Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-29 / 307. szám

1976. december 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 TE] ES HUS II Minisztertanács legutóbbi ülésén jelentést hallgatott meg a hazai szarvasmarha-tenyésztés helyzetéről, majd határoza­tot hozott a fejlesztés ösz­tönzéséről. E téma időről időre a nagytekintélyű fórum elé kerül. Az itt született hatá­rozatok kezdetben az ered­mények fokozását serkentik, néhány év alatt azonban a hatás valahogy mindig el­enyészik. Ez volt a helyzet a közelmúltban is. A meghozott határozat több szempontból újszerűén közelíti meg a kérdést és tartós eredménnyel biztat. Erőteljesen hangsúlyozza, hogy a szarvasmarha-te­nyésztésben meg kell terem­teni a termelési tényezők összhangját. Tehát az állo­mány minőségére és elhelye­zésére, a gondozásira és a ta­karmányozásra, valamint az állategészségügyre össze­hangolt figyelmet kell for­dítani. Nagyon lényeges a takar­mányozás javítása. Ennek érdekében jobban kell bánnunk rét- és legelőterü- leteinkkel, nagyobb figyel­met fordítanunk a tömegta- karmány-tenmesztésre, a veszteségek csökkentésére és a melléktermékek felhaszná­lására. A határozat előírja, hogy fokozottabban kell el­látni a mezőgazdaságot a takarmánytermesztéshez szükséges gépekkel.. Fen kell futtatni a hazad gyártást, erőteljesesen támaszkodni a szocialista piacra, de a szük­séges gépeket akkor is be kell szerezni, ha azok csak dollárért kaphatók. Az állam a takarmánytermesiztés gé­peihez 50 százalékos dotá­ciót — vissza nem térítendő támogatást — biztosít. Továbbra is ösztönzik a férőhelyek létesítését, de új módon. Az állami dotációt a jövőben nem a bekerülési érték százalékában határoz­zák meg, hanem fix összeg­ben. Eszerint az a gazdaság, amelyik szakosított telepet épít, vagy meglévőt bővít, az pályázat útján férőhelyen­ként 32 ezer forint támoga­tást kaphat. A tehénlétszám növelésé­hez eddig biztosított dara­bonként 15—25 ezer forintos forgóalap kiegészítést nem a beállítást ifcövető évben-, hanem csak a harmadik év­ben. kaphatja meg a gazda­ság. Addiig kevezményes for­góeszköz hitelt veket igény­be. Gyökeresen új módszerű az ártámogatás. A tej fél vásárlási árát nem emelik. Elleniben az a gazdaság, amely jövőre több tejet szál­lít, mint az idén, az minden egy százaléknyi többlet után literenként 10 fillérrel töb bet kap a leszállított tej tel­jes mennyiségiéért. Tehát ha a leadott tej mennyisége 10 százalékkal növekszik, akkor a gazdaság minden liter fej ért egy forinttal többet kap. Ez a többlet egészen 30 szá­zalékig emelkedhet. Milyen hatást várhatunk ezektől az intézkedésektől? Ha gépeket valóban lehet kapni és elfogadható áron, akikor fedttétlieniül várhatjuk a szálas ég tömegtakarmány termelés fellendülését, a veszteségek csökkenését. Itt ugyanis a fő ok eddig a gé­pek hiánya, vagy magas ára volt. Az építkezés fix össze­gű támogatása remélhetően lefékezi a „tehénpaloták” létrehozásának divatját. Végül hogyan alakul majd az úgynevezett „fő­könyvelői tehenek” sorsa? (Ezek a jószágok tejet már nem adnak, dg nem merik kiselejtezni őket, mert az pénzügyi-hitelpolitikai hát­rányokkal jár.) A helyzet látszólag nem változik, mert továbbra is az állo­mány növeléséhez kapcso­lódnak a juttatások, az a bizonyos forgóeszköz hitel és annak részbeni elengedése. Reméljük azonban, a fő­könyvelők felfigyelnek a tejtöbblet utáni prémiumra. Ez ugyanis akkor is jár. ha az állomány nem növeke­dett. Ha egy gazdaságban cSupián annyit tesznek, hogy kiselejtezik a meddő jószágokat és helyükre beál­lítanak tejelő állatokat, ak­kor a leszállított tejmennyi­ségnek növekednie fejeli. A százalékonként 10 filléres premium nem aslupán a többlet, hanem — a jelzett mértékig — a teljes leszállí­tott tejmennyiség után jár. A beállított tejelő tehenek vételára tehát csupán ebből az összegből rövid idő alatt megtérülhet. F. B. Tiszafüredi tervek Átszervezik a kereskedelmi hálózatot Nincs irigylésre méltó helyzetben a Tiszafüred és Vidéke Áí'ész. A járási szék­hely kereskediéltni, vendég- látóipari forgalma ugrássze­rűen megnőtt az utóbbi évékben-. Bár az áí'ész gaz­dagodott új egységékkel, na­gyobb a rendelkezésre álló eladótér, mint korábban-, csak feszítve és időnkénti zökkenőkkel tudja kielégíte­ni az igényeket. A vásárlók száma és természetesen igé­nyei, növekedni fognak a következő esztendőkben Ti­szafüred idegenforgalmi centrum jellegéhez is alkal­mazkodnia kell a kereskede­lemnek. A fenti okok miatt hatá­rozták ed az áfész vezetői — egyetértőben a nagyközségi tanács vb-vel, — hogy 1077- től a - meglévő egységek ra­cionális átszervezésével pró­bálják korszerűsíteni Tisza­füreden a kereskedelmi el­látást. A tervek szerint először — ’77 első negyedében —, a könyvesboltot viszik a je­lenleginél háromszor na­gyobb alapterületű helyi­ségbe, megteremtve így a fcönyvárusítás méltó feltéte­leit. A továbbiakban, a So­mogyi úti húsbolt megszű­nik. viszont két élelmi szer- üzlétben — az Alkotmány útiban és a tiszavégiben — -hentesáru részleget alafcítá- -nak ki. A Tisza 1. áruház­ban bútorbemutató-terem papír, írószer, játék, üveg, porcelán és műszaki részleg lesz, a Somogyi úti vas-mű­szaki boltot pedig —a meg­szűnő húsibolt hozzácsatolá­sával — korszerű önkiszol­gáló üzletté építik át. Az 1977-re vonatkozó elképzelé­sek megvalósítását az áfész saját anyagi forrásokból, il­letve korábban beadott bel­kereskedelmi pályázatok el­nyerése útján tervezi. Az ötödik ötéves terv to­vábbi esztendeiben mező- gazdasági szakboltot. bar- kács-szaküzletet és népmű­vészeti böltot kíván létesíte­ni — többek között — az áfész. Nemcsak az asztalra A kamrába is... Szolnok megyei AEll „Munkáskeringő" — ráfizetéssel Évek óta kevés a munkás az építőiparban. Ha egy-egy határidőcsúszás, vagy gyenge minőségű kivitelezés okait keresik, gyakran -hivatkoz­nak a „munkaerőkérdésre”. Mi a helyzet a Szolnok me- gyei Építőipari Vállalatnál? Az idén átlagosan 3 ezer 170 munkást foglalkoztattak a vállalatnál. Az 1976. évi feladatokhoz nem terveztek többet mégis fennakadást okoz a munkaerőhiány. Több segédmunkás kellene, és né­hány szakmában kevés a szakmunkás is. Mégsem a mennyiségi gondok okozzák a legnagyobb nehézséget. A „minőséggel” van baj. Szin­te „átjáróház” a vállalat: például a segédmunkásoknak körülbelül 50 százaléka cse­rélődött ki az idén. Az egy éven belüli kilépők 70 szá­zaléka csak két-három hóna­pot dolgozott a vállalatnál... Az „átmeneti munkaválla­lók” magas aránya a legége­tőbb gond. A munkaügyi' osztály vezetője kiszámította, hogy évi 1,8—2 millió forint veszteséget okoz a kilépéséig miatti munkaidő-kiesés. Rá­adásul a vállalatnál rövid időt eltöltő embereket nem tehetik olyan munkahelyre, ahol hosszabb a betanulási idő. Mire ugyanis a munká­jukkal ' megismerkednének, már ki is lépnek. Különösen az előkészítő üzemeknek okoz sok nehézséget az ál­landó emberek hiánya, s nem megfelelő a szakmun­kás—segédmunkás arány sem. A lakatosüzem hetven­hat dolgozója közül például csak kettő segédmunkás, pe­dig huszonhárom kellene. A kedvezőtlen arány a bérek helyes differenciálását is akadályozza. A vállalat vezetői keresik a megoldást. Többek között — a létszám növelése nélkül —- gyarapítják a szakmun­kások munkaidő-alapját. Dolgozóikat arra ösztönzik, hogy több rokon szakmát sajátítsanak el, s minden mestervizsga után emelik az órabéreket. Csökkentik az ugyanarra a munkára ki­küldött szakmunkások szá­mát: az autódarukon példá­ul a jövőben nem két szak­munkás, hanem egy betaní­tott és egy szakmunkás dol­gozik majd. Általában fon­tos szerepet szánnak a lét­számgondok munkaerő-át­csoportosítással történő eny­hítésének. Jobb munkaszer­vezéssel, -gépesítéssel, a mos­tani ötéves terv ideje alatt előreláthatólag száz ember munkáját takarítják meg. A „felesleges” munkaerőt olyan területekre irányítják, ahol a termelés növekedése miatt több munkásra van szükség. Csökkenteni kívánják a fluktuációt. A távozó mun­kások kérdőíveket töltenek ki, a vezetők így próbálják megismerni a kilépések oka­it. Sajnos a módszer nem a legeredményesebb: a válla­latot otthagyó emberek egy- hanmada nem indokolja meg távozását. A válaszokból annyi mégis kiderült, hogy legtöbben a magasabb fize­tés reményében vagy azért mennek el, mert lakóhelyük messzire esik a munkahe­lyüktől. Hogy munkásaikat megtartsák, növelik a bére­ket. Különös gondot fordí­tanak a leggyorsabban cse- rélődőkre, a segédmunkások­ra. Az V. ötéves tervben bérük 25 százalékos növelé­sét tervezték. így a Szolnok megyei ÁÉV bérszínvonala közelebb kerül a szomszédos építőipari vállalatokéhoz. Az új, 400 személyes munkás- szállással az ingázók helyze­tét könnyítik meg — von­zóbbá teszik a szolnoki mun­kahelyet. Fontos, -hogy a szálláson lakók kipihenteb- ben állnak majd munkába, így jobban kihasználhatják a munkaidőt. A vállalat egyre többet termel, de egyre nehezebb munkást találni. Feladatai­kat a létszám növelése nél­kül kell elvégezni. Az egyet­len megoldás: növelik a ter­melékenységet. Az elkövet­kezendő években több, más­hol már alkalmazott techno­lógiát vezetnek be a Szolnok megyei ÁÉV-nél. Az elmúlt tervidőszakban a korszerű módszerek termelékenység­növelő hatásaként mintegy kétszáz ember munkáját ta­karították meg. Az V. öt­éves tervben is hasonló ered­ményeket akarnak elérni... V. Sz. J. Amikor az alattyáni— jásztelki Tolbuohi-n Terme­lőszövetkezet vezetősége el­határozta, hogy a két gazda­ságból egyesült tsz-ben nor­marendezést tart, bizony nem „nagy kalapot emelve” köszönte meg az intézkedést a tagság. Főképp a jásztel­kiek morgolódtak, hiszen nem az eddig -gyengébben fizető -alattyáni üzem nor­máit emelték automatikusan a náluk kialakultakhoz, ha­nem teljesen új rendszert vezettek be. Az elképzelés alapjául egyébként igen egy­szerű elv szolgált: több mun­káért, több pénzt — ezt val­lották azok, akik meghatá­rozták a követelményeket. Megalapozott „házasság” Csupán erre alapozni azon­ban nem lehet — jól tudták ezt a szakemberek — s így a követelmények mellett a teltételek megteremtésén is munkálkodni kezdtek. Még­hozzá nemcsak 1975. január elsejétől, az egyesülés ér­vénybe lépésének időpontjá­tól, hanem már jóval előbb. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor a két falu akaratá­ból létre jött a több mint hatezer hektáros gazdaság^ akkor — mindkét jogelőd tsz megfelelő hozzájárulásá­val 15 millió forint volt a szövetkezet biztonsági alap­ja. S az első közgyűlésen nemcsak arról esett szó, hogy a tagság jövedelmét egy színvonalra hozva lehe­tőleg emelni kell, hanem ar­ról is, hogy ehhez előbb fejlesztésre van szükség. A külön-külön gazdálko­dás idején az üzemek első­sorban az állattenyésztés eredményeit javították, ide fektették be a legtöbb pénzt is. Éppen ezért az első év­ben a növénytermesztés gé­pesítése kapta az erősebb hangsúlyt. A KITE termelé­si rendszerének technológiá­ja ugyancsak erre ösztönöz­te a gazdaságot, és így csak a gépekért 12—13 milliót ad­tak ki. A korábban meg­kezdett 6—7 millió forintot felemésztő gyeptelepítési program első időszaka is ekkor zárult le. Jól számítottak A vezetők nem számítot­tak rosszul: a tagság hamar megértette, hogy az intéz­kedések mögött megfontolt tapasztalat és jó szándék rejlik — tehát érdemes ke­ményen dolgozni. A munka nem is maradt eredmény nélkül, már az első zár­számadáskor magasabb volt a tagok átlagjövedelme, mint az egyesülés előtt vala­ha. Az esztendő olyan jól si­került, hogy az előírás sze­rinti lehetőséget áthágva akár többet is fizethetett volna a tsz. de ezt az ilyen­kor „esedékes” jövedelem- növekmény-adó miatt nem vállalta. Inkább már 1975- ben félretettek 7 millió fo­rintot az idei fejlesztésre. (A szakemberek előrelátását dicséri különben az is, hogy azóta ezt a módszert rende­let írja elő.) Az előbbi összeghez „tár­sult”- még az amortizációból és a hitelből származó pénz, így végeredményben 1976- ban 17 milliót költhettek beruházásokra. Természete­sen mindez teljesen más­képp is lehetett volna, ha a vezetők nem állnak oda év elején a tagság elé és mond­ják el: az árváltozások, va­lamint az új szabályzók hét­millió többletköltséget hoz­nak az üzemnek, ha az idén is a tavalyi színvonalon gaz­dálkodnak. A szövetkezetnek két választása volt, vagy el­veszik a hétmilliót a bizton­sági és a fejlesztési alapból, valamint a jövedelemből, vagy pedig ésszerűen taka­rékoskodva többet termel­nek. A tagság ez utóbbira szavazott és a nehéz eszten­dő ellenére meg is valósí­totta az elképzelést: az árbe­vétel meghaladja a szövet­kezet összes jövedelme pedig eléri a tervezettet. A biztonsági alaphoz nem nyúlva, 1977-re ismét félre tettek 7—8 milliót és így jö­vőre várhatóan 17—20 millió forintot költhetnek fejlesz­tésre úgy, hogy a tagság bérszínvonalának növekedé­se az idén is eléri az enge­délyezett három százalékot. Azonban a biztonsági alap sem marad holt tőke — mondták a gazdaság vezetői — eredeti célja mellett ar­ra jó, hogy mindent akkor tudnak megvenni, 15 millió­ig akár hitel nélkül is, ami­kor szükségük van rá. A fejlesztés előnyei Nem volna azonban teljes a kép, ha a szövetkezet ter­melési szerkezetéről hallgat­nánk. A növénytermesztés és az állattenyésztés csaknem fele-fele arányban veszi ki részét a termelésből. S ez meglehetősen nagy biztonsá­got nyújt a gazdaságnak még akkor is, ha — mint az idén — az időjárás a növényter­mesztést eléggé „megszoron­gatja”. (Ráadásul az olyan év, amely egyformán rossz az üzem két fő kultúrájának a búzának és a kukoricának — nagyon ritka.) A jövő esztendei fejleszté­si célkitűzésekből nem ma­rad ki egyik ágazat sem. Csak a legfonosabb beruhá­zásokat említve: 300 szemé­lyes üzemi konyha, korszerű gépműhely, növendékmarha- istálló épül. Az egyik állat- tenyésztési telep ma még meglevő vízellátási gondjait megszüntetik, artézi kutat fúrnak, az öntözhető rét­legelő telepítését folytatják, gépekre mintegy 8 milliót szántak. Szükség van tehát minden fillérre, mert csak így lehet a tervekből valóság így nö­vekedhet tovább a termelés, javulhatnak a tagok élet- és munkakörülményei, csak így vastagodhat tovább a fizetési boríték. B. A. 150 millióból megkétszerezik a termelést Fejlesztés a berekfürdői üveggyárban Az Üvegipari Művek ti­zenegy gyára közül a legki­sebb a karcag-berekfürdői. Ipari felhasználásra csak­nem kétezer (!) féle áruit készít kis szériákban-. Ter­mékeinek kétharmadát ál­landóan gyártja, a 'többi szinte naponta változik. Sok speciális üveg kerül ki a hu­táikból: így az Egyesült Izzó­nak wöMrammal összefar- raszthaitó üveg, a dubnai atomfcutaitónak gyorsítógyű­rűik, továbbá telefonközpont- allkatrészek. fátyolüvegek. És mindinkább ismertté — sőt híressé — válnak a „be­rek-jénai” üvegedények. A tűzálló gyártmányokból az idén 60 ezret készítenek, és szakértők szerint a Karcagon gyártott edények több tulaj­donsága teliülltmúlja az „iga­ziét”. Volna is befletjük. A hatvanas évek elején Berekfürdőn 4—5 millió fo­rint értékű üveget állítattak ellő, az idén ennek több mint tízszeresét, pontosan 56 millió forintnyit. Időköziben bővítették a kemencéket, de jelenleg a zsúfolt csarno­kokban a munkások már alig-ali-g férnek be — dol­gozni. Pedig szó sines arról, hogy időközben fölöslegessé váltak volna: szükség va-n és lész is a munkájukra, hi­szen teljes egészében kézi munkával készül a gyárban az üveg. De -most már csu­pán három esztendeig. Az elmúlt években az Üvegipari Művek szinte va­lamennyi gyárában jelentős — több tíz- és százmilliós — fejlesztés történt. A je­lenlegi ötéves terv idősza­kában a berekfürdői üveg­gyárban 153 millió forintot költenek rekonstrukcióra. Már elkezdődött az építke­zés: állnak az új, 3,5 ezer négyzetméter alapterületű csarnok első hajójának tar­tószerkezetei. Annak ellenére hogy 1977 év végére a csar­noknak csak egy részét épí­ti fel az ÉPSZER Vállalat, már beállítanak oda egy elektromos kemencét. To­vábbi kettő — valamennyi saját kivitelezésben készül — 10'79-ban áll munkába. Az új glépek, berendezések 1980-ban várhatóan teljes kapacitással dolgoznak. Az üzem akkor — a jelenlegi 300 helyett — már csak­nem 500 környékbeli ember­nek ad munkát. Az új dol­gozók kiképzése, betanítása előreláthatóan nem jelent majd különösebb feladato­kat az üveggyárnak — an­nál inkább a munkaerő to­borzása. Az elmúlt éveikben több tanfolyamat szerveztek a gyárban, ahol jónéhányan tettek szakmunkásvizsgát, most is tizennyolc dolgozó taniull szakmát. Az évtized végéig elkészül a modern -séoeiális létesít­mény, „melegfolyosó” köti össze az új csarnokkal, ahol az alapanyag és a készáru raktározását is -megoldják. Ez utóbbi különösen fortes, -mivel' 1980-ban az — idei­nek már több mint a kétsze­resét — mintegy 120 millió forint értékű üveget állíta­nak ellő Berekfürdőn. Vár­ható a termékek között egy újdonság isi: tervezik az is­mét divatos színes táblaiüve- gek gyártását. (érj) Fotó: N. ZS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents