Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-18 / 299. szám
1976. december 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az alkotás öröme Amatőr képzőművészek tárlata Karcagon December Ml11 ,dél-----------------előtt a karcagi Déryné Művelődési Központban Papi Lajos szobrászművész nyitotta meg az Amatőr képzőművészek kiállítását. A berekfürdői Alkotótáborban----------készült m unkák egy része ismét a közönség elé került. E munkákat a Képzőművészeti Világhét alkalmával Kunmadarason láthatták először az érdeklődők. A tárlatot az amatőr képzőművészeti csoportvezetők és alkotók fóruma követte, amelyen Buna Konstantin festőművész, a Népművelési Intézet munkatársa, valamint Zsák László, a megyei Művelődési Központ előadója tartott referátumot, azaz válaszolt a résztvevők kérdéseire. Az egésznapos program alakulását jelentősen befolyásolta, hogy a jelenlevők nagy része nemcsak hasonló találkozókról ismeri egymást, de együtt dolgoznak különféle alkotókörökben, illetve együtt dolgoztak Berekfürdőn. A Karcagi Kisgalériában kiállított képek, szobrok kerámiák és bőrmunkák a nyári berekfürdői alkotótábor izgalmas napjait idézik. A festmények, rajzok nyomán a résztvevők újra érzik a nap melegét, iátják a többeket is megihlető közeli tanya megnyúlt árnyékát, roggyant formáit, a vízparti dús növényzet színeit, a bereki utcákat. A fa és kőszobrok láttán felidéződik a „faragószín”, s a hajnaltól késő délutánig hallható ütemes kopácsolás zaja. Magunk előtt látjuk a strand melletti tábor faházait, a modellrajzolók körét. az agyagtól s- korongtól megszállott „kerámiások” csoportját s természetesen újra átélik a táborlakók a munka, az alkotás mellett mindazt a színes élményt, amivel az együtt töltött tíz nap szolgált. A kiállítás nyitásán röpködtek a történetek, egy-egy készülő művel kapcsolatos vidám históriák. Segítette az emlékezést Pólya Pál jellemző szituációkat, pillanatokat elleső fotóinak sora, s Kolozsy Sándornak a tábor életéről készített hangulatos filmje. Az alkotás tiszta öröme fűtötte a nyári tábor lakóit, adott olyan elismerésre méltó lendületet az alkotóknak, amely a most kiállított gazdag anyagban realizálódott. Az amatőr mozgalom közösségformáló ereje, örömet adó és önmegvalósító lehetősége mutatkozott meg a karcagi találkozón. A kiállítók névsora bővebb mint a berekfürdői résztvevőké, s a bemutatott munkák között is szerepelnek később készült alkotások. A tárlat képző- és iparművészeti anyagának fotóinak elemzésére nem térhetünk ki, már csak azért sem, mert minden kiállító személy szerint megérdemelné az elismerést. A karcagiak érdeme, hogy mindegyikőjük munkáján mérhető a kollektíva segítségének az egyén fejlődésében megmutatkozó eredménye. A délutáni beszélgetés a legfontosabb kérdés: a hogyan tovább problémái körül zajlott. A Karcag köré szerveződött amatőr mozgalom számára Buna Konstantin festőművésszel és Papi Lajos szobrászművészszel a szakvezetés megoldódott. A nyári tábor lehetőségei mellett az évi néhány hasonló találkozó azonban nem oldja meg a különböző városokban, községekben élő amatőr alkotók gondjait. hogy rendszeresen érintkezhessenek, hogy életüket valóban teljessé tegye az alkotás öröme, ahhoz a helyi művelődési intézményeknek, közművelődési dolgozóknak kell nagyobb gondot fordítani a közvetlen körükben tevékenykedő alkotókra. Ez sokszor nem jelent mást, mint valamivel nagyobb figyelmet, érdeklődést mutatni munkájuk iránt. Lehet, hogy nem any- nyira látványos feladat, min-, denesetre az ilyen, és ehhez hasonló tárlatokon mérhető eredménye van. gxtixáshi akTibor nestigéjH Egri Mária Alihoz, Özönvíz előtt A Nemzeti Színház december 15-én mutatta be Nagy István: Özönvíz előtt cimű darabját. Rendező: Harag György, a Kolozsvári Állami Magyar Színház főrendezője. Képünkön: Sinkovits Imre és Bodnár Erika a darab egyik jelenetében Ahány falu, annyi válasz Balogh Lajos és Király Lajos tudományos kutatók a magyar nyelvészeti kutatások történetében kiemelkedő fontosságú gyűjtőmunkát fejeztek be a közelmúltban. A két fiatal szakember több mint félszáz dunántúli — főként vasi és somogyi — települést keresett fel, hogy felkutassák és regisztrálják azt a kihalóban lévő szó- és hangkészletet, amely a kisparaszti gazdálkodási forma idején az ember és a gondjaira bízott állat között kialakult. Idős ■parasztembereket, volt zselléreket, urasági cselédeket, napszámosokat kerestek fel, akik még emlékezetükben őrzik az egykori ízes, zamatos állathangutánzó, hívogató és terelő szavakat. A nyelvészek valamennyi megkérdezettnek azonos, előre gondosan összeválogatott kérdéseket tettek fel. Az egyik például így hangzott: — Milyen hangot ad a disznó, amikor torkába szúrják a kést? Ahány falu, szinte any- nyiféle, volt a válasz, hörög, hörök. horkol, horkul, korákul, harákul, horpitál, rén, sír, sikít, nyög, nyöszörög, nyiszög-nyöszög, visít, ordít, jajgat, koétoz, cicákul, böffe- nik. Egy másik kérdés: — Mit mondanak az ökörnek, ha balra kell befordulnia? — Hajsz, ha, ha ide. Ha jobbra: hű, hi, cseli. Azután: — Hogyan nevezik azt a lovat, amely a szekér jobb oldalán van befogva? Somogyszerte hajszásnak. A baloldalinak már változata is van: csás, csális. A legtöbb megkülönböztető szó természetszerűleg az állattartó paraszt legkedvesebb jószágával, a lóval kapcsolatosan képződött — kor, nem, küllem, kondíció, ismertetőjelek szerint. A rosszul táplált, öreg ló: gebe, görhes, görcsös, gérdáncs, grasztó, gesztró, geribes, gereben,, sovány, mustra, kandzsi, koszló, kódis, virslis, öreg. A vörösbarna színű, fekete farkú és sörényű pej. A homlokán kis fehér foltot viselő igavonó: csillag, csillagos, nagy fehér folt esetén hóka, hókás. Ha az orra fehér: pisztra, piszrás, tejfölösszájú. Ha viszont a homlokán és az orrán is, akkor szárcso, szárcsás. Ha a lábán fehér folt van: kese, keselábú; ha térdig fehér: harisnyás, bütyköslábú, himpók. A kutya, ha megverik: jajgat, kajikul, sikonyál, vonyít, nyihog. Ha a kiskutya lábára lépnek: kaffant, cühi- kül, sivít, nyüszít. A macskát, ha megsímogatják, a legtöbb helyen dorombol, néhol azonban dörmög, marmicul, muzsikál. Éjjel viszont kergetőzés közben nyávog, nyer- vog, vinyákul, mákog, miá- kol, vinyároz. O. B. A művelődési házaik tevékenysége úgyszólván elképzelhetetlen jó technikai eszköztár nélkül. Azazhogy elképzelhető. csaJk éppen a „korszerű” jelző nem illetheti tevékenységüket. Nem túlzás: elvileg ma bár egyetlen községi klubkönyvtár sem végezhet igényes munkáit rádió, televízió, lemezjátszó magnetofon, asztpek- tomált. 16 milliméteres vetítőgép nélkül — hogy csak az alapvető eszközöket említsük. A tiszafüredi járás több kisközségének művelődési intézményéről bizoniy elmondható. hogy vannak a falak, aztán a bútorok és ... ninc6 más. Ha van netán egy-két esizköz — azok vagy rosszak, vagy „időszámítás előtti” típusok, vagy nem tudják kezelni, mert akad erre is példa. o A kunlmadaniasd művelődési házban a meglévő esefcö- zök mindig „rajitrakész”, jó állapotban vannak. Nagy István László előadót és Gőz Imre igazgatót kérdem, mi mindenre tudják használni az eszközeiket. — Manapság az ismeret- átadással kapcsolatban egyre többször hangzik el az a kifejezési, hogy komplexitás — mondja Gőz Imre. — Minél többféle módom, minél több érzékszervre haítva közvetítjük a befogadóhoz az információkat, annál alaposabb az elsajátítás. Gyakorlati példa: annak a sZabás- varrás tanfolyamnak, amelyen a vezető foglalkozásról foglalkozásra eldarálja a tudnivalókat és csak a legszükségesebbeket mutatja be, nem lesz sóba olyan, sikere, mint annak, amelynek keretében témához tartozó filmet vetítenek divaitörté- neti diasorozatat mutatnak be. — Én a hétvégi ifjúsági klub foglalkozásait vezetem — szól Nagy István László. — Rengetegét segít hogy a lemezjátszók, az aszpekto- mát. a 16 mlm-es vetítő, a magnetofonok, az erősítő berendezések itt vannak kéznél. A cigánygyerekek klubjában pedig szabályos „mozizás” folyik a vetítővel. Természetesen a propagandamunkában is hasznosak ezek a gépek. Élünk is a lehetőséggel estéről-estére. Kunmadarason a különben nem is gazdag eszköztár jó kezekben van. Madarasról még valami: fotólaboratórium működik a miű- velődéni házban és — ez a többi településre nézve nem írni PQh III Ulf 11 Az igénytelenség ára < _____________________> é ppen hízelgő. — asnadiarasi intézménynek van a tiszafüredi járásban egyedül kiállítás-rendezéshez felszerelése: talapzatok szobrokhoz, kerámiákhoz, vasvázas, szétszedhető paravánok festményekhez, grafikákhoz. o Esteledik. Abádszalókon nagy a felfordulás a művelődési házban: befejezéshez közeledik a nagyterem átalakítása. Ezentúl a délelőtti órákban tornateremnek használják majd az általános iskolások. — Tehát a technikai fel- — szereltségünk — kezdi Szivük Ilona előadó, — egy 8 milliméteres vetítőgép — nem jó. A filmfelvevő és a montázsasztal használható. Egy kazettás és egy Super- Pläy magnó — mindkettő jó. Régi típusú rádió és televízió, egy aszpektomát, egy fotólabor felszerelés. No. és a Philips lemezjátszó, amihez nem lehét tűt kapni. — Elég-e ez a fölszerelés? — Tudom, hogy más intézményeikhez viszonyítva nem is állunk rosszul — mondja Kemienesmé Rozsnyai Sarolta igazgatónő, — de mégis az a véleményem, hogy ez a minimum. Minden eszközünk estéről-estére használatban van. A magnetofonok pedig szinte egész nap „kopnak”. „Játékot” ajánlok: — Tegyük fel. hogy minden anyagi fedezet megvan: mit vásárodnak, hogy itt Abádszalókon ideálisan legyenek a művelődési ház munkai effltétefLei ? összanevetnefc, aztán ... egymást kiegészítve: — Két modern televízió, ugyanannyi rádió. — Magnetofonok — minden kiscsoportnak külön- külön. — Írásvetítő, a nagy fekete tábla helyett a tanfolyamokhoz. Praktikus, előre rá lehet rajzolni. írni mindent — csak tovább keli tekerni a foglalkozáson. — Még egy lemezjátszó. — Epidiaszkóp. De jó volna sokszor, ha kéznél lenRaktáron, porosodva. Mi lesz veletek szemléltető eszközök? ne. Arckép, fotók, térképek kivitelezésére... — Egy fixen beszerelt erő- sítő-hangosító berendezés, amiről mikrofont, magnetofont, lemezjátszót lehet „bekeverni”. Abádszalók és Kunmadaras intézményeinek felszerelése a tiszafüredi járásban a legjobb. A tiszafüredi járási Művelődési Központban például semmiféle kiállítási segédeszköz nincs. A járás kisközségeiben még rosszabb a helyzet. A meglévő berendezések java elavult, rossz. Volt rá eset, hogy egy aszpektomát hiányán múlt a foglalkozás sikere. Ezeken a helyeken az lehetne a megoldás ha az iskolák eszközeit a művelődési intézmények is használhatnák, rendszeresen, tervszerűen. A jelenlegi állapotok igénytelenséget tükröznek és tudjuk: ez súlyos követktezmémyékfcai jár. A mielőbbi változtatás elsősorban a fenntartókon, múlik. A megállapítás, amit egy népművelőtől hallottam, igaznak látszik: — Olyan ez, mintha ceruza és papír nélkül tanítanánk írni. Lehet bottal földre karcolni a betűket — asafchát ez nem nevezhető éppen korszerűnek. Szabó János H ol voltál. régen láttalak? — kérdezte Paco- lai és firtatva nézett rám, mert tényleg nem voltam itthon és a tekintetében neheztelést véltem látni, hogy az ő tudta és hozzájárulása nélkül nem voltam itthon. — A Marson jártam kérlek, egy expedícióval és ... — A Marson? Érdekes lehetett ... Emlékszem, amikor én voltam a múltkor Tapaly- pusztá felsőn... Hát öregem, az egyenesen fantasztikus volt... Képzeld el, hogy hajnalban kellett kelnem, mert a tapalypusztai gyorshoz csak ilyenkor van csatlakozás, ha van egyáltalán, mert a tapalypusztai gyors nem várja be mindig az én vicinálisomat, ha pedig bevárja, sem biztos, hogy megáll Tapalypuszta főpálya- udvarán és... — Előtte kérlek háromhetes edzőtáborba kellett mennem. Hiába vagyok olyan egészséges, mint a makk — vágtam közbe szerényen, csupán a tényekre szorítkozva —, de a gyorsulás és a sajátos marsi viszonyok ... — Ne is mond. Edzőtábor ... öregem — lelkendezett Pacolai :— most, hogy mondod jut eszembe, képzeld el én is voltam táborban. Három napig. Már nem tudom, hogy miért voltam, sőt arra sem emlékszem pontosan, hogy mikor, de arra igen, hogy sátorban laktunk és .. . Aha, ti is sátorban laktatok? — Ugyan, miért laktunk volna sátorban? — Szabad ég alatt három napig? — csodálkozott Pacolai. — Nem három napig, és nem a szabad ég alatt... Ürhajózó táborban voltam ... Modern környezet, állandó orvosi felügyelet... — Ajaj, ne is mondd... Én is voltam orvosi felügyelet alatt egyszer... Szédültem és bevittek a kórházba. Egy hétig felügyeltek rám az orvosok, míg rá nem jöttek, hogy egy számmal kisebb volt a kalapom és érgörcs volt emiatt a fejemben... Hát nem érdekes? Miken mentem én már át... És te? — Szóval ott a Marson hallatlan érdekes... Ez a bolygó sok tíz millió kilométerre van tőlünk és a levegő olyan kevés ott, hogy... — fejtegettem, azazhogy próbáltam volna fejtegetni, de Pacolai arca felderült... — Nahát ennek örülök. — Minek? — Hogy már te is felfigyeltél, mi van ebben a városban. Nincs levegő. Itt nincs tiszta levegő. Emlékszem öregem, nem is oQyan régen Sajazdon voltam, hát ott öregem enni... mit enni? __ f alni, zábálni lehetett a friss levegőt... Itt meg! Hát nem borzasztó, hogy az embernek el kell utazni, hogy egy kis friss levegőt szívjon... Te is azért mentél el, nem? Egy kis friss levegőért... Hol is voltál? — Nem a friss levegőért voltam... A Marson voltam egyébként és expedíción volt... — A Marson... Érdekes, még nem is mondtad... Kár, hogy csak most mondod — nézett a karórájára, aztán bocsánatkérően széttárta a karját... — Sietnem kell öregem, sajnos. Majd a legközelebb elmeséled, hogy milyen is volt azon a Holdon ... — A Marson! — üvöltöttem utána. — Jó ... jó ... — kiabált vissza békítőén. — Hát nem mindegy? Az is Európában van... Gyurkó Géza
