Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-13 / 269. szám
1976. november 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ÁFÉSZEK (II.) A háztóji és az úgynevezett kisegítő gazdaságokból kerül ki az ország egész mezőgazdasági termelési értékének bő harmada. A tsz-tagok háztáji földje és a más foglalkozású emberek kisgazdaságainak területe együttvéve 1,3 millió hektár. Ennek nem egészen a felét a tsz-tagok használják, a többit pedig szakszövetkezetek, egyéni gazdák, munkások, alkalmazottak és nyugdíjasok. 0 Persze, amit a háztáji és a kisegítő gazdaságok tulajdonosai saját fogyasztásra és piacra termelnek, azt nem kizárólag a maguk erejéből hozzák létre. Náluk jelentkezik ugyan a termék de a nagyüzemekből áramlik oda rengeteg takarmány, növény- termelési, állattenyésztési alapanyag és sokféle egyéb — állami vagy szövetkezeti — segítség. Ez azonban nem csökkenti a szóban forgó 1,6 millió kisgazdaság jelentőségét. Nagy szükség van rájuk, s lesz még a távoli jövőben is. Ezért — s egyéb okok miatt is — szerepel hangsúlyozottan pártunk és kormányunk programjában, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek fejlesztésének elsődlegessége mellett nagy gondot kell fordítani a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésének támogatására. Ennek a feladatnak az ellátása a legközvetlenebbül a tsz-ekre hárul, amelyekben a közös- és a háztáji szerves egységet alkot. Rendkívül fontos azonban a fogyasztási szövetkezetek szerepe is a nem nagyüzemi mezőgazdasági termelés segítésében, és abban, hogy biztonságosabb legyen a kisgazdaságok áruinak értékesítése. A tapasztalatok szerint az ÁFÉSZ-ek keretében működő szakcsoportok a legalkalmasabbak ennek a szerepnek a betöltésére. Számuk már meghaladja a 2 ezer 200-at taglétszámuk pedig a legutóbbi öt év alatt több mint a kétszeresére nőtt, s eléri a 165 ezret. Közösségi erejük gyarapodását jelzi, hogy oszthatatlan vagyonuk értéke 107 millió, szervezett áruértékesítésüké pedig kétmilliárd forint. Szolnok megyében 153 szakcsoportban mintegy kilencezer kistermelő tevékenykedik. Tavaly zöldségért, gyümölcsért, mézért, nyúl-, baromfi és sertéshúsért 90 millió forintot kaptak. 2. Negyedik ötéves tervünk folyamán az ÁFÉSZ-ek évente 160 millió forint értékű vetőmagot és egymillió facsemetét, szőlőoltványt, szaporítóanyagot adtak el tagjaiknak. Létesítettek száz palántanevelőt, hogy ezzel is hozzájáruljanak egységes, jó fajtájú áru előállításához a kisgazdaságokban. Kertészeti anyag- eszköz- és gépforgalmuk tavaly meghaladta a 600 millió forintot. Az állattartóknak évente 35 millió naposcsibét adtak el a legutóbbi öt esztendőben, ta- karmányértékesítésüket pedig évi 120 ezer tonnáról 550 ezer tonnára növelték. Elsősorban az ő érdemük, hogy a kétezer hektárnyi összes fóliafelület mintegy kétharmadát a kistermelők hasznosítják. Az ÁFÉSZ-ek most sokhelyütt — így például Kunhegyesen — külön intézkedési tervbe foglalták a háztáji gazdaságok, és a szakcsoportok munjkájának segítését, ellátásúkat vetőmaggal, kisgépekkel. 3. Ahhoz, hogy a kisgazdaságok azt produkálják, amire képesek, az értékesítés biztonsága is nélkülözheted len. Tavaly az ÁFÉSZ-ek 5,3 milliárd forint értékű terményt, terméket vásároltak fel. Elsősorban a kistermelőktől vettek meg tavaly például együttvéve 285 ezer tonna zöldséget, gyümölcsöt és burgonyát, 25 ezer tonna húsnyulat, 8 ezer tonna májas hízott libát, 420 millió tojást és 8 ezer 600 tonna mézet. Figyelmeztető tény azonban, hogy az ÁFÉSZ-ek egy része csak a felkínált áru megvásárlására rendezkedett be — arra sem kielégítően — s eddig nem végzett jó termelésszervező, felvásárló munkát. Tetemes veszteséget okozott az országnak, hogy sok településen nem törődtek eléggé a kisgazdaságokból