Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-28 / 23. szám

1977. január 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nyitott dossziék _ . valakinek llZlp hogy miként érté­kelik a mun­káját, következtetheti abból is természetesen, hogy mi­lyen erkölcsi és anyagi elis­merésekben részesítik. Szük­ségtelen hangsúlyozni: min­denkinek számít, hogy mi van a fizetési- és a prémb- umborítékban, vagy mikor és miért részesült dicséret­ben, jutalomban. S az is ma­gától értetődik, hogy ezeket mint jelzéseket fogja fel: következtet belőlük főnökei véleményére. Azoknak vi­szont, akik valamely intéz­mény, hatóság, válla­lat igazgatási apparátu­sában dolgoznak, legalább ilyen fontos, hogy mit re­mélhetnek munkahelyükön hosszabb távon. Vagyis az, hogy egész emberi személyi­ségüket — tehát a politikai és szakmai minőségüket, jel­lembeli tulajdonságaikat, dolgozó társaikhoz való vi­szonyukat hogyan ítélik meg feletteseik, s mindez miként befolyásolja életük, munká­juk további alakulását. Mindenki tudja, hogy a minősítések ma teljesen nyíltak: az érintettek termé­szetes joga ismerni a róluk szóló hivatalos, írásos véle­ményt, sőt azt aláírásukkal is tanúsítaniuk kell. Az is köztudott, hogy a legjobb rendelkezés, a legkiválóbb jogbiztosíték se teszi eleve lehetetlenné, hogy ne fordul­hasson elő helyenként „ket­tős minősítés”, az emberek afféle kettős könyvelése. Hány esetben fordul elő még ma­napság is: a jó minősítés csupán arra szolgál hogy to­vább lehessen „passzolni” azt, akitől meg karnak sza­badulni. Vagy ami semmivel nem jobb ennél, azért kapja meg a jó minősítést valaki, mert feletteseinek nem volt bátorságuk a közben eltelt időszakban őszintén meg­mondani mindazt, amit nem tartottak kielégítőnek mun­kájában, magatartásában. És hány esetben vált ki ma is keserű vitákat, ha mindezt megmondják ugyan, de már csak akkor, amikor rendez­ni kell a személyügyi dosz- sziékat. Lehet ellenkezőleg is: jól dolgozik valaki, meg­mutatja politikai erényeit, bátran kiáll azért, amit he­lyesnek vél, szakmájában is jó teljesítményt nyújt, de minderről csak egyetlen eset­ben beszélgetnek el vele, amikor már nem lehet to­vább halogatni. dossziék A személyi nem élette­len tárgya­kat, hanem embereket tarta­nak számon, akik dolgoznak, élet- és munkaproblémákat oldanak meg, fejlődnek vagy megakadnak, segítséget vár­nak, képzésre és továbbkép­zésre van szükségük, jelle- mileg erősödnek vagy éppen visszacsúsznak. Helyesen értelmezve tehát a személyi dosszié nemcsak azért nyi­tott, mert annak tartalmát az érintett ismeri, hanem ab­ban az értelemben is, hogy az soha nem lezárt, végleges ha­nem amíg égy ember aktív, addig az a bizonyos dosszié is alakul, kiegészül, módosul. Azaz, a' következő minősítés tükrözi azt az utat is, amit közben az illető megtett. Mostanában gyakran felte­szik a kérdést, hogy az is­mert három követelmény kö­zül — politikai, szakmai és emberi magatartás — melyik áll előtérben? Bizony, nem játék a szavakkal, hogy je­lenleg mindhárom előtérben áll annak megfelelően, aho­gyan a helyzet, a feladatok, a megterhelések követelmé­nyeket támasztanak. És mind­ennek természetesen van egy olyan elkerülhetetlen vonzata, hogy a személyügyi és kúdernevelő munkában a demokratikus elemeknek is erősödniük kell. Nem úgy, hogy pillanatnyi közhangu­latra bízzák bárhol is az em­berek megítélését, vagy a vezetők személyes vélemé­nyüket valamilyen bizonyta­lan „közvélemény” mögé bújtatják. Az ilyen értelme­zés nagy károkat okozna, mert éppen a szubjektív, az esetleges tényezők szerepét erősítené. Hanem olyan érte­lemben, hogy többet nyom­jon a latba a választott tes­tületek, a párt- és szakszer­vezetek, a társadalmi képvi­seletek. a szocialista brigá­dok véleménye. Azok a megfontolt felelős állásfogla­lások, amelyek éppen elejét vehetik annak, hogy valaki­nek a megítélése csupán egyetlen ember nem ritkán elfogult, vagy hiányos isme­reteire alapuljon. is, a minősí­Különben tés csupán egy mozzana­ta az emberi ügyekkel való foglalkozásnak. A lényeg, a főfeladat minden vezető szá­mára az, hogy képezze, ne­velje, segítse beosztottait, s ebben a véleményformálás nem célnak, hanem eszköz­nek tekinthető, más nagyon fontos és lényeges pedagó­giai eszközök sorában. R. L. „Kötéllel kell fogni a fiatalokat...” Beszélgetés a fiatalok befeléfordulásáról, és egy jó KISZ-alapszervezet gondjairól Kollár István 31 éves, a ti- szasülyi Béke és Barátság Tsz növényvédő és tápanyag­gazdálkodási agronómusa. Küldött volt a KISZ IX. kongresszusán. A szolnoki járási KISZ-bizottság tagja. Párttag, a községi pártbizott­ság tagja, s a pártbizottság gazdaságpolitikai munkabi­zottságának is tagja. Tanács­tag, a tanács számvizsgáló bi­zottságának elnöke. — Tiszasüly határában lát­tuk, hogy a gépek szórták a műtrágyát a hóra. Ezek sze­rint az agronómus számára most sincs uborkaszezon? — Nincs. A szövetkezetben ilyenkor is dolgoznak az em­berek. Elkészült egy Bábolna szárító, egy növendékmarha- isiciiió, most építünk egy elle­tőistállót, elkészült egy nagy gépműhely, a belső munká­latok itt is folynak. Egyéb­ként az 1976-os esztendővel nem dicsekedhetünk túlságo­san : komoly kiesésünk volt rizsből és szójából. Igaz vi­szont, hogy Tiszasülyön so­ha nem tapasztalt termésát­lagot értünk el búzából. Em­lékszem, még 1970-ben is 10— 12 mázsát termeltünk hektá­ronként, most pedig 44 má­zsát. — És a KISZ-ben? Pezseg az élet? — Értékeltük, ismertettük a fiatalokkal a kongresszusi határozatokat. A IX. kong­resszus óta egyébként nem telt el olyan sok idő. hogy be tudjak számolni: itt és itt tartunk a végrehajtásban. — Sok helyen hallom ezt az utóbbi mondatot. Vajon a kongresszus közelsége nem alibi jó néhány KISZ-tagnak és ifjúsági vezetőnek a „lö- työgésre”? , — Szerintem nem. — De mintha az ifjúsági mozgalom a kongresszust kö­vetően kicsit elkényelmese- dett volna. Ez az erőgyűjtés időszaka? — Tesszük a dolgunkat, amint a kongresszus előtt is tettük, akkor szükségszerűen felgyorsult tempóban. Most készülünk a soron következő két taggyűlésre. Előtte a ve­zetőség minden KISZ-taggal beszélget, ki, hogyan teljesí­tette vállalását, elégedettek-e az alapszervezet munkájával és a vezetőséggel? Az első taggyűlésen megválasztjuk a vezetőséget, utána ők össze­állítják az akcióprogram ter­vezetet, amit a következő taggyűlés az egyéni feladat- vállalásokkal együtt jóvá­hagy. Ugyanakkor folyik a politikai képzés is, amit ké­sőbb tudtunk elkezdeni az őszi munkák elhúzódása miatt. — A gazdasági célok segí­tése, ez lesz a következő idő­szakban a KISZ-fiatalok egyik fontos feladata. — Ez már az akcióprogra­mokban is érződik. Nálunk is. És nem szeretek ilyen szinten, egy szövetkezetben védnökséget emlegetni, ez innen nagyképűnek tűn­het, s minek ezt az országos arányokban tartalmas kifeje­zést elcsépelni? Egy alapszer­vezet ne védnökösködjön, ha­nem dolgozzon, teljesítse kö­telességét, s ha lehet egy ki­csivel többet. Például mind­azt, amit pártmegbízatásként kapott. — A termelőszövetkezetük­ben az ifjúsági mozgalmi munkának jónak kell lennie, hiszen elnyerték a KISZ KB dicsérő oklevelét. Engem most az eredmény mögötti küzedelem érdekelne, a ne­hézségek. — Sajnos, a taggyűlésekre néha kötéllel kell fogni a fia­talokat. Van ilyen gondunk a politikai képzésben is. So­kan azt hiszik eleget tudnak, s nem kell mást tenni mint helytállni, a munkában. No, az utóbbival nincs is baj. A szövetkezetben 105 fiatal dol­gozik, talán kettőnek nincs meg a nyolc osztálya. De a parlamentre talán a fele jött el csak az ifjúságnak, a kis­mamák közül senki. Pedig itt mondhatná el mindenki az óhaját-sóhaját. A kiskatoná- inkat is hazaengedték a par­lamentre, ők ott voltak. Egy­általán: úgy látom, a felnőtt társadalom többet törődik a fiatalokkal, mint mi magunk­kal. — Ügy érzi, hogy... — Hogy kicsit befelé for­dulók lettek nálunk a fiata­lok. Elvégzik a melót, haza­mennek, kész. „Nincs idejük” másra, tehát a mozgalmi munkára sem. Semmire, amit munkaidőn túl kell végezni. De mondok cifrábbat. Szín­házba megyünk? Alig van je­lentkező, szinte hihetetlen, de erre is kötéllel kell fogni a fiatalokat. Még ezt is szinte büntetésnek veszik! — Mindezek ellenére szép eredményekkel dicsekedhet­nek. — Kegyetlenül sok munká­val értük el. Megtartani még nehezebb lesz. — körmendi — Miből lesz a gumiabroncs? Az Albertfalvai Cérnázó Üzem többek között gumiabroncs be- tétszöveteket készít. E termékből az osztrák Semperit cégnek is szállítanak. Kép a fonodából Megtartani a meglévőt - Ésszerű átcsoportosítást - Figyelem a fiatalokra Mint január 13-án, most is válogatást közlünk más me­gyék lapjaiból. Véleményeket, javaslatokat, ésszerű terve­ket kerestünk a munkaerő-helyzetről országszerte kibonta­kozott vita anyagában. Ezúttal Vas, Csongrád, Baranya és Veszprém megye napilapjaiból ismertetünk néhány cikket. A fiatalokért Kiss Vilmos írja az AFIT XII-es Autójavító Vállalatá­tól a Vas Népében: „ ... Nem volt elegendő ké­ziszerszám, ugyanakkor az anyagellátás is igen bizony­talan volt. Jövedelmezőségi színvonalunk ugyan megfe­lelt a kívánalmaknak, mégis bérfeszültségek voltak. Bér­formáink is elavultak. Fűtési szezonban a műhelyekben nem volt meleg. Ilyen és hasonló körülmé­nyek szülték azt, hogy 1972- ben a fizikai állomány 26,3 százaléka, 1973-ban pedig 26 százaléka lépett ki tőlünk. Ezeken kellett és jó részt sikerült úrrá lennünk. Folyamatos munkaellátást szavatoltunk, portalanítottuk közlekedési útjainkat az üzem területén, szervezetteb­bé tettük a termelést, javítot­tuk dolgozóink szociális ellá­tását. megváltoztattuk bér- gazdálkodásunkat, új ösztön­zési és bérfejlesztési módo­kat vezettünk be, stb. Azaz: leraktuk a jobb munkaerő­gazdálkodás alapjait. Ezután évről évre csökkent a fluk­tuáció mértéke és növekedett a fizikai dolgozók száma .. . Fiatal dolgozóinknak a to­vábbtanulás lehetőségét is adjuk, anyagiakkal is segít­jük őket.” Tartsuk meg és szervezzük Ugyancsak hozzászólást kö­zöl a Pécsett megjelenő Du­nántúli Napló is. Szűcs Ist­ván igazgató a Carbonmárka minőségi hírneve megtartásá­ért is fontosnak tartja a ha­tékonyabb munkaerő-gazdál­kodást. Többek között azt írja: „Gondolkodnunk, tennünk kell nagyon gyorsan a mun­kaerő-megtartás érdekében. Igazgatóra és főosztályvezető­re, ügyintézőre is csak auuig lesz szükség, amíg munkás is lesz. Jó tervekre, jobb anyagellátásra, színvonala­sabb vezetésre van szükség. Jobban kell gazdálkodnunk a munkaidővel, munkaerővel. Megköveteljük a munkafe­gyelmet. A dolgozók többsé­ge ebben egyetért velünk és részt is vesz a vállalat cél­jainak megvalósításában, a szocialista brigádok jól ösz- szekovácsolódott közössége a bázis. Életbe lépett a munkaerő tervszerű irányítása. Nem mondhatjuk, hogy a körül­mények elkényeztetnek ben­nünket: sem kedvezménye­zettek, sem kiemeltek nem vagyunk. Intézkedéseink, tet­teink arra irányulnak, hogy megtartás mellett keressük az új bedolgozókat, hívjuk és várjuk vissza a szülési sza­badságon lévőket. Bízunk a bányászat reneszánszában, az idejövő új bányászgeneráció hozzátartozóit is várjuk.” Nincs még kellő fordulat a szemléletben Dr. Csányi Mátyás, a me­gyei tanács munkaügyi osz­tályának vezetője nyilatko­zott a Csongrád megyei Hír­lapban. Az interjúból egy kérdést és a választ közöljük: — Betartják-e a vállalatok a bérkorlátozással, a munka­erő-toborzással kapcsolatos szabályokat? — Ésszerű az a rendelke­zés, hogy aki munkahelyet változtat, nem kaphat maga­sabb fizetést, mint az azonos munkakörben foglalkoztatot- t; k átlagbére. Aki jogellene­sen szünteti meg munkavi­szonyát, vagy egy éven belül többször változtat munkahe­lyet, nem kaphat több pénzt mint az illető munkakörben járó személyi bér alsó határa. A vállalatok zöme ennek megfelelően jár el. Vannak azonban olyan munkaadók, akik megszegik a rendeletet. Például a Hungária Szálloda és Étterem Vállalatnál, a csongrádi Háziipari Szövet­kezetnél, a szegedi Áfész-nél, a Szövetkezeti Szállító Vál­lalatnál, a Műszaki Kerámia Szövekezetnél előfordultak már kihágások. A munkaerő­csábítás fogalmát pontosan meghatározták. A csábítók ellen eljárni azonban rend­kívül bonyolult. Ugyanilyen nehéz betartatni a vállala­tokkal, hogy ne az előző munkahelyen kapott bért, hanem az új hely átlagának megfelelő összeget fizessék az újonnan belépőknek. Eltűnt órák, eltűnt műszakok E cím alatt jelent meg a Veszprémi Naplóban András- sy Antal cikke. A Várpalotai Szénbánya Vállalat néhány múlt évi, megdöbbentő pél­dájából idézi: „A termelésre fordítható munkaidő 1.3 millió órával csökkent, szabadság, beteg­ség, értekezletek, különböző társadalmi elfoglaltságok mi­att. Ez a munkaidőalapnak több mint 17 százalékai!)”. Sajnos a megyében nem­csak ez és ennyi van. A pél­dák folytathatók: „A MHD balatonfüredi ha­jógyárában 300 ezer, a Pere- martoni Vegyipari Vállalat­nál 400 ezer, az Ajkai Hő­erőműnél 150 ezer, a Bakony Műveknél 1.1 millió, a Vide­oton ajkai gyáregységénél 400 ezer óra, a teljes munkaidő- alap 12—16 százaléka esett ki a termelésből a fenti okok miatt. S ez csak a hivatalo­san kimutatott adat, a tény­leges veszteség ennél nyil­vánvalóan nagyobb.” Vagyis a legnagyobb munkaerő-tar­talék, a munkaidőalapok jobb kihasználásában rejtőzik — a gyárkapun belül. Elsősorban innét lehet venni azt, ami nincs a gyárkapun kívül.” Még egy figyelmeztető tény a cikkből: „Többek között tabunak tűnik a szabadságok, ponto­sabban a jutalom-szabadsá­gok mértékének, helyzetének elemzése, holott a rendelke­zésre álló munkaidő-alapot leginkább ez csökkenti. Fél­reértés ne essék, jó része jog­gal, hiszen biztosítani kell a végzett munkának megfelelő­en a pihenéshez, kikapcsoló­dáshoz, az emberi szervezet „felújításához” szükséges időt. Az azonban már meg­kérdőjelezhető, hogy annyifé­le jogcíme-e, mint amennyi­ről néhány kollektív szerző­dés tanúskodott.” Honnan vegyük, ami nincs?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents