Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

1976. december 25. % SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Eredménytelen nyomozás, tanulságokkal Egy labdarúgó mérkőzés története 1976. november 7. Jász­ár okszállás : A területi lab­darúgó bajnokság Jászsági csoportjának 9. helyezettjét, Jásztelek csapatát fogadta a hazai együttes. A jászárok­szállásiak a második hely birtokában nyugodtan néztek a mérkőzés elé. A hazaiak már 2:0-ra vezettek, amikor a második félidő tizenötödik percében a játékvezető vá­ratlanul lefújta a mérkőzést. Előzőleg öt perc alatt há­rom játékost állított ki Jásztelek csapatából. Miért? A bíró: „Állón vágott" A játékvezető, a jászapáti Kökény Gábor november 8-án készített jegyzőkönyve: „A mérkőzés rendkívül ide­ges légkörben zajlott. Mind a két csapatból több játé­kost figyelmeztettem az I. félidőben és nyugalomra in­tettem a játékosokat. A II. félidő 10. percében Rékasi Gábor jászteleki játékos fu­tás közben trágár szavakkal szidta a mellette futó ellen­felet és ezért sportszerűtlen magatartás miatt kiállítot­tam. A játékos lefelé menet felém köpött. Két perccel később Hábori Istávánt les- helyzet miatt megállítottam, aki a sípszót figyelembe sem véve tovább futott és elrúg­ta a labdát. Mivel már őt is figyelmeztettem, sípszó utáni labda elrúgásért, ki­állítottam. Ekkor Mészáros László, a j ászteleki csapat kapitánya — aki a mérkő­zés alatt felváltva szidta az ellenfelet és társait is — a következőket kiabálta: „A kapusunkat is állítsd ki te hülye!” Mészáros Lászlót is kiállítottam és amikor utá­na szóltam, hogy a csapat­kapitányi karszalagot adja át egyik társának, visszafor­dult és a következő szavak kíséretében nekem jött: .,Én adjam át a szalagot, aki ti­zennyolc éve focizok?” Bár az egyik jászárokszállási já­tékos elé állt, őt félrelökte, s felütötte az állam. Azonnal lefújtam a mérkőzést. Le­felé menet az egyik jásztel­ki néző, a tömegben bokán rúgott, de lefogták a ren­dezők ... A jászárokszállá- siak sportszerűen viselkedtek és haza is kísértek.” A három labdarúgót meg­büntette a fegyelmi bizott­ság. Rékasi Gábort 1977, áp­rilis 5-ig, Hábori Istvánt no­vember 16-ig tiltották • el. Gyakorlatilag mindkettőjü­ket egy-egy mérkőzéstől. Mé­száros László 1977. június 30-ig nem játszhat. A bün­tetés — akárhogy is nézzük — igen. mérsékelt. Már-már gyanúsan humánus. Fodíor Zoltán, a fegyelmi bizottság elnöke: — A fegyelmi tárgyalásra a jegyzőkönyv alapján ké­szültünk fel és annak szel­lemében foglalkoztunk az üggyel. A tárgyaláson meg­jelent Mészáros László és a jászteleki sportkör elnöke, Nagy Lajos is. Meghallgat­tuk őket, aztán döntöttünk... A kapitány és a szemtanúk J ásztelek. A sportkör egyetlen szakosztályára. a labdarúgókra évente 3Ö ezer forintot költhetenek. Az első csapatnak tizenöt, az ifjúsá­ginak tizenhárom játékosa van. A társadalmi edző volt labdarúgó. Nagy Lajost, a sportkör elnökét a termelőszövetke­zetben találtuk meg. Kér­désünkre — hogy mit gon­dol, miért keressük — nem talált választ. — Napirendre tért az ese­mények