Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-21 / 17. szám

1977. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 — Ez női cipő? — Férfi. — Biztos? — Biztos. — Akkor jó... Maga ide­valósi? — Igen. — Akkor nem nagykörűi? — Nem. — Nem is tiszasülyi? — Nem. — Kőtelki? — Igen. Lassan fél éve. — Itt dolgozik? — Itt. — Az áfésznál? — Nem. — Hát hol? — Az iskolában. — Jaj, aranyos, csak nem maga az új tanárnő? — De igen, nénike. Egy házasság története „Az NDK-ban üdültem a haverokkal. Amikor hazajöt­tem, jelentkeztem képesítés­nélküli nevelőnek. Kuncsor­bát ajánlották. Törökszent- miklósról gyalog mentem, de odaértem a megbeszélésre. Akkor már ott várakozott született Bartha Erzsébet is. Mindkettőnknek sikerült az állás. Akkor elindultunk al­bérletet keresni. Ajánlottak egy házat, de ott már meg­előzött mostani nejem; ak­kor még nem gondoltam, hogy ő lesz Agócs Miklósné. Nem volt ebédünk Kun­csorbán, így jöttünk össze, társultunk kajára, főztünk, akkoriban húsz forint ,volt Családi a krumpli, számolgattuk a kis pénzünket. Elvégeztük a munkát, s az összes szabad időnket együtt töltöttük, készültünk a felvételire, s nem hiába: engemet Egerbe, a nejemet Nyíregyházára vet­ték fel, levelező tagozatra. Ö biológia-testnevelés, én pedig matek-fizika * szakos tanár leszek. Egy év után csak én maradhattam volna Kun­csorbán, így mindketten el­jöttünk. Kőtelekről gyalog mentünk Tiszabőre állás után, végül mégis Kőtelken kötöttünk ki. Augusztusban volt az esküvőnk, lakodalom, összejött egy kis pénz. Gyö­nyörű, háromszobás lakást kaptunk, takarítottunk, vásá­roltunk háztartási gépeket, bútort Kisújszállásról, sző­nyeget Szolnokról. Gyönyörűszép indulás ez! S ráadásul a választott tan­tárgyakat taníthatjuk. Egé­szen biztos, hogy megálla­podtunk Kőtelken. Az isko­laigazgató bemutatott ben­nünket a falu vezetőinek, be­szélgettünk, jól fogadtak. Egész nap az iskolában va­gyunk, szakkörök, esti isko­lák ... És persze tanulunk, méghozzá sokat, sehová nem tudunk menni, tévére se jut idő. Azért lassan belekós­tolunk a közéletbe is: én lö­vész szakkört vezetek, felvet­tem a kapcsolatot az MHSZ- szel, meghívnak a gyűlések­re is. Most folyik a tanács­tagi beszámolók előkészítése, ebben segítek a tanácstag­nak. Persze, Iámig nem vég­zünk a főiskolán, csak csipe­gethetjük a közéletet, de majd utána... !” Itthon lenni Agócs Miklósné született Bartha Erzsébet a faluról be­szél. Hogy az emberek fel­háborodtak, amiért éppen két ilyen „szinte gyerekember” kapta meg ezt a gyönyörű la­kást; hogy amikor a háztar­tási gépeket vásárolták, epés megjegyzések röpködtek, hf- relvén, hogy „még erre is telik.” Azóta megbékélt a falu, befogadta őket. Úton, útfélen beszélgetni kezdenek az ifjú tanár nénivel, tanár bácsival, például a boltban is. — Ez női cipő? — Férfi. — Biztos? — Biztos. — Akkor jó... Maga ide­valósi? — Igen. — Körmendi — Pályaválasztás előtt a nyolcadikosok A nyolcadikosok pályavá­lasztási elképzelései ezekben a hetekben érlelődnek dön­tésekké. Az általános isko­lákban a helyi szokásoknak megfelelően az osztályfőhö- kök szülői értekezleteken vagy egy-egy szülővel külön is beszélgetve vitatják meg a tanulmányaikat befejezők további sorsát. Az idén az ország általá­nos iskoláinak nappali tago­zatán több mint 113 ezer nyolcadikos fejezi be tanul­mányait. A gimnáziumok 23100, a szakközépiskolák 28 400, a szakmunkásképző intézetek pedig 52 000 tanuló jelentkezésére számítanak. Az Oktatási Minisztérium középiskolai főosztálya a Pá­lyaválasztás megkönnyítésé­re a továbbtanulási lehető­ségekről tájékoztató könyvet adott ki, amelyet eljuttattak valamennyi általános isko­lába. Az ízléses kivitelű, 70 ol­dalas könyv külön csoporto­sításban és megyénkénti bontásban közli azt. hogy szeptemberben milyen gim­náziumi és szakközépiskolai első osztályok indulnak. Tá­jékoztat a gimnáziumok sza­kosított osztályokról és arról, hogy a szakközépiskolai osz­tályok milyen végzettséget adnak és mire képesítenek. Ugyancsak megtudhatók a tájékoztatóból a továbbtanu­lás feltételei; az iskolák cím. jegyzékénél pedig feltüntetik a nyíló első osztályok terve­zett számát. Az idén is azok, a nyol­cadik osztályt eredményesen végző tanulók, jelentkezhet­nek középiskolai továbbta­nulásra, akik 17. életévüket szeptember 1-ig nem töltöt­ték be; illetve szakmunkás- képzőbe jelentkezés esetén a 18. életévüket ebben a nap­tári évben még nem töl­tik be. Továbbtanulásra az erre a célra rendszeresített nyom­tatvány kitöltésével lehet je­lentkezni. A tanulók a meg­felelő rovatban két iskolát tüntethetnek fel. függetlenül azok típusától. Azok, akik gimnáziumi szakosított tan­tervű osztályba kérik felvé­telüket, a kívánt szaktárgy megjelölésén felül második­ként általános tantervű osz­tályt is megjelölhetnek. A szakképesítést nyújtó iskolá­ba jelentkezettek az iskola címén kívül a választott sza­kot, illetve szakmát is tün­tessék fel. Azok a fiatalok, akik az általános iskolai tanulmá­nyaikat az előző tanévben fejezték be, jelentkezési lap­jukat volt iskolájukba ad­ják be. A lapokat az általános is­kolák igazgatóihoz a helyi­leg meghatározott időpontig kell benyújtani, s azokat az általános iskolák a középis­koláknak március 20-ig to­vábbítják. Új IBUSZ-iroda a Pelikán Szállóban Jubileumi év, gazdag program Időszerű Szolnok és a me­gye fokozott bekapcsolása az ország idegenforgalmi vér­keringésébe. Bár a megye nem büszkélkedhet jelentős műemlékekkel, természeti ér­tékei, művészeti múltja és gyógyfürdői mégis alkalmas­sá teszik, hogy egyre több vendéget fogadjon. „Szolnok az ország egyik legnagyobb közlekedési csomópontja, s adottságainál fogva a turiz­mus nagy 'tranzitállomása le­het” — hangzott el a figye­lemre méltó mondat az IBUSZ-szakem berek VIII. országos találkozóján, ame­lyet 1975 őszén tartottak Szol­nokon. Az akkori megálla­pításról időközben bebizo­nyosodott, hogy helytálló: egyre többen keresik fel Szolnok megyét, és mind na­gyobb forgalmat bonyolít le hazánk legrégibb és legna­gyobb utazási irodája, az IBUSZ. A vállalat öt megyei iro­dája (Szolnokon. Jászberény­ben* Mezőtúron, Karcagon és Tiszafüreden) — ahogyan azt Tóth László megyei igaz­gató elmondta — az el­múlt években „rohamléptek­kel” növelte forgalmát. Be­vételeik két éve csaknem el­érték a 80 milliót, tavaly pedig — a 85,7 milliós terv­vel szemben — már megha­ladták a 92 millió forintot. Egyre többen utaznak az irodák szervezésében kül­földre, továbbra is nagyon népszerűek a szovjet utak, a jugoszláv és a bolgár ten­gerparti üdülések. De ma már sokan vállalkoznak olyan utakra is, amelyek so­rán Törökországot, Indiát, Japánt, Egyiptomot, az USA-t, vagy Vietnamot is­merik meg. Népszerűek a több országot érintő utazá­sok és sok a jelentkező a hajóutakra is. Sajtitájékoztató „Mindent, ami jó bennem, a könyveknek köszönhetek”. Makszim Gorkij szép gon­dolata lesz az idei lipcsei nemzetközi könyvművészeti kiállítás (IBA) mottója, amelynek előkészületeiről tegnap délelőtt tartottak saj­tótájékoztatót a könyvklub­ban. A világ humanista könyv- művészeti alkotásainak élvo­nalában 250 magyar mű sze­repel. Azokat a könyveket mutatjuk be Lipcsében — május 5-én megnyíló kiállí­Tavaly megélénkült Szol­nok megye idegenforgalma, emelkedett a megyébe —' és elsősorban Szolnokra — be­utazók száma’, nőtt a külföl­diek érdeklődése: 140 szov­jet csoport töltött hosszabb- rövidebb időt a megyeszék­helyen. Több csoport tag­jainak szakmai programokat is szerveztek. Az idén újabb fejlődés várható: kétszáz csoport fogadását tervezik, és két különvonat is érkezik a Szovjetunióból. így össze­sen csaknem kilencezer em­ber ellátásáról, programjai­ról kell gondoskodni. Nyolc éve hagyomány már, hogy különvonat viszi a jel lentkezőket a Kijev—Moszk­va—Leningrad útvonalon. Szolnok testvérvárosába, Tal- linnba tíz csoport indítását tervezik. Újdonság az idei programok között az „üdülő- különvonat”, amelynek vég­állomása az Adriai-tenger montenegrói szakaszán lesz. A mostani nőnapon a szov­jetunióbeli Lembergbe jut el vonaton néhány csoport. A szolnoki programok között ismét több olyan jelentős esemény kap helyet, mint az alföldi néptáncfesztivál, az orvoskongresszus, a kato­nai főiskolák fesztiválja, az országos szimfonikus zene­kari fesztivál és a szövet­kezeti dalostalálkozó. Az idén ünnepli fennállá­sának 75. évfordulóját az IBUSZ. A jubileumi eszten­dő nagy részében már új, munkájukhoz méltó helyen fogadhatják a szolnoki iro­da dolgozói az ügyfeleket: néhány hét múlva — a szak­ipari munkáktól függően — átköltöznek a Pelikán Szál­lóba, a presszó mögötti he­lyiségekbe, ahol a jelenlegi­nél háromszor nagyobb alap­területen, kulturált körülmé­nyek között dolgozhatnak. (gj) az IBA 1977-ről táson — amelyek a szép ma­gyar könyv versenyben díjat vagy oklevelet nyertek, illet­ve a kiadók által javasolt művekből választott ki az IBA magyar nemzeti bizott­sága. A tudományos műve­ket és szakkönyveket 40, az ismeretterjesztő könyveket ugyancsak negyven, a szép- irodalmat 60, a gyermek­könyveket és tankönyveket 40, művészeti kiadványokat, fotóalbumokat és zeneműve­ket pedig 70 mű képviseli. S lelegsziuü borátok közt Mértékegység az örökkévalóság A horizont szélén olyan ot­rombán és minden előzmény nélkül emelkednek a hegyek, akár az asztal sarkára helye­zett malomkeréknyi cipó. A kristálytiszta levegőben a havas csúcsok szinte kar­nyújtásnyira látszatlak, és akár egy cinege nyomát is kiolvashatnánk a kétezer mé­ter magasságban. A rilai kolostorig vad tája­kon kanyarog a mélybevá­gott út. A nagysikerű bolgár filmet, a Kecskeszarvat alig­ha forgathatták volna mél­tóbb környezetben, mint itt. De a történelmet közelebb is tetten lehet érni, mint a bolgár pásztor tizenhetedik századi balladájában. A mélybe zúduló patakok ha­bos tajtékja a II. világhábo­rú alatt német katonák és bolgár partizánok vérétől pi- roslott. A Rilán átkelő sere­gek útjába elég volt egy szál fenyőt dönteni, hogy meg­torpanjon a hadi menet, az­tán az ellenállók fegyverei már kelepeltek is a sziklák mögött... A hazafiak közül sokan áldozták életüket, és szinte kilométerenként őrzi emléküket egy-egy memento. A kolostor a marcona he­gyek karéjában inkább erő­dítménynek hat, mintsem hí­veket ájtatosságra csalogató kegyhelynek. Aztán az ezer­éves történelmét hallgatva megérti az ember miért, ez a szigor; amíg a kolostor a bol­gár nemzeti öntudat őrzője volt, bizony gyakran fegyve-' rés támadásoknak is ellen­állt. Alapítójaként a X. szá­zad második felében élt, szentté avatott Ivan Rilszkit tisztelik. Az erődítmény jel­leget viszont az alattvalóitól rettegő hűbérúrtól, Sztefan Dragovoltól kapta, aki az ud­vari toronyba zárkózott el a parasztok haragja elől. Fe­lesleges volt, végül is meg­fojtották. de a bástya ma is áll a kolostor udvarán. A négyszögletes udvarban mintha megállt volna az idő. A fából épített míves erké­lyek zugaiban galambok ta­nyáznak és a kolostor udva­rán fekete csuhás szakállas szerzetesek sétálnak komóto­san, mintha az idő mérték- egysége számukra az örökké­valóság lenne. Felmérhetet­len kincsek sorakoznak az üvegtárlók alatt, — ajándé­kok aranyban; ezüstben, gyé­mántban a világ minden tá­járól a kolostor megsegítésé­re. A templom fafaragásait azzal a nyolc kiló arannyal festették, amelyet az orosz cár ajándékozott. A csoda azonban itt is az ember. A látogatók a legtöbb időt egy fél méteres hársfá­ból készült fakereszt előtt töltik. Rafail szerzetes e munkájával, alighanem belé­pőt váltott a halhatatlanság­ba. Két évig készítette a szer­számokat a nagy műhöz, majd 1790-től 1802-ig farag­ta a keresztet nap, mint nap, látástól-vakulásig. A 17 esz­tendő alatt 16 bibliai jelene­tet összesen 600 figurát, apos­tolokat, mártírokat, népi ala­kokat vésett a keresztre. Egy-egy szereplő nem na­gyobb, mint egy félbetört gyufaszál, ám a gombostű- fejnyi arcokon még az érzel­mek is tükröződnek. A legen­da szerint a kitartó szerze­tes a munkával töltött évek után megvakult, de még 30 évig élt a kolostorban világ­talanul, ám nagy megbecsü­lésben. Hazafelé jövet egy kedves hegyi halásztanyán kíván­tunk vacsorázni.-A tározó ta­vakban pisztrángot tenyész­tenek, így Pecsu, a minden­re figyelmes gépkocsivezető egv rilai „mini pékműhely­ben” faszénen sütött ropogós cipót vásárolt a várható nagy lakomához. Kényelmesen el­helyezkedtünk a vendéglő hatalmas kőkandallója mel­lett és kezünket dörzsölve vártuk a beharangozott piszt­rángot. Közben a favágók vitáját hallgattuk. — Ha megemelik a hang­jukat, akkor a Marékről, a Sztanke Dimitrov futball­csapatról beszélnek — közöl­te a kedves Nyina, a tol­mácsnő, akinek édesapja Bu- depesten volt nagykövet-he­lyettes, így végezhette ő ná­lunk az egyetemet. Aztán jött a pincér arcán a halászok egyetemes csaló­dott kifejezésével. — Sajnos egész délután halásztunk, de pisztráng csak mutatóba akadt a háló­ba. Az egyetlen példányt így a vendég fogyasztotta el a kísérők alig palástolt irigy pillantásainak kereszttüzé­ben. Hja, a halak mindenütt egyformák: a sercegő olaj helyett szívesebben úszkál­nak éltető közegükben, a vízben. (Folytatjuk) Palágyi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents