Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

1977. január 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Szemtől szembe a Szolnoki MÁV új ügyvezető elnökével Tavaly év végén megüre­sedett a Szolnoki MÁV SE ügyvezető elnöki posztja. Az egyesület vezetősége több je­lölt közül szavazott bizalmat Pákái Györgynek, aki 1977. január elsején lépett hiva­talába. A szolnoki születésű fia­talember gépészként dolgo­zott a Járműjavító Üzemben. A sportszeretet apjától örö­költe, aki maga is labdarúgó volt. Pákái György úszóként kezdte, egy évig focizott, de nagy szerelme mindvégig a vívás maradt. A párbajtőr hozta meg számára 1966-ban a válogatott kerettagságot. Még ugyanabban az évben részt vett a bécsi ifjúsági vi­lágbajnokságon, ahol a kilen­cedik helyet szerezte meg. — Kétbalkezes vívónak tartottak — mondja moso­lyogva. — Tehetség? Talán az is van. De legfőképpen szorgalom, kitartás. S a hűség: több mint két évtizede vív kék-fehér szí­nekben. Ismeri az egyesület múltját, jelenét. Az 1976-os esztendő nem a legszerencsé­sebben alakult a MÁV szá­mára. — Nem egy szakosztály okoz kemény fejtörést. Ne­héz feladatok állnak előttünk és a munkához elsősorban egészséges légkört kell te­remtenünk. A széteső szak­osztályok összekovácsolása, a szakmai munka színvonalá­nak emelése az utánpótlás nevelése, a jó kapcsolatte­remtés más egyesületekkel, az elért eredmények meg­tartása. mind megoldásra vár. — A vasutas szurkolók ag­gódva figyelték a labdarúgók bukdácsolását... — Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a csapat benn­maradjon az NB II-ben. So­kat remélünk a téli edzőtá­borozástól, ami máris érez­teti jó hatását a játékosokra. Ha az első három mérkőzés­ből öt pontot sikerül „meg­fognunk” tavaszai, úgy ér­zem sikerül megkapaszkodni az osztályban. — A vívás szívügye. — Nemcsak az enyém. A vívó szakosztály a legna­gyobb múltra tekint vissza. Jó lenne visszaállítani egy­kori nimbuszát. Rátermett vezetőket kell találnunk. A munkában számítunk olim­piai bajnokunk, B. Nagy Pál segítségére is. De ugyanígy más neves sportolókat is igyekszünk megnyerni az egyesületnek, így Miriszlai Gyulát, az ökölvívók mellé. — Hogyan állnak az után­pótlás nevelésével? — Elsősorban a 605. számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetre, az újvárosi általános iskolára és a Szolnok Városi Sportiskolára támaszkodunk. Valamennyi intézménnyel gyümölcsöző a kapcsolatunk. Támogatjuk az iskolák diák­sportját és nagy gondot for­dítunk a tömegsportra is. A jövőben jobban kivesszük ré­szünket a városi rendezvé­nyekből. Nagy segítségünkre van a Járműjavító Üzem ve­zetősége, szakszervezeti és KISZ-bizottsága. A sportked­velők előtt továbbra is nyit­va áll az egyesület sportcsar­noka és többi pályája. — Munkája előbb-utóbb rákényszeríti, hogy letegye a fegyvert. — Nem szívesen gondolok rá. Sajnálom abbahagyni a vívást. De dolgozni a közös­ségért teljes embert kívánó feladat. Még csak ismerke­dem új szerepkörömmel, amely bizony nem ígérkezik könnyűnek. Megtiszteltetés­nek érzem, hogy harminc­évesen rám bízták a megye legnagyobb sportegyesületé­nek irányítását. Azt vallom, amire a sport tanított a pás­ton: szemtől szembe kell nézni mindennel! C. L. Nemzetközi Rövid ideig az Olasz Labda­rúgó Szövetség vendége volt Baróti Lajos magyar labda­rúgó szövetségi kapitány. Az olasz edzők továbbképző tan­folyamán Covercianóban tar­tott beszámolót a magyar szakember a „Labdarúgó ké­pességek fejlesztése” címmel. A szövetségi kapitány olaszországi villámlátogatása előtt Kovács István a román válogatott szakvezetője és Vujadin Boskov, a Feyenoord jugoszláv edzője járt még az azzuri edzők korszerűen fel­szerelt táborában. Baróti Lajos elmondotta, hogy olaszországi vendégsze­replése során ebben a tábor­ban kapott szállást a szovjet labdarúgó válogatott is, egyik edzésüket sem tudta azonban megtekinteni, rövid tartózko­dása miatt. * * * Nagyszabású fedettpályás atlétikai versenyt rendeztek az egyesült államokbeli Phila­delphiában, s több érdekes via­dalt láthatott a közönség. A férfi 60 yardos gátfutásban az olimpiai bajnok 33 eszten­dős Willi Davenport biztosan győzött, míg a 60 yardos via­dalon az amerikai Riddick diadalmaskodott, de mind­össze 4 százalékkal előzte meg a második helyre befutó honfitársát. A hosszútávfu­tók összecsapása közül ki­emelkedett a két mérföld, amelyet Frank Shorter nyert, de csak célfotó döntött javá­ra. Több európai versenyző sporthírek is rajthoz állt, közülük azon­ban csak az ír Coghlannak sikerült első helyet szereznie, a többiek csak helyezettek lettek. Az ugrószámok —-ül kiemelkedett a magasugrók versenye, amelyet a világ- csúcstartó és olimpiai ezüst­érmes Stones nyert. * * * A luzsinyiki sportpalotá­ban megkezdődött a nemzet­közi terem labdarúgó torna. A magyar NB Il-es váloga­tott az első napon a bolgár Akademik Szófiával mérkő­zött és 0:2-es félidő után 2:2 arányú döntetlent ért el. Gól­lövőkről és a találkozó to­vábbi részleteiről nem érke­zett jelentés. * * * Ma rendezik a forma 1-es versenyautók újabb Grand Prix versenyét, a brazil nagydíjat. Huszonkét „csoda­autó” áll majd rajthoz, s a versenyzők már edzettek a 7960 méter hosszú pályán. A legjobb edzésidőt a „hazai pályán” versenyző brazil Pa­ce érte el. Ezek szerint Pace kapja az 1-es sorszámot, az amerikai Andretti Lotus ko­csijával indul a 2. helyről, a világbajnoki címet védő Ja­mes Hunt (brit) Mclaren ko­csijával pedig a 3. helyről startol. A neves versenyzők közül a svájci Regazzoni 5., az argentin Reuteman pedig 6. a sorban, míg az osztrák Nicky Lauda Ferrarijával 8. helyről indul. Birkózás Úttörők a szőnyegen A megyei birkózó szak- szövetség ma rendezi meg a MÁV SE Véső utcai csar­nokában a hagyományos Ti­sza Kupa országos úttörő tiszteletdíjas „B” kategóriás szabadfogású versenyét. A versenyen tizennyolc egyesü­let százharminckilenc birkó­zója csap össze. A legnépe­sebb gárdával — tizenkilenc úttörővel — a kupavédő FTC képviselteti magát. A Bp. Honvéd tizenöt, az ÉVIG ti­zenkettő, a BVSC pedig ti­zenegy versenyzőt nevezett. A megyéből a Lehel SC ti­zenhárom. Karcag hét, a Já­szapáti TSZ SE és a Török­szentmiklósi Vasas három­három birkózója rajtol. Események Birkózás, „Tisza Kupa” or­szágos úttörő „B” kategóriás szabadfogású tiszteletdíjas verseny: Szolnok, Véső utcai MÁV csarnok, mérlegelés 8.30—9.30 között, a verseny kezdete 10.30. Tömegsport, „Jászkun—Vo­lán” országos teremlabdarú­gó villámtorna: Szolnok, ti- szaligeti sportcsarnok, 8. Egyesületi közgyűlések: Ti- szabői SE, művelődési ház, 9.30, Tiszaföldvár — Homok SE, székház, 10. Idegenben szerepelnek: a Honvéd Kilián FSE, a Vízügy SE, a Lehel SC asztaliteni­szezői az országos vidéki fel­nőtt egyéni bajnokságon Debrecenben, a Szolnoki MÁV és a Szolnok városi Sportiskola atlétái a KSI if­júsági és a BKV Előre serdü­lő fedettpályás versenyén Budapesten, az olimpiai csar­nokban. Atlétikában nincs holtidény Tavaly októberiben fejező­dött be a szabadtéri atlétikai idény és novemberben már megkezdték a fedettpályás küzdelemsorozatukat a kö­zépiskolás tanulók — az egyesületekben nem szerep­lők — az olimpiai csarnok­ban- A diákatléták után az igazolt versenyzők vették át a váltóbotot, s mutatkoztak be az elmúlt hét végén a BEAC felnőtt, illetve az MTK-VM ifjúsági versenyén. Holtidény tehát a korábban csak „nyárinak” mondott at­létikában sincs pihenő, a téli hónapokban is bemutatják tudásukat a versenyzők. Fon­tos, érdekes és hasznos a fedettpályás atlétika, de a szakemberek és a verseny­zők tisztában vannak azzal, hogy végsősoron mégis csak egy eszköz a szabadtéri idényre való felkészüléshez. Felnőtt viadalt január 30- án a Vasas, február 2—3-án pedig az Űjpesti Dózsa és a Bp. Honvéd együtt látja el a házigazda szerepét, s rendezi a már hagyományos nemzet­közi versenyt. Ez utóbbi fe­dett pályás erőpróbára kö­rülbelül 120 külföldi atléta érkezését várják. A magyar atléták több külföldi verse­nyen is rajthoz állnak. így a San Sebastian-ban megrendezésre kerülő — március 12—.13-i fedett EB-n. Jégkorong Tokióba utazik a válogatott Húsz játékossal utazik Tokióba a március 10—21. közti vb. „B” csoportjának küzdelmeire tavaly jogot szerzett válogatott. A nem­zetközi jégkorong szövetség fedezi az utazás és az ott-tar- tózkodás költségeit. A le­génység, február 3—18. kö­zött Csehszlovákiába utazik 8. előkészületi találkozóra. Ki volt Sporttörténeti oknyomozás n 7 egy 1896-os rODUSÍ olimpiai bronzérmes után Ozv. Balogh Lajosné a családi ereklyékkel Fehér lepellel gyászol a természet. A hófedte szolno­ki köztemetőben Kellner Gyula sírhantják keressük. Csak nehezen bukkanunk rá a méltatlanul szerény sírra, melyben a magyar sportélet egy jeles személyisége alusz- sza örök álmát. Az újkori első olimpia maratoni számának bronzér­mese nyugszik a zöld mohá­val borított sírkő alatt. A fel­iratot alig tudjuk kibetűzni. „Kellner Gyula, élt 69 évet. Megh. 1940. VII. 28. Az első 1896 évi modern olympia Marathon futás magyar győz­tese”. Kellner Gyula unokája, özv. Balogh Lajosné, Koczka Ottilia a szolnoki József At­tila úti lakásban féltve őr­zött családi ereklyéket tesz az asztalra. A repedezett, sár­gult papírokból lassan las­san kiterebélyesedik a Kell­ner família családfája. Kell­ner János Ernő fővárosi nyomdatulajdonos volt — fia Gyula nyomdászként sze­repel a házasságkötését szen­tesítő okmányon. A BTC ma­ratoni futójának fanatizmu­sáról elismeréssel nyilatko­zott az újkori olimpiák első magyar bajnoka, Hajós Alf­réd is. „így lettem olimpiai bajnok” című könyvében ál­lít emléket az athéni olim­piai játékok legérdekesebb versenyszámának. „Április 10-én került sor­ra az olimpiai játékok legiz­galmasabb versenye, a hős marathoni futó emlékére rendezett marathoni futás. Hogy mennyire fanatizálta a görögöket a marathoni fu­tás sorsa, jellemzi, hogy híre járt miszerint a dúsgazdag Averoff — aki a stadion fel­építését nagylelkű ajándéká­val biztosította — kijelentet­te, hogy ha a győztes görög lesz, neki adja leánya kezét, tekintélyes vagyonával. Csak az volt a kikötése, hogy a bajnok katolikus vallású s természetesen nőtlen legyen. Egy másik görög egy hordó patrasi aszubort, egy szabó élethossziglan ingyen ruhát helyezett kilátásba. Athén városa egy évig ingyen élel­mezést, egy borbély pedig in­gyen borotválást és hajvá­gást ígért a győztesnek egy esztendőre. A magyar Kellner Gyula április 3-án futotta meg elő­ször a marathoni távot, ke­reken három óra alatt. Fu­tását Iszer, Manno, Wein Dezső és az Akropolis című lap egyik munkatársa kerék­páron kísérte és ellenőrizte. Általános vélemény szerint Kellnert komoly esélyesnek tartották. Ilyen előzmények után ért­hető volt, hogy a marathoni futás iránt óriási volt az érdeklődés, amely a verseny napján érte el tetőpontját. A stadionban elhelyezkedett 60 000 emberen kívül, mint­egy 40 000, összesen tehát 100 000 ember nézte a ver­senyt és várta izgatottan a marathoni győztes beérkezé­sét. A hatos kilométerkőnél ágyú állt, hogy az első négy versenyző beérkezését lövés­sel jelezze. Végre felhang­zott az ágyúlövés. A türel­metlenség és az izgalom hi­hetetlen magas fokra hágott. A tömeg tapsolt, zúgott, nyugtalankodott, nem győzte kivárni a tíz percet, amíg a futók a stadionba érkeznek. Legalább látni lehetne őket. Vajon görög vezet-e, vagy tá­lán a félelmetes ausztráliai? Hirtelen csend lesz, minden­ki viszafojtott lélegzettel néz a marathoni útra. Azután nagy zaj, boldog ujjongás hallatszik. Végre itt az első! Luis görög versenyző fut rá a salakpályára, mögötte is görög futók következnek. A második Vassillakos, a har­madik Belokas, a negyedik Kellner Gyula. Belokas harmadik helyét azonban megóvták társai, mert az út egy részét kocsin tette meg, s csak a cél előtt hat kilométerrel állt újra versenybe. Az óvásnak a versenybíróság helyt adott és így a magyar Kellner Gyula került a harmadik helyre. A győztes ideje 2 óra 55 perc, a másodiké 2 óra 58 perc. Kellneré pedig 3 óra 2 perc volt. A negyedik, ötödik és ha­todik helyre is görög ver­senyző érkezett be, a hetedik pedig francia futó volt. Kell­ner helyezése annál értéke­sebb volt, mert a külföldi versenyzők közül egyedül ő került be a terepet alaposan ismerő görög futók közé.” — Szegény Papus szíve ta­lán ebbe a futásba rokkant bele... Sokat betegeskedett és idős korára költözött vég­leg Szolnokra. Itt laktak szemben a Markotányos ut­cában. Apám Koczka Pál, a Tóth Ferenc utcai patika ve­zetője volt. Anyám Kellner Erna Dél-Magyarország te­niszbajnoknője lett. Még az ötvenes években is ütötte a labdát a MÁV-pályán. — Szegény nagypapa sokat méltatlankodott a görögök sportszerűtlensége miatt, pe­dig a bronzérem mellé György hercegtől egy arany­órát is kapott ajándékba. Mégis nagy szegénységben halt meg; egy éjjel megállt a szíve. Édesanyám még Ha­jós Alfrédnak is írt levelet segélyért. A családból még egy híres sportember sarjadt. Kellner Gyula fia, Késmárky Kornél, a húszas, harmincas évek magasugró fenoménja volt. Életét ő is méltatlanul fejezte be. — Szegény Doda, ő mindig csak ment, ment, soha nem tudott nyugton maradni. Bo­hém volt, a nők kedvence. Edzősködött itthon, aztán Angliában. Onnan kaptuk tőle az utolsó levelet is — mondja özvegy Baloghné. A címzett Palkó, a fiam, aki orvosegyetemista és én. „Ked­ves Palkó és Onczykám! E soraimat a fehér kórházi ágyon írom. Szept. 14-én a gyárban tea-idő alatt a tea visszacsúszott a gégébe és ez köhögésre késztetett. A gyá­ri nörsz azonnal a kórházba vitetett a kórházi mentő autóval — a többit már az orvosok közlése alapján írom. A köhögés következtében egy erecske megpattant az agy­ban és az paralizálta a bal kezemet ill. karomat és bal lábamat lebénította. Ponto­san azok a szimptomák amik a Papusnál voltak. Gyógyítá­som igen jó kezekbe került. Ugyanis a paralizises bete­geknek speciális kórháza itt van Angliában (Aylesbury- ban) s így az egész orvosi kar is erre a betegségre van specializálva. A kórház fhi- siotherápiai berendezése első a világon, így kezelés szem­pontjából teljesen kielégítő. Ami pedig az anyagiakat il­leti ott is rendben van min­den. A gyár 2 hónapig a tel­jes fizetést adja, utána a be- tegsegélyző fizet. Ha netalán haza kívánnék menni úgy a gyár hajlandó a végkielégí­tés összegét kifizetni. Persze ezen gondolkozunk még. Tu­dod Palkó, Magyarország te­le van gyógyfürdőkkel (Bükk­szék, Hévíz, Gyopáros, stb.) és ha pénz is van, akkor ta­lán gyorsabban menne a gyógyulás. Ez igen nagy meggondolást igényel és nem akarom elhamarkodni. És gondolatomban van a Bíró utcai ház vagy a verőcei ház visszavétele, ami igen köny- nyen keresztülvihető lenne. Idő van a gondolkozásra. Onczykám, hogy vagy? Kí­vánom, hogy mielőbb felgyó­gyulj. Borzalmas, most Te is, Gyula is és én is benne vagyunk a bajban. írjatok. Sok sok szeretettel csókol­lak, Doda. Aylesbury, 1964. okt. 20.” — Azt mondta, a tea... Pedig úgy hallottuk, hogy edzés közben rosszul esett. Dehát ő már ilyen volt. Ez volt az utolsó levele. Aztán egy ér­tesítést küldött a kórház: egy gyászjelentést, hogy hatvanöt tavaszán meghalt. A sírt, Kellner Gyula sír­ját a szolnoki köztemetőben a hozzátartozók próbálják visszaperelni az enyészettől. Pedig az athéni maratoni fu­tás bronzérmesének emléke nemcsak nekik kell, hogy kedves legyen. Palágyi Béla Gyula (középen) kéi fiával. Etáiról Magyar olimpikonok az athéni stadionban. A ifj. Kellner Gyula, jobbról Késmárky Kornél kép balszélén Kellner Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents