Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-12 / 268. szám

1976. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolnokon Tegnap nyugdíjas klubot avattak a Tiszaiigetben a Vízügyi Igazgatóság, a Tiszamenti Regionális Vállalat és a Víz- és Csatornaművek nyugdíjas dolgozói részére. A klub avatásán megjelent Hurtya István, a MEDOSZ elnöke és hosszasan elbeszélgetett egykori harcostár­saival, ismerőseivel. Képünkön Hunya István (középen), Vincze László és Sonkoly Béla társaságában Fotó: Csikós Mégis ügyész lesz Egy küldött portréja Befejeződtek az VI. országos úttörőparlament előkészületei A helyi parlamentek tapasztalatai — Bármi leszek csak ügyész nem. Ezzel az — ak­kor azt hittem megmásítha­tatlan — elképzeléssel lép­tem be a jogi egyetemre. Az első év után sem változott meg a véleményem. (Mitől is változott volna?) Üjabb év, és a tévhit — hogy az ügyész csupán a rács mögé segítik az embereket — maradt. Mitől lett volna más véleményem? Ügyészeket nem ismertem. Egyetlen olyan filmre emlék­szem, A nürnbergi perre, amelyben pozitív figura volt az ügyész. Az irodalmi alko­tásokban, filmekben tévé-já­tékokban ő a kukacos, rossz indulatú, merev hivatalnok vagy az ellenszenves vádas­kodó. Egy szó mint száz, elavult torzkép él az emberekben az ügyészekről — rólunk. Mi fordította a visszájára az előítéletét? Hirtelen fel­ismerés? Így jött ki a lépés, sodródott? Véletlen találko­zás az érdeklődést felkeltő és szándék nélkül orientáló ismerőssel ? Szünidő. Adminisztrátor az ügyészségen. Böngészke- dés a porlepte akták világá­ban. Érdeklődés a precíz dra­maturgiával játszódó tárgya­láson. Szabad mozgás és sza­bad rákérdezés az ügyészek irodáiban. Üj ismeretek, új élmények, jó benyomások — „a de hiszen ez gészen más, mint hittem”, felismerése. Nem csaik vád, enyhítő kö­rülmények is, nem egyszer az eljárás megszüntetése is. Fellépés a polgári pereken az igazság érdekében, minde­Folytatás a jászságban Egymás munkájának, ered­ményeinek jobb megismeré­sét szolgálja a Jászberényi járási Hivatal művelődésügyi osztálya és a budapesti XXI. kerületi Közművelődési In­tézmények Igazgatósága kö­zött létrejött megállapodás, amely szerint az idén márci­usban megrendezett „Jász­sági napok Csepelen” folyta­tásaként 1977 októberében, a honismereti hónap rendezvé­nyeként csepeli napokat tar­tanak a jászberényi járás­ban. Ifjúsági nap Immár négy esztendeje, 1972 óta rendezik meg min­den évben Szolnokon a Kelet­magyarországi ifjúsági na­pot. Tegnap ismét a megye- székhelyen került sor a ren­dezvényre. amelyre ötven fia­tal VÍZIG-dolgozó vett részt. nek felett álló általános tör­vényesség felügyelet — klasszikus jogi munka. És Vajda Jenő joghallgató­ban tótágast állt minden, amit addig a különböző jogi pályákról hitt, gondolt. A harmadéves egyetemista már a megyei főügyészség ösz­töndíjasaként tanul tovább. Még két vakáció az ügyész­ségen, ahol azután 1976. már­ciusában friss diplomával je­lenik meg. — Nem taknyos gyerek­ként fogadtak. Reméltem, sőt tudtam is talán, hogy így lesz. Nyolc hónap után mondhatom? Mondom: nem csalódtam. A jogi hivatás minden felelőssége összesű­rűsödik ebben a szakmában, amelyet az egyetemi kilenc félév után még két esztende­ig ügyészségi fogalmazóként kell tanulnom. Alig több mint fél eszten­dő az első munkahelyi kol­lektívában, amelynek ifjúsá­gi ^parlamentjén ez a tempe­ramentumos fiatalember az egyik legagilisabb szószóló, aki arról beszélt, amit sokáig hiányolt, ami őt is megté­vesztette. — Az ügyészség tele van életvidám jóhiszemű, képzett jogászokkal. Menjünk ki az emberek közé, keressük meg a fiatalokat, az ifjúsági klu­bokat, próbáljunk emberkö­zelbe kerülni a joggal együtt, és fricskázzuk szét „az ügyész súlyosbításért felleb­bezett” szemléletet. A me­gyében viszonylag fiatal az ügyészi kollektíva, de nem ez a jellemző az országos átlag­ra. A klasszikus jogi pályá­kat az elöregedés fenyegeti. Azért is mert nem éppen a legjobban fizetett szakmák közé tartozik. Az értelmiségi pályák listáján a sor végén kullogunk. — De azt is hozzátette, hogy a fizetési szalagnál fon­tosabb, hogy olyan munkát végez, amit szeret, jó kollek­tívában és jó légkörben. Nem volt egyedül a véle­ményével. Akkor sem amikor a megyeszékhelyre idegen­ként érkező, vagy az egye­tem után visszatérő, egymás­ról mit s em tudó, és szelle­mi partnereket kereső fiatal diplomások közösségét hiá­nyolta, klubot vagy effélét. — Részt vállalnánk a kez­deményezésben, a szervezé­sében és a megteremtésében is. Egyébként nem igénylistát nyújtottunk be a parlamen­ten. a jogok és kérések mel­lett arról is szó volt, hogy tőlünk mit várnak. Jogos bí­rálat is ért bennünket. Min­den lehetőség adott itt a szakmai önképzésre s még­sem élünk vele. Az ifjúsági parlamenten elhatároztuk, hogy rendbe hozzuk a könyv­tárat, új katalógust készí­tünk, kialakítunk egy olvasó­termet. Meg is csináljuk. Ma­gunkért, a közösségért, mert csak így van értelme. Küldöttnek választották az ügyészek országos ifjúsági parlamentjére. Lelkesedésé­vel, energikus tenniakarásá- val, jó elképzeléseivel nyerte meg a -kis kollektíva voksai.t. K. K. Fővárosi színházak vendégjátéka November 30-án a szolno­ki Szigligeti Színházban ven­dégszerepel a Fővárosi Ope- rettszínház. Gáspár Margit— Gyulai Gál János Az állam én vagyok című kétrészes ze­nés vígjátékált mutatják be, A nagy sikerű zenés vígjá­ték főbb szerepeit a szol­noki közönség régi ismerő­sei és kedvencei .játsszák; Kertész Péter, Medgyesi Má­ria, Bujdosó Mária és Mu- csi Sándor. A Vígszínház december 13-án és 14-én játszik Szol­nokon. Itt tartják Hernádi Gyula Királyi vadászat című darabjának bemutatóját. Az előadás egyik főszerepét Bánsági Ildikó és Tordy Gé­za mellett a külföldről, nem­rég hazatért Szabó Sándor játssza. Óvoda épül Tiszaföldváron Százszemélyes gyakorló óvoda építését kezdték meg Tiszaföldváron. A mintegy 3 millió 700 ezer forintos be­ruházásnál számítanak a nagyközségi tanács vezetői a lakosság társadalmi munká­jára is. A termelőszövetke­zetben és a község ipari egy­ségeiben dolgozó szocialista brigádok, a KISZ-szervezet vállalásaiban szerepel is az ön'kénltes munka. A gyer­mekintézmény — amelynek építése 1978-ban fejeződik be — könnyít az óvodái gon­dokon de jelentősen segíti a tiszaföldvári szakközépisko­lában a leendő óvónők fel­készülését is. Cserkeszöllőn Csapatotthon úttörőknek A cserkeszőlői úttörők és kisdobosok őrsi és rajfoglal- k ozásai kát már az új, né­hány napja felavatott csa­patotthonban tartják. Egy régi épületet alakítottak át erre a célra 90 ezer forint költséggel. A munka java részét a szülők és a község segíteni kész lakói társadal­mi munkában végezték. A községi tanács színes tele­víziókészülékkel, a Magyar— Román Barátság Termelő- szövetkezet pedig négyezer forintos asztalitenisz felsze­reléssel lepte meg a gyere­keket. Országszerte befeje-. ződtek a VI. országos út­törőparlament előkészüle­tei: november 24-27 kö­zött Zalaegerszegen, az ifjúsági és művelődési házban a megválasztott 270 küldött gyermekek százezrei véleményének ismeretében válthat majd szót az eltelt két eszten­dő úttörőéletéről, igénye­ikről, az iskolai és a moz­galmi munkával kapcso­latos gondokról. Az eddig lezajlott úttörő- parlamentek tapasztalatai alapján várhatóan milyen főbb kérdésekről tanácsko­zik majd a párt, állami, tár­sadalmi és tömegszervezetek vezetői jelenlétében összeülő „Tisztelt ház”? — erről tá­jékoztatták az MTI munka­társát az úttörőszövetség il­letékesei. — Október 1-ig az ország csaknem 400 úttörőcsapatá­nál- lezajlottak a csapatparla­mentek, ezeket járási, váro­si. kerületi szintű, november 10-ig megyei úttörőparlamen- tek követték. Számunkra a legfontosabb tapasztalat volt hogy a gyerekek okosan, fe­lelősséggel, a megoldást ke­resve szóltak közösségi éle­tük komoly dolgairól. Öröm volt hallani, hogy nemcsak a felnőttek. — a szülők, ifjú­kommunisták, állami és tár­sadalmi szervek — számára fogalmaztak mee kérdéseket és kéréseket, hanem elsősor­ban önmaguk számára to­vábbi feladatokat, azzal az igénnyel, hogy gazdagabb le­gyen a csapatközösségek éle­te s hogy az eddiginél na­gyobb részit vállaljanak a további, helyi teendők meg­oldásából. Szinte mindenütt elhang­zott, hogy