Szolnok Megyei Néplap, 1977. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-20 / 16. szám
1977. január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szakma kiváló tanulója vetélkedő A hét első felében ren» dezték meg Szolnokon a Ke» reskedelmi és Vendéglátó» ipari Szakmunkásképző isko* iában a „Szakma kiváló tanulója” megyei versenyt. Azok a megyei vállalatok neveztek be a versenyre, amelyek kapcsolatban állnak az iskolával, összesen negyvenhét tanulót küldtek a vetélkedőre. A háromnapos versenyen nyolc szakma képviselői ad» tak számot tudásukról. Az első napon írásbeli, a másodikon szóbeli, a harmadik napon pedig gyakorlati feladatokat kaptak a versenyzők. A legjobb teljesítményeket a kereskedők közül a híradástechnikai cikkek eladói, a vendéglátóipari tanulók közül a cukrászok és a szakácsok nyújtották. Az első helyezettek a területi ilJ letve az országos döntői) képviselik majd megyénket. Térkép a bányászoknak A Bakonyi Bauxitbánya Vállalat nyirádi üzemében a dolgozók leszállás előtt egy kifüggesztett térképen követhetik a föld alatt folyó munka irányát. A térképről naprakészen megállapítható, hogy a brigádok hol tartanak a vágatokkal. Ez módot ad a munkásoknak arra, hogy észrevételeikkel segítsék a termelés irányítását. A „Tiszavirág" brigád Alighanem a rossz beidegződésnek köszönhető, hogy amikor Kiskörén, a Középti- szavidéki Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökségének „Tiszavirág” szocialista brigádjáról hallottam, olajos ruhás, gumicsizmás emberek jutottak eszembe, jóllehet magam is tudom, nemcsak ők vesznek részt brigádmozgalomban. Mégis meglepődtem, amikor a bemutatkozásnál csupa fehérköpenyessel találkoztam, s persze nem a forgó, dübörgő gépeknél, hanem a csendes laboratóriumban. Pótvállalás teljesítve Egy brigád, amelyik mikroszkóppal, pipettákkal, planktonhálóval, kémcsövekkel dolgozik, s tagjai amint a brigádnaplóban lapuló egyik újságcikk címe jelzi: a Tiszát vallatják. Például arról, hogyan változik a folyó vize a duzzasztással, hogyan alakul át az élővilág a megkezdődött változás nyomán. Munkájukról a sajtó is beszámol időközönként, hiszen mindnyájunkat érdekel, mit várhatunk a leendő hatalmas tótól. Azt azonban kevésbé ismerjük, amit a „Tiszavirág” név takar: közösség munkában, munkán kívül. A brigádnaplóban a teljesített vállalások után újabb bejegyzések: pótvállalás. Mellettük már ott is a jelzés: teljesítve. Mit is vállalnak a vegyészek, biológusok, és segítőik a laboránsok? Nem mindegy például, hogy a kazánház milyen vízzel üzemel. A víz keménységének meghatározását — tehát az állandó ellenőrzést vállalta a brigád. Méghozzá együttműködve a kazánház dolgozóival. A laborban készítik a reagens oldatokat, a kazánházban pedig azzal végzik a vizsgálatokat az ottani „amatőr vegyészek”. Vegyelemzéssel segítenek többek közt a kiskörei lakótelep ivóvízkútjainak vizsgálatánál is, no és egy a pótfelajánlások közül már arra is utal, hogy a vízlépcsőt a községtől sorompó választja el ugyan, de ez nem zárja el egymástól a kapcsolatkeresőket. A vízügyi laborban ugyanis a helyi termelőszövetkezetnek rendkívül fontos vizsgálatokat is végeztek mégpedig a cukorrépa levelének tápanyagtartalmát elemezték. S, hogy az a sorompó valóban csak jelképes akadály, példa rá. hogy a megyehatáron is messze túlterjednek a labor-brigád kapcsolatai. „...a KÖTVIZIG kiskörei szakaszmérnöksége vízminőségi laboratóriumának dolgozói, a „Tiszavirág” szocialista brigád tagjai vezették Mar- tonosi Miklós III. éves biológia-hidrobiológia és Körmendi Sándor II éves biológia szakos egyetemi hallgatóink nyári szakmai gyakorlatait. Munkájukat nagy lelkesedéssel, komoly szakmai felkészültséggel végezték, amelyért fogadják tanszékünk hálás köszönetét. (Dr. Szabó Jenő, tanszékvezető egyetemi docens, Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem Állattani Tanszék.)” A brigádtagok azzal, hogy vállalták az egyetem érdeklődő diákjainak szakmai segítségét, a KÖTIVIZIG és a KLTE közötti szocialista szerződésben foglaltakat is teljesítették. A kisdiákokkal viszont nincs szerződés sem, csak támogatás, patronáló munka. A brigád „kedvencei” „Kedves Tiszavirág brigád. Rajunk valamennyi tagja nagy örömmel fogadta küldeményüket, a vízlépcsőt bemutató ismertetést... és elhatároztuk, hoev a brigádot rajunk tiszteletbeli tagjává választjuk... Kedvességük viszonzásaként elküldjük a falunk határában lévő Rákóczi és Radnóti emlékmű képét. A Radnóti emlékmű azon a helyen található, ahol a költőt rabtársaival agyonlőtték. .. (Borbély Gábor őrsvezető, Vida Judit rajtitkár. Abda.)” Persze nem csupán a Győr megyei úttörők a „kedvencek”. Kiskörei, tiszaroffi. ti- szaderzsi vízvédelmi rajok is élvezik a brigád támogatását. Két éve Végvári Péter vegyésztechnikus vezette a gyerekek „nagy manőverét”: olajfogási vízvédelmi gyakorlatot az egyik csatornán. Együtt a természetvédelemért A saját munkájukat köny- nyítő feladatokon kívül, mint például a laboránsok házi továbbképzése, a kutatómunkával összefüggő, de nem „munkaköri kötelesség” számba menő munkába is bekapcsolódtak. Még tavalyelőtt megkezdődött a cserőközi holtág mentén a madarak áttelepítése odúk kihelyezésével, amelyen csaknem mindnyájan részt vettek, s azóta is végzik a telepítést, ellenőrzését. Pár kilométerrel lejjebb páratlan értékű természetvédelmi terület, az akol- háti erdő húzódik mellette hajdanvolt mocsárral. A területből ismét mocsár lesz, ehhez víz kell. A madárvilág megtelepítését segítő „visszamocsarasítás” terveit pedig Hamar József, a brigád tagja készítette el... Alighanem rossz beidegződés szocialista brigádot csak vasforgácsos munkapad, épülő ház falai közé, (vagy mindegy mit hozok példának) egyszóval, verejtékes fizikai munkával dolgozó munkahelyre képzelni. Dr. Bancsi Istvánné, Végvári Péter, Hamar József, dr. Bancsi István, Antal Ferencné. Kálmán Katalin, Kohári Péter, Győri Zsoltné, Maczkó Lászlóné és Németh Andrásné, — azaz a Tiszavirág brigád a mikroszkópok, plaktonhálok, lombikok világában igyekszik a jelszót megvalósítani: szocialista módon élni, dolgozni... 1. Zs. Honnan uegyük, ami nincs? Elveszett órák A gép akkor szolgálja meg az árát, ha minél többet dolgozik. Mennél drágább, annál kevésbé szabad használatlanul porosodnia — a kétszer kettő igazsága ez. Csakhogy a dolgok mégsem ilyen egyszerűek. Közismert dolog, hogy a mezőgazdaságban az úgynevezett munkacsúcsokra gépesítenek. Mit jelent ez? Azt, hogy például a kombájnok csak aratáskor és az őszi betakarítás idején dolgoznak, az év többi hónapjában állnak. Mennyit? Ezt üzeme válogatja. Törökszentmikló- son a Béke Tsz huszonöt kombájnja tavaly átlagosan 12—15 munkanapot dolgozott. — Az idén mégis veszünk újabb négy kombájnt — jelentette ki Balogh Pál elnök- helyettes — hiszen szántónk felén, 4 ezer 700 hektáron kalászosokat termelünk és 1700 vagon gabona betakarításakor nemcsak a napok, de szinte még az órák is számítanak. Nem kockáztathatunk, a lehető leggyorsabItt érdemes egy vargabetűt csinálni, hiszen furcsának tűnhet, hogy egy olyan erőgép, amelynek legfőbb tevékenysége a talajmunka, pont a szántás befejezésekor érkezik meg az üzembe. — Olyan a megrendelésünk, mint az ellátás: ingadozó — mondta magyarázatképpen Lippai György műszaki főágazatvezető. — Eredetileg K—700-ast rendeltünk, de jött a hír, hogy kevés érkezik, viszont Rába Steiger van. Átnyergeltünk. Aztán mégis befutott a K— 700-as szállítmány és mi visszatértünk eredeti szándékunkhoz. Szóval bennünk is van hiba! Elég, ha csak arra gondol az ember, hogy egy újabb típus mennyi bajt hozott volna magával. Üj szerkezet, másfajta teljesítmény és az eddigiektől különböző alkatrészek. Ajaj!... Igen, az alkatrészek, s máris visszakanyarodtunk az eredeti gondolatmenethez. Továbbra is a K—700-asok- nál maradva, az egyiknek 70 tízórás műszakot -kellett állTehát hiába készültek fel a törökszentmiklósi Békében tömbösítéssel a nagygépek fogadására — a 140 üzemi tábla 36, átlagban 200—400 hektáros tömbre csökkent — az egyik K—700-ast mégsem tudták a megnövekedett méretek adta lehetőségek szerint használni. Nem elég azonban csak külső tényezőkre hivatkozni. A termelőszövetkezetben lévő több mint száz erőgépből tavaly összesen csak négy dolgozott két tizenkét órás műszakban, holott a két-két K—700-as és Sz—100-as traktoron túl 17 darab DT—75- ös is van az üzemben. — Eddig se éjjeli pótlékkal, sem egyéb juttatással nem lehetett rávenni az emban magtárba kell vinnünk a termést. Az indoklásnak igazat kell adni még akkor is, ha az idén huszonkilenc kombájn áll majd tétlenül a tovább rövidített betakarítás után. Az érem másik oldala viszont az, hogy amikor menniük kell a gépeknek, előrelátó szervezéssel olyan körülményeket kell teremteni, hogy semmi ne akadályozza munkájukat. Hozhatnánk továbbra is példának a kombájnokat, de a traktorok üzemeltetése is szinte ugyanazon gondok elé állítja a szakembereket. Leginkább odafigyelünk manapság a milliós értékeket képviselő nagy teljesítményű erőgépekre. Ezek közé tartozik a K—700-as is, amelyből a törökszentmiklósi Béke Tsz- ben három van. Vizsgálódásunk céljának azonban csak kettő felel meg, ugyanis az utolsó traktor a szántás végére érkezett a gazdaságba, és csak néhány napot dolgozott. nia, mert a motorját nem tudták megjavítani. Egy új motor 140 ezer forint, de a gazdaság hiába akarja megvenni — három gépnél már megérné, hogy csak annyit kelljen tétlenkednie a traktornak, amíg a „lelkét” kicserélik — nem kapható. Ide kívánkozik Palágyi Gábornak, az összehasonlításban szereplő másik üzemnek, a Középtiszai Állami Gazdaság igazgatóhelyettesének megjegyzése is: — Az ellátó vállalatok sokszor úgy ítélik meg, hogy az új gépekhez egy-két évig nem kell alkatrész és ezért meg sem rendelik azokat. Holott az iparban se teljesen így van, pedig például az esztergánál számítások, mérések alapján elég nagy biztonsággal meg lehet állapítani, hogy mikor várható a meghibásodás. Nálunk elég egy rejtett tuskó, lebontott tanyahelyről származó tégla és a második napja dolgozó géphez szaladgálhatunk alkatrészért. bereket a két műszakra — állapította meg az elnökhelyettes. — Pedig ez egyre inkább követelmény és akár tetszik, akár nem, tudomásul kell venni. Az is kiderült, hogy a K— 700-asok — amelyek négyszer annyit tudnak mint a DT—75-ös traktorok — egy- egy tizenkét órás műszakból csak nyolc és fél, kilenc órát töltenek tényleges munkával. Két óra kell a karbantartásra, másfelet pedig elvesznek a munkaszervezésben ma még meglévő hiányosságok. Melyek ezek? A válaszért átmegyünk a Középtiszai Állami Gazdaságba. Ebben az üzemben ugyanis az öt K—700-as traktor ellátását egy brigádszerelő, az üzemanyagos és a három műszakban dolgozó traktorosok közül az éppen jelenlévő végzi. Így erre a műveletre nem kétszer, hanem egyszer két óra kell. (Hasonló karbantartási módszer bevezetését tervezik egyébként Tö- rökszentmiklóson is.) A csoportos gépüzemeltetés mindkét gazdaságban természetes, ebben nincs különbség. Hogyan lehet akkor mégis, hogy az állami gazdaság K—700- asai is átlagosan csaknem ugyanannyit dolgoznak a nap huszonnégy órájából, mint a Béke Tsz gépei: tizennyolc, tizenkilenc órát. A válasz objektív és szubjektív okokat tár fel. Sok időt rabol el a gépek egyik tábláról a másikra történő átköltöztetése — ezen szervezéssel lehet javítani. A Középtiszai Állami Gazdaságban viszont átlagosan 200 hektárosak a táblák, s mint ezt Hajnal Antal, az üzem gépesítési főmérnöke elmondta: — Ez a méret a K—700-as traktorok gazdaságos üzemeltetésének alsó határa. Sok tehát a „forgó” és ebben a gazdaságban vizenyős területek és a földet felszabdaló öntözőcsatornák is nehezítik a munkát, mivel ezeket is kerülgetni kell. Megoldás? Az állami gazdaságban átfogó vízrendezés, melioráció, újratáblásítás, töm- bösítés. A 100 milliónál nagyobb költséggel járó beruházáshoz az üzem már hozzálátott, és várhatóan 1980- ig be is fejezi. A törökszentmiklósi Béke Tsz ezen a munkán túl van, nálunk az üzemszervezésben meglévő tartalékokat kell kiaknázni — ezen a véleményen vannak a gazdaság vezetői is. Számft-e a távolság? A gépek kihasználásának vizsgálatakor a mezőgazdaságban még egy téma feltétlenül szót érdemel, s ez a szállítás. Nem véletlenül, hiszen a népgazdaság ezen ágazatában ez a munka teszi ki a teendők több mint felét. Az sem véletlen, tehát, hogy a Középtiszai Állami Gazdaságban a fuvarozás korszerűsítéséhez láttak hozzá először. Erre kényszerítette egyébként az üzemet az is, hogy a Tiszafüred határától Kisújszállásig terje- dődő gazdaság két legtávolabbi pontja ötven kilométerre van egymástól. A törökszentmiklósi tsz földterületén nem okoz különösebb gondot a tehergépkocsik jó kihasználása, a felesleges fuvar, az üresjáratok elkerülése. De mit tehet a Középtiszai Állami Gazdaság, ha egyszer Bánhalmán, Tiszaszentimrén, Kunmadarason és Tiszaiga- ron is van egy-egy kerülete? Ezen csak egy módon: fokozatos, ésszerű területcserékkel lehet segíteni. Braun Ágoston Előrelátás nélkül nem megy Több műszakban A múlt évihez képest az idén 20 százalékkal több generátor- és transzformátorhűtő berendezést gyárt az újszászi Vegyesipari Szövetkezet. Termékei 70 százaléka a Ganz Villamossági Művek által gyártott erőműgenerátorok, transzformátorok tartozékaként tőkés exportra kerül. A képünkön látható műveletet „tupírozásnak” nevezik az újszásziak. A csövek hűtőfelületét a csőre sodrott rézhuzallal a többszörösére növelik.
