Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-04 / 287. szám
1976. december 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jászkiséri gyermekklubban Vidám illemtan Leckékről kötetlenül Holnap nyílik Téli Tárlat Szolnokon A Magyar Képzőművészek Szövetsége Közép-Magyar- országi Területi Szervezete és a Szolnok megyei Múze- mok Igazgatósága idén is megrendezi Szolnokon a hagyományos Téli Tárlatot. A kiállítás megnyitó ünnepségén fiolnap délelőtt 11 órakor a Damjanich János Múzeum földszinti termében dr. Boros Ottóné, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője mond beszédet, majd a városi tanács vb Bartók Béla kamarakórusa ad műsort. A tárlaton tizenhat alkotó — köztük az ez év tavaszától a Szolnoki Művésztelepen élő és dolgozó vendégművésizek — negyvennégy műve; huszonhat festmény, tizennégy szobor, valamint négy grafika látható. A kiállítást december 20- ig tekinthetik meg az érdeklődők hétfő kivételével naponta 10—18 óráig. n 39. körzet ajándéka A szolnoki Kisegítő Iskola tanári kara elsősorban a tárgyi feltételeket tekintve van hátrányos helyzetben más tantestületekkel szemben. Mint már korábban is hírül adtuk, aládúcolt meny- nyezetű, ideiglenes választófallal kettéosztott tantermekben tanítanak. Nem véletlen, hogy a városi tanácsnak az intézet új épülete munkáinak mielőbbi megkezdésére irányuló erőfeszítése széles körű társadalmi segítséggel párosul. Az új iskolaépület beruházási munkáinak társadalmi segítésében a SZÖVTERV dolgozói voltak a kezdeményezők. S mint az már lenni szokott, a jó példa követésre talált. A szolnoki 39. tanácstagi körzet (melyet Nagy György képvisel a város vezető testületében) például a társadalmi munka első helyezettjének járó jutalomként százezer forintot kapott. Ezt az összeget a Kisegítő Iskola fejlesztésére ajánlották fel. Biber Józsefné, az intézet igazgatónője szerint az új épület iskolarádiójának felszerelésére és audovizuális eszközökre használják majd fel a 39. tanácstagi körzet által rendelkezésükre bocsátott százezer forintot. Tekintve, hogy az intézet növendékei különböző okokból hátrányosabb helyzeben vannak általános iskolás társaiknál, a 39. tanácstagi körzet segítsége nemcsak elismerő baráti gesztust jelent a tanári kar iránt, hanem nagyon is hasznos segítséget. Ha figyelembe vesszük, hogy a körze lakói főleg egy másik iskola sportudvarának építésében végzett társadalmi munkájukért kerültek az első helyre, nyilvánvaló, hogy az oktatásügy segítése dicséretre méltó szívügyük. Olyon ügyet szolgálnak, olyan munkát végeznek, melynek értéke pénzben nem fejezhető ki. „A gyerekek szókincsének gyarapítása, ismerkedés a közös játék örömeivel, jó 'kapcsolat a szülői házzal” — Jászíkiséren a művelődési ház fenntartásában működő cigánygyerekek klubjának ez a célja, legfontosabb feladata. A cigány gyermekek jászkiséri klubja az idei iskolaév elején alakult. Tagjai az általános iskola alsó tagozatos tanulói, húsz harmadikos és negyedikes gyerek. A szándék, amiért a művelődési ház létrehozta a klubot: kedvezőbb feltételeket teremteni az iskolai órákra való felkészüléshez, a szabad idő hasznos eltöltéséhez. Sürgette létrehozását az is, hogy a gyerekék sokat hiányoznak az iskolából, sokan megbuknak, és emiatt abbahagyják a tanulást. A fő ok pedig legtöbbször az otthoni környezet, ahoi] nem kapnak segítséget a tanuláshoz. Ezt a hiányt pótolja a klüb 'gondosan elkészített programja. A gyerekek hetenként egyszer — szombaton — találkoznak a szépen berendezett, sok hasznos játékkal „felszerelt” klubban. Országos tanácskozás színhelye volt a héten Szolnok. Múzeumi szakemberek, pedagógusok vitatkoztak, három napon ál arról, hogyan lehet szorosabbra fűzni az együttműködést a múzeum és az iskola között. A tanácskor zás keretében került sor a Galériában megrendezett „Tanító múzeum” cimű országos kiállítás díjainak átadására. A nyertes pályázók egyike Hegedűs Sándor, nyugdíjas szolnoki pedagógus. Nyugdíjas, de nem fordított hátat a pedagógiának. Aki belép a megyei könyvtárba, vele találkozik először, ő jegyzi be a hatalmas könyvbe a beiratkozó olvasó személyi adatait. — A kutatás mindennapi elfoglaltságom — mondja a jutalom átvétele után. kissé még izgatottan, . de nagy örömmel. — A munka a mindenem, képtelen vagyok tétlenül ülni, állandóan a pedagógiai szaklapokat bújom, örülök ha kívülről tudom, melyik számban milyen cikkek jelentek meg. — Az idén sem ez az első pályázat, amelyen díjat nyer; negyedik lett a TOT egyik pályázatán, a cigánygyerekekkel való foglalkozásról írt munkája megjelent az Oktatási Minisztérium egyik kiadványában, s még sorolhatnánk idei sikereit. Miről szól a mostani, jutalmazott írása? A nápi program korrepetálással kezdődik. A téma: a ház; feladatról kötetlenül. Ezt követi a közkedvelt „vidám illemtan”. A gyerekek megtanulják, hogyan kell viselkedni az utcán, az iskolában. idegen környezetben. A klubban „kóstolják” meg a könyvolvasás örömét, és tanulják meg azokat a társasjátékokat, amelyek a közösségi életre szoktatják őket. A fiatal, alig három hó- naja alakult klub eredményeiről még korai lenne beszélgetni. Már most megállapítható viszont — a gyerekek viselkedéséről, a mulasztott órák számának csökkenéséről — hogy létrehozása hasznos kezdeményezés volt. Az is, hogy a heti egy foglalkozás kevés. A művelődési ház megtette a magáét. Kényelmes otthont adott a klubnak, anyagi lehetőségeihez mérten fizetni annak a pedagógusnak a tiszteletdíjat, aki a gyerekekkel foglalkozik. De elkelne a segítség még tanácstól, munkahelyektől, nevelőktől egyaránt. — illés — — Arról, hogy milyen lehetőségeket rejt magában a környezetismeret tanítása a szülőföld megszerettetésében s milyen segítséget adhat ehhez a múzeum. Ügy gondolom, hogy a tanítók egy része még nem használja ki kellőképpen ezt a lehetőséget. Ez a munkám, amelyben módszereket javasolok, nyomtatásban is megjelenik s eljut majd minden tantestületbe. — S mi lett a sorsa eddigi pályamunkáinak ? — Negyven pályázaton vettem részt, s háromnegyed részén díjat is nyertem. Hogy ebből mennyit használtak fel a 'gyakorlatban, nem tudom. Ügy tűnik, az utóbbi években már nemcsak a pályázat kedvéért jelennek meg a felhívások, hanem egyre inkább az a cél érvényesül, hogy a hasznos tanácsok, ajánlott módszerek elterjedjenek, általánossá váljanak. Egyébként a másodikos szakközépiskolai irodalom tankönyv lesz a következő pályamunkám. Most ezen dolgozom. — Milyennek tartja a jó tankönyvet, amelyet a diák szívesen vesz a kezébe? — Szerintem az a legfontosabb, hogy eligazítsa a tanulókat a világ dolgaiban, de ne úgy, hogy mindent megmagyarázzon. Ébresszen gondolatokat a gyerekekben, adja meg a lehetőséget. ho°v ők maguk fedezzék fel az ösz- szefüggésekét. Ezeknek az elveknek alapján írom a könyvet. T. G. Szenvedélye a pedagógia Negyven pályázaton vett részt Sziluettek csatamezön A Mohács melletti sátorhelyi merőn, az 1526-os csata tömegsírjai fölött a közeli múltban emlékhely létesült. A hatalmas kapun és a kőmedencén túl a tömegsírok között fafaragványok emelkednek: kopjafák, haranglábak, szélhárfa és feszület formájú számszeríjak. Előkészületben Új működési szabályzat a kórházakban Az új működési szabályzatnak valamennyi kórházban az optimális, az adott helyen lehetséges legjobb gyakorlat mércéjéül kell szolgálnia: rögzíti majd a mai gyakorlat jó elemeit, s buzdít a követendő — sajnos még korántsem általános — példáik átvételére. Alapelve, hogy a betegellátás nem egy személyhez, egy orvoshoz kötött, hiszen még a legegyszerűbb betegségek gyógyítása is az egészségügyi dolgozók együttműködését feltételezi. Hangsúlyos figyelmet élvez a fekvő- és járóbetegellátás valódi működési egységének létrehozása. Arra kell törekedni, hogy nem sürgős esetekben a szakvizsgálatok jelentős részét még a kórházba kerülés előtt, a járóbeteg-ellátás keretében elvégezzék. Az új működési szabályzatok kidolgozásakor előtérben áll az orvosi szakmák közötti tevékenység, s ennek legtipikusabb példája, a teamrendszerben végzett munka. A legutóbbi időkben nyilvánvalóvá vált, hogy szükséges a dinamikus szervezeti formák, különböző szakemberek közös munkacsoportjának kialakítása. Előtérbe kerül a központi betegfelvételi osztályok kialakítása is: az intézetekben olyan részleget hívnak életre, amely éjjel-nappal készen áll a betegek fogadására, a legkülönbözőbb esetek ellátására. Az új működési gyakorlat figyelmet érdemlő monumentuma, hogy szabályozza, az osztályos ambulanciák tevékenységét is. Az új szabályzatok hangsúlyozzák a vezetők személyi felelősségét. Ez főként abban nyilvánul meg, hogy az osztályvezető főorvosok feladatává teszik az ellátás szakmai irányítását, függetlenül attól, hogy a beteget hol kezelték. Vonatkozik ez a gondozói munkára is: például a cukorbetegek gondozását továbbra is a körzeti orvos végzi, de munkájáért a szakorvos felel. Corvina-újdonságok A Corvina Kiadó legújabb nagyszabású vállalkozása: hat kötetre tervezett sorozat keretében kívánja bemutatni a Szépművészeti Múzeum rendkívül gazdag rajzgyűjteményét. A sorozat első kötete Gerszi Teréz munkája, A németalföldi rajzművészet Két évszázada. A reprezentatíy albumot a XVI—XVII. századra legjellemzőbb 64 színes reprodukció és a más múzeumokban őrzött analóg művek képei illusztrálják. Fontos, hézagpótló kiadvány Henry de Morant Az iparművészet története című műve; az 1912-ben megjelent Az Iparművészet könyve óta ez az első átfogó kötet a tárgykörben. Három kiadvánnyal gazdagodott a Corvina Művészet és Elmélet sorozata. Az MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának szerkesztésében készült a Kritikák és képek, mely az elmúlt harminc év magyar képzőművészetének alkotásaival foglalkozó írásokból ad válogatást, gazdag színes és fekete-fehér képanyaggal. Immár harmadik kiadásban kerül a könyvesboltokba Németh Lajos reprezentatív Csontváry albuma. Már hagyománnyá vált, hogy a Téli Könyvvásár alkalmából új mappa jelenik meg a Magyar Grafikusok sorozatban. Ezúttal Szabó György bevezető tanulmányával Szántó Piroska legszebb rajzait kapják kézhez a művészetkedvelők. A Magyar Festők sorozatban 2., átdolgozott kiadásban jelenik meg Szabadi Judit Gulácsy művészetével foglalkozó, s legszebb festményeivel illusztrált munkája. Pártmunka az értelmiségiek között fl pártpolitikai mauknkko* lehet eredményes, ha a párt- szervezetek számításba veszik a társadalom különböző csoportjainak, rétegeinek sajátosságait, s ezekhez igazodva szabják meg e munka tartalmát és módszereit. E rétegek szerint differenciált tevékenység egyik legfontosabbja az értelmiségiek körében végzett politikai munka. Vannak szellemi munkára specializált munkahelyek, iskolák, kutatóintézetek, művészeti intézmények, ahol a párttagság és a párton kívüli dolgozók túlnyomó többsége értelmiségi. Másutt számszerűen kisebbségben vannak ugyan, de a tevékenységnek ők a „főszereplői” (például az egészségügyi intézményekben). S vannak nagy számban olyan munkahelyek — a termelőmunka területei —, ahol a párttagságnak és általában a dolgozó kollektívának csupán viszonylag kis részét alkotják, s mindennapi munkájuk is beleolvad a közös tevékenység egészébe. A .helyzet különbözőségétől függően a pártszervezet jellege, összetétele is más és más, s konkrét feladatai (például a tagfelvétel kívánatos arányai vagy a politikai oktatás formái) is részben eltérőek. Ám mindezek mellett is vannak az értelmiséggel kapcsolatos pártmunkának bizonyos közös sajátosságai, mindenütt figyelmet érdemlő vonásai. Mindennapi tapasztalataink és szociológiai vizsgálatok egyaránt tanúsítják, hogy az értelmiség viszonylag jelentékeny része tekinti magát tudatosan elkötelezettnek a munkáshatalom, a párt politikája mellett. A Társadalom- tudományi Intézetnek a vidéki értelmiség körében folytatott vizsgálata során megkérdezettek többsége részt vett valamilyen formában a közéletben mint a párt tagja vagy valamely társadalmi szervezet, mozgalom tisztség- viselője, aktivistája. Ma hazánkban valamennyi társadalmi csoport közül az értelmiség sorain belül a legmagasabb a párttagok, illetve a közéletben aktív szerepet játszók aránya. Ez egyébként természetszerűen adódik az értelmiség társadalmi hivatásából, feladatköréből, tevékenységének jellegéből. A politikai aktivitás e viszonylag magas szintjének fenntartása és további növelése a pártmunkának egyik alapvetően fontos feladata. Igen lényeges, hogy a párt- szervezetek „testhez álló” mozgalmi feladatokat találjanak számukra, amelyek megoldásában érdemben tudják hasznosítani hozzáértésüket és képességeiket. A mozgalmi-közéleti feladatoknak természetesen mindegyike tiszteletreméltó és megbecsülendő. Nem is rangsorolásukról van tehát szó — nem arról, hogy mi „méltó” egy értelmiségihez és mi nem —, hanem arról, hogy mely területeken. milyen megbízatások teljesítésével adhatják a legtöbb értéket a közösségnek, tehetnek a legtöbbet fejlődésünk meggyorsításáért. Közismert, hogy az értelmiség — munkájának jellegénél fogva — nemcsak erőteljesen érdeklődik a társadalmi-politikai kérdések iránt, de olykor erőteljesebben befolyásolják bizonyos tapasztalatok vagy más irányú hatások, érzékenyebben reagál egyes jelenségekre. Az a műszaki vagy közgazdász, aki nap mint nap szembekerül gazdálkodásunk különböző gondjaival, némelykor hajlamosabb a helyzet borúlátó megítélésére. A humán értelmiségieknél az érzékeny felelősségérzet olykor elvont moralizálásba csaphat át. Az ilyen hangulatok és nézetek eloszlatásában, a helyes álláspont kialakításában nagy szerepet játszhatnak a szilárdan a marxista eszmeiség talaján álló kommunista és párton kívüli értelmiségiek. Különösen fontos a munkásosztály vezető szerepével kapcsolatos kérdések világos tisztázása, mivel a tapasztalatok szerint itt újból s újból felbukkannak félreértések. Egyrészt szükséges tisztázni, hogy a vezető szerep társadalompolitikai, nem pedig szakirányítási kérdés, s nem az egyes társadalmi csoportok képzettségi szintjétől, hanem társadalmi helyzetük egészétől függ. Másrészt legalább ilyen fontos annak hangsúlyozása, hogy ez nem jelenti az értelmiség háttérbe szorítását, lebecsülését: ellenkezőleg, fejlődésünk során szerepe tovább növekszik, s ezért megbecsülésének is fokozódnia kell. Sajátos, de legkevésbé sem lebecsülhető része az értelmiség közötti pártpolitikai munkának a törődés a pályakezdő, fiatal értelmiségiekkel. Ezek a fiatalok magas marxista műveltséggel lépnek ki az egyetem vagy a főiskola kapuin, ám társadalmi tapasztalataik a pályakezdéskor még óhatatlanul szűkösek és egyoldalúak. A párt- szervezetek sokat segíthetnek abban, hogy e tapasztalatok köre bővüljön. Ennek legfontosabb módja a munkahelyi közéletben, a kollektíva ügyeinek megoldásában való felelős részvétel, amire azonban nemcsak a kedvet kell felkelteni, hanem a lehetőségeket is szükséges megteremteni. A fiataloknak látniuk kell, hogy elgondolásaikat érdemben mérlegre teszik, ^s nem intézik el a „zöldfülűnek” járó kézlegyintéssel. vonás, hogy a fiatal értelmiségieknél a szakmai tevékenység megkezdésé időben egybeesik a családalapítással, a személyes egzisztencia megalapozásával. Ez a kettős feladat nem egyszerű, s olykor éles ellentmondásokat okoz, kemény dilemmák elé állít (a szakmában elmélyedni vagy „ráhajtani” a pénzkeresésre). Közvetlenül a KISZ, a szak- szervezet, az intézményi- vállalati vezetés feladata a segítségnyújtás az első lépések megtételéhez, de szükséges, hogy a pártszervezet is igényelje, figyelemmel kísérje, ellenőrizze ezt. Gyenes László Sajátos Szakma ifjú mestere Vetélkedő Törökszentmiklósim A KISZ Központi Bizottsága felhívásához csatlakozva a törökszentmiklósi városi KISZ-Bizottség ebben az évben is megszervezte a „Szakma ifjú mestere” vetélkedőt. A gépíró-, mezőgazdasági gépszerelő-, esztergályos-, lakatos- és szánitóversenyt szakmánként más-más üzemekben rendezik meg. A vállalatok házi versenyékkel döntöttek a nevezésekről, így a városi döntőig eljutott nyolcvan versenyző most már minősítő versenyen vesz részt, A fiatal szakmunkások számára ez azt jelenti, hogy aki a versenyszintet teljesíti, elnyeri a „Szakma ifjú mestere” címet, amely erkölcsi, és anyagi elismeréssel jár. Az első két vetélkedőre december 11-én kerül sor. A délelőtt kilenc órakor kezdődő gépíróversenynek a Gabonaforgalmi- és Malomipari Vállalat lesz a házigazdája. Ugyanezen a napon 8 órákor pedig a lakatotok mérik össze tudásukat a MEZŐGÉP Vállalat régi telephelyén,
