Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-10 / 292. szám
1976. december 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Újraválasztják a társadalmi bíróságokat Húsz esztendővel ezelőtt született meg az első jogszabály, amely megteremtette a lehetőségét, hogy a munkahelyeken, a „jelentősebb”, vagy nagy számban előforduló fegyelmi ügyekben társadalmi bíróságok járjanak el. Az igazság az, hogy mindez többnyire papíros-intézkedés maradt. Az első, sikeresnek nem mondható kezdeményezést 1963-ban újabb követte, egy újabb jogszabály, amely részletesebben és egyértelműbben szabályozta a társadalmi bíróságok feladatait, hatáskörét. Szolnok megyében ekkor kilencvenkilenc vállalatnál és huszonkét gyáregységben alakult meg a társadalmi bíróság. Az üzemi kollektíva jelenlétében marasztalta el kisebb jelentőségű bűncselekményekért, a munkahelyen elkövetett becsületsértésért, rágalmazásért, vagy egyéb, a szocialista együttélés alapvető szabályait sértő magatartásért a dolgozókat. A megalakulás évében 153 ügyben jártak el. Az üzemi demokrácia kibontakozásának idején a felelősségre vonásnak és az erkölcsi elmarasztalásnak ez a formája alkalmas volt a kollektív véleménynyilvánításra, a munkafegyelem, a munkamorál erősítésére és nem volt lebecsülendő a visszatartó hatása sem. A társadalmi bíróságok száma és munkája mégis évről évre csökkent. (1971-ben 93 működött és 74 ügyet tárgyalt, 75-ben már 60 munkahelyi bíróság volt a megyében, de összesen tizennégy esetben vont felé- lősségre fegyelemsértő magatartásért.) Holott a vállalati dolgozók száma és a fegyelmiké is növekedett. Évente háromezer fegyelmi ügyben döntötték, amelynek legalább ötven százaléka társadalmi bíróság elé kerülhetett volna. De nem került, többek között azért, mert a gazdasági vezetők nem éltek vele, szükséges rossznak tartották, a szakszervezet sem fordított megfelelő figyelmet rá és voltak munkahelyek, ahol a létjogosultságát is kétségbe vonták. Dr. Jenővári László, a megyei bíróság elnöke mondta el mindezt tegnap a koordinációs értekezleten amelyen részt vett Zsovák László, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, M. Szabó István vezérőrnagy, a megyei rendőrfőkapitány, dr. Zsmurin Lajos megyei főügyész és Papp Lajos, az. SZMT titkára. A megyei bíróság elnökének tájékoztatója azonban nemcsak a társadalmi bíróságok eddigi, nem túl sikeres munkájáról szólt, hiszen elsősorban azért tanácskoztak, hogy a jövőről, a hogyan továbbra! döntsenek. Ennek a jövőnek az alapja az a január elsején életbe lépett törvényerejű rendelet, amely a társadalmi bíróságok új formában történő létrehozását rendelte el. Az eddigi megszorítást megszüntetve (már nemcsak száz dolgozónál többet foglalkoztató vállalatoknál szervezhetik meg) kiszélesítette a társadalmi bíróságok létrehozásának lehetőségét, a szövetkezetekre is, ahol — az áfé- szeket kivéve — 1976. január előtt nem működhettek. A megyében az új jogszabály életbe lépése óta sem alakultak új társadalmi bíróságok. A választási előkészületek most folynak. A munkahelyi kollektíva dönti el szükség van-e rá. ha igen a SZOT útmutató értelmében az újraválasztásokat jövő év március elsejéig kell lebonyolítani. A LEGJOBB ÖTVÖZET: Fiatalos lendület és alkotó élettapasztalat — Igen, általában a férfiak részére ijesztő, amikor bemutatkozom: Zámoriinié dr. Dernyey Éva, a kiuimhegyesi Kunság Népe Tsz jogtanácsosa. Látom a szemükön, arria gondolnak: száraz, sót- lan. unalmas lehet az a nő, akinek ez a foglalkozása. Pedig én például ügyön szeretek utazni, érdekelnek a művészetek, eredetileg régésznek készültem ... Aztán megszerettem a munkámat, és rájöttem, hagy ezt is lehet fcedwei csinálni. Kunhegyesre azért jörttem hét évvel ezelőtt, mart akikar itt ,,mély viz” volt. s kíváncsi vontaim az erőmre. A szövetkezetek Hl. kongresszusára készülődő küldöttgyűlésen felszólalása után többen is megjegyezték: szókimondó asszonyka!... Igaz elgondolkodtató adatokat ismertetett. .. — Tavaly óta tagja vagyok a Magyar Jogász Szövetség szövetkezeti jogász szakosztálya ifjúsági bizottságának, így juthattam a számokhoz. De máj- előtte, magunk között is sokszor momdőgattuk, hogy a jogalkotó szerveknél nincs minden rendiben. Van, amikor alacsonyabb szintű jogszabállyal kívánnak irányítani nagyon fontos dolgokat. de ennél is ellrettentőbb az a tény, hogy az elmúlt négy év allatt a szövetkezetekre vonatkoztatva 527 szabályzó jelent meg. és ebből csak 308 volt igazán jogszabály. Olyan szervek és olyan fokon is hoztak döntéseket, amelyeknek ez tuüajdönlkép- pen nem állt volna módjában — tehát amit tettek: törvénytelen. S mivel a leg" több utasítás, rendelet, jogszabály a gazdasági tevékenységgel foglalkozott, épp a* leglényegesebb területen nehezítették a munkát. — Ehhez járult még hozzá, hogy a központi utasításokba a helyi szervek néha olyan dolgokat is beűlema- gyaráztak, ami azokban nem szerepeit. Példáiul: 1976. január elsejével a szövetkezeti tagok társadalombiztosítási jálrulékának fizetési rendszere megváltozott. S ezzel kezdetét vette a vitai, hogy a 20 százalékkal, ami tuláljdbnképpen még az 1975-ben elvégzett munka után jár. mi legyen. Vonja- nak-e vágy sem járulékot? Volt. aikit kétszer fizettettek meg, — először 75-ben az 'akkori, majd az idén a mostani szabályzó szerint — holott az eredeti rendelet helyes értelmezésével e „zűrzavar” elkerülhető lett volna. így három hónap múlva egy újabb utasításnak kellett kijönnie, hogy mindenki egyformán gondolkodjék ... Javítanivaló tehát bőven van, csak benne kell élni a „sűrűjében”, hogy az ember lássia a gondokat, s ilyenkor bizony nem árt, ha sikerül valamit megőrizni az „egykori” lendületbői] is. » » * Konkoly Béla. a jászbol- dogházi Aranykalász Tsz elnöke, talán még a Kunság Népe Termelőszövetkezet jogásznőjétől is nagyobb örömmel fogadhatta kongresszusi küldötté és TOT-taggá történő választását, hiszen a Szolnok megyeiek közül, az előző ciklusból, csak ő őrizte meg helyét a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsában. — Ha értékelnem kell az elmúlt időszakot, akkor a negyedik ötéves terv sikeres teljesítését illetően feltétlenül beszélnem kell a TOT és a megyei TESZÖV segítségéről. Nemcsak azért, ment ez a két szerv az érdekképviseleti munkában az elsők között van, hanem azért is. ment olyan tanácsokat, útmutatást kaptunk tőlük, amelyek jelentősen előbbre vitték a gazdaságokat. Végeredményben ekkor erősödtek meg a termelési rendszerek. és ez nemcsak az iparszeré technológiával termelő üzemekben, hanem a még kívülálló gazdaságokban is a hozamok valamint az eredményességi mutatók javulását jelentette ... — A negyedik ötéves tervben hajtottuk végre az ifjúsági törvényből adódó feladatainkat, módosítottuk a nyugdíjkorhatárt, — hogy csak a két „legszélsőbb korosztályt” említsem ... Egyre inkább rájött mindenki, hogy a jólétnek a termelés az alapja: a természettől és önmagunktól kell kicsikarni a többletet. Éppen ezért sok gandót fordítottunk a szakképzésre, amelynek szükségességét a szakosított állattenyésztési telepek és a növénytermesztési rendszerek követelményei ikülönöskép- pen alátámasztották... Ugyancsak sok fiatal került a magasabb szintű vezetésbe is, és így az idősebb nagyobb tapasztalattal rendelkezők, valamint a még ifjabb, de már üzemi tudással bírók jól ötvözött irányító gárdát hoztak létre. — A termelés méUlett a kongresszus élé kívánkozó témák között helyet kell, hogv kapjon a kis munkaközösségek megnövekedett szerepe is. Illetve az. hogy ne mindenről a közgyűlés döntsön, hanem a brigádok, a részközgyűlések, amelyek viszont olyan kérdésekről tárgyaljanak, amelyek az ott dolgozó embereket közvetlenül érintik, érdéklik. Mindez t ulaj doniképpen a gyakorlatban már kialakulóban van, csiak törvényesíteni kell. — Még egy dolgot említenék. Az elkövetkezendő öt esztendőben, hála a lejjebb számított korhatárnak, várhatóan tíz korosztály megy el nyugdíjba. Köztük nagyon sokan olyanok is. akik nehezen nélkülözhetők, és ők maguk is dolgozni szeretnének, mert csak így találják meg életük további értelmét. Mindezt lehetetlenné teszi egy január elsejétől érvényben lévő rendelet, amely csak meghatározott óraszámot engedélyez az öregeknek. Azt hiszem, valameny- nyiünk érdeke, hogy az előbbivel ellentétes, a termelés és az egyének igényeinek egyaránt megfelelő megoldás szülessék. Braun Ágoston Hosszutaufuto vállalatok Összeférhetetlenség — következetekben Személyzeti vezeték tanácskoztak Szolnokon A művezető felesépe már tizenöt éve raktárosként dolgozott a szövetkezetben. Hogy, hogy nem, egy vizsgálat alkalmával kiderült, az asszony egy évtizede a főraktáros helyettese is. Ezzel aztán elkezdődött a bonyodalom. mivel a művezető az ellenőre az any agátv ételiátadási jegyzőkönyveknek, „összeférhetetlenség” állapították meg a paragrafusok tudói. Egy másik szövetkezet elnöke elvette feleségül a döntőbizottság elnökét, a harmadik szövetkezetben pedig az elnök fia házasodott össze a személyzeti vezető lányával. összeférhetetlenség ... összeférhetetlenség. A szó azt a jogi esetet tartalmazza, amikor egy-egy vállalat dolgozói — főképp vezetői — házastársi, rokoni és még sok-sok ok miatt nem dolgozhatnak a vállalatnál, jelen esetben a szövetkezetnél. Ügy mondják, elvileg nem lehetnek tárgyilagosak döntéseikben. Az egyesülések után egyre több szövetkezetben előkerülnek a jogszabályokat tartalmazó iratok „összeférhetetlenség” miatt. Az új. több tagot számláló, nagyobb termelési értékű szövetkezetekben sok-sok bizottságot, megannyi tisztség- viselőt kell választani. A választásoknál sok-sok motívum kerül a mérlegre: politikai megbízhatóság, szakmai felkészültség, rátermettség... fiatal, idős, férfi vagy nő és most még az összeférhetetlenség is. A választások előkészítésében és a vizsgálatkor, amikor kérdés: dolgozhat-e együtt a férj, a feleség, a rokon, igen fontos szerep jut a szövetkezetek személyzeti előadóinak. Nekik tisztában kell lenniük a paragrafusokkal, a törvénycikkekkel, ki kinek a beosztottja, ellenőre, vezetője. * * * Ezeket az ismereteket bővítendő: tegnap a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság szövetkezeti szakosztálya tanácskozásra hívta ösz- sze a megye szövetkezeteinek elnökeit, személyzeti vezetőit Szolnokon. Az értekezleten dr. Nagymarosi Mi- hályné. az OKISZ-titkárság önálló osztályának vezetője tartott előadást az összeférhetetlenség jogi problémáiról, majd a résztvevők konkrét eseteket s a velük kapcsolatos döntéseket vitatták meg. A LEGTÖBB iparágban emlegetnek néhány céget úgy a minden fölött szkeptikusan töprengek, mint „akiknek bejött a lutri”. Már- már hajlanánk arra. hogy higgyünk a titokban folyó nagy ipari szerencsejátékban, ahöl aiz ötö6 találat miliiárdökait ér, ám óvatosságra int az a közhelyszámba menő igazság, hogy a gazdasági életben semmit nem lehet a szerencsére bízni. Ha azután tüzetesebben szemüigyire vesszük az enyhe igúny s az irigység elegyével körített vállalatokat, kiderül, a „bejött lutri” nem más. mint a józan és hosszú távra szóló stratégia, azon beliig pedig az átgondolt fejlesztés gyártásnál, gyártmánynál, a minőségre és mennyiségre együttesen ügyelő üzletpolitika. öt esztendő, az 1971 és 1975 közötti időszak tapasztalatait vizsgálva arra a fontos tanulságra bukkanhattunk, hogy a negyedik ötéves tervben azok a vállalatok érték ej a legdinamikusabb fejlődésit, ahoj hosszú távú nrogram alapján dolgoztak. E cégek sorában említhetjük a közúti jármű- gyártás. az alumíniumipar. a vegyipar — főként a nehézvegyipar — több termelő egységét. Ami azt mutatja: a távlati népgazdasági célokhoz igazodni üzletnek sem rossz. Ahogy a különálló szemek a láncban kapják meg igazi rendeltetésüket, szerepüket úgy a vállalati tevékenység sem Választható el más vállalatok, intézmények munkájától. Ha tehát az egyik cég arányt, mértéket téveszt, rosszul nézi a naptárt, s csak a mindenkori rövid útszakaszt látjá. zavart akozhat másóknál ezzel, ami azután hullámmozgásként terjed. hö] gyengül, hol felerősödik, de hat. E hatások valódi erejét akkor becsülhetjük fél igazán, ha leírjuk: hazánkban egy-egy vállalat olykor egész iparággal, iparág túlnyomó részével egyenlő. Ez a helyzet például a cement- és mészáparbam, a papíriparban, az üvegiparban, a selyem-, a len- és kentíeriparban. a gumiiparban. Ilyen vitaiatok esetében különösen naigy, ám másoknál sem sókkal kisebb súly- lyai esik latba a rövid-vagy hosszú távú tervezés uralkodó szerepe. Az tehát, hogy mekkora a látókör, átfogja-e a partnerek igényeit, lehetőségeit, rugalmas-e a vállalati szervezet, nem „belügye” a termelői egységnek, nem függhet szeszélyes elhatározásoktól. esetleg váltakozó vezetők felfogásától. Ezt leírni egyszerűbb, mint érvényt szerezni neki a gyakorlati munkában. A hosszútávfutáshoz tréning kell, tapasztalat az erő jó beosztásához, nem hiányozhat a taktikai érzék sem, mikor kell tempót váltani, a bolyban maradni, majdki- ugrani. s bátor hajrával elsőként a célba érni. Tagadhatatlan, ilyesfajta ismereteket csak a legutóbbi esztendőkben szerezhettek a vállalatok, hol küszködve, hol könnyedén. A gyakorlatlanság méllé társul azután a kényelmesség, a megszokotthoz ragaszkodás, s máris forog a „verkli”, a folyó termelés szorgalmazása, a nap- ról-mapra, hétről-hétre élés. Előbbiek tudatában már nem hat indokolatlan f elité- felezésnek, hogy a vállalatok aránytévesztésében szubjektív és objektív ókok egyaránt közrejátszanak. A jelen tervidőszakban például a ruházati iparban 17—18 milliárd forint értékű beruházást valósíthatnak meg. Ugyanakkor a cégek tekintélyes csoportja — elsőként a pamutipariban — a reális lehetőségeken jóval túlterjedő fejlesztési kiadásokkal ..támasztatta meg” középtávú programját. Hasonló a helyzet a munkaerő tervezésénél, holott az optimizmus nem lehet vállalati magatartásmód akkor, ha hiányoznak hozzá a szilárd alapok, a megteremthető feltételek. A hosszú távon futó termelői közösségek ugyanezen az ipairterületen, így a gyapjú-, a kötő- és hurkoló iparban, más előjelű bizonyítékát adták arányfelmérő képességeiknek. Belső tartalékaik feltárásával, szervezőmunkával a tervezett termelésnövekedés negyven százalékát beruházás nélkül kívánják elérni. BEJÖTT a lutri, bejön? A boldogulás ilyen útjainak nincs köze a szerencséhez, ahhoz sokkal inkább, hogy jól fogant gondolat okosan születik, s haszonnal megy végbe. E haszon nem nyeremény hanem nyereség, erkölcsiekben, s anyagiakban. Hosszú távon, azaz biztonságosan, mert kemény munkával támasztották, támasztják meg azok. akik fölismerték: a restnek a kicsi is nehéz, a serény a soknak is gyorsan a végére ér. L. G. A Regionális Vízmű Vállalat tiszabői telepén már az öntözési idényre készítik elő a szivattyúkat, motorokat. Képünkön egy AGROFIL agregátot készítenek felújításhoz I könnyűipari beruházások tapasztalatai A könnyűipar 25 jelentősebb vállalati beruházásának egy esztendős műszaki-gazdasági mérlegét vonták meg a minisztériumban. Az 1974- ben üzembe helyezett, összesen csaknem 2 milliárd forint értéket képviselő beruházások 18 ruházati. 5 bútoripari. egy papírfeldolgozó vállalat és a fővárosi patyolat fejlesztését, bővítését szolgálták. Az 1975-ös év eredményeit alapul vett felmérés során megállapították, hogy a megvalósítás tíz helyen a tervezettnél hosszabb időt vett igénybe. A textil- és a ruházatiipari beruházásokra volt a legjellemzőbb a szakaszos üzembe helyezés; sokszor még építettek, amikor az új berendezések egy része már munkába állt. Főként az építőanyagok és a gépek árának emelkedése miatt négy beruházásnál jelentős mértékben túllépték a költségelőirányzatot. Ezt a negatív tények közé sorolták, azt viszont kedvezőnek tartották, hogy kilenc vállalat és két szövetkezet túlteljesítette a szociális és munka- körülmények javítását célzó beruházásait.