származó, nem nagy tételek felvásárlásával. Szolnak megyében a 15 ÁFÉSZ a megye valamennyi településén; ösz- szesen 224 helyen és üzletben jó szervező, és felvásárló munkát folytat. Ennek tudható be, hogy tavaly a nálunk oly fontos zöldség- és gyümölcsfélékből 70 vagonnal gyűjtöttek be a felvásárló szövetkezetiek. (KÖVETKEZIK: Takarék- és lakásszövetkezetek) G. P. SZOLNOK PEREMÉN A partoskápolnaiak panasza A József Attila lakótelep emeletes épületei, a szolnoki vasútállomás környékén állá ivesházak körvonalai szinte „karnyújtásnyira” magasodnak. A város zaja, forgalma ide nem ér, a „gurító’’ fel-felbukkaná vagonjai is csak gyenge zsongással törik meg a délelőtt csendjét Mindén bizonnyal Szolnok legismeretlenebb vidéke Partoskápotna. Négy kis utca, a kisbolt és a „névadó”, a fák között meghúzódó kápolna ... négyszáz ember szűkebb otthona. Az Abonyi úti buszmegállótól is jócskán kell gyalogolni, előbb szűk betonúton, majd kátyus, tengelytörő földúton, míg a kis településhez érünk. A Nyíl utcában van a legtöbb ház. A régi, fehérre meszelt, kisablakos épületek mellett fikad nagy, sátortetős kőépítmény is. Az utca végén dombocska, azon épült 1717-ben a — ma már műemlékké nyilvánított — kápolna. Elszigetelten élnek itt az emberek. Főként idősek, nyugdíjasok, lépdelnek a repedezett járdán; vízért mennek a nyomóskúthoz. vagy az utcaeleji boltocskába. Nagy Sándomé üzletvezető, a bolt „mindenese” akár képviselője is lehetne a partoskápolnaiaknak. Mindenkit névről ismer. A bolt „fórum”, bevásárlás köziben itt mondják el gondjaikat az- erre lakók, itt sorolják el, ha valami baj van a családban. így azután Nagy Sándomé, bár nem itt lakik, mégis ismeri a környék minden gondját-baját. — Én is sokat szenvedek, hiszen ha késik a kenyér, a tej, a megrendelt áru. kevés a nyugtatás, a jó szó. A közelmúltban már feltöltötték a bolt előtti teret, így sárban is be tud állni az árut hozó autó, de valahogy így sem jó... az utolsók vagyunk mindenben. Elfelejtett vidék ez. Bukta Pálné túl van a hetvenen. Míg vásárol panaszolja, hogy a nyugdíja sokszor nem elég a tüzelő fuvarjára. Mert ha megvesz 20 mázsa szenet, azt kétszázért, a huszonöt mázsát háromszáz forintért viszik házhoz, ha já az idő. Miért ilyen magas a „tarifa”? Mert a Barátság felüljárón lófogatos kocsik nem mehetnek át, a rossz út miatt pedig az autók nem vállalják a fuvart. A szekér olyan hosszú úton ér a kerületbe, mintha Abonyba vinné a terhet. — Nincs telefonunk se — mondja az idős néni. — pedig segítséghíváskor de jó lenne! A miniap is megijedtünk. Este kellett mentőt hívni, s majdnem elkéstünk az értesítéssel. Sok itt az öreg, beteg ember, de vannak kisgyerekek is. — A legfőbb bajunk mégis a csatornázással van — kapcsolódik a beszélgetésbe egy fiatalasszony, Szalai Andrásné. — Ősszel és tavasszal rettegés az életünk. A belvíz tönkretesz épületet, utat. mindent. Ástak itt egy árkot, de semmit nem segít. Nincs lefolyó, vízgyűjtő. A házak, még az újak is. fél méterre a földtől vizesek penészesek, egészségtelenek. Csak most tudtuk meg azt is. hogy építési engedélyt nem ad a városi tanács, csak kisebb renoválást engedélyez. Úgy mondják, „zárlat” van. De miért nem szólnak erről hivatalosan is? Vannak itt többen, akik telket vettek, hogy majd arra építenek. Velük mi lesz? És velünk? György Viktória azóta lakik itt amióta felparcellázták a kápolna környéki részt, és a tulajdonos — 1926-ban — a kevés pénzű embereknek eladta a telket. — Itt nyugalom, csend van. Az idős emberek megszokták. szeretik a környéket. De a sok gond, főleg a talajvíz és a tüzelő beszerzése, megkeseríti a nyugalmat. Ígértek szivattyút, csak nem volt eddig hozzáértő kezelő... — így mondták tavasszal is. Félünk az esőtől, a nyirkos időtől. — Még egyet elfelejtettünk — szól utánunk a boltvezetőnő. — Messze a buszmegálló. ha naponta csak kétszer egy-egy járat befordulna ide — délelőtt egy és délután — már sokat segítene. Ne kelljen a beteg gyereket több száz méteren cipelni a megállóig. s ne legyen elzárva annyira a várostól a sok, fájós lábú idős ember. Szolnok általános rendezési terve szerint a partoskápolnai részt iparterületté jelölték ki. Amíg nem döntenek a végleges állapotról, építési engedélyt nem adnak ki. Körülbelül két év múlva zárul a terv véglegesítése. Addig a telektulajdonosoknak a város más részén cseretelket adnak, s azoknak, akiknek a talajvíz miatt úgy megrongálódott a házuk, hogy újjá kívánják építeni, szintén más helyen ajánlanak fel építési területet. Partoskápolna sorsa tehát két év múlva rendeződik véglegesen. * » » A kápolna kis dombjáról látni a környéket. Szép a sok tízemeletes ház, lenyűgöző a korszerű vasútállomás forgalma. A dombról csak messzire látni. A kis terület házait azonban eltakarják a már félig csupasz, nagy lom. bú fák. T. Szűcs Etelka Ne csak műszakilag! KNEB-vizsgálat a takarmánygazdálkodásról A . takarmánygazdálkodással kapcsolatban két alapvető tevékenységre irányuló vizsgálatot végez a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság az ország kilenc megyéjére kiterjedően. A felmérés arra irányul, hogy az állattenyésztéshez és az állati termék termeléséhez szükséges takarmányok megfelelően áll- nak-e rendelkezésre, s hogyan hasznosulnak táplálóértékben. Kiterjed a felmérés arra is, hogy a szálas-, a tömeg- és az abraktakarmányok szakszerű betakarításának gépesítettsége, továbbá a tárolás, a tartósítás műszakitechnikai feltételei hogyan alakultak, és késedelem vagy tartósítási hiba miatt mekkora beltartalmi, illetve mennyiségi veszteség keletkezik az üzemeknél. A nagyüzemek rét- és legelőgazdálkodásával, a mezőgazdasági és az élelmiszer- ipari feldolgozó üzemek takarmányozásra felhasználható melléktermékeinek hasznosításával, az export és az import kérdéseivel, a keverőüzemek műszaki-tecjinikai színvonalával, kapacitásának kihasználásával is foglalkoznak a vizsgálatnál. A felmérés az 1975. évre és 1976. első három negyedévére, illetve szükség szerint az IV. ötéves terv időszakára terjed ki. Nlumíniumöntöde épül Szegeden Az öntödei vállalat szegedi gyáregységének területén felépült egy korszerű új alumíniumöntöde, több mint 600 négyzetméteres csarnoka. Az üzemrészt modern berendezéssel, formázógépekkel látják el; ezeknek egy része már megkezdte a próbatermelést. A gépi öntést kiszolgáló három ikerkemencét, valamint a kézi kokillázókat ellátó további három kemencét a helybeli szénhihdrogén- medence földgáza táplálja, ugyanúgy, mint a fűtésre felszerelt infrasugárzókat. Az új üzemben évente mintegy 350 tonna alumíniumöntvényt gyártanak. Elsősorban villamossági szerelési cikkeket készítenek, de szerepet kap az öntöde a járműfejlesztési programban is, mivel az Ikarus szegedi gyáregységének öntenek különféle autóbusz-szerelvényeket. A TERMÉSZETSZERKEZET-VÁLTÁS nem kampány, nem is lehet az. Ha a korábbi években, vagy eddig bármikor is nem folyt volna gyártmányfejlesztés, nem lett volna folyamatos a termékek korszerűsítése (ami elvileg is abszurdum), akkor hazánk nem állhatna azon a szinten, ahova eljutott: az iparilag fejletlen országok csoportjából a közepes fej- lettségűek felső szintjéig. A hazai iparban folyt gyártmányfejlesztés és ennek következtében a termékválaszték cserélődése, még azokban a gyárakban is, amelyek különben, a mai mérce szerint is hagyományos termékcsoporttal rendelkeznek. Végtére is tehát az előállított termékek, alighanem szinte kivétel nélkül, műszakilag elfogadhatók, kielégítők valamennyi ágazatban és vállalatnál. Legyen szó akár gépekről, járművekről, tartályokról, kazánokról, műszerekről, vegyi vagy fogyasztási cikkekről. Vagyis bizonyos használati értékkel bírnak, szükséges funkciókat és igényeket elégítenek ki, nagyjából tisztességes minőségben. A hazai ipar által előállított termékek túlnyomó részét csak ezen az alapon, tehát a műszaki jellemzőikért, tulajdonképp nehéz is lenne kritizálni. Mégha — egy-két kivételtől eltekintve — általában nem is az élenjáró nemzetközi műszaki színvonalat testesítik meg. Hiszen erre már eleve mentség, reális és objektív indok, éppen az, hogy a hazai ipar nagyobb része, adottságainál fogva, úgynevezett „követő” ipar, tehát csak egy-két ágazatban, termék- csoportban tűzheti ki azt a célt, reálisan, hogy a nemzetközi élvonalhoz tartozzon. (A vegyiparban, a műszeripar egy részében, a híradástechnikában, az élelmiszeriparban, az autóbuszgyártásban. A szelektív iparfejlesztésnek éppen ez a meggondolás az alapja: odaösszpontosítani az erőket, ahol az élenjáró nemzetközi műszaki színvonallal képesek állni a versenyt.) Mindezek után, akkor mi az, amiben a vállalati termékszerkezet-váltás programja új feladatot fogalmazott? Ha ugyanis korszerűsítés eddig is folyt, illetve a gyártmány- és műszaki fejlesztés ezekután sem torpant volna meg. Nos, alighanem a termékszerkezet-váltás feladatában az az új vonás — mintegy szigorított norma a vállalatok számára — hogy ebben, végsősorban, nem a műszaki követelmények a hangsúlyosak: néma pusztán műszaki szempontok szerint megtervezett és kivitelezett fejlesztés a fontos, hanem, hogy az eddiginél jelentősen nagyobb gazdasági eredmény szülessen. Tehát a gyártmányfejlesztés, ebben a programban nem cél, hanem eszköz. Ezért a termékösszetétel-változtatása csak részben, és nem fő részt, a konstruktőrök, technológusok dolga, hanem a közgazdászoké. Még mindig elég gyakran és elég sok vállalatnál hangoztatják, hogy termékeik műszakilag kielégítőek. Csakhogy napjainkban, s a következő években, évtizedekben most már mindvégig — a gyártmányoknak gazdaságilag szükséges kielégítőnek lenniök. Műszakilag kiváló lehet egy termék, gyártói mégis könnyen tönkre mehetnek. Hiszen a gyártmány például annyira kiváló is lehet, hogy széles körű fel- használásához még nem álltak elő a feltételek s ezért nem akad vevője, nem lesz rá igény. Vagy annyira drága az előállítása, hogy a túl magas ár riasztja el a fogyasztókat és így tovább. Vagyis nem feltétlenül a műszakilag legkiválóbbat kell gyártani, hanem azt, ami a legnagyobb eredményt hozza. Ez persze általában korszerű termék, de korántsem okvetlenül a legkorszerűbb. Az a termék hozhatja a legtöbbet vállalatnak, népgazdaságnak egyaránt, amelynek gyártása maradéktalanul összhangban áll a vállalat számára rendelkezésre álló anyagi-műszaki bázissal, a gyártók hozzáértésével, s jelentős iránta a kereslet itthon és külföldön is. Tehát a termékszerkezetváltozással az a cél, hogy ne általában és műszakilag korszerű, hanem gazdaságosan gyártható, értékesíthető termékek szerepeljenek minden vállalat termelési programjában. Hogy ehhez egy-egy gyártmány esetében, a szükséges feltételek összhangja létezik-e, megteremthető-e és hogyan, azt a gazdasági szakembereknek kell vizsgálniok, megállapítaniok — sok komponensből álló információk alapján, amelyek között csupán egy a technikai információk köre. A GAZDASÁGI ÉS MŰSZAKI szempontok együttes érvényesítése hozhatja csak meg a szükséges hatásfokjavulást a vállalati gazdálkodásban, és ennek általánossá válásával a népgazdaságban. G. F. Különleges módját alkalmazzák a hőátadó felület növelésének az újszászi Vegyesipari Szövetkezetben. A „tupirozott" csöveket az erőmüvi generátor- és transzformátorhűtőkbe építik be -MGAz élelmiszer-termelésért
