Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-25 / 305. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976. december 25. Németh Sándorné Kelemen Imre z unoka egyszer így szólt a nagyapjához: mondd papa, mi a haza? Az öreg ránézett: a ha­za? A földnek ez a kis darabkája, amelyen élünk. Ez a ház, ez a kert, a szüleid. Ez az almafa itt a kert­ben. Látod? Akkor ültettem, ami­kor apád épp mint te most, gyönge gyermek volt. Ennek is mint gyönge fácskának készítettem földágyat és most nézd, milyen terebélyes, milyen pirosak rajta az almák. Ta­lán a vértől. Az orosz katonák vé­rükkel öntözték a földjét, amikor az apádért is harcoltak. Igen, egyetlen almában benne van a haza: a föld, az ember és az ő történelmük. Igen kisfiam Kormány János Bakó István \ EZ A HAZA Kovács László Variációk egy témára Ha azt mondom szocialista haza, hazafiság, mire gondol a ma embere? Mit mondanak erre az egykori unokák? Mit jelent nekik ez 'a három rövid szó? Milyen érzéseket kelt szívükben, lelkűkben? Televízió a vonaton Milliók művelődésre a MÁV jászkiséri üzemében Ahol a vasút elköszön Jászkisértől, tizenöt évvel ez­előtt az utas csak a végeláthatatlan pusztaságot szemlél­hette. Aki időközben nem jáirt arra, most ugyancsak elcso­dálkozna a hatalmas épületkomplexumon, a MÁV Építő­gépjavító Üzemének láttán. Az üzem, pontosabban elődje, a mezőgazdasági gépállomás 1949-ben jött létre a nagyköz­ség belterületén. Később, amikor a termelőszövetkezetek saßt gépparkot alakítottak ki, s maguk végezték a javítá­sokat is. a munka nélkül maradt gépállomás egy ideig a Kőolajkutató Intézetnek dolgozott, majd a MÁV egyetlen így válaszoltak: Németh Sándorné, a mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium és Szakközép­iskola földrajz-történelem szakos tanára: Mezőtúrnak, gazdag törté­nelme van. Dózsa a paraszt- háború vezére, aki világosan látta és ki is fejtette a jobbágyoknak, hogy „polgár­társai vagytok a nemesség­nek, de nem parasztként, ha­nem rabszolgául tart benne­teket, nekik szántjátok a föl­det. nekik ültettek szőlőt, nekik neveltek . nyájat és csordát: nektek csak szolga­ság és Ínség marad” — itt szenvedett tüzes trónon kín­halált a nemesség félelme, kegyetlensége miatt a pa­rasztokért. Ez a város 1919- ben sok vöröskatonát adott a tanácshatalomnak. Erről a valamikor ínséges földről sok ember járta kenyérért az or­szágot és a kubikos talicská­val a szabadság eszméjét is széthintették a nincstelenek között. Miért érdemlik meg a veteránok a tiszteletet, a megbécsülést? Mert még ma is, idős fejjel is azt nézik, hogyan segíthetnek. A gyere­kek tudják például, hogy Kötél Imre, a párt régi har­cosa megtakarított pénzét a tanyasi kollégiumnak aján­lotta fel. hogy könyveket ve­gyenek rajta a gyerekeknek. És egy történelemtanárnak nem lehet szebb kötelessége, mint a történelmi múlt meg­becsülésére. a haladó hagyo­mányok ápolására a tett­vágyra nevelni a gyerekekét. Kelemen Imre, a túrke- vei Vörös Csillag Tsz üzemi pártbizottságának titkára: Hogy milyen volt a múl­tunk. hogy honnan indult el 1944-ben a túrkevei paraszt- ember. hogyan lett valóban a hazánk ez a föld. —. azt nem felejthetjük el. A haza szóban énnekem benne van mindaz amit a felszabadulás óta érte tet­tünk. És aki verejtékezett azért, amink van. annak nincs szégyenkezni valója. Az erőt és hitet ad. Mondjak példát? Az idén ebben a kis­városban több mint 150 új ház épült. Épített volna a múltban is a paraszt, ha lett volna miből, »de akkor örült, ha enni tudott adni a gyere­kének. Ha vannak is gond­jaink, mert ez így igaz, mennyire mások, mint vala­mikor voltak. És úgy érzem, azt a szót. hogy szocialista haza. csupa nagybetűvel kellene írni! Az tiszteletet érdemel mindannyiunktól, mert az mindannyiunknak sokat adott. Nekem mit? Ki­emelt a csélédsorból, tanít­tatott. megmutatta mi az ember igazi értéke, megtaní­tott becsülni, tisztelni más népeket, ráébresztett, mit jelent embernek lenni. Nekem a szocialista hazá­ban becsületem van, csalá­dom, a munkámból tisztessé­gesen fölneveltem a gyere­keimet. Mind a kettő mun­kás lett. A hazának becsü­letes tenniakaró emberekre van szüksége, és én így ne­veltem őket. , Kovács László, a Finom­mechanikai Vállalat török­szentmiklósi gyárának elektroműszerésze, a Ra­dar szocialista brigád ve­zetője : — Széchenyi István Hitel című munkájában ezt írta: „Csak a gyenge szereti ön­magát az erős egész nemze­teket hordoz szívében.” Nos. ha arra gondolok, mit jelent nekünk a szocalista országok közössége, megértem Szé­chenyi mondását. A hazasze­retet. a proletár internacio­nalizmus a társadalom fejlő­désének rúgója, mert a mi országunk sem jutott volna ennyire és nem fejlődhetne még tovább, ha nem lenné­nek segítőkész barátaink, ha a nép nem érezné. hogy itt minden érte történik. Ezért nem mindegy, hogy az egyes ember hogyan gondolkodik, a hazáról. Tudja-e. hogy csak az ő jó munkája által gazda­godhat a haza. a saját élete. A magyar ioar mezőgazda­ság jó hírnévnek örvend a világban. Ezt a hírnevet ne­künk csak erősítenünk sza­bad. mert csak a jó mun­kánk által lesz erős a haza. a szocialista országok közös­sége és leszünk mi egyénileg is gazdagabbak. Kormány János, a 625-ös számú Szakmunkásképző­intézet II. éves kőműves ta­nulója Kisújszálláson: — Hát. . . őszintén szólva én erről még nem sokat gon­dolkodtam. Tizenhét éves vagyok, az iskolában, meg főképpen az úttörőknél sokat beszélgettünk a hazáról, a hazaszeretetről, meg arról, hogy ki a jó hazafi. Én az anyámat is jó hazafinak tar­tom. Tetszik tudni az apám beteg lett, meghalt. Anyám a takarítónői fizetéséből ne­vel bennünket, engem, meg az ötödik osztályos húgomat. Most azért jobb, mert most. már az államtól havonta 2 ezer forint árvaellátást kák punk. így aztán a havi 4fí() forintos ösztöndíjamat nem kell mind hazaadnom. Zseb­pénzem is marad . . . Hogy ezt is hazámtól kapom? Tényleg. Mit adok én cse­rébe mindezért? Még nem sokat. Egy biztos: jól meg kell tanulnom ezt a szakmát. És azt hiszem az már a ha­zaszeretethez tartozik, ha az ember becsületesen helyt akar állni az életben. Bakó István őrnagy, re­pülőgépvezetö: — Haza, hazafiság. cse­lekvő hazafiság. Csak ével: során tudatosult bennem, hogy tetteinkkel kell szolgál­nunk a hazánkat, a nemzet­közi munkásosztályt, hogy in­ternacionalizmusunknak miért próbaköve a magyar—szov­jet barátság. Az én munkám, pontosabban hivatásom, hogy őrizzem a szocialista hazát és ha kell megvédjem akár az életem árán is. Voltam már ilyen helyzetben. Az ember önkéntelenül is elke­rül a pátoszig, pedig nem akar, mert felnőtt fejjel már tudja, a hazáról, a hazasze­retetről csak egyszerűen, csendesen, de őszintén sza­bad beszélni. Három gyerme­künk van. még kicsik. Ha nagyobbak lesznek sokat vi­szem majd őket kirándulni, országjárni, mert a hazasze­retetre nevelést nem lehet elég korán kezdeni. Igen. el­sősorban a szülőkön és az iskolán múlik, milyen fel­nőtt válik a gyerekünkből. Ezért nem mindegy, hogy már kicsi korban hogyan foglalkoznak velük, hogyan nevelik történelmünk, múl­tunk, értékeink tiszteletére, hogyan készítik fel őket az életre, hogyan nevelik cse­lekvő hazafiságra. A gyere­keknek azt kell megértenie és megtanulnia, hogy a ha­záért, a jövőért dolgozni kell. mindenkinek tehetsége ké­pessége szerint. Varga Viktória öpitögöpßvitö üzeme lett. Az induláskor, idestova kilenc évvel ezelőtt, alig há­romszázain dolgoztak a vas­úti pályaépítő gépeken, je­lenleg csaknem ezerkétszá- zan. A dolgozók létszáma négyszeresére emelkedett, sokszorosára növekedett a termelési érték — az idén mintegy 214 millió forintot tesz ki —. s időközben szé­lesedett az üzem tevékeny­sége is. A gépek javítása méllett a jászkiséri üziem munkásai végzik el vasúti sínjeink karbantartását, amelynek hossza több mint kilencezer kilométer, de gyár­tanak gépeket, kocsikat a BKV-nak, a metrónak s a Betonútépítő Vállalatnak. A gyors fejlődés, a sokrétű munka hibátlan ellátása egy­re magasabb szintű szakmai, politikai, s általános mű­veltséget követel a vezetők­től, dolgozóktól egyaránt. A továbbképzések, tanfolya­mok megszervezése azonban nem kis nehézséget okoz, mivel a munkások egy ré­sze csaknem egész évben úton. azaz, hogy a síneken van. Ennek ellenére mint az Csőke Pállal, az üzemi párt- -izottság titkárával folyta­tott beszélgetésünkből kide­rül, a művelődés területén is „sínen vannak”. o — Munkásaink közül há­romszázan helybeliek, a többség Jászapátiból. Jász- iladánybóü. Jászszentandrás- ról jár be. Sokain az ország legtávolabbi pontjairól jön­nek hozzánk dolgozni. Ök azok. akiket gyakran látha­tunk. amint szintezik, javít­ják a sínpárokat Szombat-’ helytől Debrecenig. Miskolc- tól Szegedig az osztrák Blas­ser. s a svájci Matisa cég­től vásárolt korszerű gépe­inkkel. Márciustól december közepéig ötezer kilométert tesznek meg, a téli hónapok­ban p>edig itt ak üzemben dolgoznak, s a kényelmes, modern munkásszállásunkon laknak. Ebben az , időben a munka mellett tanulnak, tanfolyamokon, továbbkép­zéseken sajátítják el a szük­séges szakmai, politikai is­mereteket. Minden kiszálló szerelvényen berendeztünk egy úgynevezett „kultúrko- csit”, amelyben könyvtár, te­levízió, rádió, társasjátékok várják munka után pálya- munkásainkat. A folyóirato­kat, újságokat a közbeeső állomásokon vásárolják meg, hiszen a posta sohasem ta­lálná meg őket. © — Milyen politikai tóvább- képzést szerveznek? — Az üzemben százhet- venkét párttag, s háromszáz KISZ-tag dolgozik. A politi­kai Oktatásban azonlban nem­csak ők vesznek részit. Je­lenleg öten járnak marxis­ta—leninista esti egyetemre, a járásban csak mi szervez­tük meg az egyelőre kísérleti jellegű kétéves pártóktatásf huszonkét résztvevővel. Az idén ötfajta pwilitikai tantfo- íyamot indítottunk száznegy­venegy hallgatóval. Ezen­kívül számtalan tanfolyam­ból válogathatnak a KISZ- esek, s szinte mindenkit be­vontunk a szakszervezeti ok­tatásiba. Valamennyi brigád- vezetőnek megvan a marxis­ta középiskolai végzettsége. Ar tap>asztalatok szerint dol­gozóink szívesen járnak p>o- litikai tanfolyamainkra. A dolgozók nemcsak a po­litikai továbbképzésekre jár­nak. hanem a szakmai, s az álltalános műveltséget fej­lesztő tanfolyamokra is. Az 1170 dolgozóból csak negy­venhetén nem szerezték meg az általános iskolai végbi­zonyítványt, ők valamennyi­en túl vannak már a negye­dik x-en. A munkások 32 százalékának középfokú, hat százalékának pedig felsőfo­kú iskolai végzettsége van. Hogy mennyi pénzt fordíta­nak évente oktatásra arra még a főkönyvelő. Kónya Tibor sem tud fejből, ponto­san válaszolni. Előkerül a zsebszámítógép. kattognak a billentyűk, végül kijön a végösszeg: — Ebben az évben Okta­tásra 2 millió 170 ezer forin­tot biztosítottunk. Nemrég készült el a korszerű tan­műhelyünk a szakmunkásta­nulók számára, az oktatási segédeszközeink értéke meg­haladja az egymillió forintot. Évente általában 25—30 szakmai tainfolyamof indí­tunk:, megszerveztük a szak­munkások kihelyezett szak­középiskoláját, s a dolgozók általános iskoláját. Az idén indítottunk először orosz nyelvtanfolyamot, s tovább­ra is népszerűségnek ör­vend a haladó és a kezdő német nyelvtanfolyamunk. Talán nincs is olyan dolgo­zónk, aki ne tanulna vala­hol. — A továbbképzésen kívül milyen művelődési lehetőség van az üzemben? — Két könyvtárunk van, egy kétezer kötetes szépiro­dalmi, s egy ezerhatszáz kö­tetes sízakmai. Az idén negy­ven színházbérletet vásárol, tunk; az érdeklődőket sajál buszunkkal visszük Szolnok­ra. a Szigligeti Színházba Évente két alkalommal ren­dezünk képzőművészeti ki- áklítánt; legutóbb Baranyc Sándor alkotásait nézhették és vásárolhatták meg a? üzem dolgozói. Rendszeresen járnak hozzánk művészek írók, költők, akik előadáso­kat tartanak a mindig nagy számú közönségnek. Ezenkí­vül természetesen rende zünk szellemi, szakmai ve­télkedőket. s a kiránduláso­kat mindig összekötjük szín­ház. vagy tárlatlátogatással Szinte senki som marat ki az évente ismétlődő tan­folyamokból, továbbképző sekből. o — Milyen tennivalók feladatok várnak még a jövő­re? — kérdeztük Pethes ván­dor igazgatótól. — Hqigy miben kell élőbb re lépnünk? Célunk, hogy t segéd- és a betanított: műn kások mihamarabb megsze rezzék a szakmunlkási-bizo nyítványt. Jetenleo- hetvenö segéd- és százharminc beta nított munkás dolgozik üze műnkben. Szeretnénk, ha : szakmunkásaink elvégezné a szakközépiskolát; a végző ipari tanulóink egyébkén évkihagyás nélkül jeliemtkez nék a szakmunkások jól be vált szakiközépiskolájába, i felsőfokú végzettség meg szerzésében úgy segítünil hogy jövőre kihelyezett ősz táHyit indítunk, ahol vasúi tiszteket képeznek dolgt zóinkbóll. Tál Gizella Simon Ferenc szolnoki szobrászművész Ülő nő című szobra egyelőre agyagból a műtermé­ben látható. Tavasszal már köbe vésve a Tiszamenti Vegyiművek parkját díszíti - NZS -

Next

/
Thumbnails
Contents