Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-30 / 25. szám
1977. január 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolgáltatások támogatásában Fejlesztési „ki mit tud?” A megyei tanácsnak erre az ötéves tervre rendelkezésére álló 63 millió forintos szolgáltatás-fejlesztési alapjából csak nyolc és fél millió forintot kaptak ipari szövetkezetek. Furcsának tűnhet ez az arány, hiszen akár cipőt javíttatunk, akár ruhát varratunk, a szövetkezetek műhelyeibe megyünk el. Valóban, kevesebb pénzt kaptak volna, mint amennyire a Többet kapott, — Mit jelent ez a hatékonyság? — A rendelkezésünkre álló 63 milliót úgy kívántuk elosztani, hogy a támogatás eredményeként valóban több megrendelést vállalhassanak el a vállalatok és a szövetkezetek. Az kapott pénzt, aki ugyanakkora összegű tanácsi juttatással a legnagyobb kapacitásbővítést tervezte. Vég- eredményben csak az a pályázó részesült támogatásban, amelyik a beruházását legalább 50 százalékban saját forrásból fedezte. Persze mást is jelent a támogatás hatékonysága. Két példával érzékeltethető, hogy milyen szempontokat vettek figyelembe még a szolgáltatás-fejlesztési alap elosztásakor. — A megyében szükség volt egy évente százezer órát dolgozó autószervizre — mondja Farkas Sándor. — A szövetkezetek nem akartak ilyen nagy üzemet építeni. Kisebb mértékben szívesen bővítették volna gépkocsijavító kapacitásukat, de nem ott, — Tiszaföldváron —, ahol erre szükség lett volna. Az AFIT minden szempontból kielégítő tervvel pályázott, s megkapta a 28 millió forintot. A másik példa: a KISZÖVajánlotta, hogy létrehoz egy textiltisztító szövetkezetét. Nem volt rossz gondolat. Ma még valóban nem minden megrendelést vállalhat el a Patyolat; legalábbis rövid halakossági szolgáltatásban betöltött szerepük alapján szükségük lenne? Farkas Sándor, a megyei tanács vb ipari osztályának helyettes vezetője, a következőket mondta:-l- Tényleg nem sok a 8,5 millió forint, mégis így kellett elosztanunk. Véleményem szerint a leghatékonyabban használtuk fel a szolgáltatás-fejlesztési alapot. aki többet adott táridőre nem. A szövetkezeti- ex mégsem kaptak a támogatásból. Célszerűbbnek látszott, ha a Patyolat negyedik ötéves tervben elkezdett beruházását, a mosóüzem felújítását segíti a tanács. Így nincs szükség új épületekre, s a mosószalonokat is átalakított, régi üzlethelyiségekben rendezi be a vállalat. A KISZÖV viszont építésre fordította volna a támogatás jelentős részét. Miért időztünk ennyit a két példánál? Egyszerű a magyarázat. A gépkocsiszerviz építésére és a textiltisztítás fejlesztésére adott támogatással a 63 millióból 50 millió forintot lekötöttek. A megmaradt pénzt fordíthatták csak a többi szolgáltatási ág fejlesztésére. A vállalatok és a szövetkezetek versenyeztek. Az nyert, amelyik több, úgymond „saját pénzzel” járult hozzá tervezett beruházása megvalósításához. Természetes, hogy előnyt élveztek a „többet adók”, hiszen ez azt is jelentette, hogy kevesebbet kértek. Maradt más, ugyanolyan fontos szolgáltatási ágak fejlődésének segítsésére is. Az alap elosztásnak fent leírt rendszere, a pályázók versenyeztetése csak helyeselhető. A 63 milliót elosztották. Most már minden azon múlik, how mikor fognak munkába az üzletek, a javító műhelyek dolgozói. Hz HDK-ba Virágmintás szandálok A martfűi Tisza Cipőgyárban az év első hónapjában több műhelyben készülnek virágmintás textilfelsőrész- szel női szandálok. A rendkívül tetszetős, divatos lábbelik gyártására az NDK- val szerződést kötött a gyár. A szerződés értelmében a cipőgyár az idén 250 ezer pár telitalpú szandált exportál. A hét közepéig már mintegy 20 ezer párat útnak is indítottak a megrendelőnek. Amennyiben az anyag- ellátás zavartalan lesz, május végére (az eredeti határidőre) teljesítik Martfűn az NDK iránti exportkötelezettséget. Zöldségtermesztő szakcsoportok Borsod megyében elsőként a Mezőkövesd és Vidéke Afész kezdte meg 1972-ben a zöldségtermesztő szakcsoportok szervezését. Jelenleg hat Tisza-menti községben működik ilyen szakcsoport, amelynek tagjai az idén fólia alatt megközelítőleg 40 000 négyzetméteren termesztenek többek között retket, salátát, paradicsomot, paprikát. Tavaly Szolnok megyében a borjúelhullás megközelítette a kilenc, húsz termelőszövetkezetben pedig meghaladta a tíz százalékot. Legrosszabb volt a helyzet a kengyeli Dózsa Tsz-ben, ahol a borjak több mint 29 százaléka, azaz csaknem minden harmadik elpusztult. Nehéz örökség Az épület nem készült el És itt következik az ellentmondás! Néhány vállalat, szövetkezet ugyanis a már felvett támogatással mit sem tud kezdeni. Nem a saját hibájukból, hanem azért, mert a szolgáltatóház, ahol a boltot megnyithatnák, még nem készült el. A pályázat idején a szolgáltatóházak építői ígérték a határidőt, a megyei tanács annak megfelelően nyúlt a zsebébe, hogy ki fejezi be hamarább az építkezést. A határidővel csúsztak. Most derült ki tehát, hogy olyan pályázók is kaphattak volna a támogatásból, akik későbbi kezdést ígértek, ám mégis előbb megnyitották üzleteiket ... A pályázók és a tanácsiak is joggal érvelnek: az ötéves terv elején még senki sem gondolta, hogy ennyire felborul a „papírforma”. A szolnoki Zagyva-parti lakótelep szolgáltatóházát például 1977. végén akarták átadni. A valóság: még hozzá sem kezdtek a munkához! A mezőtúri példa pedig egyenesen egyedülálló. A szolgáltatóház kész', mégsem nyithatják meg a kapukat, mert — és most tessék figyelni: a társult szövetkezetek közül egyik sem vállalja a kazánok fűtését... A legjobb szándék ellenére tehát a fejlesztési összeg egy része felhasználatlanul hever. A jövőben az illetékes városi tanácsoknak az eddigieknél sokkal jobb koordináló munkát kell végezniük. Ez a véleménye a megyei tanács osztályvezető-helyettesének. Nekünk nincs ellenvetésünk. V. Szász József Az okok megkeresésénél egyedül a változtatás módja, a gyorsaság a fontosabb. Mit tesznek ezért az üzem vezetői? Erre kértünk választ, amikor felkerestük a kengyeli gazdaságot. — Az elhullások fő oka, az ellető istálló hiánya volt — állapítja meg dr. Rucz István körzeti állatorvos. — Nyolc-tízenkét éves, jó néhány betegségen keresztül ment tehenek közé érkezik a kisborjú és első szippantásra milliárd számra szívja magába a baktériumokat. Csoda, hogy egy is megmarad. .. — Ráadásul az egyik istállóban nemrégen zajlott le egy vírusos megbetegedés — mondja Aszódi Ferenc szarvasmarha-tenyésztési ágazatvezető. — A tbc- és Az Április 4. Gépipari Művek örményesi gyárában próbajáratásra készítik elő az egymillió kalória teljesítményű szárító thermogenerátort, melyből 1977-ben 15-öt szállítanak az NDK-ba Fotó: M. G. Szolnok megyében egyedülálló a jászladányi Vegyesipari Szövetkezet új szolgáltatása: kétéves garanciával vállalják személygépkocsik alváz- és üregvédelmét. Ez a tevékenység a bevezetése óta eltelt két hónap alatt már 300 ezer forintnál több bevételt hozott az ipari szövetkezetnek. Képünkön Gavaldik Mihály egy Wartburg alvázát fúvatja le Lobokon korróziógátlóval {Fotó: Temesközy F.) Minden harmadik brucellafertőzöttségen túl ennek a vírusnak is nagy része volt abban, hogy év elején, főképp az egyik telepen nagy volt a borjú halandóság. — No és ne hallgassunk a borjúnevelőről se — szól közbe Árvái István, a tsz párttitkára. — Nem borjúnevelő az, hanem „borjútemető”! Hideg is, párás is. Ha becsukjuk az ajtót leizzad, ha kinyitjuk megfázik az állat. .. És egyáltalán milyen szarvasmarhatelep az, ahol a „szétszórt” istállók között bárki járkálhat. így nem lehet távol tartani a betegségeket. Igaz! S ezért valakit mulasztás is terhel. De kit? A párttitkár erre így válaszol. — Korábban is a mező- gazdaságban dolgoztam, ezért tekinthetek vissza tapasztalataimban az ötvenes évekig. Tudniillik akkor az volt a lényeg, hogy építsünk egy ötven, vagy száz férőhelyes istállót, mert ha a tagok oda behajtják a szarvasmarháikat, akkor már „nem ugranak szét.” Az épület összetartja az embereket is, hiszen félnek, hogy nem kapják vissza az állataikat... Arra már senki se figyelt, hogy az istállóban van-e víz, villany, vezet-e oda út, vagy a sártenger közepére kerül és télen megközelíthetetlen. Mi is ilyen épületeket örököltünk. Nem mondom, talán húsz-huszonöt évvel ezelőtt megfeleltek a célnak, de ma már nem lenne szabad használni őket. A gyökérnél... Árvái István igaza ismét vitathatatlan. A kérdés azonban változatlan: mit kell tenni? A feleletre az állatorvos vállalkozik. — Ha gyökeresen változtatni akarunk, akkor új telepet kell építeni. Viszont az átadásig sem ülünk a babérjainkon, mert az nagy felelőtlenség lenne... Amikor tavasszal észrevettük, hogy a borjúelhullások zöme az- egyik telepre koncentrálódik, kísérletképpen a másikon építettünk egy elkülönített borjúnevelőt. Azóta ott az állatoknak csak fél, egy százaléka pusztul el. Bár 1978—79- re a tbc és a brucellamente- sítéssel az egész állományt lecseréljük, közben még a „bűnös telep” is kap egy el- különítőt, mert egyáltalán nem mindegy, hogy mennyi állatot tudunk felnevelni és hízómarhaként eladni. Itt ezekben az épületekben azonban később már nem tartunk szarvasmarhákat, majd valami más célra használjuk őket. — A másik telepet viszont ötszázasra bővítjük, hiszen a mostani háromszázzal szemben ennyi állatot minden további nélkül el tud tartani a gazdaság. És ott, 1979-re már lesz minden: ellető, borjúnevelő, tej ház, karámmal körül kerített jártató, szociális épület. Elsőként természetesen az új, korszerű elletőt és borjúnevelő istállót adjuk át. Változtatni akarnak — Ennek a munkának és a szigorúan betartandó állategészségügyi követelményeknek meg kell hozniuk az eredményt. Természetesen az eddigi tevékenységünknek is vannak pozitív jelei, hiszen tavaly, az év második felében már jóval kevesebb borjú pusztult el. De, mint ahogyan már említettem, gyökeres változást csak a tbc és brucellamentes állománytól várhatunk a teljesen felszerelt telepen. — Ott követtünk el nagy hibát — vonja le a tanulságot Gál Sándor, a tsz elnök- helyettese —, hogy mindezt előbb kellett volna! Hozzá is fogtunk négy-öt évvel ezelőtt, de mindig közbe jött valami, legtöbbször a pénz hiányzott... Most viszont feltétlenül változtatni akarunk, s így az állami támogatással együtt 40 millió forintért megépítjük az új telepet. — Remélem, akkor már csak a jó eredményeinkért figyelnek fel ránk... — braun — II hatékonyabb alapszervezeti munkáért A Magyar Hajó- és Darugyár I. számú alapszervezete a héten tartotta évi beszámoló taggyűlését. Mivel az öttagú vezetőségből már csak hárman dolgoznak ott, ez alkalommal akarták kiegészíteni a vezetőséget is. A párttagok azonban úgy foglaltak állást, hogy ezt a feladatot nem készítették kellően elő, az alapszervezet tagjainak véleményét nem kérték ki, ezért nem fogadták el ezt a napirendet. így aztán csak az alapszervezet tavalyi munkáját értékélték. Azt vi- szint önkritikusan, mélyreható gonddal. Ebből az alapállásból adódóan az eredmények rövid summázása mellett inkább a feladatokra összpontosították a figyelmet mind a gazdasági, mind a pártmunkát illetően. Egyszóval az alapszervezet életének hatékonyabbá tételét határozták meg sürgető tennivalóként. A beszámoló és a felszólalók rámutattak a célhoz vezető útra is, nevezetesen a pártfegyelem erősítésére, a pártszervezet kellő tekintélyének megteremtésére, a politikai képzésben való előrelépésre, a gondos, körültekintő pártépítésre, a tagkönyvcsere során készített intézkedési terv szerinti szervezeti változtatásokra. Több példa bizonyítja, hogy szükség van minderre. Az alapszervezet rendezvényein például a megjelenés csak 75—80 százalékos, sőt kétszer a taggyűlést is el kellett halasztani a sok hiányzó miatt. A gazdasági vezetőkkel javult ugyan a kapcsolat, de — főleg személyi kérdésekben — néha még kész tények elé állítják a pártvezetőséget. Az ifjúsági szervezet pártirányításában is sok a javítanivaló. Az üzem gazdasági életében is sok a tennivaló. Az anyagellátás számítógépes megszervezését például még nem sikerült teljes egészében megvalósítani. Nem csökkent, hanem inkább növekedett az adminisztrációs munka. Kritikusan és őszintén foglalkozott a taggyűlés az üzem életének egyéb területeivel is, — így például az önálló gyáregység elszámolási rendszerének kialakításával. Az üzemi pártvezetőség arra hívta fel az alapszervezet vezetőségének figyelmét, hogy teremtse meg a kollektív vezetéshez szükséges összhangot, tevékenysége legyen rendszeresebb és következetesebb. Ugyanakkor elismerte az alapszervezet szerepét a kommunista műszakok, az ifjúsági parlament, a különböző nagygyűlések szervezésében, az üzemi négyszög munkájának kibontakoztatásában. Feladatul tűzte ki továbbá a pártcso- portbizalmiak hatékonyabb bevonását a gazdasági és politikai feladatokba. Kiemelt fontosságot tulajdonított a szocialista brigádok és a KISZ segítésének. A taggyűlésen kitűnt, hogy az alapszervezet tagjai tisztában vannak feladataikkal, és kellő felelősségérzettel is rendelkeznek. Munkájuk azonban csak akkor lehet hatékonyabb, ha kiegészítik a pártvezetőséget és a tervezett szervezési intézkedéseket minél előbb végrehajtják. A dolgozók egy része ugyanis az új telepen dolgozik, a többiek pedig a régin. Az alapszervezetek átszervezésénél figyelembe kell venni az új helyzetet, mert különben a párt- szervezet nem tudja kellően betölteni hivatását. S. B.