felett? — Mit tehettem volna? — tárta szét kezét. — Vala­hogy „le kellett nyelni a békát”. Ilyet még nem is láttam; öt perc alatt három játékost kiállítani! Nem is értem, hiszen a meccset nem jellemezték durvaságok, sza­bálytalanságok. — Maga szerint miért ál­lították ki a játékosokat? — Rékasit megrúgták — be is dagadt a térde — és odaszólt a tettesnek, hogy „ezt visszakapja”. Hábori lesgyanús helyzetben kapta a labdát, és a kapuba rúg­ta. Azt mondta, nem hallot­ta a sípszót. Én sem hallot­tam. meg amúgy is kolom- poltak, fütyültek a nézők. Ezután szólt Mészáros a bí­rónak ... Mészáros László a téesz kovácsműhelyéből került elő. Erőteljes, harmincéves férfi. — Azt mondtam: „Jó, hogy nem állítja ki a kapusunkat is.” Erre leküldött. Elindul­tam a pálya széle felé de még utánam szólt, hogy nem tudok uralkodni magamon, hiába Túgom a labdát ti­zennyolc éve. Aztán még hozzátette: „Vén bolond!” Erre megfordultam és mell­be löktem. Na, nem erő­sen ... Mutatta is, hogyan. — Ha megütöm a bírót, nem tudja lefújni a mécs­esét, ökölvívó voltam... De ezt ne írja meg... Szóval felöltöztünk és hazajöttünk. Amióta játszom, sok min­dent csináltam már a pá­lyán. Ki is állítottak több­ször. Soha nem örültem neki. Nagy Lajos: — A meccs után bocsána­tot akart kérni a bírótól Mé­száros, de ő nem állt szó­ba vele. A jászárokszállási szak­osztály intézője, Guba Béla így látta a találkozót: — Egyáltalán nem volt ideges légkörű a mérkőzés. Olyan nagy az erőnléti kü­lönbség a két csapat között, hogy nem lehetett kétséges, ki nyeri a találkozót. A jásztelkiek míg erejükből tellett, tartatták magukat. A kiállításokról nem igen tudott újat mondani. Leg­feljebb azt, hogy Rékasi, Muntyán ellen szabálytalan­kodott. Lukács Zoltán, a jászárokszállási csapat ka­pitánya viszont meglepődött a bíró döntésén. Egyikük sem látta azt, hogy Mészá­ros megütötte a játékveze­tőt. Márkus Miklós, a mér­kőzés egyik hazai nézője szerint a jásztelki labdarúgó a bíró állát fogta meg, és el­lökte magától. Kedvtelésből fociznak és mégis... Számos eltérő -vélemény ugyanarról. Többen ítélték meg — más-más szemszög­ből a szabálysértést. Néhá- nyan letennék a nagy esküt, hogy Rékasi Gábor nem szidta trágár szavakkal el­lenfelét, és hogy Mészáros László nem ütötte meg a bírót. Hogy mi is történt való­jában és -hogyan — talán már soha sem derül ki. A területi bajnokságban szereplő labdarúgóknak — köztudottan — nem szár­mazik anyagi haszna a já­tékból. A munka, a család mellett hétről hétre kedvte­lésből lépnek pályára. A miértre inkább a szív, mint az értelem adhat választ. Jó­val több ez, mint tömeg­sport — de kevesebb az él­sportnál. Mégis több a dur­vaság, a „kdszólás” ebben az osztályban. Bár az igazságot nem sikerült tetten érni, de így is szá­mos tanulsága van az esetnek. Kökény Gábor bírói jelenté­sében azt írta, hogy a mérkőzés az első perctől kezdve ide­ges légkörben zajlott és a jászteleki játékosok egymást múl­ták felül a sportszerűtlenségben. Miért csak a 60. percben I nyúlt hát hathatósabb eszközhöz a rend helyreállítása érde­kében a bíró? Határozatlanságával — maga is hozzájárult ahhoz, hogy idáig fajultak a dolgok. De érthetetlen a fe­gyelmi bizottság igazságtevése is. Amennyiben készpénz­nek vették a bírói jelentést, úgy sokkal súlyosabb bünteté­seket kellett volna kiosztani. Különösen Mészáros László ér­demelt volna példásabb ítéletet, hiszen nem első eset, hogy sportszerűtlenségre ragadtatta magát — ráadásul kapitányi szalaggal a karján. Sportmorál — csak egy van. Rúgják a labdát akár az NB 1-ben, akár a területi bajnokságban, mindenképp a sok évtizeden át bevált szabályokat kell tiszteletben tartani. Mind a játékvezetőnek, mind pedig a labdarúgóknak — de a fegyelmi bizottságnak is! Constantin Lajos Sajtóközpont a moszkvai olimpián Az 1980-as nyári játékok fő versenyszínhelyétől, a luzs- nyiki parkban elhelyezkedő Lenin stadionból mindösz- sze tíz percnyi utazás­sal lehet majd megközelíteni a moszkvai olimpiai sajtó- központot. A 23 300 négyzet- méteres területen a legmo­dernebb felszerelésekkel olyan sajtócentrumot alakí­tanak ki, amely a játékok rendezőinek egyik büszkesé­ge lehet. Az olimpiai szervező bi­zottság képviselője a TASZSZ tudósítójának el­mondta, hogy a hatalmas épülettömbben 500 szemé­lyes konferenciaterme, 200 fő befogadó tv-szoba (természe­tesen az összes versenyszín­hellyel összeköttetésben lé­vő) számos televíziós stúdió, akkreditációs központ és ezer négyzetmétert elfoglaló fotó­labor lesz. Az újságírók egy 200 négy­zetméter alapterületű helyi­ségben fogalmazhatják meg, illetve gépelhetik le cikkei­ket és tudósításaikat, s ha bármilyen olimpiával kapcso­latos információra lesz szük­ségük, a számítógépes fel- világosító irodában minden verseny eredményét, sőt a résztvevők „nacionáíéját” is pillanatok alatt megkaphat­ják. Sporthírek — Asztalitenisz. Az Eleken ren­dezett Alföld Kupa asztalitenisz csapatversenyen részt vettek a szolnoki Vízügyi Szakközépisko­la versenyzői is, és a második helyet szerezték meg. Eredmé­nyeik: Vízügyi Sz. I.—Szegedi Erdészeti Sz. I. 13:4, Vízügyi Sz. I.—Békéscsabai Sz. I. 13:7. A döntőben: Eleki Gimnázium— Vízügyi Sz. I. 13:5. Az Alföld Kupa végeredménye: 1. Eleki Gimnázium. 2. Szolnoki Víz­ügyi Szakközépiskola, 3. Békés­csabai Szakközépiskola. — Vízilabda. A MUSZ vízilab­da ifjúsági bizottsága a közel­múltban állította össze a válo­gatott kereteket, amelyben szép számmal kaptak helyet szolnold pólósok is. A junior keretnek Bors, Bogdán, Rekita, Tóth I., az ifjúsági keretnek pedig Hasz­nos, Tóth Cs., Földi. Andrási, Lengyel és Pintér lett a tagja. A serdülőkeretet a két ünnep között megrendezendő országos serdülő kupa küzdelmei után ál­lítják össze. un ff SENKI nwKÉRT LABDÁI M intha az aszfalton is a sarat taposnák. Lógó válluk, inas kezük te­mérdek munkáról beszél. Mozgásuk félszeg, ha a vá­rosban kell forgolódniuk. De csodálatos célszerűség mu­zsikál minden moccanásuk­ban, ha otthon, az ismerős közegben, a tanyán tesznek- vesznek. És jönnek a gyerekeik. Té­len nagy sapkásán, csizmá­ban, kipirult arccal. Más mértékegységgel számolják a távolságot: a néhány mé­ter is elérhetetlen messze­ség — térdig érő sárban. És közel van az, ahová visz a kövesút. Belőlük, a csepe­redő tanyasi kisgyerekekből lesz-e olyan szép szál fiatal, akin jólesően siklik végig a szem? Segít-e nekik teljes emberré válásukban a sport? A túrkevei tanyasi kollé­giumban Kati Ilona, a diák­otthon vezetője szeretettel nézi az ügybuzgó aróságo- kat. — Hát látja, itt a tél, csúszkálnak, szánkóznak. So­kat mozognak a mi gyere­keink, egy helyben ülve ki sem bírnák a szabadsághoz szokott kislányok, legény­kék. Nyolcvanhatan vannak és az idén már óvodásokat is vettünk fel, hadd szokják a városi életet. Sokkal köny­nyebb lesz elkezdeniük a ta­nulást. ha a nagy csoportos „évfolyamot” itt töltik. — És a lehetőségeik a sportolásra? — Az iskolában a három testnevelési óra. aztán a szakkörök. Míg jó idő van. nincs baj. De ha beszorul­nak a terembe, akkor... Termünk nincs, a ping-pong asztalnak is a folyosón szo­rítottunk helyet. Szűkösen vagyunk és a város általá­nos iskoláinak is csak egyet­len tornaterme van. Kiss Laci és Imecz Ilonka kényelmesen elfér egy fotel­ban. Mindketten másodiko­sok. — Gyerekek, mit jelent az a szó, hogy sport? Icu bezárkózik a konok- ság jégpáncélja mögé. De Laci szeme felcsillan. — Én tudom, a sport az a foci. Nekem is van otthon bőrfocim. A testvérem hoz­ta az NDK-ból, ott dolgozik. — Szeretitek a reggeli tor­nát? Icu hevesen bólogat, hogy igen. Laci szóban is helyesei. A nyolcadikos Kiss Károly homlokán rózsaszínű forra­dás. »— Otthon a tanyán ját­Hogy mi a sport? Laci és Icu ezen töpreng szőttünk. A negyedikes Feri­vel felmásztunk a kazal te­tejére. Aztán megcsúszott a szalma, leestem. Éppen a Zetor magasító rácsára. Be­szakadt a fejem. Egy hétig feküdtem a kórházban, agy­rázkódásom is volt — mond­ja büszkén. — És még mivel telik ott-, hon az idő? — Kártyázunk apuval. Meg néha futunk is. Ver­senyt — mondják innen is, onnan is. — Gyerekek, ki kért ka­rácsonyra labdát? — Tornacipőt? — Melegítőt? Makai Sándomé, a máso­dikos Anikó lányát látogat­ja. Anikón kívül még két apróság van otthon. — Ügyesek? — Anikót még a tanyáról hordtam be balettra. Ki kel­lett venni, mert nem ment neki. Pedig sokat szoktak tornászni otthon. Egy heve- rőnk amiatt ment tönkre, hogy annyit ugrálnak. — A karácsonyi ajándékok között lesz sportjáték? — Nem, az nem. Dehogy lesz — és szinte megbotrán- kozva néz rám. Hogy lesz-e a cseperedő tanyasi apróságokból szép szál. harmonikus mozgású fiatal, akin jólesően siklik végig a szem? Lehet ha a jelenleginél jóval nagyobb figyelmet kap a testi neve­lésük. Bár a kollégium pe­dagógusai mindent megtesz­nek, a lehetőségükből azon­ban nem futja többre. Égető szükség lenne egy tornaszo­bára és szakemberre. aki rendszeresen nyesegetné a kollégisták suta mozdulatait. Megszerettetné velük a moz­gást. hogy vérükké váljon a sport. Nagy szükség lenne rá, hiszen amint a társak mond­ják — játék közben Icu is beszédessé válik. Palágyi Béla Bizony elkelne egy tornaszobn. Testnevelési óra a padok tetején

Next

/
Thumbnails
Contents