Szolnok Megyei Néplap, 1976. december (27. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-15 / 296. szám
1976. december 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A PUSZTA SZÉLÉN * Eladó egy iskola Igazlán neun a kákán, keresőim a csomót, amikor jegyzetem élén agy műsarpdliti- kad, italán még pontosabban egy műsorszerkezeti problémát teszek szórná. Szombat estével kapcsolatos észrevételem lényege ezúttal tehát nem esztétikai, nem a vetített ameräkai film minősége ellen szól, hanem a gyermekek érdekében. Szombat lévén, másnap vasárnap, vajon nem ilyenkor a legangedel- mesebb-e a szülői szív hogy gyermekének „kimenőt” engedélyezzen a képernyőhöz a szokottnál későbbre is. Lehet-e ágyba parancsolni ezen a napom este nyolckor akár egy tízéves gyermeket is? Gyakorié szülők a megmondhatód : nem. Épp ezért ez a tény jó lenne, ha alapul szolgálna a szombat esti programok tervezőinek. A szex és a hajadon-féle film példáiul nem a legszerencsésebb szórakozás az amúgyis sokat famtáziálgató kiskamaszok, még kevésbé a tízen aluliak számára. Tudom, van elegendő szempont és a szombat esti szórakoztatás a legnagyobb gond a televízióban. Mégis az est műsorénak gondosabb megtervezésével — nem hiszem —■ hogy az említett szempontot ne lehetne figyelembe venni. Szombat este nemcsak a felnőtteké a képernyő, hanem a gyerekeké is. Ezek után lássuk rövidén mi történt a héten. Századunk Bgy időre újra el kéül válnunk a Századunktól, kedden este az újabb folytatás legutolsó részét láthatjuk. Régebben elismeréssé] szóltam már róla, hogy tudniillik milyen sajátosan egyedi és nagyszerű történelmi ismeretterjesztés. hogy — merem állítand — az általa nyújtott izgalom ég érdekesség felér egy jó krimi hasonló erényeivel. Csak ismételni tudom: mielőbbi viszanitlátás- ra. Két alkalommal Vitray „tanár úr” elemezte ötszemközti IbeszéLgetőtársainiak vallomásait. Egy rókáról általában nem illik két bőrt lehúzni, úgy látszik azonban, erre a „műsomyúzásra” nem teljesen érvényes a népi bölcsesség. Ugyanis jó volt végigcsemegézni a régebben elhangzottakon, tanulságos szembesítés, ibár az igazat megvallva jómagam a mazsolát jobban szeretem omlós kalácsban, mint önmagában. Úgy túlságosan édes és egyízű a kitűnő csemege. Ez a „kimazsolázás” negatívuma. Szerda este Illés Endre feré- tarajza Kosztolányiiról mint mindig most is színes; kevés vonással készült bár. de a rajz pontos, egyetlen felesleges ölem sem akadt benne. És még valami1, ami igazán va- rázsossá teszi ezeket á rajzokat: Illés Endre csak azokat örökíti meg a képernyőn, akiket szeret, akikért rajong, akikkel szellemi rokonságot érez. Kosztolányi Dezsőben is ebből az alapállásból fedezte fel számunkra az igazi színházi emberit. Nem a drámaíró Kosztolányit boncolgatta, hanem a játékban feloldódó homo Ouldéns-t elemezte, és az illusztráció is ebbe az irányba mutatott. Kellemes este volt. Kántor Véget értek Kántor kalandjai is. miem jelentkezik már 'újra (ha csak a sorozatot meg nem ismétlik) ez is az elmúlt hét eseményeihez tartozfifc. Nekem némi csalódást okozott — bevallom — a rokonszenvesen induló sorozat. Kiderült ugyanis, íogy bármilyen csodálatra nélitó egy kutya ügyessége, ha a televíziós drámából, amelyben szerepel, hiányzik az igazi cselekmény. s még- inkább. ha az egyes történetek, meg maga a főcselekmény szereplői nem igazi jellemek csak papírfigurák — a kutya iránti érdeklődésünk is előbb-utóbb elhalványul, belevesz az érdektelenségbe. És a bűnüldözés, korántsem olyan sematikus az sem, ahogyan egy-egy esetben tapasztalhattuk. Az meg különösen bántó volt, ahogyan főnök és beosztott között konfliktust erőszakoltak a film készítői. írói ügyetlenségből eredően még olyan téves következtetés is megfogalmazódhatott bennünk: mire ez az egész nyomozó apparátus. hagyják csak Kántorra az egészet, majd az megold mindent. A kifogások ellenére azonban kétségtelen Kántor jött, — láttuk — és győzött. De csak a kutya! Gyémántok A Gyémántok című tévéfilm — eredeti bemutató — viszont egyértelműen igazolta: Hajdúfy Miklós valódi izgalmakat keltve tudta ábrázolni, emberi konfliktusok formájában tudta érzékeltetni egy kiélezett történelmi helyzet ellentétes, különböző társadalmi törekvéseit. Keményen indít: az áruló Zichy elfogatásával és teketória nélküli kivégeztetésével, hogy azután egészen a debreceni trónfosztásig emelkedjék a cselekmény íve és nem különben a heve, benne a két nagy egyéniség Kossuth és Görgey párharca. Két meghatározó személyiség küzdelme egymásért és egymással, akiknek az útja azonban végül is elválik, mert alapvető politikai nézetheti különbség van közöttük. Kitűnő forgatókönyv alapján készített film a Gyémánok, s külön öröm, hogy Kossuth megformálására a hagyományoktól eltérően Mensáros László vállalkozott, Görgeyt pedig Tordy Géza személyesítette meg. Az új szemléletű szereposztás mintha csak a már megszokott Kossuth-Görgey sablonnal szállt volna eredményesen perbe. Madarász Lászlót Lukács Sándor játszotta kitűnően. A Gyémántokban ismét az igazi Hajdúfyt láthattuk viszont, forró, szenvedélyes játékot produkált. V. M. Furulya-gyakorlat a jászberényi zeneiskolában. Pedagógus-továbbképzés Elkészült a korszerűsített rendszer Befejezés előtt áll a pedagógusok továbbképzése korszerűsített rendszerének kidolgozása az Oktatási Minisztériumban. A korszerűsített rendszer a meglévő alapokra épít, azokat fejleszti tovább. A jövőben jobban érvényesül a központi irányítás és ellenőrzés, egyértelműbbé válnak a továbbképző intézmények feladatai. A készülő új jogszabály hangsúlyozza, hogy az ideológiai-politikai, a szakmai, a pedagógiai és a pszichológiai képzés komplex egységet alkot. Továbbra is jelentős szerep hárul a megyei továbbképzési intézetekre. Az úgynevezett gyakorlati-módszertani szemináriumokat a korábbinál magasabb színvonalon, egységes tematikák alapján a jövőben is meghirdetik. Ezt a formát az.új jogszabály a nevelőknek a pedagógiai gyákorlat első tíz évében ajánlja. Rendszeres továbbképzést biztosítanak a területi úttörőszövetségekkel és KISZ-bizottságokkal összhangban — az ifjúsági mozgalomban tevékenykedő ne- dagógusoknak. Az elmúlt években néhány felsőoktatási intézmény már eredményesen kapcsolódott be a továbbképzésbe. A jövőben szabályozottabbá és általánossá válik ez a tevékenység. Ezt a formát a jogszabály a gyakorlat második évtizedében ajánlja a pedagógusoknak. A korábbinál nagyobb segítséget kapnak a nevelők az önképzéshez, önműveléshez is. Az Országos Pedagóeiai Intézet ennek érdekében közreműködik a többi között a ..Pedagógus továbbképzés könyvtára” című sorozat megindításában. A készülő miniszteri utasítás .intézkedik arról, hogy a továbbképzés gyakorlata a tanév rendjéhez igazodjon. Jásziványból ugyanazon az úton kell távozni, amelyiken bementünk. A Jászapátiból vezető bekötőút „netovábbja”, végállomása ez az alig több mint hatszáz lelkes település. Történelme során 1950-ig Apátihoz tartozott, majd önálló közigazgatási egység lett. Az utóbbi években azonban a lakosság egyre fogyott, a tanyákról elvándorlók inkább a nagyobb helységet, Jászapátit választották lakóhelyül. Tíz év alatt felére csökkent a lélek- szám s ezért a két település tanácsát egyesítették. Nyolc és fél A lakosság megfogyatkozása természetesen magával hozta az iskola tanulólétszámának csökkenését is. Az előző tanévben mindössze hatvanhat diák járt az öttantermes általános iskolába, amelynek épületét több mint félmillió forintért felújították ... A jelenlegi tanévtől a felső tagozatos diákok már Jászapátiban tanulnak; az iványi iskolát tizennyolc alsó tagozatos tanuló népesíti be. Itt igazán nem gond a zsúfoltság; négy tanulóra jut egy terem. A padsorokban elsősök, másodikosok, harmadikosok, negyedikesek ülnek, de a sarokban ott a televízió, a falak mentén a legmodernebb szemléltető eszközök sorakoznak, a pedagógus az írásvetítővel bajlódik. Szünet van. — Ti nem szeretnétek az apáti iskolába járni? — fordulok a kéknyakkendős gyerekekhez. Néhányan a harmadikosok közül igennel felelnek. S, hogy miért? íme két válasz: „Ott többet lehet tanulni”. „Én a kollégiumban szeretnék lakni.” — Igazuk van a gyerekeknek — mondja a tanítónő, Növekszik az érdeklődés külföldön irodalmunk iránt s különösen az utóbbi évtizedekben született magyar művek fordításai szaporodnak. Ezzel szemben kevésbé, sőt egyáltalán nem ismeri a nemzetközi közvélemény a korábbi magyar literatúrát, amelynek múltjában, fejlődésében legtöbbször még a külJakusovszky Pálné. — Az összevont osztályokban nem lehet azt az eredményt elérni, amit előírt a tanterv. Gyakorlatilag csak arra van lehetőség, hogy a gyerekeket megtanítsam olvasni, írni, számolni. Az új módszereket ilyen körülmények között nem alkalmazhatom. — Hogy alakul a tanulók órarendje? — Az első osztályban a heti 21 órából nyolc és fél a közvetlen tanítási órám, amit csak rájuk fordítok, a többi osztálynak addig önálló foglalkozás van, feladatokat oldanak meg. A másodikosoknál tíz, a harmadikosoknál és a negyedikeseknél tíz és fél közvetlen órát tartok he-* tente. Az órarendnek a hátrányok mellett egyetlen előnye, hogy a gyerekek megszokják az önállóságot. — A pedagógusnak viszont többletmunkát jelent, hogy a sok adminisztráció mellett még az önálló órán elvégzett feladatokat is ellenőrizni, javítani kell. — Emellett másodállásban könyvtáros is vagyok. Délutánonként eljönnek hozzám a gyerekek, átismételjük az órán tanultakat. Egyúttal megismertetem őket a könyvtárral is. Várjuk a diákokat Az anyaiskola Jászapátiban a Beloiannisz úton van. Ide hozza minden reggel az iskolabusz az iványi felső tagozatos diákokat, délután pedig hazaviszi őket. — Hogyan illeszkedtek be az iványi gyerekek? — kérdezem Jakkal Imrétől, az iskola igazgatójától. — A tanévkezdés zökkenő- mentes volt, a gyerekek hamar megbarátkoztak egymással. A tanulólétszámunk jelenleg négyszázötven, a tantestület az óvónőkkel együtt földi szakemberek is tájékozatlanok. Ez vetette fel annak szükségességét, hogy olyan magyar irodalomtörténet készüljön, amely elsősorban a külföldi szakemberekkel ismerteti meg a magyar irodalmat. A három kötetre tervezett munka oroszul, angolul, franciául és németül is megjelenik. harminchárom pedagógusból áll, a szakos ellátottságunk 86—87 százalékos, az iskola tárgyi felszereltsége jó. Van napközink, s diákotthonunk is. Nem okozott gondot, hogy megsokasodtunk, sőt szeretettel várjuk az alsó tagozatos iványi gyerekeket is. — Nem lett volna szerencsésebb, ha az alsó tagozatosok is itt folytatják már tanulmányaikat? — A gyerekek számára ez lett volna az egyetlen megoldás, hogy ne érezzenek hátrányt a többiekkel szemben. A szülők egy része viszont azt akarja, hogy helyben tanuljon ~a gyermeke. Ezért döntöttünk úgy, hogy fokozatosan települ át az iskola Jászapátiba. A következő tanévtől egyébként már ők is itt tanulnak. Elsietett beruházás Jövő év szeptemberétől nem szólal meg a csengő a jásziványi felújított, kicsinosított általános iskolában. Ahogy végignézem a jászapáti „anyaiskola” elhanyagolt, málladozó épületét, arra gondolok; a több mint félmillió forint nekik is jól jött volna. — Ügy tűnik kellő körültekintés nélkül fordítottak ekkora összeget a jásziványi iskola felújítására annak idején. Mi a véleménye erről? — tettem fel a kérdést Jászberényben Kóródi Bélának, a járási pártbizottság titkárának. — Valóban elhibázott lépés volt, annak ellenére, hogy akkor még nem született meg a döntés az egyesítésre. Nyilvánvaló volt, hogy valamit tenni kell, mivel a lakosság száma egyre fogyott, a tanyákról elköltöztek inkább Jászapátiba települtek. Az iványiakban hallatlan erős lokálpatriotizmus élt. „A mi pénzünkből felújítjuk a mi iskolánkat” — mondták. Igaz, hogy a „mi pénzünk” a beruházásnak csak harmadát fedezte, a többit a járási hivatal állta. Ügy tudom a járási hivatal közben már leállította volna a nyilvánvalóan felesleges munkát, de akkor már késő volt... — Most ott áll a község közepén a jó karban lévő iskolaépület. Jövőre az alsó tagozatosok is Jászapátiba járnak tanulni. Mi lesz az iványi iskola sorsa? — A legfrissebb információim szerint a Jászapáti és Vidéke ÁFÉSZ fogja megvásárolni, s némi átalakítással boltot nyit benne. Tál Gizella Á dobos és felesége, a dobosné H ol volt, hol nem volt, élt egyszer a földön egy csöndes, rokkant asszony, s vele együtt egy fürge-mozgékony dobos a gyászzenekarból. Az asszony a férjével történetünk idején a Kazah Köztársaságban, Karaganda városban lakott, s naponta autóbusszal járt munkába. Egyszer az autóbusz motorja lefulladt, éppen a vasúti átjáróban, ahol a sínen vonat közeledett. A vonat nekirohant az autóbusznak és fölaprította. A dobosné kirepült az ülésről. Repülés közben egy megvasalt csizma betörte a fejét, koponya- csontja előbújt a bőr alól, s ettől kezdve örökösen mormogott-düny- nyögött magában, s állandóan egyetlen könyvet olvasott. A könyv történetesen Raszul Gamzatov „Hegyilakók” című regénye volt, amelyben az emberek közötti új viszonyokat írta le Dagesztánban, s azt* a harcot, amely a köztársaságban a női egyenjogúságért folyt. Ezt a könyvet közvetlenül sérülése után, a kórházi kioszkban vásárolta, és soha többé nem vált meg tőle. A szerencsétlenség után sokan elfordultak tőle. elsők, között éppen a saját férje hagyta el. A dobos egész életében dobon játszott. Erősen ivott úgy rászokott az alkoholra, hogy már csak a gyászzenekarban kapott helyet, amely a koporsókat kísérte. És ekkor tőle is sokan elfordultak. Így azután visszaköltözött az asz- szonyhoz és csöndesen éldegéltek a Dosztojevszkij utcai faházikóban, egy vaskályha társaságában. Télen a vaskályhán átdudált a szél, de belül fényesen égett a tűz. Nyáron az apró kertben kivirágzott a zelnicemeggy, mézzel telt a levező. Igaz, a dobos ivott, egyre ivott, az asszony pedig folytonosan düny- nyögött magában. Szép asszony volt, feketehajú, karcsú. A dobos, azonkívül, hogy dobolt, a környező tárgyak szilárdságát tanulmányozta. Azon kesergett, hogy nincsenek a földön szilárd testek. S ha van is valami hasonló, mindig akad még keményebb tárgy, amely megsemmisítheti az előbbit. — Hiszen ha nem így volna, akkor nem tört volna be a fejed a vasalt csizmától — mondta feleségének, aki egyetértett vele. Kutatásai sikertelensége miatt a dobos mind többet és többet ivott. Egyszer, végső elkeseredésében kezet emelt a legszentebbre: megragadta a. dobot és elkezdett ugrálni rajta. Hogy kipróbálja. Az asszony az ágyon ült. Hallgatagon ült az ágyon, kedvenc könyvét olvasta. A sarokban kézmosó függött, alatta szemetesvödör árváskodott. A dobos pedia egyre csak ugrált, ugrált. apró termetű volt. kissé kövérkés. Ugrált, ugrált és beszakította a dobot — éltető kenyerét, táplálóját. Ekkor szörnyen elkeseredett, az pedig rossz tanácsadó. Az asszonyt vádolta, hogy tönkretette az életét. — Ha nem lennél a 'nyakamon, régen a Nagy Színházban játszanék. Összetöröm a csontodat. A csöndes asszonyka nagyon megijedt. Fogta a könyvét és kiszaladt az utcára. Éjszaka volt, a lámpák alig pislákoltak, csak az tudott futni, akii a kétségbeesés kerget, A dobos fölfogta a helyzetet, el- szégyellte magát. Amúgy borostásan kiment a kúthoz, levetkőzött, leöntötte magát hideg vízzel, azután visszament a házba és fölhasította a dunyha huzatát. Amikor minden tollpihében fürdőit, elment, hogy megkeresse a dobosnét. Egy földhányás mögött talált rá. Reszketett a félelemtől, ahogy g sötétből a sötétbe bámult. — Mitől félsz, ostoba? — mondta a dobos, aki fürge volt. — Nem vagyok bekenve se szurokkal, se mézzel. Leöntöttem magam vízzel, hogy könnyebben megmosdathass. Meg akarsz mosdatni? — Akarom — válaszolta az asz- szony. Előbújt a földhányás mögül és mormolta: — Akarom, akarom, akarom. Visszatértek a házba. A dobos átölelte a dobosnét. Az asszony egy nagy tartályban vizet melegített. Beleöntötte a teknőbe és elkezdte mosdatni a dobost. Az pedig ült a teknőben és szájából szappanbuborékokat eregetett, hogy a dobosné se sírjon, hanem nevessen. (Havas Ervin fordítása) Üj név a szovjet irodalomban Jevgenyij Popové, a fiatal szibériai íróé, akinek elbeszéléseit mindössze egy-két esztendeje közlik a folyóiratok. Közvetlenül halála előtt, Vasziiij Suksin, a kiváló iró— színész—rendező mutatta be ajánló soraival a szovjet olvasóknak, a Novij Mir című folyóiratban. Idegen nyelveken Magyar irodalomtörténet
