Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-19 / 300. szám
1976. december 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 / TANULÁS NEM MAGÁNÜGY Tanulnak-e a mezőtúriak, avagy hogyan építkezik a város Másfél évtized nem nagy idő egy város életében, mégis mennyi minden történik! A változások egy résziét végigkísérjük figyelemünkkel — s ezért italán nagyobb Szerephez; is jut a megszokás, mint kellene — de a megújulás oly sok színe, szála mellett megyünk el szót. Iámul, s néha a legfontosabb dolgok maradnak észrevétlenül. Sőt. hajlamosak vagyunk arra is, hogy egy-egy város — vagy falu — fejlődését, gyarapodását csupán a praktikus tárgyakkal váló gazdagodással mérjük. Ennek célszerűségét naivitás tenme tagadni, de csak és csupán az üzemek, a hektá- reik, az utak és a lakóházak számával mérni a fejlődést, — közel áli a föOdihözragadt- sághoz. akármilyen magas házakat építünk is. A fordulat évtizede Megdöbbentő tényeket tartalmaz a mezőtúri Városi Tanács V. B. vizsgálattá. 1960-toan a város lakossá- ságámak közel háromnegyed része nem rendelkezett általános iskolai alapműveltséggel. Tív évvel később ez az arány már 26,8 százalékra csökkent. Sokatmondó adatok ezek, még akkor is, ha szembe kell néznünk egy szomorú, de a természet rendije szerinti ténnyel: 1'960-tol — napjainkig is — az idősebb, önhibájukon kívül idkoHázaiflam generációk kihalása javítja — sajnos — ilyen robbanásszerűen a statisztikát. Ez ellen semmit sem tehetünk* de ammak szívből örülhetünk, hogy helyükbe magasabb iskolai végzettséggel rendelkező, műveltebb generációk lépnek. Nem lebecsülendő persze az sem. hogy a mezőtúri középnemzedékből 1960 és 1969 között ötszázhuszonhatan végeztek a dolgozók általános iskolájában, az elmúlt hat évben pedig háromszázhar- minohatan. De ez utóbbi szám csak azokat foglalja magában, akik már elvégezték a nyolc osztályt, sok mezőtúri lakos — vagy ott dolgozó — ugyanis most vesz részt a felnőttoktatásban. Pontosabban: végzi általános iskolai tanulmányait. Értők és tartózkodók — Tanulok, vagy nem. ez az én magánügyem — mondta dühödtem, jó néhány éve a város egyik középüzemének művezetője. (Azóta középiskolás ..öregdiák”.) Ha ugyanolyan puritánul fogalmazunk, mint a hajdani művezető, le kell írnunk, hogy számára a tanulás nemhogy csak magánügy maradt volna, hanem egyenesen kenyérkérdés. Hamar belátta ezt, amikor megkérdezték tőle: hogy akarsz érettségizett fiatalokat irányítani a hat elemiddel? A vizsgálat és a tények tükrében úgy tűnik, a mezőtúri üzemek 'megértették: a kor követelményeitől elmaradt emberekkel nem lehet korszerűen dolgozni. A Kontakta helyi gyáregységénél az elmúlt öt év alatt nyolcvanötén szereztek általános iskolái végzettséget; a Fémfeldolgozó Szövetkezetnél — ha a felmérés óta nem történt változás — már nincs olyan dolgozó., aki nem végzett nyolc osztályt; az állami gazdaságban az utóbbi öt évben nyotó tanulócsoportot szerveztek, ugyanennyit a Magyar—Mongol Barátság Tsz-ben. De épp elég még így is á „fehér folt”. Tudjuk, nem könnyű meggyőzni egy-egy embert, hogy kényelmes szabad estéin, amikor baráti társaságban sörözhetne, üljön be az iskolapadba. De ahon a jó munkahelyi légkör természetes velejárója a tanulásra buzdítás, ez nem marad hatás nélkül Néhány év múlva 'már a mai „tartózkodók” fogják Sajnálni — a KAÉV ' 8-as gyáregységénél, az agyag- iparnál, a Dózsa Tsz-ben, a Tisza Cipő mezőtúri gyáregységénél. s több üzemben is, hogy elszalasztották az éveket, nem rendelkeznek tnegfelelő iskolai végzettséggel, tudással, munkájuk végzéséhez. a tartalmasabb életforma vállalásához. Az 1960—1970 közötti időszakban -a dolgozóik általános iskolájából még 25—30 százalékos volt a lemorzsolódás, de az elmúlt öt évben (átlagszám) ez már 15 százalékra csökkent. Tisztelet a tanítónak A város művelődésügye jórészt a pedagógusok kezében van. A tanárok nagy része Mezőtúron nő. többségükben kisgyermekes családanyák, akik nehezen tudr ják vtálialmi az esti tanítást. De mégis vállalják, s segítségükkel építkezik az értelem, — szánté észrevétlenül. A megszerzett tudás eredménye