Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-27 / 22. szám
f 1977. január 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP * Nem ismerték a pillangót Cigánygyerekek. Negyven törökszentmiklósi óvodás. Először a tanácselnökhelyettes, Kóródi Antalné beszélt róluk. — Városunkban idén szeptembertől negyven cigány- gyerek jár rendszeresen az Arany János úti óvodába. Az ott dolgozó óvónők mentek ki a családokhoz, hogy beszéljenek a szülőkkel, adják óvodába a gyerekeket. — Annyi helyük van, hogy a beíratáshoz meggyőzésre van szükség? — Örömmel mondhatom, hogy ebben az évben minden óvodáskorú gyereket, akinek az édesanyja dolgozik, el tudtuk helyezni a város óvodáiban. A szülők meggyőzésére csak a cigánycsaládoknál volt szükség. Negyven gyereket tudtunk felvenni, ebből húsznak a tanács igazgatási osztálya a szociális segélykeretből 5 ezer 600 forintért ruhát, tornafelszerelést és törülközőt vásárolt, hogy ez se okozzon külön kiadást. Az Arany János úti óvoda és a Bethlen úti iskola azon a környéken van, ahol a cigánycsaládok zöme él. Ebben az iskolában van a legtöbb gond a kimaradásokkal, a hiányzásokkal. Ezért szervezték meg már évekkel ezelőtt az iskola-előkészítőket, elsősorban cigánygyerekek számára. Az előkészítő első félévében óvónők foglalkoztak velük hetente három alkalommal két-két órát, januártól pedig a tanítók ismerkedtek leendő tanítványaikkal. Az előkészítő sikeréről eltérőek a vélemények; volt aki panaszkodott, hogy a megtanított anyagot már nem tudta - visszakérdezni, mert „a tegnapelőtti nyolcból már csak kettő jött el, és az sem emlékezett semmire”; mások a legkisebb eredménynek is örülnek. A gyerekek körülöttünk játszanak. — Nagyon ragaszkodóak. Ha érzik, hogy szeretik őket, sokszorosan viszonozzák. De csak szépen lehet velük beszélni! Egyetlen hangos szótól azonnal a tüskéiket fordítják a világ felé. Barna hajú, copfos kislánnyal beszélgetek. Tiszta fehér kötény van rajta. — Julika, szeretsz óvodába járni? — Igen, a testvérem is idejár, a Zolika. — Van másik testvéred is? — Igen. (Később megtudtam, hogy nyolcán vannak.) Az óvoda és az otthon számukra két külön világ. Elfogadják mindkettőt. Érzik, hogy az óvodában jót tanulnak, ugyanakkor hihetetlenül erős szálakkal kötődnek a megszokotthoz, az otthonhoz. Kicsinyek még a döntéshez, melyik az igazi... Törökszenüniklóson nyolcszáz cigány i§1. Csupán 59 százalékuk van munkaképes korban, és közülük is csak 71 százaléknak van állandó munkaviszonya. Foglalkoztatottságukat eddig évente 3 százalékkal növelték a munkahelyek, a következő öt évben ezt 4—5 százalékra kívánják emelni. A 472 munkaképes felnőtt közül csupán 33 a törzsgárdatag. A cigányok helyzetének javítására Törökszentmik- lóson is már évekkel ezelőtt intézkedési terv született. Ebben az évben nyílt lehetőség arra — a jelentős hálózatbővítés következtében — hogy negyven cigánygyereket vehettek fel az óvodába. A lehetőség megvolt, de kihasználása nagy energiát követelt! Furák Antalné, az Arany János úti óvoda vezetője kezdeményezte a szervezést. — Miért vállalták? — Tavaly hét kis cigány- gyerek járt hozzánk, csodálatos érzés volt látni, hogyan tanulnak meg mindent napról napra. Ök most már iskolások, és a hétből hat Nem is olyan könnyű vállfára tenni a kabátot megállja a helyét. Ügy érezzük, ez a mi munkánk sikere is. Azt akarjuk, hogy másféle felnőttek legyenek, mint a szüleik. Először 94 családot kerestünk fel, hogy a beiratkozási lapokat átadjuk és meggyőzzük a szülőket az óvoda hasznosságáról. Nehezen igazodtunk el. A családok hol itt laknak, hol máshol. Az is előfordult, hogy elküldték előlünk a gyerekeket a nagymamához, mert felírásnak vették a látogatásunkat. Ez a „házalás” csak annyi eredménnyel járt, hogy a kilencvennégyből hatan hozták el beíratni a gyereket. Eltelt egy nap, kettő ... — hiába. Akkor újra elindultunk, de most már nem adtuk ki a kezünkből a lapokat. Sukiéknál négyszer, Ramoséknál ötször voltunk. Nem mondtunk le a kicsikről, pedig tudtuk, hogy Ramos Ernő már elmúlt hatéves, de nem volt iskolaérett, tehát a „mi gyerekünk”. A családlátogatásoknak köszönhetjük, hogy most már nincs olyan cigánygyerekünk, akinek családi körülményeit ne ismernénk. És ez nagyban segíti a munkánkat. A cigánygyerekeknek három hónapra volt szükségük ahhoz, hogy beilleszkedjenek az óvoda közösségébe, megszokják a rendet, a követelményeket. Játék közben gyakran megszeppentek, nem értették, hogy miről mesél az óvónéni, nem ismerték a pillangót, nem játszottak még fogócskát, bújócskát se, és idegen volt nekik minden, ami télen örömet okozhat: a korcsolyázás, a hógolyózás. Már tudnak örülni, önfeledten játszani. Fekete Judit Ifjúsági klub vagy oktatószoba — Jól dolgozik az ifjúsági klubunk — mondta a vállalat igazgatója. A mondatból a „dolgozik” szó rögtön megütötte a fülemet. Először ugyan csak arra gondoltam, hogy pontatlan kifejezést használt a klub működését dicsérő vezető, aztán meggyőződhettem arról. hogy téves értékítéletről van szó. Még pontosabban: az ifjúsági klubbal szembeni helytelen igényekről. Ha egyedi eset volna nem érdemelne nyilvánosságot. De az üzemi, vállalati klubok lassanként oktatószobákká válnak, — tisztelet a kivételnek. Funkciójuk szerint akár iskolapadokkal berendezett tantermek is lehetnének, ahová időnként összehívják a fiatalokat. Baleset- és tűzvédelmi oktatás, szakszervezeti oktatás, sorolhatnánk, visszavisszatérő „programok” a nem rendeltetésszerűen használt ifjúsági klubokban. Ha az üzem, a vállalat mindennapi életével összefüggő kérdések adják a klubélet fő tartalmát, akkor az ifjúsági klubnak nevezett gyülekező- hely — mert nem más! — valóban dolgozik. A fiatalok viszont munka után szórakozni akarnak. Ha nem igényeik szerinti programmal várja őket az ifjúsági klub, messzi elkerülik. A klub az egyenlöek társasága. A gyakorlatban ez sem mindig így van. Érthetően megfagyott a levegő az egyik üzemünk ifjúsági klubjában, amikor a gyár vezetőivel való találkozóra pulpitusra helyezett elnökségi asztalt raktak be. A gyár vezetőinek, természetesen, — akik a rosz- szul sikerült találkozó végén nem győztek sajnálkozni a fiatalok passzivitása miatt. A meggyőző okos szó, a fiatalok akaratának elismerése — ez nem jelenti azt, hogy az esetleges „vadhajtásokat” nem kell nyesegetni — a klubközösségek egyik összetartó ereje. De ahol nem veszik figyelembe az életkori sajátosságokat, ahol egy fiatalember szavaival élve „besavanyítják” az ifjúsági klubot, hiába a szemrehányás, a korholás, a fiatalok máshol keresik meg szórakozásukat. — ti — „.. .Játék közben gyakran megszeppentek. Nem ismerték a fogócskát, a bújócskát.. Fotó: Nagy Zsolt A munkapad mellől M inden fiatal eljut életének abba a szakaszába, amikor hivatást kell választania, és dönteni nem könnyű dolog. Vannak fiatalok, akik csak kezdeti tétovázás, és egy kis kerülő után találják meg igazi életpályájuk kát. így volt ezzel Horváth György, a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskola elsőéves hallgatója is. Kisgyermekkora óta katonák között élt — apja hivatásos katona —, s ahogy nőtt, úgy fordult egyre nagyobb érdeklődéssel a pálya felé. Amikor nyolcadik osztályos Tett, összeült a „családi tanács” és meghányták-vetet- ték: mi legyen a fiúból? Hosszas töprengés után úgy döntöttek, tanuljon előbb szakmát, s ha aztán lesz elég ereje, kitartása, akkor tanulhat mást is. így került Horváth György szakmunkásképző intézetbe, ahol villanyszerelő szakmát tanult. S amikor végzett, a vasúthoz ment dolgozni, Diesel-elektromos villanyszerelőként végezte munkáját. Közben megérkezett a katonai behívó. — Két évvel ezelőtt hívtak be katonának — mondta. — Nem ért váratlanul, már készültem rá. Miután bevonultam, hamarosan olyan lehetőség nyílt számomra, amelyet hiba lett volna elszalaszta- nom. Jelentkezhettek katonai főiskolára azok a munkásfiatalok, akik nem végeztek középiskolát, szakmunkásbizonyítványuk volt. Az elsők között jelentkeztem az előkészítő tanfolyamra. Elhatározásommal a szüleim is egyetértettek. Amikor bevonult a katonai főiskolára, nehéz hetek és hónapok következtek. Mindany- nyian „fejest ugrottak” a tanulásba, igyekeztek, hajtottak. — Ha helyt akarunk állni, most is sokat kell tanulni. Itt vannak a félévi vizsgák, s nem mindegy, milyen lesz az első félév eredménye. Nincsenek túlzott igényeim, egy jó „közepes” eredményért is keményen kell dolgozni. Úgy érzem, számomra ez a reális célkitűzés. Horváth György nemcsak szerény és fegyelmezett katona, hanem aktív mozgalmi munkás is. Már munkahelyén tagja volt a KlSZ-alap- szervezet vezetőségének, és 19 évesen kérte felvételét a pártba. Amikor a főiskolára került, azonnal bekapcsolódott a mozgalmi munkába. KISZ-alapszervezetük alakuló taggyűlésén a tagság őt választotta titkárnak. A kemény tanulás mellett az alapszervezet gondja is a „nyakába szakadt”. — Nem sajnálta felcserélni a kék overállt a hivatásos katonák egyenruhájával? — Van egy kis lelkiisme- ret-furdalásom, mert visszavártak a munkahelyemre. Számítottak rám. Szerettem ott élni és dolgozni. Szerettem a munkáséletet, mégis azt mondom, nem sajnálom, mert a hadseregben is szakemberként dolgozhatom. Csak nem villanyszerelőként, hanem a repülőgépek és helikopterek hajtóműveinek szakembereként, hőerőgépészként. — tóth — 5 Gondolatok az utazásról Pénzért a nagyvilágot Az utazási irodák természetraj zköny vében (ha lenne ilyen) az emberi fajnak két típusa léteznék: aki utazik és aki nem. Mint a statisztikák évről évre nagyobb számai is mutatják, az előbbiek többen lesznek, az utóbbiak kevesebben. Megyénkben az utazási irodák segítségével mintegy harmincezren mozdultak ki megszokott környezetükből, hogy látnivaló után vessék magukat itthon vagy a határon túl. Utazni öröm, utazni élmény, és utazni — divat is. S mint e külsőségben általában, van, aki „divatosabb”, van, aki kevésbé. Ezúttal nem kívánok kitérni az olyanfajta, joggal sznobizmustól fűtött divatutazó esetekre, amelyek főszereplői a lourdes-i csodaforrás földöntúli erejéről áradoznak, s közben hónapszám elmennek Cserkeszöllő vagy épp Berekfürdő misztikus hókuszpókusz nélküli gyógyvize mellett. Vannak, lesznek is sikkutazók, s útleveles árubeszerzők, ismeretéhségtől hajtott barátság-diplomaták országunk—megyénk ezrével kirajzó turistái között. Végül is mindegy, milyen szándékkal, de utazunk. Utaztunk az elmúlt évben is. az ELSŐ FIZETÉS Húszegynéhány ezer forintért is utaztak — ne kutassuk, ki, az ilyesmit (bár nem bűn) nem verik nagydobra, s az utaztató sem adja ki tapintatból, üzleti érzékből — titkos, mint a takarékbetét. G. Erzsébet női szabó szakmunkás Szolnokon viszont szívből örülve újságolta a külföldre robogó gyorsvonaton, hogy első szakmunkásfizetését költötte (elég sem lett!) élete első külföldi útjára. Volt olyan boldog, mint a huszonezres! Szükségtelen mégis szembeállítani a két utazót, hisz enélkül is nyilvánvaló, hogy az utazás pénzkérdés, és az egyes utas a pénztárcája szerint vállalkozik kisebb vagy nagyobb kiruccanásra. Ez egyben azt is jelenti, hogy a „különböző árfekvésű” utak önmagukban válogatók, kö- zénségszelektálók. G. Erzsi soha nem megy egyiptomi körútra az ezerszáz forintos havi fizetéséből. A kínálat szerint a megyében is az „árskála” az IBUSZ-tól ereszkedik az Express-ig. Az, hogy az ország legrégibb utazási irodája a legdrágább, ténykérdés, minden rosszindulatú, rosszízű mellékzönge nélkül. Azzal együtt természetesen, hogy ennek arányában a szolgáltatásai is a legmagasabb szintűek. A napokban sorra csörögnek a telefonok a Cooptou- rist irodájában, s tucatjával futnak be a jelentkezések a vonatos törökországi turista- útra. „Törökbe”, „görögbe” irányul most az érdeklődés, s ezt mutatják az IBUSZ ide szervezett sikeres útjai is. Mindemellett persze a többi útvonalra is bővült az útajánlatok skálája, s az IBUSZ ajánlatok skálája, s az IBUSZ, Cooptourist, Volán- turist, Express nyújtotta lehetőségek többszáz értékesnél értékesebb programra csábítják a vendéget. Vonattal, busszal. Főleg ez utóbbival. Azzal, amelyre egyre inkább igényünk van, s amely — úgy tűnik, — örök feszültség forrása. A Volán 7. sz. Vállalat napi 170 kilométerre szerződve egy-egy autóbuszt bocsájtott az irodák rendelkezésére. (Éz örvendetes fejlődés, mert tavalyelőtt például az Express- nek még nem volt busza.) Ez persze még nem oldotta meg a problémát, hiszen nem mindig utaztunk, s ha felkerekedtünk viszont, akkor egyszerre többen. Magyarán, volt, amikor pihent a busz — pénzért —, s volt, amikor pótbuszt, buszokat kellett az irodáknak kérniük. A szerződöttért, ha állt, kötbért fizettek, az alkalmi járatokkal viszont „üzletet” csináltak a Volánnak. Bár az előbb említett Cooptourist egyre kevésbé ragaszkodik a szövetkezeti csoportokhoz, s „utcán át” is árulja útjait, továbbra is szervezi a speciális szakmai utakat, mint például az ausztriai szőlész-borász ' út, a bulgáriai kertész szakmai program vagy a vízügyiek csehszlovákiai kirándulása. A legnagyobb teher azonban az iskolai tavaszi szünetek idején nehezedik az irodákra. Mindegyikre, mert az iskolák mindenkit megkeresnek, hogy utazhassanak. Sajnos, nem ritka, hogy már az év első hónapjában be kell jelentkezniük az iskoláknak, ha utazni akarnak. Pedig mikor utazzon az osztály szervezetten, ha nem az évközi szünetben? Ilyenkor pedig nincs busz, nincs szállás ... De annak sem igen van, aki idelátogatna, mert kevés megyénkben az olcsó, kollégiumi alkalmi szállás. És ezt a mi zsebünk is megérzi. — Ez pedig már az Express iroda árképzési rendszerével kapcsolatos. Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda külföldi útjai annyiba kerülnek, ameny- nyiért itthon a külföldi vendégeket ellátjuk. Ha tehát drága a német vendég szállása Szolnokon, drágán utazik Erfurtba a megyei csoport. Az iroda néhány útja olcsóbb lett, s azért, mert az Express-központ saját szállóival, buszparkjával mérsékelni tudta az itthoni árakat. Ha országosan is több olcsóbb szálláshely — több kollégium — lenne az ifjúsági turizmus szolgálatába állítva, a kiutazó fiataljaink járnának jobban. Szolnok megyében is! (Egyébként Szolnokon 50 forintért száll meg a fiatal, Debrecenben csak 40-ért.) Utazzon Express-szel! Utazzon — ezzel is a világ majd minden tájára, s az Express Magazinban a tavalyinál is több út hívja az ifjú utazókat. A Szovjetunióval például négy teljes oldal ajánlat foglalkozik. CSŐK LASSAN Utazzon — hirdetjük, s tény, hogy ez az iroda foglalkozik a legtöbb utassal. Munkája nem csupán üzlet, kereskedelem — politikai nevelőmunka is. Éppen ezért nem mindegy, milyen élményeket szerez az Express- utas akár az úton, akár az irodával kapcsolatosan. Az a szomszéd megyei alföldi város gimnáziuma, amelyiknek rosszul szervezett csoportját csak a kinti idegenvezető áldozatvállalása miatt nem küldték vissza az NDK-ból, nem valószínű, hogy vevő lesz új útra, de lehet, hogy az a megyénk egyik városának csoportja sem, amelyik egy nappal korábban indult a repülőtérre ... Malőr. Nem szándékos rosszindulat, bűnös felelőtlenség. Az iroda dolgozói hosszú ideig váltották egymást (1975 végétől 1976 végéig tizenöten fordultak meg), s az újnak egyszerűen bele kellett jönnie a munkájába. Most ez a cserélődés — úgy tűnik — megszűnt, s az utóbbi időben panasz sem érkezett a kirendeltség munkájára. Reméljük, továbbra sem. Utazzon IBUSZ-szal, Co- optourist-tal, Volánturiszt- tal, Express-szel, utazzon külföldre, belföldre — utazzon, mindegy, mivel. Csak lásson! Igriczi Zsigmond
