százalék­kal növekszik a nem hivatá­sos kiadók — vállalatok, szö­vetkezetiek, közigazgatási és társadalmi szervezetek, okta­tási intézmények — által megj elenitetott könyvek szá­ma. A növekedés; üteme 3—4- szerese az egész magyar könyvkiadás növekedési üte­méneik. Az ilyenformán meg­jelentetett könyveik, kiadvá­nyok mennyiben elégítenek ki társadalmi szükségletet? A többi között erre keresik a választ a népi ellenőrök egy nemrég megkezdett or­szágos vizsgálattal. A minisz­tertanács megbízása alapján kiesők helyett is. Helytállni olyan körülmények közt, amikor nemcsak a gyógysze­rért sorba állók száma dup­lázódott meg, s a szűkössé vált eladótérben egymás lá­bát tapossák, hanem most, amikor csaknem valamennyi gyógyszer ára megváltozott, amikor megszűnt a másola­tos vények rendszere, ami­kor a kiadott gyógyszer „anyakönyve”, a recept a korábbitól eltérően nem ma­rad a gyógyszertárban . .. S itt álljunk meg egy pil­lanatra. Arról ván ugyanis szó. hogy bár könnyebb lett a gyógyszerészek munkája a napi vény-összegzés, -árazás­sal járó adminisztrációs kö­telezettségek elmaradása miatt, mégsem könnyebb lé­lekkel állnak a pult mögé, a precíziós mérleg mellé. Még nehezebb nekik az új szerepkör; a megnövekedett felelősség. Tavaly az esti vényellen­őrzéskor még kiderülhetett, hogy tévesen számolt, hibás gyógyszert adott ki — mert uram bocsá’, nem tudta pon­tosan kiolvasni az orvos írta receptet •— most azonban övé az utolsó szó, ő adja ki „visszavonhatatlanul” a re­cepten vagy csupán papír­szeleten kért orvosságot, s az eddiginél is többször kell majd tanácsot adnia az egye­lőre még nagyon is tanács­talan betegnek... iakik egyelőre azt tudjuk, életbe llépett egy új rendelet, olcsóbb lett egy sereg gyógyszer, és azt, hogy mintha a szokott­nál gondterheltebbek lenné­nek gyógyszerészeink. Van is miért — még arra sincs ide­jük, hogy mondják: türelmet kérünk. I. Zs. a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nyolc megyében és a fővárosban végez felmé­résit, amely kiterjed arra is: a nemhdvaitásos könyvikiadói munkában, a műveik előállí­tása során mennyire érvé­nyesülnek a nyomdai kapa­citásokkal, a pap í nra,i és pénzzel való takarékos gaz­dálkodás követélményei. A feladat nagyságát és je­lentőségét jól érzékeltetik a számok: hazánkban az 1975- ben kiadott, összesen 7730- féle könyv több mint fele nem hivatásos kiadók gondo­zásában jelent meg. Á selyem múzeuma A szintetikus anyagokból — podliamidiból. poliészterből stb. — mesterségesen előál­lított faniaj egymássaíl párhu­zamos, igen vékony, gyakor­latilag „végtelen” elemi szálakból áll, és kifejezetten sellyemszarű. Tapintása az üvegre emlékeztet, a nedves­ségeit nem szívja magába, és sok felhasználási területen rosszak a tulajdonságai. Egy régi eljárás felelevenítése azonban lehetővé tette, hogy világszerte fordulatot érje­nek ei az előnytelen tulaj­donságok megszüntetése te­rén. Az 1932-ből való svájci szabadalom lényege az. hogy a sélyeimszerű szintetikus fonalat megsodorják, majd — kihasználva hőre lágyuló - tulajdonságát — hevítik. Az anyag kb. ISO—190 C-fokon meglágyu®, és elveszti a sod­rástól kapott belső feszült­ségét. Lehűlés után a fona­lat ellentétes irányban kiso­dorják. s ékkor erősen hul­lámos, gyapjúsizerű. finom tapintású, rugalmasan nyúló és laza szerkezetű 1 fonalat nyernek. Ezt az átalakítást nevezik mechanikai terjedel­mesítésnek. Hadd említsük meg, hogy időközben egy újabb eljárás is született, amelyben a terjedelmesítés lehetőségéit a szálgyártás so­rán hozzák létre két külön­böző fizikai, vagy kémiai tulajdonságú polimernek a szálkeresztmetszet mentén való egyenlőtlen elosztásával. Ezek az ún. biikomponems szálak hőkezelés hatáisiára t a komponensek eltérő zsugo­rodása következtében. — tér­beli hullámosságot kapnak. Hazánkban az ‘1960-as évek végére csaknem teljesen megszűnt a selyemhernyó tenyésztés, s a hernyóselyem feldolgozása is visszafejlő­dött. így történhetett meg, hogy a Selyemipari Vállalat tolnai fonodájában is diadal­maskodott a műszál a termé­szetes szálasanyag felett, s áttértek a szintetikus fonalak mechanikai terjedelmesítésé­re, feldolgozására. A „hősi múlt” emlékére a gyárban selyemipari emlékszobát ren­deztek be, ahol a magyaror­szági selyemipar gépeivel, történetével ismerkedhetnek meg a látogatók. Sűrűn Nemhivatásos kiadói tevékenység Országos vizsgálat kezdődött Nekünk . . .szőrével, mondja a köz­ismert szólás, a rákóczifalvi Csőke István esetében vi­szont — legalább is panasza alapján — módosítva így hangzana: kutyaharapást munkakönyvvel... ! „.. .ez év április 23-án munka közben baleset ért. A vagon felnyitásakor kiugrott egy kutya, amely oda volt be­zárva, és megharapta az uj­jam. Azóta is betegállomány­ban vagyok, sőt minden hó­napban két hetet a kórház­ban fekszem... nyolc hónap­ja betegállományban... Fel­szólított a vállalat, menjek a munkakönyvemért. Hát. hogy lehet valakinek kiadni a munkakönyvét, amikor még betegállományban van...” Felháborító! Hogyan lehet valakinek kiadni a munka­könyvét, s hogyan lehet (mert ez is kiderült) olyan helyzetbe hozni egy dolgozót, hogy sem táppénzt, sem (ilyen hosszú betegeskedés és a köz­ben megtörtént leszázaléko- lás után esedékes) rokkant­nyugdíjat ne kapjon. Egyál­talán mi történt? Félrevezette az orvosát — Doktor úr, megharapott egy kutya. — mondta Csőke -István április 16-án — s nem 23-án! — a rákóczifalvi körzeti orvosnak, s közölte vele azt is, hogy otthon, a kertjében történt a baleset, s a kutya azóta árkon bokron túl van. (Bodor László vontatós Cső­ke munkatársa Szolnokon, a Fűrész- és Hordóipari Válla­lat 2. üzemében. Az április 16-i délelőttről: — Kutya van a vagonban, mondták. Az egyik dolgozó felment, kidobta. Ekkor őt meg is.harapta. A kutya a farakás alá menekült, valaki szíjat kötött a nyakára, dró­tot a lábára. Én fölemeltem a jószágot a drótnál fogva, úgy, hogy lógott a levegőben. Cső­ke meg felhúzta a védőkesz­tyűt, és odament, hogy leve­gye a szíjat a nyakáról. Há­tulról akarta elkapni, de a kutya félre vágta a fejét, és átharapta a körmét.) Dr. Böjtbe Lajos körzeti orvos tehát úgy tudja, hogy kóborkutya volt. harapott, el­ment, nincs. Ebben az eset­ben hivatali' kötelessége ve­szettség ellen beoltani vakci­nával (a veszettséget okozó vírus gyengített „változatá­val”), megelőzendő az esetle­ges betegséget. Megtette. A hét injekcióból álló kúrát megkezdte, hatot be is adott, a hetedikre nem került sor. Közvetlenül azután kellett volna ezt beadnia, miután Csőke a kutyaharapásból ki­gyógyulva keresőképesként munkába állt. Csak állt vol­na! Ebből csupán annyi lett, hogy a vállalat biztosítási ügyintézőjének tudomására jutott: Csőke keresőképes. Ennek az ügyben még sors­döntő szerepe lesz. A kedves beteg füllentett, s hogy ez az etikai kérdésen túl miért nagy baj? Azért, mert, ha közli az igazat, a kutyát (az ilyen esetben kö­telező eljárás szerint) orvosi megfigyelés. vizsgálat alá helyezik, s ha kiderül, hogy nem veszett, a védőoltás el­marad. (Nagy Sándor, a sérült munkatársa: .. .a kutyát még egy hónap múltán is a tele­pen láttam...) Megfigyelés nem volt, ol­tás igen. Csőke István súlyos agyvelőgyulladást kapott — szövődményként. Ezzel került keresőképessége másnapján kórházba. Rendkívüli eset Ha nem is mindennapos, de nem fehér holló a „vaccina- tio contra lyssam”, a veszett­ség elleni védőoltás. Ez az eset azonban dr. Karsai Kop­pány ideggyógyász főorvos véleménye szerint is rendkí­vüli reakció, példátlan szö­vődmény. Sajnos, bekövetke-* zett. A dolgozó betegállo­mányba kényszerült. Eköz­ben, gondolván, hogy üzemi baleset, kérte a vállalattól a táppénz és a fizetés közti ke­reset kiegészítést. „.. .annak kiszámítása meg­történt, az elbírálás a válla­lat központjában... Balesete .. .üzemi balesetnek van vé­ve, így az nincs elmellőzve... (Kántor György üzemveze­tő.)” A megnyugtató választ kevésbé megnyugtató követ­te: fegyelmi határozat, szigo­rú megrovásról (egy hónap­pal korábbi dátum az előző levélnél). „. . .Súlyosbító kö­rülményként értékeltem. . . hogy ezen baleset munkával nem összefüggő, játék követ­kezménye. Enyhítő körül­ményt nem találtam..A beteg napjai eközben hol enyhébb, hol erősebb ideg­gyulladásos állapotban, s az orvos és a budapesti kórház közötti ingázással telnek, mígnem új értesítést kap: menjen a munkakönyvéért. „Kirúgtak”, gondolja és két­ségbeesik. A könyvet nem akarja átvenni. Az üzem ve­zetőjével összevesz, zakla­tott idegállapota nem teszi lehetővé, hogy . kedvderítő társalkodó partner legyen. lát akarunk, itt a munkakönyvé Ezt bizonygatta erőt nem kímélve Kántor György üzemvezető, amikor a válla­lat ügyintézőjének számítása szerint Csőke kimerítette a számára adható táppénzkere­tet (november 27-én). Bármi­lyen betegség esetén 1 évig jár, Csőkének viszont az ezt megelőző egy évben 150 be­tegállományban töltött napja volt, amit beleszámítottak jelenlegi táppénzes idejébe, s ezzel „kitelt”. A vállalat szá­mára vége a Csőke-ügynek. Ha vége, megszűnt a munka- viszonya. Ha megszűnt, itt a munkakönyvé. Az ő érdeke: menjen a nyugdíjfolyósító intézethez, ahol már — a vál­lalat segítőkészsége nyomán és a szakértői vélemény alap­ján — mint „leszázalékolt” dolgozónak ki kell utalni a rokkantsági nyugdíjat. A szándék érthető: ha letelt a táppénzjogosultság, ne káro­sodjon a dolgozó. Az érvelés logikus: ennyi és ennyi nap az egyenlő ennyivel, ez pe­dig azt jelenti, hogy nem fi­zethetünk több táppénzt. Fogja tehát a munkakönyvét. Logikus érvelés hibás alapról Vissza az elejére! A dolgo­zó téves közlése ellenére utó­lag elismerte a vállalat a ku­tyaharapást üzemi baleset­ként. Egy hetet, pontosabban IV. 16-tól 25-ig, tehát kilenc napot. Ami-kőris Csőke — pa­píron! — gyógyult. Másnap­tól máig ugyan ismét beteg, de nem kutyaharapás diagnó­zissal. Agyvelőgyulladással. így továbbítják aztán jóval később a munkaképesség csökkentést véleményező bi­zottságnak, ez alapján száza­lékosak le, ezen az alapon szűnt meg a táppénjogosult­sága. Üzemi balesetnél vi­szont nem számítható be a korábbi betegállomány... Nagy Imréné ügyintéző: „Nincs, aki kimondja, hogy a betegsége összefügg az üze­mi balesettel. Ilyen alapon nem vehetem annak...” Tekintsünk el az egyszerű logikai úton levonható követ­keztetéstől, s az összefüggést sugalló orvosi jelentésektől, s fogadjuk el tényként: va­lóban nem mondta ki senki; igen ez üzemi baleset. Hagy­juk meg ennek eldöntését az orvosszakértői intézetnek, s tegyük mellé tényként: Csőké István most egy fillért nem kap. Sem táppénzt, sem nyugdíjat. Alighanem a fegyelmihez képest túl nagy fizetség, bő­kezű ráadás ez a társakat mentő felelőtlenségért, a munkahelyi balesetet okozó buta kutyaidomítási komé­diáért, az ízetlen kollektív „szórakozásért”, amelynek nem kevésbé vétkes résztve­vőinek már csupán annyi a köze Csőkéhez, hogy méltat­lankodjanak: hányszor kér­dezgetnek még ebben a ku­tya ügyben?... Igriczi Zsigmond Nehéz a szkrépereseknek Földet merítő szkréperláda a „bányában”. Jobbról, felül látszik a Nagykunsági Főcsa­torna épülő gátja Égy srikréporliáda hat köbméteres, a Ha­ladás szocialista brigád tagjai tehát egyet­len — néhány perces — fordulóval annyi földet képesek megmozgat n i, s több száz méterre is elszállítani, mint rosszabb ta­lajban egy kubikos egész nap alatt. így haladósialbb a munka. A KÖTIVIZIG ösz- szes földmunkagépe az idén 2 millió 700 ezer köbméter földét mozgatott meg (1970- ben még csalk 1 millió 900 ezret.) A szferéperesek munkája nehéz. Az egyik váltás éjféltől dolgozik másnap délig, a másik váltás déltől éjféliig. Mostanában, sű­rűn mondja a gépet éjfélkor átadó váltó­társának: „Borzasztóan csúszik a bánya (ahonnan a földet hordj;álk. iittt ez a Nagy­kunsági főcsatorna medre.) A láda úgy fáról lefelé, majd elüti a gépet”! Az éjsza­kai munkáról Németh László, tiszaburai szfcrépenes festett szemléletes képet. „Az ember a zúgástól majd megsükötül, éjsza­ka majd megvakul, az egyik gép élőiről, a másik hátuliról világít. De nyáron sem jobb! Legalább 50 fok van a gépben, fel­forr az ivóvizünk is. de hát állandóan szomjazunk, iszunk. A brigád fele beteg lett ettől.” S nemcsak a körülmények mostohák, maga a munka sem könnyű. Most a Haladás szocialista brigád a Nagy­kunsági főcsatornát építi, ottjártamkor az 53 ezer 400-as szelvényben dolgozták. A csatorna közepétől a gátkorona belső éle 32 méterre van. A gépek ebbe a négymé­teres korona jú glátba hordják a földet, majd az üres ládával leereszkednek agát rézsűjén, a padka uitán a meder kettő és feles és négyes rézsűjén is, felfelé haladva a ‘bányában (mederben) telemerik a ládát földdel, s ezt ismét elterítik az épülő gá­ton. A ládába a föld nyesése, töltése nem éppen egyszerű: hörög, üvölt a gép, vo­naglik jobbra, balra, mégis alig haladgat fölfelé. Ezért áJlllítoItt be a Haladás brigád egy gépet, amelynek csak az a dolga, hogy a merítő ládákat tolja, segíti. Kipró­báltam: elég félelmetes, s nem is veszély­telen dolog a sok rézsűn, főleg a meredek kettő és felesen leereszkedni a hatalmas gépekkel, viszont csak innen, lentről föil- takintve érzékelhetők igazán a Nagykun­sági főcsatorna impozáns méretei. Reggelenként, amikor láttam a földmun- kagépészek véres szemeit, nemigen csodál­koztam, hogy nagy a munkásvándorlás. „Tíz éve jöttéim ide — mondja Németh László — de az akkoriak közül már csak Cseh Laci bácsi van itt. A tíz estztendő alatt ebben a brigádban megfordult vagy öt.ven ember.” Most huszonötén vannak brigádvezetővel, üzemanyagossal, gépirá- nyítóval!. takarítónővel, ‘gépkocsivezetővel együtt. Most már istenes is! De régebben? A jászladányi Töröcsik János szerint ilyen volt úgy 15 évvel ezelőtt a földmunfeagé- pész élete: „Platós Zetaron szállították az embert, csak két Tóca volt rajta. Eső volt, áztunk; fagy volt, fáztunk. Havazott? Le- sepregettük a lócáról, ráültünk. Hej. de sokat csavarogtunk, két hétig iitít. két hétig ott, ettől fáj most a lábaim. A kaja? Reg­gel szalonna, ez még elment, de délben is ez volt, nem hordtak ebédet, mint most. Este koszosán, olajosán irány a szállás, akkor ugye még nem volt arra lehetőség, hogy kimegyek rendes rulhába és átöltö­zöm. Nem volt elég ember, emiatt aztán még szerelő is voltam. Azt kérdezi a fő­nök, van papírja? Van hát, szakmunkás! Milyen- szakmunkás? Fórfitszabó! Ez aztán jól összevágott, uigye?...” Ide siokfeliől érkeztek az emberek, ahogy Szekeres Miklós szólódózeros mondja „a kapa mellől, a varrógép mellől vagy a borbélyműheflybő] is...” Nincsenek tehát olyan egységes hagyományaik, miint a ku­bikosoknak, s a földmunkagépészek ösz- szetartozásárói megoszlanak a vélemények. Az abonyi Szekeres Miklós szerint például „a kubikosok összetartóbbak, mindent ki­harcolnak maguknak. Őket már régien szállították, amikor mi még úgy mentünk dolgozni, ahogy tudtunk. A gépészek má­sok, nem olyan egységesek, a termelési ta­nácskozásokon csak Fejbólinitó Jánosok, viszont a kubikosok ott is kinyitják a szájukat. Nem mondom, a gépészeik is meg. próbálnak összefogni néha, de amikor ki­jön a közvetlen főnöküknél egy fejjen, ma­gasabb Valaki, akkor berezelnak, oda az egység.” Donkó Rajimund birigáövezettő szerint egységes a brigád, főtea ,,ha nincs meg a pénzünk. Szeptemberben volt ilyen baj: amikor kijött a főnök, leállt minden gép. jöttek az emberek, hogy ha nem fi­zetnek, elmehetünk mi máshová is dupla pénzért. Az idén háromszor volt órabér- emelés, mert sok ember elment. A mi bri­gádunkból is négy ember akart elmenni augusztusban a Földgép Vállalathoz, de kapták égy kis pénzt, így aztán maradtak.” Körmendi Lajos Következik: Mint a cirkuszosok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents