Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-07 / 289. szám

1976. december 7. T SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jugoszláv esték Erkölcsi (tan?) dráma hét­főn, irodalmi-zenei egyveleg szerdán. Két esti műsor ju­goszláv szerzők tollából — a rádió így tisztelgett a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nemzeti ünne­pén. Vojo Babic hangjátéka, a Terasz a folyó felett, arra példa, hogyan tudja egy tö­rékeny, ám erős lelkű asszony tartását emberpróbá­ló időkben is megőrizni. A tanulságos játékot két kivá­ló színművészünk — Törő- csik Mari és Szabó Gyula — játéka tette emlékezetessé. Szerdán Hámori Éva, Ez is, az is... című összeállítása szerzett a rádióhallgatónak kellemes estét. Korábbi mű­soraitól annyiban tért el a mostani, hogy szélesebbre tárta a kaput, neves jugosz­láv írók művei közé bekerül­hettek a népköltés veretes alkotásai is. Tallózás A rádióújság elmúlt heti számában meglepő adatot ol­vashattunk: „Magyarorszá­gon hétköznap a felnőtt la­kosságnak több mint fele — az aktív keresők 80—90 szá­zaléka — munkahelyén tar­tózkodik reggel 8 órától délu­tán 16 óráig.. . A Tömegkom­munikációs Kutatóközpont vizsgálati eredményei szerint az aktív keresők harmada (36 százalékuk) hallgat rádi­ót munkahelyén. Számuk kö­zel 2 millióra tehető.” Hatalmas szám — figyel­met érdemlő. így aztán fi­gyelmesen átbogarásztam az elmúlt hét műsorait a rádió- újságban, az említett időköz­ben (8-tól 16-ig.) A Petőfi adó délutáni mű­sorai. a Kossuthon egy-egy jó sorozat, mint a nemrég elkez­dődött Titkon innen — tikon túl, amely az orvostudomány műhelyébe enged bepillan­tást, nos, e néhány adás va­lóban a munkahelyen rádiót hallgatókhoz szól. Most már tudják a rádió­ban — a kutatóközpont kiku­tatta — mekkora a „hallgató­bázis” munkaidőben. Tudj’ isten talán lassanként tuda­tosítani is lehetne — a mű- s orszerkezetben. — trömböczky — A T5. ÉVFORDULÓ ELŐTT Megnyílt a Téli Tárlat Szolnokon Nagyszámú, művészetet kedvelő közönség, alkotók a megye s a város párt- és állami vezetői — közöttük Majoros Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságá­nak titkára és Sípos Károly,, a megyei tanács elnökhe­lyettese — jelenlétében nyílt meg vasárnap Szolnokon az immár két évtizede rendsze­resen sorra kerülő Téli Tár­lat. A bensőséges hangulatú megnyitón, a Damjanich János Múzeum földszinti termében, a városi tanács Bartók Béla kamarakórusa adott műsort, majd dr. Bo­ros Ottóné, az MSZMP Szol­nok megyei Bizottságának osztályvezetője beszédében többok között arról szólt, hogy a szolnoki MűvésEtelep jövőre ünnepli fennállásá­nak hetvenötöd ik évfordu­lóját. A jubileumi évben, az eddigi hagyományok folyta­tásaként, tovább kell szé-, lesíten.i a művészek és a la­kosság kapcsolatát. A mű­vészeknek meg keli mutat­niuk, hogy alkotásaikkal maradandót tudnak adni szűkebb hazájuknak, a kö­zönségnek pedig még inkább meg kell ismerniük, érte­niük a róluk, nekik szóló műveket. Az alkotók és a befogadók ilyen irányú egy­másra találása nagyobb és gazdagabb cselekedetekre serkent majd közös célunk elérésében: a szocialista tár­sadalom sokoldalú, eredmé­nyes építésében. A megnyitó beszéd után a közönség megtekintette a tizenhárom Szolnok megyei alkotó, valamint az idén tavasztól a művésztelepen vendégeskedő Gyurcsek Fe­renc. Kajári Gyula és Ezüst György festményeiből, gra­fikáiból, szobraiból álló ki­állításit. A tárlat december 20-ig várja a látogatókat hétfő kivételével naponta 10—18 óráig­Részlet a kiállításból Aranykoszorús a jászberényi szakmunkástanulók kórusa Mikulási, de akár karácso­nyi ajándéknak is „beillik” az a mutatós oklevél, amelyet a jászberényi 606. számú ipa­ri Szakmunkásképző Intézet énekkara szombaton átvett. Az ifjúmunkás énekkar három évvel ezelőtt alakult. Bakki Katalin énektanár ve­zetésével már megalakulásá­nak esztendejében részt vett a középiskolai énekkarok mi­nősítő hangversenyén, ame­lyen „bronzkoszorús” minősí­tést kapott. A következő minősítő hangversenyen már „ezüst­koszorús diplomával” jutal­mazták a negyventagú ve­gyeskar munkáját. Szomba­ton pedig Szolnokon, a Jár­műjavítóban kilenc középis­kola részvételével rendezett minősítő hangversenyről a jászberényi ipari szakmun­kásképző intézet fiatal ének­kara „aranykoszorús” minő­sítéssel tért haza. Gyermekrajzok Zánkáról Gyermekrajzokból, grafi­kákból, festményekből nyílt kiállítás tegnap délután 4 órakor Karcagon, a Déryné Művelődési Központban. A zánkai úttörőtábor Gyermek Galériájának bemutatóját Bernáth Elek galériavezetö nyitotta meg. A kiállításon közismert és pályázatokat nyert gyermekalkotók mun­kái is láthatók. A bemutató december 16-ig várja az érdeklődőket. Életünk tükre 0 sajtó naPi köszön- tők ismétlődő furcsasága: újságírók fogal­mazzák őket, az ünnepeltek méltatják önmagukat. Ebből következik, hogy több esz- téndő megemlékezését újra­olvasva sem találni paté- tikus szólamokat, nyilván resteilte volna a téma fel­dolgozásával megbízott bár­melyik kolléga, s helyette so­rolta a hivatás, a pálya kö­telmeit. Ezek — a fejlődés velejárójaként — minden évben gyarapodnak. Igaz. hogy ezzel párhuzamosan gazdagodott és gazdagszik a kifejezési mód. az eszközök tára. A sajtó nagyhatalom — találó megállapítás, korunk­ban érvényes igazán, ami­kor az írott sajtó mellett általánossá vált a rádiózás, a tévézés. Amikor a világ bármely tájáról az eseményt követő percekben befuthat a jelentés, a kép, a hang vagy a leírt szöveg. A nagy hírügynökségek gyorsasága mindössze percnyi. órányi előnnyel mérhető. Földünk szinte összezsugorodott, es­ténként a képernyőn konti­nenseket utazhat be a néző, a „kapcsoljuk” jelzést kö­vetően Amerikából vagy ép­pen Japánból érkezik kép és hang. A nyomtatott sajtó — bár sokan jósolták bu­kását — állja a versenyt. Ha gyorsaságban nem is vetél­kedhet, győznie kell az ösz- szefüggések bemutatásával, 'kommentálásával, s azzal, hogy az írás megmarad. Do­kumentuma lehet az olva­sónak, ha a megőrzésre ér­demes. Aki dolgozik vele, gya­korta panaszolja az újság- csinálás gondjait. A papír rossz minőségét, a terjesztés átkait, de a panaszok is „fej­lődnek”, .tegnap még dicse­kedtünk volna a ma korsze­rűtlennek ítélt megoldások­kal. Nincs megállás, mindig többet kell nyújtani az is­meretlen ismerősnek — az olvasónak, a hallgatónak, a nézőnek. A több jelent mennyiséget és minőséget. A mennyiségre kár sok szót vesztegeni. Az információ olyan áradata önti el a szer­kesztőségeket, hogy valójá­ban a válogatás a nehéz. Minden nap készülhetne lap vagy műsor akár csupán a meghökkentő hírekből, vagy oldalakat tölthetne meg a fegyveres összecsapásokról szóló jelentések tömege, saj­nos; vagy órákig onthatná, a telex az új alkotások lelő­helyét, készítőik nevét, a mű hasznosságát. Fontos és jelentéktelen ese­ményekből válogat a sajtó, s ahogy válogat, amit kivá­laszt. az hovatartozását mu­tatja. Eligazodni segít a vi­lág dolgaiban. Ahogy segít, amilyen céllal az elkötele­zettségét bizonyítja. Soha ilyen igény nem volt a tisz­tánlátásra, s mert az infor­mációk sokfélék, sok helyről érkezők, minden eddiginél nagyobb szükség van a ha­tározott elviségre, a világos állásfoglalásra. Hazánk lakosságának dön­tő többsége naponta tájéko­zódik az úgynevezett tömeg­kommunikációs eszközök se­gítségével. A rádiózás, a té­vézés. az' újságolvasás ilyen­olyan mértékben hozzátar­tozik mindenkinek az életé­hez. Milliók véleményalko­tását befolyásolni rendkívüli felelősség. A sajtó napján illendő a példákra is emlé­keztetni: a Vörös Űjság. az illegális Szabad Nép terem­tette szocialista újságírás ha­gyományaira. Az igazsághoz ragaszkodnunk, a dolgozó nép iránt elkötelezetten szól­nunk — alapvető köteles­ség. E nélkül nincs, nem le­het szocialista társadalmat szolgáló sajtót művelni. Ám a pályát azért: is szereti meg mind jobban az újságíró, mert rákényszeríti a fejlő­déssel való lépéstartásra. Nem lehet büntetlenül hóna­pokat vagy heteket sem „ki­hagyni”, mert aligha pótol­ható a mulasztás. Álszerénység nélkül meg­állapítandó, hogy ennek a mesterségnek is megvannak a korlátái. Az unalomért, a rossz fogalmazásért terheli felelősség a riportert, a szen­záció azonban nem egészen tőle függ. Az újságíró lelke szerint minden napra szállí­taná az izgalmat, világgá kürtölné sikereinket. De nem tehet mást. mint a valóság­ból merít, a tényeket sorol­ja. Hiába reked be az igye­kezettől a sportriporter, ha a csapat gyengén játszik, de talán még a dadogva vagy pöszén bejelentett világre­kord is válthat ki ujjongást. Az újságíró nem ad, nem adhat mást, mint a valósá­got. Képesség, tehetség dol­ga, hogy miként tart tükröt a valóság elé. rátermettség dolga, hogy a kép színes, vagy töredezett, homályos vagy kristálytiszta, de mást nem adhat, mint amit tük­rözni hivatott. A szakma folyton?sa.n----------------- specializá­lódik. Sokféle érdeklődésű kolléga írása tölti meg a hasábokat, szerzi a rádió, a televízió anyagait. Valami­ben azonban egységes ez a mesterség: hazai gyakorlói­nak abbeli megggyőződésé- ben, hogy a szocialista tár­sadalom építése, védelme az alapja a sokféle gondolat­nak. M. D. ÉSZTORSZÁGI ÜTINAPLO HEJ, HALÁSZOK, HALÁSZOK... A Kirov Halászati Ter­melőszövetkezet bakugrás- nyira van Tallinntól. Pon­tosabban szólva a központ­ja, mert a szövetkezet 250 kilométeres partszakaszán a legnagyobb város Tallinn, A halászati _ kikötő mólójá­ról látni a város tengerpart­ra futó utcáit, a daruk tu­catjait, az óceán járók mél­tóságteljes vonulását. A halászati . szövetkezet kikötőjét jó hétmillió rube­les költséggel bővítik. Nem­csak saját flottájuknak nyújt, majd otthont, hanem a feöyetkező olimpia verse­nyein résztvevő, vitorlások­nak is. Pirita, a vitorlásver­senyek majdani színhelye ugyanis itt van. a szövetke­zeti ■ központ és Tallinn kö­zött. Hatalmas, vörösfenyő erdejében már épül a 300 méteres tv-torony, útszéle­sítéshez töltik a tenger part­ját. No, de az olimpia még messze van, sürgető munka viszont napjainkban is ezer­nyi. A kikötő mellett pél­dául új hűtőház befejezésén dolgoznak. Nagy szükség van rá, hiszen a szövetkezet konzervgyára rfeás kollektív gazdaságok termékeit is fel­dolgozza. Így afctán évente szó szerint milliószám ke­rülnek le a szalagról a fi­nom halakkal töltött kon­zervdobozok. Az eredmény: a szövetkezet tavaly 46 mil­lió rubel jövedelemre tett szert. Ilyen jövedelem mel­lett nem csoda, hogy éven­te átlag ötmillió rubelt költenek fejlesztésre. A Kirov Halászati Ter­melőszövetkezet a köztár­saság nyolc hasonló szövet­kezete közű] a legnagyobb. S bizonyára a legjobban szervezett, leghatékonyab­ban dolgozó gazdasága is. Mindenféle statisztikai ösz­szevetós nélkül jut erre a következtetésre az ember, ha szétnéz a szövetkezet központjában. Az impozáns tanácstermet látva még csak elismerően bólint, ugyan­úgy a szolnoki Pelikán Szálló bárjával vetélkedő presszónál, ám a további­akban mind őszintébb elis­merését kénytelen kifejezni. A Damjanich múzeuménál nagyabb területű gyűjtemé­nyük például híven őrzi a halászat évszázados hagyo­mányait, Művelődési házuk­ban a könyvtár mellett szak- tantermek sorakoznak. An­nak a harminc éven aluli szövetkezeti tagnak ugyan­is. akinek csak középisko­la; végzettsége van. kötele­ző valamilyen szakma meg­szerzése. A művelődési ház szak­tantermei által biztosított képzési feltételek azonban nem elégítik ki a szövetke­zet igényeit. Ezért egy kol­légiummal egybeépített is­kolát alapítanak, s annak Útszélesítéshez feltöltik a tenger partjait fenntartási költségeit is vál­lalják. A,z államtól csak a tanerőt és a szakmai irá­nyítást várják. Szintén a szövetkezet köz­pontjában épül (alapozása már el is készült) az új ren­delőintézet, amely 60 ágyas kórházzal és szintén 60 ágyas szanatóriummal pá­rosul. Ezeknek az intézmé­nyeknek számára keresve sem lehetne ideálisabb he­lyet találni. Ózondús levegőt ad a szomszédos fenyőerdő. felüdülést az ablak alá futó tenger. A szövetkezet központja egyéb létesítményeivel is méltán kelt figyelmet. Sport- stadionjában például tartán atlétikai pálya van. A fia­talok testedzésére megvan a lehetőség. S az öregek szó­rakozására. nyugodt pihené­sére is. A szövetkezet fel­építed az öregek házát, melyben mindenkinek kü­lön szobája van. Ellenszol­gáltatásul nyugdíjuk három­negyed részét fizetik. Az or­vosi felügyelet és a gondo­zás természetes a teljes ellá­tás mellett. Ugyanakkor a gondozóknak parancsolási joguk nincs. Az öregek füg­getlenségük megőrzése mel­lett megtarthatják korábbi lakásukat és háztáji földte­rületüket. A szövetkezetnek saját építőbrigádja van. Azt di­cséri a bölcsőde és az óvoda mellett a központban épített szép lakótelep is. Mindez így együttesen szépen jelké­pezi a szövetkezés. a boldo­gulás útját. Simon Béla (Következik: (Vándorúton, széliében hosszában.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents