Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)

1976-12-23 / 303. szám

/ 1976. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MAGYAR PEDAGÓGIAI TÁRSASÁG Változás előtt a megyei tagozat Jövőre lesz tízéves a Ma­gyar Pedagógiai Társaság, a neveléstudomány elméleti és gyakorlati művelőinek ön­kéntes egyesülése. A társaság —■ amely munkájában foly­tatja és továbbfejleszti az elődtársaságok haladó hagyo­mányait — célja és feladata, hogy „a szocialista nevelés ügyét, a neveléstudomány fejlődését társadalmi úton előre vigye, a tudomány fej­lődésének eredményeit köz­kincsé tegye, fdkozza az isko­la és a társadalom nevelőte­vékenységének tudatosságát, hatékonyságát.” E cél megvalósítását szol­gálja a huszonkét szakosz­tály, s a területi tagozatok. Ez utóbbi forma egy-egy me­gye kutató pedagógusait tö­möríti, akik különböző mun­kacsoportokban fejtik ki te­vékenységüket. A Pedagógiai Társaság Szolnak megyei tagozata 1969-ben alakult meg negy­vennégy, elsősorban gyakorló nevelő részvételével. A tago­zat eddigi munkája gyakor­latilag abban merült ki, hogy segítkeztek a Pedagógiai Na­pok programjának összeállí­tásában, a pályamunkák ér­tékelésében. s néhányan — akiknek szenvedélyük a ku­tatás —: maguk is készítettek egy-egy tanulmányt. Mint azt a társaság idén nyáron tartott küldött köz­gyűlése is megállapította a szakosztályok, területi tago­zatok az esetek többségében nem tudtak eleget tenni a követelményeknek... A köz­gyűlés után újjáválasztották a szakosztályok és a tagoza­tok vezetőségét, értékelték Összefogni, a kutatómunkát az eddigi eredményeket, s meghatározták a jövő felada­tait. Megyénkben az első lépés a tagság számának növelése — a mostani alig harmincról legalább hetven-nyolcvanra. A tagozat vezetői levélben megkeresték azokat a peda­gógusokat, akik már eddig is folytattak kutatásokat, hogy tevékenységüket az egyes munkacsoportokban végezzék. A csoportok célja: összefogni, segíteni, irányíta­ni az eddigi jó kezdeménye­zéseket, a kutató munkát. A tagozat négy témát határo­zott meg: az iskoláskor előtti nevelést, az Oktatás és képzés módszereinek fejlesztését, a tanórai és az iskolán kívüli nevelés, valamint az irányí­tás, vezetés kérdéseit. A levélben megkeresett pedagógusok most döntenek arról, hogy melyik területet választják további kutatásaik témájául. A jelentkezések január első felében zárulnak le, s ezt tanácskozás követi, amely remélhetőleg új lendü­letet ad majd a tagozat mun­kájának, megjelölve a fela­datokat, amelyekben megha­tározó szerepe van az új tan­tervnek. Itt jegyezzük meg, hogy a tagozat már eddig is tett lépéseket az új tanterv­re való felkészülésben. Szol­nokon és Jászberényben rendszeresen sor került peda­gógus találkozókra, ahol tá­jékoztatókat tartottak az ed­digi tapasztalatokról, a jelen­lévők megvitatták, hogyan lehet még hatékonyabbá ten­ni az oktató-nevelő munkára való készülődést. A találkozókon elhangzot­tak azonban mindig csak a résztvevők tapasztalatgyűjté­sét szolgálták, a pedagógusok többséghez még a hírük sem jutott el. A továbbiakban a tagozat célul tűzte ki, hogy a tanácskozásokon felvető­dött hasznos javaslatokat ki­adványok útján, illetve a pe­dagógusok továbbképzésein tudatosítja a nevelőkkel. Ugyancsak ilyen formában ismerhetik meg a tanár kol­légáik kutatásainak újabb eredményeit, amelyeket fel­használhatnak az oktatás-ne­velés során. A Pedagógus Továbbképző Intézet a jövőben is szervez szakmai tanfolyamokat, to­vábbképzéseket a tudomá­nyos munkát végző nevelők­nek. Rendszeresen megismer­teti velük a pedagógiai kuta­tások újabb eredményeit, fel­kelti az érdeklődést a még kevésbé feldolgozott témák iránt, de módszertani segít­séget is ad. Változás előtt áll tehát a Pedagógiai Társaság megyei tagozata. Az új vezetőség szervezi a munkacsoportokat, amelyek remélhetőleg hama­rosan hozzálátnak felelős­ségteljes feladataik teljesíté­séhez. Az idő sürget hisz küszöbön áll az új tanterv általános bevezetése, készül­nek a tankönyvek. Tál Gizella Magyar taneszközök külföldön Népszerűek külföldön a magyar taneszközök. Erről tanúskodik, hogy a TANÉRT — a Kultúra Külkereske­delmi Vállalat közreműkö- dégével — 5—6 év alatt meg­kétszerezte exportját. Az idei eredmény várhatóan meghaladja a 24 millió fo­rintot. A vállalat termékei­nek mintegy ötödét expor­tálja a világ szinte minden tájára, a legnagyobb vásárló az európai szocialista or­szágok közül Csehszlovákia, az NDK, Bulgária és Jugo­szlávia. Nagy mennyiségű iskolai szemléltető eszközt szállítanak a kapitalista or­szágok közül az NSZK-ba, Olaszországba, Portugáliába, s részben magyar eszközök segítségével tanulnak a diá­kok Észak-Amerikában, Ausztráliában és Iránban is. A műanyag embertani mo­dellekből Európa egyik leg­nagyobb szállítója a TA­NÉRT. Évente mintegy 5—6 millió forint értékben ex­portálják, elsősorban * tőkés piacra. Ugyancsak kereset­tek a természetes állattani modéllek, preparátumok, és a hazai iskolákban is nép­szerű műanyag virágmodel- lék. A technikai, fizikai éö matematikai szemléltető esz­közök legnagyobb vásárlói között található a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Mongol Népköztársaság. Jubileumi A közelmúltban ünnepelte fennállásának 25. évforduló­ját a kunmadarast Vas- és Elektromos Ipari Szövetke­zet. A jubileum alkalmából a szövetkezet kiadványt jelen­tetett meg, amelyben a ne­kiadvány gyedszázados közös munkára vonatkozó dokumentumok, jellemző adatok, fotók, írá­sok kaptak helyet. Időrendi áttekinthető része értékes helytörténeti, ipartörténeti információkat tartalmaz. Nemcsak egy ötlet A téesz telte az első lépést Legszebben a mindennapok vallanak- Legmélyebb érzéseinket nagyon nehéz szavakkal kifejez­ni. Vallomás a pályáról... így még nem fogalmaztam meg a gondolataimat. Úgy hiszem, az ember mindennapi munkája vall legszebben a hivatásszeretetéről. Ilyenformán kezdődött a beszélgetésünk Nagy Erzsébettel, a karcagi kórház fiatal gyermekápolónőjével. — A legmélyebb gyökerek a gyermekkorig, a családig nyúlnak vissza. Otthon kap­tam indíttatást a pályavá­lasztásomhoz. Nagy család a mienk. Nyolcán vagyunk testvérek, nyolcán voltunk picik, nagyobbacskák csak­nem egyszerre. Korán meg­szoktam a gyermektársasá­got, a „kisnővérkedést”, hisz ilyen nagy családban elkerülhetetlen az ilyesmi. Hogyan kapcsolódott a gyer­mekszeretet a kórházhoz? Ehhez egy szomorú élmény és egy nagy felfedezés fű­ződik. Hat-nyolcéves lehet­tem, amikor édesanyám sú­lyos betegen kórháza került. Kórház... ez a szó a gye­rekek gondolatvilágában a félelemmel párosul. Én is így voltam vele. de amikor anyu gyógyultan hazajött én. mint kisgyerek, aki addig sokat aggódtam érte, rájöttem va­lamire és ez volt a „nagy felfedezés”: a kórháztól nem kell félni, ott megszüntetik a fájdalmakat. Amikor na­gyobb lettem, elhatároztam, hogy ápolónő leszek, még­pedig gyermekápolónő. Ti­zenhét éves voltam, amikor sikerült a felvételim a szol­noki ápolónőképzőben. — A képző elvégzése után hová ment dolgozni? — Karcagra szerettem vol­na jönni, de akkor nem si­került. pedig közelebb lett volna Kunmadarashoz — ugyanis ott lakom — mint a szapárfalui csecsemőott­hon, ahol végül is gondozó­nőként elhelyezkedtem. Egy évig voltam ott egészséges, de nagyon szomorú sorsú gyerekek között. Mikor Kar­cagon elkészült az új kór­ház. felvettek gyermekápoló­nőnek. Tulajdonképpen ek­kor kezdtem el „gyakorolni”, amire kiskoromtól annyira vágytam: nővérke lettem. Ügy érzem, nincs igazuk azoknak, akik azt állítják, hogy a kezdeti fiatalos len­dület, tenniakarás néhány év után alábbhagy. Nyolc év alatt még soha sem éreztem, hogy „unom”, amit csinálok. Persze, a gyerekek nagyon hálásak, ragaszkodók... ér­tük érdemes minden nap új­ra kezdeni. — Mi a legszebb az ápoló­női munkában? — Nem lehet különbséget tenni egyes mozzanatok kö­zött. Az egész együtt szép. Én másképpen fogalmaznám a kérdést. A legfelelősségtel- jesebb feladat egy súlyos be­teg kisgyerek ápolása. Ilyen­kor minden mozdulatára fi­gyelni kell. hisz a pici baba nem tud panaszkodni, nem tudja elmondani hol fáj, mi fáj, amivel egy felnőtt segíti a gyógyító munkánkat. A beteg gyerek nyűgösebb, mint az egészséges. Nagy-nagy tü­relemmel kell vele bánni. Á legnagyobb öröm természe­tesen. amikor egészségesen, életvidáman átadjuk volt kis betegünket a szülőknek. Ad­dig azonban a legkisebb ha­nyagság is végzetes lehet. — Egy kicsit az anyukát is pótolni kell... — A szülők általában ne­héz szívvel hagyják itt gyer­mekeiket. őket is és a gye­reket is meg kell nyugtatni. Mindig érdeklődünk a gye­rek szokásairól, megkérdez­zük a becenevét, kedvenc já­tékait. legkedvesebb meséit. És ha másnap például a kis Erzsikét Pötyinek szólítjuk, vagy a kedvenc meséjével al­szik el, könnyebben és ha­marabb átvészeli a törést, amit a mama hiánya okoz. — A gyermekápolónőnek egy kicsit nevelőnek, peda­gógusnak is kell lennie. — Szükségesek az alap­vető ismeretek, meg egy kis hajlam. Ügy érzem azonban, hogy annak, aki szereti a gyerekeket, ez nem okozhat gondot. A brigádunk vett já­tékokat, könyveket, diavetí­tőt. diafilmeket. Délutánon­ként a lábadozó gyerekek összegyűlnek a társalgóban, játszunk, mesélünk. vetí­tünk ... Jön a karácsony, lesz fenyőfánk is. Megpró­báljuk idevarázsolni a kül­világot, az otthon ünnepi hangulatát. — Ha az ápolónői munká­ról beszélt, mindig többes számot használt: mi ápoló­nők, nekünk ápolónőknek.., — Nagyképűség lenne egyes szám első személyben beszélni, hiszen a féladato­kat közösen végezzük. Igyek­szem mindenben részt Vén- ni. Régóta KISZ-tag vagyok, 1972-től alapszervezeti titkár. Brigádunk kapcsolatot tart az úttörőkkel is. jómagam egészségügyi felvilágosító előadásokat szoktam tartani nekik... — Hogyan tölti a szabad idejét? — Szabad idő? Ha akad egy kevés, többnyire _ olva­sok, kézimunkázom, tévét nézek, ha lehet szívesen el­megyek’ egy-egy koncertre... Kunmadarason kevés lehe­tőség van szórakozásra. — Gondot okoz a három műszak? — Nem. Magától értető­dik, hogy' a nap 24 órájá­nak minden percében a gye­rekek mellett kell lennie va­lakinek. — Ha Kunmadarason el tudna helyezkedni itthagyná a kórházat? — Lehetett volna, de a gondolatától is visszariad­tam. Török Erzsébet Hiába! Ezen az épületein nem segít a tatarozás, a gya­kori meszelés. Rúgja a fai a vakolatot kívül-beiül; fölszi­várog a nedvesség, a fal al­ját kiveri a salétrom. Reg­gel kitakarít a takarítónő, délben már megint kezdhet­né: potyog a mész innen is, onnan is. Kerítés nincs — távolról dohámypajtának nézné az ember. Pedig nem az: a ti- szaörsi klubbkönyvtár a fön­tebb jefRemzett épület. Mozi, könyvtár, klubiszoba. A könyvtár áliömánya az egyik legjobb a tiszafüredi járás kisközségi könyvtárai között. Ez az állapot — biztos lemaradás Az épület állapota nem pusztán elllszomorító. Fenye­gető is! Megroggyan, meg­reped, veszélyessé válik. A tiszaörsi klubkönyvtárat ke­rülgetve eszembe jut a kö­zöli TiszaSzölős példája. Tol­dozták, toldozták ott a klub­könyvtár öreg épületét évti­zedig: végül1 még csomagoló­papír is pótolta a mennyezet hiányzó szakaszait. Most már épül az új klubkönyVtár, de — nem túlzás — több esz­tendős lemaradást kell majd pótolni a község közművelő­désében. Tiszaszentimrén ugyanez a helyzet, és akadna intő — ha úgy tetszik: fe­nyegető — példa máshonnan is. Magtárból művelődési ház Tehát méltóbb otthon kel­lene a kultúrának Tiszaör- sön. Bugán Mihállyal, a ti- szaörs—nagyiváni Petőfi Tsz elnökével beszélgetünk. — A tiszaörsi közintézmé­nyek zöme a háború ölőtt épült. Ez önmagában nem volna baj, de rosszak is ezek az épületek. A legrosszabb a klub könyvtár: két-három év, és gátolni fogja, nem pe­dig segíteni a kultúra ter­jesztését. Van egy elképzelé­sünk ... Az elképzelés magva egy, a tsz tulajdonában levő mag­tár, amely ráadásul a község belterületén, központi he­lyen van. Régi. de párját ritkítóan jól megépített mag­tár, kétszintes, * hatalmas alapterülötű. — Átalakítható. Műszaki­lag még legalább egy em­beröltőig hibátlan lesz, — folytatja az elnök. — Erről kikértük a szakemberek vé­leményét. Átmenetileg, 6— 8—10 évre megoldaná Tisza- örs közművelődési gondjait. Nagyiterem, klubszobák, ki- áfllítóterem, étterem-presszó fémének el benne. Nézem az épületet. Jár­tam már kovácsműhelyből kialakított klubházban, kiál­lítóteremmé varázsolt kápol­nában, szakköri helyiséggé „előléptetett” szenes pincé­ben. Kitűnően működnek évek óta. Magtárból művelő­dési ház? Miért ne. Az át­alakítás összege egy új léte­sítmény költségeinek csak a töredékét tenné ki. Mit vállal a tsz? Eddig az ötletről, az el­képzelésről esett szó. Ide kí­vánkozik megjegyezni: ör­vendetes és követésre méltó, hogy egy gazdasági szerv igyekszik megtenni az első lépéseket. A tiszaörs—nagy­iváni Petőfi Tsz-ben jól szer­vezett, átgondolt, biztonságos alapokon nyugvó termelő munka folyik. Amit tervez­nek: megvalósítják. Hogy a községi művelődési ház ügyét szorgalmazzák, annak is nyomós oka van. — A szövetkezetnek nagy szüksége van egy olylan ké­nyelmes, fölszerelt létesít­ményre — mondja az elnök, — amelyben a tagjaink szá­mára szervezett tanfolyamo­kat, előadássorozatokat le­bonyolíthatjuk. Másrészt: va­lamilyen módon csaknem mindegy — a termelés szem­pontjából sem — hogy mi­lyen a közérzetük, mennyire „összkomfortos” az életük az őrsi embereknek. Kell a szórakozási, művelődési le­hetőség, itt helyben. — Mit vállalna a szövet­kezet az átalakításból? — Adjuk az épületet, és vállaljuk a kivitelezést, to­vábbá az építési költségek döntő részét. Összegszerűen hadd ne mondjak semmit, mert ez függ a zárszámadás­tól. Előzetes számításaink szerint jó évet zárunk. Ha akad partner, 1979—80-ra megfelelő művelődési ház lesz Tiszaörsön. Közösen Kézenfekvő: a partnernek a községi tanácsnak kellene lennie. Igenám, de miből! Zám Györgyné, tanácstit­kár: — Erre az évre a község­fejlesztési alapunk 300 ezer forint, lényegében évről év­re ennyi az, amivel gazdál­kodunk. A legszükségesebb fejlesztési feladatokat tud­juk csak ebből a pénzből megoldani. Járdák, vízveze­tékek építése, fenntartási költségek... Hatvani Istvánná, a tisza­füredi járási hivatal műve­lődésügyi osztályának veze­tője: — A tiszaörs—nagyiváni téesz a korábbi években is az átlagnál jobban segítette a közművelődés ügyét. Ter­mészetes, hogy ezt az elkép­zelésüket támogatjuk. A kö­zeljövőben megbeszélést tar­tunk, amelyen a megyei ta­nács illetékes képviselőin kí­vül részt vesznek a tiszafü­redi járási pártbizottság és a járási hivatal munkatársai, valamint a tiszaörsi tsz, il­letve tanácsi vezetők. Közö­sen minden könnyebb... * * * Közösen minden könnyebb — ez volt a résztvevők vé­leménye is a. már lezajlott megbeszélésen. Bár végleges döntés nem született: abban egyetértettek, hogy a mosta­ni tiszaörsi állapot sokáig nem tartható a maigtár — művelődési ház elképzelés jó. Ki-ki — megyei és köz­ségi tanács, járási hivatal, moziüzemi vállalat — hama­rosan konkrétan nyilatkozik, miben, mennyit, mennyivel és mikor tud segíteni. Sz. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents