Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-16 / 297. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1976, december 16. Ur Kultúránk külföldön II varsói Magyar Intézet évadja Hamburgban számtalan munkanélkülivel beszéltünk. Christian Lohmann és sorstársai tipikus példái a kapitalizmus fiatalok ellen elkövetett számtalan bűntetteinek. Az NSZK sajtója, rádiója, tévéje jóllehet sajnálkozik a munkanélküliségen, (s az állások hiányával magyarázza) ugyanakkor azt is szug- gerálják a tömegeknek, arról van szó, hogy a tanulni és dolgozni rest ifjúság a csalódásainak és szerencsétlenségének maga az oka. De akkor miért vannak mégis munkanélküli érettségizettek, diplomások, építészek és más szakmabeliek? És az, hogy ha valakinek gvengébb a bizonyítványa, már azt jelenti, hogy joga sincs a munkához, a művelődéshez? Nekünk, NDK-riporter éknek nem is elsősorban a fiatalok anyagi szorultsága volt a legmegrendítőbb, bár azoknál ez különösen nagy, akik egyenest az iskolapadból toppantak be a munkaközvetítő irodákba, hiszen ők még munkanélküli segélyt sem kaptak. A legmegrázóbb számunkra a fiatal munkanélküliek lelki kiszolgáltatottsága volt. Milyen gyakran hallottuk tőlük: az én balszerencsém, hogy csak ennyire futja a képességeimből. De a szerencsésebbek, akik legalább egy évig viszonylag magas munkanélküli segélyt élveztek, néhány hónap múltán ők is reménytelenségbe hulltak. Kisemmizettnek, fölöslegesnek érzik magukat, és tudják, hogy „lekésték a csatlakozást”. Az „Ausbilder” című folyóirat ezt meglehetősen drasztikusan fejezi ki. „Aki egy évig az utcán lógott, az a mi üzemi levegőnknek büdös”. A sajtó, rádió, televízió manipulációja a nyilvánosságra hozott véleményekkel odáig terjed, hogy már a szülők, rokonok és ismerősök is elhiszik: az ifjúság lusta, tehetségtelen és saját munka- nélküliségének ő az oka. Sok fiatal szégyelli megmondani, hogy munkanélküli. A tőkések viszont, akik oly sokat beszélnek az emberiességről a nagyobb profitért áthelyezik termeléseiket az Munkanélküli fiatalok az NSZK-ban „éhbér-országokba”, s az NSZK-ban nyugodtan elbo- csájtják a dolgozókat. Ök nem szégyellik magukat. Egyik Düsseldorfban megjelenő újságjuk, a „Handelsblatt” magyarázkodik: „1975 a különböző iparágak válsága ellenére jó osztalékos év volt”. A lap tudatja a részvényesekkel, hogy 1976-ban is jó haszonra számíthatnak. Azon fiatal munkanélküliek közül, akikkel mi Hamburgban beszélgettünk, csak kevesen ismerték fel, hogy az ő helyzetükért a kapitalista rendszer a felelős. Volt, aki szerint a munkanélküliség a válság következménye és a válságok úgy jönnek, mint a természeti csapások. A legtöbbjük pedig a sajtónak azt a zavaros állítását ismételgeti, hogy „rossz passzban vannak”, balszerencsések. De azért találkoztunk olyan fiatalokkal is, akik a tanulási lehetőségek hiánya és a munkanélküliség ellen tiltakoztak. Plakátokat vittek: „Tizenhat éves vagyok — nem akarok a krimóba járni”. Az SDAJ (Német Szocialista Munkásifjúság) szervezet tagjai felvázolták nekünk a végzetes ördögi kört: reménytelenség, szégyen, elhagya- tottság, a sorstársak keresése, alkohol, kábítószer — és onnan már csak egy egészen kis lépés a bűnözés. V Hamburg-Billstadt „Sonnenland” kerületében tapasztaltuk, hogyan próbálják a munkanélküli fiatalok reménytelenségbe, bűnözésbe süllyedését megakadályozni. Itt 3600 ember lakik, legtöbbjük többgyermekes családban — s úgy élnek, mint egy gettóban. A rossz iskolarendszerből következő hiányos képzettség megbélyegzi őket: „sonnenlandiak”, eleve „elveszett nemzedék”. A helyi hatóságok anyagi segítségével a „Diáksegélyező Egyesület” ebben a kerületben olyan tevékenységet fejt ki, amely a fiatal munkanélkülieknek megadja azt az érzést, hogy érnek még valamit. A szülőkkel és a fiatalokkal együtt ezekben a sonnenlandi betonsivatagban gyermekjátszótereket, parkokat létesítettek, ifjúsági találkozókat, gyermekünnepeket, valamint más kulturális és sportrendezvényeket szerveztek. A fiatal munkanélkülieket tanácsokkal látták el. Igaz ugyan, hogy a munkanélküliséget ez a tevékeny szervezet sem tudja megszüntetni, mégis mindenesetre a városrészben végzett munkának köszönhetően „Sonnenland”-ban a bűnözés visszaszorult. Mi az NDK-ban el sem tudjuk képzelni, mit jelent az ifjú években munka nélkül az utcára kerülni, arra kárhoztatva élni, hogy alig van lehetőség az életben előbbre haladni.’ A munka- nélküliség, különösen a fiatalok munkanélkülisége egy magasfokúan iparosodott országban bűn — amely sajnos nem esik büntetés alá. Mint a nürnbergi Szövetségi Munkaügyi Intézet közölte, azzal kell számolni, hogy egy konjunkturális fellendülésnél további, mintegy egymillió munkanélküli marad, köztük 350 ezer fiatal. Hamburgban,: a „szabad hanzavárosban” jelenleg 24 ezer munkanélküli van, s ennek csaknem fele fiatal. Ki tiltakozik ez ellen a jogtalanság ellen? Ki bírálja az NSZK alaptörvényét — ki kockáztatja meg, hogy alkotmány ellenesként otthonában üldözött legyen ? ... A tőke viszont nem tartja magát az NSZK alaptörvényéhez! Ahhoz, amelynek 12. cikkelye hangsúlyozza: „Minden németnek joga van a munkához, s ahhoz, hogy foglalkozását, munkahelyet és oktatási intézményt szabadon válasszon.” A hamburgi fiatalok mondták: „Nekünk ahhoz van jogunk, hogy a lógást (a kri- mót) válasszuk.” Günther Stillmann A Neue Berliner Illustrierte clmfl képeslapból Ford.: I. ZS. 4 Óvónőképzés Évente mintegy 40 ezer pedagógust - oktatókat, nevelőket, módszertani szakértőket, zenetanárokat - képeznek az óvodák és bölcsődék számára a Szovjetunió közép- és felsőd fokú oktatási intézményei. A hallgatók a kötelező tan* tárgyakon kívül több szaktan- tárgyat is tanulnak: az óvodák és bölcsődék leendő nevelői a pedagógián kívül pszichológiád val, gyermek-fiziológiával és anatómiával foglalkoznak. Én teniök kell a rajzhoz, énekhezi tánchoz, játékok összeállításához, és különböző hangszereken kell játszaniuk. A moszkvai 5-ös számú pedagógiai főiskola tanműhelyében» A képzőművészeti készség fejlesztése a jövendő pedagógusok felkészítése programjának alapvető része. Az elmúlt öt év alatt az Agromas nevű nemzetközi társulás tagállamaiban 66 mezőgazdasági gépet és agg- regátot terveztek és próbáltak ki. 1980 végéig 60 új gépet gyártanak, amelyek a munka termelékenységének többszörös növelését teszik lehetővé. Az Agromas bolgár—magyar vállalatot 1965 márciusában alapították. 1969- ben a Szovjetunió, 1973-ban pedig az NDK csatlakozott hozzá, jelentősen növelve ezzel a vállalat tudományos teljesítőképességét. Az említett időszakban a tagországok mintegy háromszorosára növelték kölcsönös gépszállításaikat. A tervek szerint a nemzetközi vállalatban résztvevő négy ország mérnökei harminchat téma kidolgozásában működnek majd együtt.- Hajószállító uszály A leningrádi Víziszállítási Egyetem munkatársai szerint a Néván akkor is közlekedhetnének a hajók, ha nem nyitják fel a hidakat, amint az ma megszokott. Csupán a hajókat kellene néhány méterrel lejjebb süllyeszteni, hogy a felépítményük a hídszerkezetbe ne ütközzön. Ezt egy nagyméretű, önjáró uszállyal lehet megoldani. Az uszály, amelynek óriási a belső mérete, az első Néva-hld előtt nyitott kapun keresztül magába engedi a hajókat, majd speciális szivattyúkkal a belső térben levő vizet ballaszt-ciszternákba juttatják. így az úszózsilip — a benne levő hajóval őt méterrel lejjebb süllyeszthető és elfér minden híd alatt. Az út végén az eredeti belső vlzszlntet helyreállítják és másik hajót fogadnak be a visszafelé vezető útra. A fogadó a „Három strucchoz” Egyre gondosabban óvják az „arany Prága” kincseit. Tiz évvel ezelőtt még évente 20 millió koronát fordítottak a prágai műemlékek megóvására, ez ma már ISO milliót tesz ki. Az ősi Károlyi-híd Malá Strana-i hídfőjénél van a „Három strucchoz” elnevezésű reneszánsz épület. Kis szállodává alakult át tizenöt összkomfortos, egyágyas és kétágyas szobával és három lakosztállyal. A földszinti vendéglőben 45-en étkezhetnek. 'a kis szalonban pedig húszán. Nyolc szobában és a földszinten meghagyták az eredeti, festett virágokkal díszített famennyezeteket. A ház mostani arculata 1597-ből ered, amikor az épületet Jan Fuchs vásárolta meg, aki az egzotikus madarak tollából készült díszek császári szállítója volt. Ebben az időben Prága II. Rudolf császár székvárosa volt és az udvar számos iparosnak és kereskedőnek nyújtott megélhetést. Az új tulajdonos a házat átépítette és kibővítette, a homlokzaA Magyar Intézet Varsó központjában a „magyar kultúra nagykövetsége” varsóiak számára. Naponta több százan is megfordulnak az intézet székházában. Egyeseket a magyar irodalom, másokat a magyar festészet, szobrászát vagy filmművészet érdekel közelebbről, vannak, akik a magyar sajtótermékekre kíváncsiak vagy könyvet vesznek kölcsön, sokan pedig az intézet mellett működő „Kultúra” boltban magyaros emléktárgyakat vásárolnak. Az intézet egyik legfontosabb feladata a klasszikus és mai magyar irodalom népszerűsítése: Irodalmi estéket, kiállításokat, előadásokat és felolvasásokat rendeznek. Az idén József Attila, Vörösmarty, Berzsenyi irodalmi esteket rendeztek már. Különösen nagy sikere volt a Rákóczi Ferenc születése 300. évfordulója alkalmából rendezett rendezvénysorozatnak. Hasonló rendezvényekre — közöttük tudományos ülésszakokra — több lengyel városban is sor került. Jövőre az intézet a magyar forradalmi költészetről tart előadásokat. Olyan költőkkel tot tarka freskóval díszítette. A struccok képei figyelmeztették a járókelőket arra, hogy az épületben toliból készült díszeket árulnak. A ház tulajdonosai változtak, s egyikük a következő évszázad elején fogadót nyitott. 1714-ben Prágában elsőként itt kezdett kávét árulni egy Deodatus Dámáján nevű örmény, majd a ház földszintjéből söröző lett, míg a felső emeleten bérlők laktak. Az épület azonban lassan pusztulni kezdett. A műemlékeket újjáépítő állami intézet tervezőinek, a prágai építkezési vállalat szakembereinek és a prágai 1. Vendéglátóipari Vállalatnak mint beruházónak és üzemeltetőnek köszönhető, hogy a „Három strucchoz” a Malá Strana városrész első luxus szállodája lett. Az újjáépítés nem volt egyszerű dolog és négy I év alatt több mint 10 millió koronát igényelt. így például a ház alatti sziklában alagsort kellett vájni a pincék és a hűtőház számára. kívánja megismertetni a lengyeleket, mint Váci Mihály, Simon István, Benjámin László, Garai Gábor. Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából számos előadást terveznek, magyar vendégek részvételével. A varsói Magyar Intézet nagy súlyt helyez a magyar zene népszerűsítésére is. Mai magyar zeneszerzőket bemutató találkozókat szerveznek, amelyeken a zeneszerzők és a legjobb magyar előadóművészek vesznek részt. A műsorból nem hiányzik a magyar népzene sem: az elmúlt hónapban több lengyel városban nagy sikerrel szerepelt a sarkadi „Repülj Páva” citeraegyüttes. 1977-ben több magyar művész ven- gégszereplését is tervezik. A Magyar Intézet nyelvtanfolyamai nagy érdeklődést váltanak ki évről évre. Az idén ismét több jelentkező volt, mint ahányat az intézet korszerű nyelvi laboratóriumába fogadni tud. Az intézeten és az egyetemeken kívül nyolc intézménynél folyik Lengyelországban magyar nyelvoktatás, természetesen az intézet segítségével. Együttműködés a mezőgazdaságban Ahol az Orhon folyik A jól vasalt térítőhöz hasonló végtelen sík sztyeppe észrevétlenül váltott át a hegyekbe. s váratlanul megszakadt. A gerinctől meglepő kép tárult elénk, dús cserjés, alacsony, terebélyes fákból álló ligetek és az öntözött rétek zöldje. E szépséges vidék az Orhon főlyó- nak , köszönheti létét. Sebes, jéghideg vize élteti a sztyeppét, az állatokat, az embereket. S az emberek természetesen igyekeznek javukra fordítani a természet ajándékát. — A víz legnagyobb örömünk, de legfőbb gondunk is — mondta Cendzsav, az Orhon állami gazdaság igazgatója, aki elkísért bennünket utunkra. A víz a termés és az állatállomány növelésének alapja — folytatja az igazgató. — A párt úgy határozott. hogy Mongóliában a jelenlegi ötéves tervben újabb 230 ezer hektár szűzföldet kell művelés alá fogni. Gazdaságunk is jelentősen növelni akarja vetésterületét. Jelenleg úgy 21 ezer hektáron termesztünk jó minőségű búzát. Mint említettem, nagy feladatok várnak ránk. Gazdaságunk elsősorban ál lattenyésztéssel foglalkozik, de nagyon fontosnak tartjuk a gabonatermesztést és annak növelését is.. Nemcsak én. hanem az igazgatóság tagjai, a brigád, és csoportvezetők is sokat tanulnak szovjet barátainktól, a növeny- nemesítőktöl, a termelésszervezőktől, a legjobb gépkezelőktől. Tapasztalataikat jól hasznosítjuk munkánkban. A tapasztalatok felhasználását az is könnyíti, hogy a gazdaság a Mongol—Szovjet Baráti Társaság kollektív tagja. És Mongóliában azt tartják — barátkozni, any- nyi, mint követni a jó példát, kölcsönösen gazdagítani egymást, újabb eredményeket elérni. Fogadó a „Három strucchoz” Sí,.Nem f, akarunk a krimóba járni