azonban már mutatkoznak, az emberek egymáshoz való viszonyában, a termellésá grafikonokban, az állandó és folyamatos városiasodásban. Ez utóbbi sorokból is érzékelhető talán, hogy nem lezárt fejlődésszakaszt értékeltünk a végrehajtó bizottság elemzése alapján, hiszen a tökéletesebb ember- réválás folyamatában nincs megállás. De az kétségtelen, hogy a mezőtúriak nemcsak a gyárak, az üzemek építés sével. a földek jobb termőre fordításával igyekeznek tenni önmaguk javára, hanem tudásban is gazdagodnak. Ezt bizonyítja a számok szigorával szembenéző felmérés is. amely a város iskolázottsági szintjéről igen örvendetes képet múltat. Tiszai Lajos Karácsonyra készül a család Szép, hófehérre meszelt nádfödeles ház Kunmadarason, a Malom utcában. Itt él Kalmár Bálint, akinek neve után nyugodtan tehetem: bácsi, hiszen egy esztendő múlva százéves lesz. Szikár, inas, szép bajuszú öregember — mögötte munkával töltött évtizedek: parasztember volt. Szabadkozik — „rest egy kicsit a füle”, lánya özv. Vincze Sámuelné segít a beszélgetésben. Régi és újabb keletű karácsonyi emlékekről esik szó. Azokról az időkről, amikor karácsonyfa helyett muskátli virágot díszítettek föl — hadd örüljön a három gyerek, és azokról, amikor dúsan rakott asztal mellett számolgatták: — Három gyerek, hat unoka, tizennégy dédunoka, két ükunoka. Ez a jelen. A hat unokából négynek Vincze Sámuelné az édesanyja. Férjét elvette a háború — egyedül nevelte a gyermekeket. Nem a gondokról, amelyekből bőven kijutott, hanem az élet derűsebb oldaláról beszél; — Minden gyermekemből tisztességes embert neveltem. Nem maradtam egyedül a nagyapóval, mert így hívjuk édesapámat. Mostanában mindig karácsony másnapján jönnek az unokákkal, hozzák az ajándékot. Tavaly függönyanyagot kaptam. Jaj, és kávéfőzőt. Mert, hogy a nagyapónak jót tesz néha egy kis kávé, a doktor úr is mondta. — Nem szoktam ilyesmit mondogatni, de az én apámat, a nagyapót csak példaként tudom emlegetni. F óképp a mértékletességét ételben, italban tanulhatnák él tőle a fiatalok. Hát ezt kívánom is... Vincze Sámuelné lánya, Tóth Imréné a falu másik végében lakik. Férje még nem ért haza, — tsz-ben dolgozik — a két kamaszgyerek, Zsuzsa és Imre viszont már a holnapi leckén is túl van. Imre másodéves kőműves szakmunkástanuló. Zsuzsa most nyolcadikos, itt Madarason jár iskolába, kertész szeretne lenni. A karácsonyi ajándékozásnak az idén ő került a középpontjába. — Mostanában hirtelen nagyot nőtt, — magyarázza édesanyja — úgyhogy teljesülni fog a korácsomyi kívánsága: egy műszőrmebundát és egy pár csizmát szemeltünk ki neki. A régebbi holmijai már rá se mennek. .. Zsuzsa szeme ragyog, Imre fiú pedig könyvre áhítozik ajándékképpen. Különösen a .sporttémájú könyveket szereti. Főleg most, amikor a „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedőn az osztály csapatában neki kell felkészülni a nemzetközi -sportélet tudnivalóiból. — Karácsony másnapján nagyapóikhoz megyünk — mondja csendesen Tóth Imréné. — Minden évben szép nap szokott ez lenni. Most se legyen másként. Vincze Sámuelné számolgat: a gyerekek, no meg az unokák. — Jaj, már alig várom — mondja. — Tudja, idáig mindig valami hasznos holmit vettem az unokáknak karácsonyra. Most először kapnak játékot. Csak fognak tán örülni annak is? Bizonyosan — szögezem le magamban, miközben kifordulok a Malom utcából a főútra. Nagyapó, gyerekei, unokái, dédunokái együtt lesznek, beszélgetnek erről, arról, mértékletességről, meg hogy a Zsuzsikáéknak építkezni kellene és hogy Laci milyen ügyesen játszik a nagymamától kapott kisautóval. Szabó János Vita a számítógépekről Hét éve működik Szolnokon a KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat területi számítóközpontja. Iparilag fejlettebb területeket megelőzve teremtették meg megyénkben a korszerű adatfeldolgozás és irányítás feltételeit. Az átadás óta élteit idő tapasztalatairól és a SZÜV Szolnok megye életében betöltött szerepéről beszélgettünk Molnár Ivánnal a számítóközpont igazgatójával. — A hatvanas évek végén, amikor elhatározták, hogy az országban hatodikként Szolnokon létesít a SZÜV számítóközpontot, sokan csodálkoztak: miért egy mezőgazdasági megyét választottak? Ma már igazolódott.: a gyorsan iparosodó területnek szüksége van számítógépre. Ezt bizonyítja, hogy a rendelkezésre álló gépidőt teljesen „leterheljük”. „Lakásigénylök” kódolva — Milyen munkát végez a központ? — Zömében vállalati feladatokat oldunk meg. Mi „gépesítettük” és jelenleg is nálunk „fut” többek között a Tisza Cipőgyár, a MEZŐGÉP, a Vegyiművek, anyag- és készletgazdálkodása. A Húsipari Vállalat és a Tejipari Vállalat az értékesítés ügyvitelével kapcsolatos feladatot végeztette velünk. A BVM, a Tisza Cipőgyár, a budapesti COMPACK Vállalat az utókalkulációt „vitte gépre”. Segítjük a pénzintézetek és a tanácsok munkáját is. Példaként említhetném a nostai takarékkönyvek, vagy a Szolnok városi lakásigénylők számítógépes nyilvántartását. — Kihasználják-e a vállalatok a SZÜV-kínálta lehetőségeket? — Igen is, meg nem is. Ha csak azt nézzük, hogy a kapott munkák elvégzéséhez Ki-ki a sajátját, vagy ... egy nagy teljesítményű (R— 20) gép minden percére szükség van, akkor nem panaszkodhatunk. Mégis van kihasználatlan lehetőség. A számítógép alkalmazását nem kíséri a vállalati irányítási rendszer átszervezése. A régi rendszer információigényeit elégítik ki, korszerűbb technikával. Végül is nem megalapozottabban, csak gyorsabban döntenek. — Todok néhány Szolnok megyei vállalatról. ahol bonyolult szervezési kérdések megoldásán fáradoznak, például számítógépes termelés- irányítást terveznek ... — Van ilyen is. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat és a Hűtőgépgyár komoly terveket készített a legfontosabb műszaki és gazdálkodási folyamatok „géprevitelére”. ők saját gépet vásárolnak. Mi segítünk a programot kidolgozni, itt ismerkednek a géppel, tapasztalataik lesznek mire az R—22-esük megérkezik. Miért áll a gép? — Mi a véleménye arról, hogy egyre több vállalat szíját számítógépen akar dolgozni? — Nem mindig szerencsés megoldás. A közepesen nagy vállalatok — Szolnok megyében a legnagyobbak is ilyenek — a bonyolultabb feladatok megoldására képes gépeket nem tudják kihasználni. A csúcsidőszak munka- mennyiségét elvégző egysége-' két vesznek. A két csúcs között viszont alig van munka. A gép áll. A népgazdaság ráfizet, még ha a vállalat jól is jár. Ha rajtam múlna, a területi számítóközpontokat fejleszteném, mert azok mindig tudnak a gépnek munkát adni, és több a speciálisan képzettségű szakemberünk is. — A vállalatokról beszélve a kőolajosokat, a Hűtőgépgyárat és más nagy vagy közepes vállalatokat említett. Mi a helyzet a kisebbekkel? — Kis vállalatokkal, szövetkezetekkel, téeszekkel, alig van kapcsolatunk. Az egészen kicsik nem jönnek hozzánk, mert nem tudják megfizetni szolgáltatásainkat. Pedig erre is van megoldás. Egy példát mondok. Miskolcon egységesítették a tanácsi vállalatoknak az ügyvitelét. Így termetettek lehetőséget arra, hogy azonos programmal, egy időben dolgozzák fel több egészen kicsi vállalat adatait. A költségeket elosztották. így mindjárt olcsóbb lett az adat- feldolgozás. Az elképzelést a mi megyénkben is megvalósíthatnák. Jön az R—22-es! — És a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok? — Tőlük érkezik a legkevesebb megrendelés, a Magyar—Bolgár Barátság Tsz talán az egyetlen kivétel. A többiek ügyviteli kisgépekkel dolgoznak. — Milyen változások várhatók a jövőben a SZÜV szolnoki számítóközpontjában? \ — Egy év múlva kapunk egy új R—22-es gépet. De a vállalatoknak, amelyek számítógép segítségével akarnak megalapozottabb döntéseket hozni, fel kell készülniük. Már most kezdjék el a tervezést, a helyzetfelmérést, hogy 1978. végére tudják mit akarnak velünk megcsináltatni. Biztosíthatom őket, minden megrendelést fogadunk. V. Szász József Falusi reggel » Iskolába menet Tejeskocsi a kunhegyesi határban Szolgálatban a „kisrendőr” Fotó: T. Katona László I efejti magáról sötét ^ köpenyét a föld, derengő fény tolja maga előtt az éjszakát. Varjak Udvözlik hangos károgós- sal. Fény gyűl az ablakokban, az utcán léptek kopognak. Fagyos decemberi reggel.
