Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-17 / 298. szám
1976. december 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I Szeretnek olvasni a jászberényi Hűtőgépgyárban. A gyári könyvárusnál havonta 15-18 ezer 0 munkásörök tevékenységéről Behozatal Fogyasztási cikkekre 47 milliárd A lakosság áruellátásának javítására az idén 42 milliárd forint értékű importárut, az előző évinél 9 százalékkal többet szerzett be a kereskedelem — jelentette be a Belkereskedelmi Minisztérium tegnapi sajtótájékoztatóján Kállai Oszkár főosztályvezető. Elmondotta, hogy jövőre a kereskedelmi forgalom tervezett növekedésével gyorsabb ütemben bővítik a behozatalt. mintegy 47 milliárd forint értékű árut importálnak. A behozatal változatlanul a tömegellátást szolgálja, többségében itthon nem termelt, nem gyártott termékeket, vagy olyan árukat importálnak, amelyből a hazai ipar nem tudja kielégíteni az igényeket. A legfontosabb importcikkünk egyebek között a kávé, a déligyümölcs, a személygépkocsi, de a jobb ellátáshoz vásárolnak, szőnyeget, kötöttárut, bőr-lábbelit, kerékpárt, stb. Az előző évekhez képest változás, hogy 30—40 százalékkal bővül a déligyümölcs behozatal. A mezőgazdasági kisgépek importját háromszorosára növelik és új cikként 60—70 ezer zsebszámológépet is vásárolnak. A Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala és a Munkásőrség Országos Pa7 rancsnoksága a munkásőrség megalakulásának kö- zélgő 20. évfordulója alkalmából sajtótájékoztatót tartott a munkásőrség parancsnoki iskoláján. Gáti József, a Munkásőrség Országos parancsnokának helyettese ismertette a sajtó képviselőivel a testület mai tevékenységét, a munkásőrök munkáját. Az újságírók megismerkedhettek a munkásőr- parancsnoki iskola életével, a korszerű képzés eszközeivel, a modern audiovizuális berendezésekkel, a parancsnoki képzés rendszerével. ndminisztratívlétszám-növelési tilalom Az adminisztráció csökkenése, az ügyvitel korszerűsítése már évek óta fontos központi törekvés. Tulajdonképpen erre ösztönözte a többi között a vállalatokat, szövetkezeteket, igazgatási szervezeteket az 1976. január 1-én, az adminisztratív és ügyviteli munkakörökben elrendelt létszámfelvételi zárlat is. A létszámstopnak köszönhető, hogy az idén első ízben sikerült megállítani az alkalmazotti létszám növekedését, sőt az adminisztratív létszám valamelyest csökkent is. A GYES és ahol engedélyezik A Minisztertanács, a tapasztalatokat figyelembe véve, határozatot hozott az igazgatási és adminisztratív ügyviteli létszámgazdálkodás új rendjéről. Az 1977. január 1-én hatályba lépő új szabályozás lényegéről a Munkaügyi Minisztérium munkaerő- és bérgazdálkodási főosztályán kértünk tájékoztatást. — Az új szabályozás lényege, hogy az 1976. január 1-én elrendelt létszámfelvételi zárlatot 1977. január 1- től létszámnövelési tilalom' váltja fel. Ez azt jelenti, hogy 1976. december 31-én a vállalatoknál, szövetkezeteknél, költségvetési intézményeknél pontosan rögzíteni kell az adminisztratív-ügyviteli alkalmazottak létszárhát, s a későbbiekben a vállalatok már csak ezen a kereten belül gazdálkodhatnak. 1976-ban az említett munkakörökbe bárkit csak külön engedéllyel lehetett felvenni, még akkor is, ha ez a felvétel egy, a vállalattól nyugdíjba, vagy esetleg már munkahelyre távozó alkalmazott pótlását szolgálta. Az új ren- . delkezések szerint az adott kereten belül a vállalatok saját hatáskörükben pótolhatják az eltávozókat. — Hogyan pótolhatók azok a dolgozók, akik — például gyermekgondozási segély, katonai szolgálat, hosszabb tanfolyam. betegség stb. miatt — ideiglenesen vannak távol munkahelyüktől? — Ebben az esetben a vállalatok határozott időre szóló munkaszerződésekkel vehetnek fel alkalmazottat. — Előfordul, hogy kapacitásbővítés, rekonstrukció, vagy a termelési szerkezet lényeges megváltoztatása esetén elkerülhetetlen az adminisztratív-ügyviteli létszám növelése. Hogyan lesz erre lehetőség? — Az új szabályozás módot ad arra, hogy az említett indokolt esetekben a különféle szervezetek, intézmények, vállalatok saját hatáskörükben növeljék létszámukat. Amennyiben azonban a létszámbővítés kedvezőtlenül változtatja meg a fizikai dolgozók és alkalmazottak korábbi arányát — az intézkedés csak a felügyeleti szerv engedélyével lehetséges. Erre egyébként csak egyedi elbírálás alapján és rendkívül indokolt esetben kerülhet sor. Ösztönzés a csökkentésre — Vannak olyan helyek ahol nem elég a létszámnövelési tilalom, s létszámcsökkentést kell előírni? — Igen. A Minisztertanács külön rendelkezett a minisztériumok, az országos hatáskörű irányító szervek, a tanácsok, valamint a vállalatokat irányító trösztök és egyesületek létszámgazdálkodásáról. Ezeknek a szervezeteknek az 1975. december 31-i állapothoz képest létszámukat 1980. december 31-ig 5 százalékkal csökkenteni kell. A létszámcsökkentés előírása azért vált szükségessé, mert sok helyen még a létszámstop életbelépése előtt indokolatlanul felduzzasztottak az állományt. — Hogyan ösztönzik a létszámcsökkentést? — Azok az igazgatási szervezetek, amelyek az előírtnál korábban, már 1978. december 31-ig végrehajtják az 5 százalékos csökkentést, az így megtakarított bért 1979. január 1-től alkalmazottaik bérszínvonalának emelésére, illetve jutalmazására fordíthatják. Ahol 1979 végéig csökkentik a létszámot, a bérmegtakarítás felét tarthatják meg az említett célokra. Azoktól a szervezetektől, amelyek az előírt létszámcsökkentést csak 1980- ban hajtják végre, a teljes bérmegtakarítást elvonják. — A létszámnövelési tilalom a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkozik, az említett év végi „létszámleltárba” csak őket veszik fel. Mi lesz a helyzet a részmunkaidőben foglalkoztatottakkal? A diplomások elhelyezkedése — Az új szabályozás rájuk is kiterjed. Mindenütt rögzíteni kell, hogy 1976-ban a részmunkaidőben foglalkoztatottak összesen hány órát dolgoztak, s a vállalatok 1977-ben ezt a keretet sem léphetik túl. — A létszámstop jelentős nehézséget okozott a közgazdasági képzettségű pályakezdő fiatalok elhelyezkedésében, ennek megoldására külön központi intézkedésre volt szükség. Hogyan oldja meg a kérdést az új szabályozás? ■— Az új jogszabályok lehetővé teszik, hogy a köz- gazdasági képzettséget szerzett pályakezdő fiatalokat a vállalatok a rögzített létszámon felül is alkalmazhassanak, de csak az év végéig végrehajtandó nyugdíjazás mértékéig. (Népszava) Deák András Á rékasiak és a szászberekiek véleménye Jól sikerült az „érdekházasság” A tanácsháza legnagyobb helyiségében az épp soros ülésekre gyűltek össze a szászbereki tanácstagok, örültem a véletlen és váratlan alkalomnak, hogy találkozhattam velük. Ügy véltem ők hivatottak arra, hogy elmondják, hogyan is volt két évvel ezelőtt, amikor' a közös tanács létrehozásának előkészületei zajlottak. — Senki sem tagadja voltak ellenzői a közös tanács létrehozásának, de 9. esztendővel ezelőtf — amikor a szászbereki és a rékasi tsz egyesült, — is elhangzottak olyan vélemények, hogy bekebeleztek bennünket. Most már szégyenük akik ezt mondták. Az erős, jól gazdálkodó nagy tsz-el csak nyertünk. Ez a lényeg, nem az, hogyan hívják. Végtére a közös tanácsot is elfogadtuk, egyhangúlag megszavaztuk két évvel ezelőtt és eddig nem is csalódtunk. — Láttam az arcokon, hogy nem mindenki osztja Rozsnyai Lajosnak az akkumulátor üzem dolgozójának véleményét. Egyszerűbb és gyorsabb az ügyintézés 1975 januárja óta Rékason egy ABC, nálunk egy korszerű sportöltöző épült. De most már 10 deka szögért is Ré- kasra kell menni. A mi üzletünkből még azt is kivonták. Báli János felvetette szöghiányon aztán valamelyest el is időztek. Miért csak élelmiszer van, miért nincs műszaki áru a község egyetlen boltjában, egyébként is förtelmes az üzlet és az italbolt környéke, meg a busz is zsúfolt, amelyen a kisdiákok naponta ingáznak... — Ez igaz, de nem varrhatjuk a közös tanács nyakába, — szólt közbe Balogh József, a községi pártalapszervezet titkára. — Ezernél alig több a községünk lélekszáma. Az önálló tanácsapparátusunk három emberből állt. Elnök, titkár, adminisztrátor. Mindehhez érteniük kellett volna. Ez képtelenség. Mást mondok. Építésügyi dolgok, engedélyek, igazolások... A járásnál intézték, most Rékason. Hát nem egyszerűbb és gyorsabb így? Hat kilométer nem távolság. Egy közepes nagyságú város lakói többet buszoznak. Később Zölei Gyula, a közös tanács elnöke elmondta, hogy az ügyintézés miatt egyébként sem kell utazni a berekieknek, az ügyfélfogadási napokon átjárnak Ré- kasról a tanács szakemberei. — Tapasztalt, képzett régi dolgozók. Meggyőződésem, hogy a tizenhárom tagú tanácsapparátus elég is, de kell is a négyezerhétszáz lakosú két településnek. Az, hogy Zagyvarékas — ahol háromszor annyian élnek mint Szászberekén — lett a székhelyközség, formailag a legésszerűbb megoldás volt. Itt két évvel ezelőtt is jól felkészült, a hatásköröknek megfelelő szakterületekre felkészült, dolgozókból állt az ügyintézőt gárda. A szászberekiek sem vitatták, hogy gyorsabban, jobban intézik azóta ügyeiket. Az egykori tanácsi dolgozóik helyzete is az igazságérzetüknek megfelelően alakult. A szászbereki tanácselnök — aki most a tsz üzemvezetője, — társadalmi tanácselnökhelyettes lett. A titkár pedig a tanácsi kirendeltség vezetőjeként továbbra is ottmaradt. A tárgyilagos véleményekben a lényeg s a legdöntőbb tények, — amelyek végülis a két község házasságát megalapozták — megfogalmazódtak. „Évtizedek alatt kialakult már egy spontán közösségi kapcsolat. A -termőföldjeink egymásba karoltak, zagyvarékasi orvos gyógyított bennünket. A gyerekeink is odajártak iskolába. Ha nagyobb dolgokat vásároltunk, Rékasra mentünk. Most már ^z üzleteink is egy áfész-hez, a szolnokihoz tartoznak. Egy szó mint száz, az utakon kívül is sok minden összekötött bennünket.” Lehel figyelmesebben is A közös tanács létrehozásakor tulajdonképpen csak kimondták az összetartozást. — De ehhez mindkét községnek ki kellett mondania az igent. A szászberekiek az 1974. július 23-i tanácsülésükön, mi két nappal később tettük meg. S a kérvényt mindkét tanács elküldte a Népköztársaság Elnöki Tanácsához. — Kiss István, a közös tanács vb-titkára megmutatta a dokumentumok másolatát, amelynek indoklása szinte szó szerint megegyezett azzal, amit a szászberekiek elmondtak. A tanácstagi csoport ülésén azonban ugyanazok, akik a közös tanács létjogosultsága, szükségessége és előnye mellett szóltak egyet s mást kifogásoltak is. Vasas Ferenc, az akkumulátor üzem lakatosa azt például, ami a tanácshatározatban is megfogalmazódott, hogy a közös tanács minden második ülése Szászberekén lesz. — Legtöbbször mégis mi utazunk, akkor is ha a testület és akkor is ha a bizottságok üléseznek. Bálint József a közelmúlt példájára hivatkozott: — Apróságnak tűnik, de nem is hiszik milyen érzékenyen reagálnak rá itt. A vöröskeresztes aktíváknak rendeztek tanácskozást Rékason. Egy nyitott teherautót küldtek az ünneplőbe öltözött szászbereki asszonyokért. Nem szálltak fel. Hazamentek. Közös erővel többre mentek Igazuk volt azoknak, akik azt mondták, hogy vétek apró figyelmetlenségekkel az együvé tartozás érzését az emberekben gyengíteni. — Kétségben könnyebb a korszerű, életképesebb szervezetet kialakítani mint annak minden előnyéről meggyőzni a lakosságot, különösen azokat az embereket, akik már fenntartásokkal fogadták a közös tanács gondolatát, — összegezte tapasztalatait Tóth György, a szolnoki Járási Hivatal elnöke. — Jó vezetői ■ voltak a szászbereki tanácsnak. Önmagában a kis egység önállósága volt megkérdőjelezhető. Anyagilag kétségtelenül előnyösebb helyzetbe került Szászberek. Előtte évente alig 100 ezer forint ~ jutott fejlesztésre (évekig nem tudták összegyűjteni a sportöltöző anyagi fedezetét). 1975-ben már a háromszorosát, 76-ban pedig a kétszeresét költhették fejlesztésre mint a társulás előtt. Nagyobb lett a felújítási keretük, azóta korszerűsítették az üzletüket, bővítették az óvodát, megteremtették a napközis csoport létrehozásának feltételeit. Közös erővel többre mentek és többre mennek ezután is. K. K. IFJÚ GÁRDA KLUB, SZOLNOK Veteránok a fiatalok közt Peregnek a filmkockák, feszült figyelemmel tapadnak a tekintetek a vetítővászonra. Madrid, Guadalajara, Guernica és ismeretlen nevű kis települések, hegyekben épített tüzelő- állások, földbe vájt lövészárkok képe váltja egymást a döbbenetes erejű dokumentumfimen. Spanyol polgárháború, 1936. Egy fiatalember lázas sietséggel telefonál...-— Ö volt az én legjobb barátom, mindig együtt harcoltunk és sokan azt is gondolták, testvérek vagyunk. Nemrég kezembe került egy album, benne egy fényképpel képaláírással: sebesült katona, édesanyjával. Mondom, összetévesztettek bennünket — az asszony, aki kötözte, az én édesanyám volt. — Én harminchét januárjában ismertem meg őt. Egy rohamnál lövést kaptam, és a frontkórházban kötözte a sebeimet Basch Endréné — az ő édesanyja. Az egymásba ölelkező emlékidéző mondatok a szolnoki városi Ifjú Gárda klubban hangzottak el szerdán este Bach János és Vándor László, a Magyar Partizán Szövetség tagjainak szájából azon a találkozón, amelyet az ifjúgárdisták a spanyol polgárháború évfordulójának tiszteletére rendeztek. A két vendéget a történettudományokban jártas szakemberek is elkísérték. Harsányi János ezredes, a Magyar Partizán Szövetség munkatársa, történész és Györkei Jenő alezredes, had- hadtörténész kandidátus a polgárháború politikai jelentőségéről, nemzetközi hatásáról, összefüggéseiről szóló tájékoztatóval egészítették ki a háborút járt veteránok élmény teli beszámolóját ... Illetve nem pontos a kifejezés, hisz nem is annyii-a beszámoló, mint inkább a fiatalok kérdéseinek pergőtüzében való „hősiesen állt ütközet'’ volt. Tegyük hozzá : kényszerűségből félbeszakadt ütközet. A partizán szövetség meghívottainak — így is jóval a tervezett záróra után — haza kellett utazniuk. A szolnoki városi KISZ-bizottság és az Ifjú Gárda parancsnokság új kezdeményezésének . első — és forró hangulatú, sikeres — rendezvénye volt a szerdai találkozó. A Magyar Partizán Szövetség segítségével rendszeres veterán — ifjúgárdista beszélgetéseket tartanak a jövőben, amelyeken' a magyar internacionalisták részvételét ismerik meg különböző országok antifasiszta harcaiban. Szerdán az évforduló jegyében szívükbe zárták Vándor Lászlót és Basch Jánost, aki szüleivel együtt küzdött a spanyol nép szabadságáért. I. Zs.
