Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-02 / 285. szám
1976. december 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Könyukiadasunk a közmüuelödésért A magyar könyvkiadás egészét érintő hatalmas feladat megvalósításáról talán csak egy évtized múlva beszélhetünk, de az eltelt két év is hozott eredményeket. P. Paál Rózsa a Kiadói Főigazgatóság helyettes vezetője a következőket mondja erről: — Az elmúlt két év alatt egészében nőtt a szocialista eszmeiségű művek száma. 1974 óta több jelentős vállalkozásba kezdtek a kiadók, melyeknek végcélja, hogy könyvkiadásunk gerincét az értékes művekre épülő olcsó sorozatok jelentsék. Igen jó módszernek bizonyultak a pályázatok és sikeresen zárultak: a Szépirodalmi Kiadó regénypályázata alapvető osztályaink mlai -életének ábrázolását szolgálta; a Móra Könyvkiadó a munkás- és parasztfiatalok életének bemutatására serkentett, s a Gondolat Kiadó sok értékes ismeretterjesztő mű megírására inspirált pályázatával. — Ismeretterjesztő könyvkiadásunk milyen formában segíti a közművelődési határozat céljait? — Az elmúlt években jelentősen gyarapodott az ismeretterjesztő művek száma és példányszáma. Ezek a munkák annyira mindenkihez szólnak, hogy nagyrészt az általános iskolai tananyag ismeretét feltételezték. Politikai könyvkiadásunk is elsősorban a tömegismeretterjesztő sorozatok fokozott fejlesztésére törekszik. A Kossuth Kiadó meggyorsította A marxizmus—leniniz- mus Kiskönyvtára köteteinek; kiadását és új sorozatot is indított: Nemzetközi Zsebkönyvtár címmel. — Az utóbbi években kedvezőbben alakult a természettudományok részaránya az ismeretterjesztésben. Ez a témakör ugyanis jó ideig elmaradt a társadalomtudományról szóló könyvek mögött. 1974—75-ben több, nagy példányszámú és olcsó ismeretterjesztő zsebkönyvsorozat indult: Gondolat Zsebkönyvek, A mi világunk (mely a természet- és a műszaki tudományok legaktuálisabb kérdéseiről tájékoztat), Gyorsuló idő, Közgazdasági ismeretek, Magyar História, Sorsdöntő történelmi napok, Tények és tanúk. Továbbá: a Közművelődési párthatározat indíttatására tervezték meg a Minerva Családi Könyvek sorozatát, mely életmódformáló, ízlésnevelő hatású. Első kötetei 1975-ben láttak napvilágot. — A párthatározat kiemeli a Házi Könyvtár sorozat indításának fontosságát. Hol tart ez az előkészítő munka? — Ez a sorozat csak több kiadó jól összehangolt közös munkája lehet. Könyvkiadóink a közelmúltban kialakították a tervezett Házi könyvtár alapkoncepcióját. Az első öt év alatt negyven kötetből álló ciklus jelenik meg, de még tisztázatlan a vásárlókhoz való eljuttatás formája, mivel ez a sorozat jelentős kedvezménnyel kerül forgalomba. — A művészeti ismeretterjesztésben az irodalomé a vezető szerep. Mi módon változtatja, bővíti kiadványait a Szépirodalmi Kiadó? — Közös vállalkozásban a Magvetővel eddig már száz kötet jelent meg a 30 év magyar irodalma sorozatban. Ezek a könyvek a három évtized nagy változásait, eredményeit és konfliktusait örökítik meg maradandó művekben. Hasonlóan kiemelkedő jelentőségű az 1973-ban indított Magyar Remekírók sorozat. Sikeres könyveik továbbá az olcsó „Szépirodalmi Zsebkönyvtár” kötetei. Ez is és a Diákkönyvtár is filléres kiadványok. — A világirodalom közreadásával foglalkozó kiadók, élükön az Európával, korábban kiadott sorozataiban fo- fokozottabb igénnyel építik be a szocialista irodalom értékes, maradandó alkotásait (a Világirodalom remekei, Századunk mesterei, a Magvetőnél a Világkönyvtár.) A Rakéta Regényújság a köz- művelődési határozattal egy- időben jelent meg, a magyar és a Világirodalom értékeit juttatja el, elsősorban az ingázó munkásokhoz, mezőgazdasági dolgozókhoz. A hetilap a Magvető Kiadó gondozásában 130 ezer példányban jelenik meg. — Köztudomású, hogy a művészeti kiadványokhoz sokkal olcsóbban juthatunk hozzá, mint a nyugati államokban. Egyre többet szeretnénk tudni a művészetekről; hogyan tudja kielégíteni könyvkiadásunk ezt az évről évre növekvő érdeklődést? — Több példányszámban, szélesebb körben terjesztik azokat. Az utóbbi években — számos sikeres egyedi kiadvány, mappa, ■ album mellett — a legnagyobb érdeklődés Az én múzeumom, a Művészeti Kiskönyvtár és a Műhelytitkok sorozatokat kísérte. Hamarosan indul az Iparművészet ' Klasszikusai című album-sorozat, a Műterem-sorozat, és a különböző múzeumokat bemutató kötetek sora. A korábbi sikeres sorozatok után (Műelemzés, Mai magyar Művészet) elindítják a Művészeti szakkifejezések és a Képző- művészeti Zsebkönyvtár jól használható kézikönyveit. — Milyen szerep jut kiadóinknak az ifjúság nevelésében, a jövendő olvasónemzedék ízlésének formálásában ? — A közművelődési határozat összhangban az ifjúságpolitikai célkitűzésekkel nagyobb követelményeket támaszt a gyermek- és ifjúsági könyvkiadással szemben. — A Móra Kiadó két sikeres új sorozattal népszerűsítette a klasszikus irodalmat (Magyar Irodalom Gyöngyszemei, Világirodalom Gyöngyszemei.) Az idén indult útjára a Fiatalok könyvtára, mely a nagy történelmi sorsfordulókat ábrázoló klasszikus magyar és világirodalmi műveket foglalja magában. Az általános műveltség megalapozását még néhány jól bevált, serdülőknek szóló — ismeretterjesztő sorozat szolgálja. Az Iránytű a fiatalok önismereti, világnézeti kérdéseire ad választ. A Móránál tervibe vertt Én és a világ című sorozat köteteti, a világnézeti, erkölcsi és hazafias nevelést segítik. — A párthatározat egyebek között a szakmai műveltség fontosságált is hangsúlyozza. — Szakkönyvkiadásunk alkalmazkodik a tudományos-technikai fejlődés gyorsan változó helyzetéhez, a népgazdaság igényeihez, hogy korszerű összefoglaló munkákkal segítse a szakmai műveltség terjesztését. Az igényeknek megfelelő arányban jelennek még az alap- és középfokú műszaki és mezőgazdasági könyvek, ugyanúgy az iparban és a mezőgazdaságban dolgozó betanított és szakmunkások továbbképzésére alkalmas könyvek, sorozatok. Önody Éva Klublötogntoban Kirándulás és koszorú A művelődési Házban az asztalt — cigarettafüstbe burkolózva - három őszhajú férfi ülte körül. Csendesen ultiztak. Néhány lépésnyire tőlük negyedik társuk az újságból néha fel-felpillantott. Ez a kép fogadott a kunhegyesi nyugdíjasok klubjában. A klub elnöke, a mindig mosolygós Kasza Sándor néhány percre félretette az „ördög bibliáját”, megsimí- totta rövidre nyírt haját. — Akár éjjel-nappal is kártyáznak — mondta. — Persze nemcsak ezt csináljuk a heti három foglalkozáson. Újságok, színes tévé és a művelődési ház rendezvényei mind-mánd a rendelkezésünkre állnak, s a legtöbbször ki is használjuk. Meghallgattuk mi még a Kovács Katit is, igaz a ma- gyarnóta-esten jobban szórakoztunk! — Azután ne felejtsd ki a felsorolásból a csak nekünk rendezett ismeretterjesztő előadásokat sem! — figyelmeztette névrokona Kasza Bálint, a klub gazdasági ve-, zetője. — A múltkor is olyan dolgokat tudtunk meg az állatorvostól — bár jó néhány éve foglalkozunk állattartással — amilyeneket eddig nem ismertünk. — A klubnak melyik programja vonzza a legtöbb érdeklődőt? — Tudja fiam — vette át a szót az elnök — a száznyolcvan tag többsége egész életében csak a munkát látta, a földeken dolgozott reggeltől estig. Jóformán sehol nem jártunk az országban. Nem is tudtuk elképzelni, hogy ilyen szép épületek és tájak is vannák, mint aipii- lyet legutóbb Sopronban láttunk. Azt a kirándulásunkat például együtt szerveztük a szolnoki nyugdíjasokkal... —. Azután ők meg részt vettek a mi birkavacsorán- kon. amit a klub fennállásának 12. évfordulója alkalmából rendeztünk október végén — szakította félbe Pádár Károly, aki a vacsorákon húsfőzőmester. — Hogy is szokták mondani?... Gyümölcsöző a kapcsolatunk! — Nem jelent nagy anyagi megterhelést egy-egy kirándulás? — Nem olcsó, de nem is túl sok — ezt már Kolozsvári Károly mondja, aki alig néhány perce érkezett. — A kirándulási költségeink fedezésébe a művelődési ház is besegít, de inkább az a lényeg hogy mindig jól érezzük magunkat. — Nők is lehetnek a klub tagjai? — Hogyne! — felelte Vin- cze Péter. — Egy feltételünk van: nyugdíjas legyen, és járjon el a rendezvényeinkre. A tagdíj évi tíz forint, és belépéskor még mindenki letesz az asztalra húsz forintot ... _ ■>?? — Ha valaki meghal tagjaink közül, az így összegyűjtött pénzből koszorút veszünk neki, és elkísérjük az utolsó útjára. Sojk magányos, idős ember ezért is jelentkezik szívesen a klubba... Néhány pillanatig csend telepedett közénk, majd Kasza Bálint szólalt meg gondolkodva, csendesen: — Azt kérdezte, miért járunk mi ide? Hát megmondom én: összejövünk néhá- nyan. és ’a fiatalságunkról beszélgetünk, mikor még bírtuk magunkat, amikor jól ment a munka. Mert nem is tudja, milyen jó — emlékezni. (KJ) A Kulturális Minisztérium múzeumi főosztálya, a Szolnok megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a Szolnok megyei Múzeumi Igazgatóság valamint a múzeum és az iskola kapcsolatáról — Szolnokon rendezett országos tanácskozás tegnap előadásokkal, s vitával folytatódott. A tapasztalatcsere keretében adta át ugyancsak tegnap Garamvölgyi József kulturális miniszterhelyettes a „Tanító Múzeum" című pályázat díjait. A középfokú oktatási intézmények kategóriájában Perjési Gyula, győri pedagógus lett a nyertes. Az általános iskolai alsó és felső tagozatos kategóriában nem adták ki az első dijakat A pályázók közül — a díjazottakon kivül — hárman jutalomban részesültek; köztük Hegedűs Sándor szolnoki nyugdíjas pedagógus. Képünkön ő veszi át az oklevelet. A muzeológusok és pedagógusok háromnapos szolnoki tanácskozása ma kirándulással ér véget. Shakespeare: Athéni Timon ' A Szigligeti Színház előadása Az irodalomtörténeti séma szerint a férfikor delén valami nagy -megrázkódtatás érte az addig inkább vígjátékokat író Shakespeare-t, s attól kezdve tért át a tragédiák írására, majd kihevervén a csapást, pályáját legderűsebb, legemberibb darabjaival fejezte be. E séma tetszetős és mélységesen emberi, csak éppen megcsonkítja magát a Shakespeare-i életművet, mivel kénytelen kirekeszteni belőle az Athéni Tirnont, ezt a késői és talán valamennyi közül a legkeserűbb drámát. Így marad meg a köztudatban Shakespeare hattyúdalának a Vihar, a búcsúzásnak ez a valóban bölcsen derűs darabja, amelyben Prospero, a száműzött milánói herceg, amikor visszatér hazájábá, így búcsúzik varázshatalmától: „mind e durva bűbájt Megtagadom ma: még utol- szcrr égi / Zenét idézek (égi zene, zeng!) / E nyomorultak szellemére, célom / Elérni: s aztán pálcám eltöröm” majd így: „Milánóba / Vonulok, ott már minden harmadik / Gondolatom sírom tesz”. Ez Shakespeare „szép” búcsúzása. s az irodalomtörténet és a színház egyaránt szívesen elfeledkezik róla, hogy Shakespeare-nek van másfajta búcsúzása is: az Athéni Timon. A Vihar és az Athéni Timon nagyjából azonos korszakban, 1608—1610 körül született. Shakespeare ekkor tekintélyes drámaíró és gazdag ember, aki már nyilvánvalóan a visszavonulás gondolatával foglalkozik, s hamarosan haza is költözik Stratford-on — Avonba. s ott néhány évig éli még a vidéki földbirtokosok életét. De miről szól ez a ritkán játszott és a Shakespeare- életműről szóló könyvtári irodalomban is ritkán említett dráma? Timon athéni nagyúr, akinek a szeszélyes szerencse hatalmas vagyont adott. Vagyonát számlálatlanul szórja szét az emberek között, így akar igaz barátokat szerezni. Amikor esztelen bőkezűsége -miatt vagyona semmivé alvad, rá kell jönnie, hogy barátai nem őt, hanem a pénzét szerették, senki sem siet a segítségére, hitelezői mindenéből kiforgatják. Ekkor megutálva az emberi hálátlanságot , képmutatást, kapzsiságot, egy Athén környéki erdőbe vonul, gyökerekkel táplálkozik, testét rongvokba csavarja, s messze elkerül minden embert. A sors azonban ismét hatalmas kinccsel ajándékozza meg. Folytathatná korábbi életét, lehetne — tapasztalataiból okulva ugyanolyan haszonleső, képmutató gazdag ember, mint „barátai”, ő azonban most már végigjárta a maga szabta utat. Ahogyan a végsőkig következetes volt a bizalomteli jóságban, olyanolyan következetes most az embergyűlöletben: hatalmas vagyonát az emberek ellen használja fel. A zsoldosoknak pénzt ad, hogy dúlják föl Athént, az utcalányoknak pedig azért, hogy fosszák ki az embereket, s terjesszenek ragályt közöttük. Végül, miután minden pénzét elverte a rosszra, egyedül hal meg, s utolsó üzenete saját maga költötte sírvense is az emberekre és önmagára szórt átok: „Egy rongy test fekszik itt, melyet / Rongy telke elhagyott. / Rothadjon meg, aki csak él! / Ne kérdezd, ki vagyok. / Timon vagyok: mindenkivel ! Együtt utáltalak! Káromkodj vissza rám, bitang, / És, hordd el magadat . ..” A Szigligeti Színház nehéz feladatra vállalkozott az Athéni Timon színrevitelével. A végletek drámájának megítélése is végletes az irodalomtörténetben és a színházban egyaránt. Van, aki az öreg Shakespeare legérettebb darabjának tartja, élete végső számvetésének, s van, aki a shakespeare-ii életműből kilógó tévedésnek, talán egy pillanatnyi keserűség alaktalan, torz lávaömlésének. Az igazság valahol a -két véglet között van. Az Athéni Timon szerkezete egyszerűbb, tisztább, áttekinthetőbb Shakespeare sok drámájának szerkezeténél, jellemei azonban jórészt kidolgozatlanabbak, egvsíkúbbak, meg sem közelítik például a Hamlet vagy a III. Richárd jellemeinek sokrétűségét. A színház vállalkozása azért volt nehéz, mert kevésbé ismert, kevesebbet elemzett és értelmezett drámáról van szó (a Nemzeti Színház 1969-es bemutatója előtt 34 évig nem játszották színházaink), ám a felauat egyúttal csábító is lehetett: olyan Shakespeare-drámát bemutatni, amelyre nem rakódott le a konvenciók el- meszesítő, megmerevítő rétege, amelynek minden értelmezése új lehet anélkül, hogy tagadnia kellene az előzőket. Az eredmény azt bizonyítja, hogy érdemes volt elővenni az Athéni Ti-mont. Jó előadás született még akkor is, ha maradt utána némi hiányérzetünk. Székely Gábor rendezőnek sok jó ötlete ellenére sem sikerült minden esetben feloldani az alakok egysíkúságát, különösen Timon barátainak csoportja marad egyarcú tömeg, holott a sha- kespeare-i szöveg alapján is nyílott volna mód némi egvé- nítésre (nem beszélve a rendező és a színészek által bevihető többletről).' Ez az egysíkúság okozta, hogy egyes jelenetekben kidolgozatlannak tűnt az élőadás, pontosabban nem eléggé kidolgozottnak. Mindez a címszerepet alakító Piróth Gyula játékára is bénítóan hatott. Mivel barátai nem egyéniségek, az ő hozzájuk fűződő viszonya is árnyalatlan, az elején mindegyikben egyformán jó, később pedig ugyancsak egyformán veti meg és gyűlöli valamennyi ükét. Érdekes eleme viszont Piróth játékának, s ez a sha- kespeare-i szöveg egyéni értelmezésére vall, hogy Ti- monjában kezdettől van valami szándékos, önpusztító vonás, valami ideges, feszült bizonytalanság, mintha sejtené, hogy barátai egyedül fogják hagyni, ha segítségükre szorul, ezért sietetti vagyonának szétszórását, hogy bizonyosságot szerezhessen. A szövegben van ugyan félmondatnyi utalás erre, Piróth viszont következetesen végigjátssza, alakításának lényeges alapelemévé teszi ezt a vonást, ezáltal hitelesebbé, a szó mai értelmében modernebbé formálja, jóval az emberszeretetében korlátolt, jámbor balek szintje fölé emeli Timon alakját. Erényéivel és hibáival együtt Piróth Gyula játéka magasan a többieké fölé emelkedett. Egy-egy pillanatában Kun Vilmos Apeman- tusa közelítette meg csupán. Az „epés bölcselő” memento majd undorító tükörkép Timon számára. Érzelmektől nem befolyásolt tiszta logikájával megalázza és nevetségessé teszi Timont, megfosztja a „nagyszerű bukás” glóriájától és még mélyebbre löki az embergyűlölet fortyogó- poklába. Körtvélyessy Zsolt Alcibi- ades, athéni hadvezér szerepében nem formált eléggé súlyos egyéniséget. Alcibi- adesnek megadatott volna, hogy megvalósítsa mindazt, ami Timonnál csak eszme volt, elpusztítsa Athént, azonban éppen, mert végig szinte eltűnt Timon barátainak arcnélküli csoportjában, végső döntése Sem eléggé súlyos. Papp Zoltán Flavius szerepében a bölcs, és gazdáját a végsőkig önzetlenül védő „egyetlen igaz ember” helyett örökösen sírva fakadó nyámnyila anyámasszony katonáját alakított. Székely László díszletei és Vágó Nelly jelmezei jól közvetítették a „shakespeare-i görögség” atmoszféráját. Időtlenséget sugallva voltak modernek; így hozták hozzánk közelebb a látvány által is az athéni embergyűlölő történetét. Bistey András