nagyobb részt kérnek az iskolán belüli és a népgazdasági felada­tokból, a társadalmi munkaakciókból. A segítő és cselekvő kész­ség sokféle formában — így a hulladékgyűjtési és a gyógynövény gyűjtési akciók továbbfejlesztésének sürge­tésében — nyilvánűlt meg. A megyei úttörőparlamentek küldöttei beszámoltak arról, hogy sok csapatközösség kör­nyezetvédelmi őrjáratokat szervez lakóhelye, az iskola környékének megóvására. A Borsod megyeiek köszönetét mondtak azért, hogy az „épít­sünk játszóteret, sportpályát” akció tavaly és az idén 99 sportpályával gazdagította szűkebb hazájukat. Mint elmondták, ők is szíve­sen részt vennének további játszóterek, gyermeklétesít­mények kialakításában. Kér­ték. hogy a játszóterek ter­vezésénél is hallgassák meg az úttörőket. ugyanakkor felajánlották a „zöld őrség”, a „segítő kezek” közremű­ködését. A gyermekek a tár­sadalom gondoskodását érez­ve több helyen maguk is szeretnének részt venni az iskolai berendezések önte­vékeny karbantartásában. Ezen kívül olyan — koruk­hoz szabott — hasznos tevé­kenységet jelöltek ki, mint például a gyengébben tanu­lók korrepetálása. A Heves megyeiek parlamentjén hangzott el a javaslat: min­denütt indítsanak úttörő­akciót a lakóhely fejleszté­séért. s hogy a közhasznú társadalmi munkát a patro­náló KISZ-esekkel, szocia­lista brigádokkal együtt vé­gezzék. Ugyanitt azt kérték a helyi vöröskereszt szerve­zettől: vállalja a „Timuri” munka irányítását, segítse elő, hogy a vállalkozó piros- és kéknyakkendősök jobb s zerveze tts éggel vegyenek részt az idős egyedülálló emberek ápo­lásában, gondozásában. — Sok figyelmeit érdemlő javaslat hangzott el az is­kolai élettel kapcsolatban is. A Borsod megyei kisdiákok egybehangzó véleménye sze­rint hasznos lenne, ha a csa- patpartaimentek évenként fe­lülvizsgálnák a házirendet. A gyerekek úgy vélik: az a jó házirend, amely tartalmazza az úttörőtanács, a közösség véleményét is. Több, az úttörőélettel kapcsolatos szakkörre lenne szükség — mondották — s az a kíván­ságuk, hogy a tantárgyi szak­körök összeállításánál ne- csaik a tanárok, hanem a kisdiákok kívánságait is ve­gyék figyelembe. Sok helyen a játékot, a játékos progra­mokat hiányolták a napkö­ziotthonos foglalkozásúkon. Véleményük szerint — több játékos elem beiktatásával — a jelenleginél is von­zóbbá lehetne tenni a szak­tárgyi vetélkedőket. Egyik fő vitatéma volt az iskolai ügyeleti rendszer munkája Szorgalmazták, hogy az ügyeleti gárda ne- csak rendfenntartó legyen, hanem az úttörőtanáccsal együtt formálja, alakítsa a „gyermek -kő zvélem ényit ”. Többhelyütt a küldöttek úgy fogalmaztak hogy az ügye­letesség változatlanul „nyol­cadikos privilégium” a ki­sebbekre is számítva folya­matosabbá, rendszeresebbé kell tenni az ügyelatesi mun­kát, úgy hogy az valóban ön­kéntes úttörőmegbízatás le­gyen. H etek óta sztrájkoltak a fuva­rozók, az egész ország elége­detlen volt, a szocialisták ra­dikálisabb politikát követeltek Al- lende elnöktől, a jobboldal pedig a rendszer bukását várta. És valahol Észak-Amerikában a monopoltőke szövögette hálóját... öreg Jósé per­sze semmiről sem tudott, ő csak ke­nyérért jött Santiágóba. Északon élt egy bányászfaluban, napok óta éhez­tek, már zuzmót szedtek a kövekről, azt főzték meg, amikor jött a hír, hogy a fővárosban lehet kenyeret kapni, öreg Jósét sem érdekelte a politika, polgárháború, államosítás, merénylet, hasonlóan sorstársaihoz, csak egy érdekelte: a kenyér. Először járt a fővárosban, s nem egészen így képzelte el santiágói lá­togatását. Gyermekfejjel járt le a bányába, és azóta, majdnem 45 éven át szinte csak aludni járt fel onnan. Amikor szabad napos volt, minden idejét lefoglalta családja, Santiagóra sosem gondolt. S hogy erre az útra most sor került, annál nagyobb ér­deklődéssel járta a várost. Csalódott. A boltok előtt sorban állt a nép. kenyeret csak jegyre lehetett kapni, az utcák kihaltak voltak, néhol ka­tonai őrjárat cirkált. Sok fáradságá­ba — és pénzébe — került, míg ke­nyérhez jutott. Beállt a sorba, és el- dörmögte magában: „Megkapom a kenyeret és itthagylak, te istenverte világváros!” De nemsokára elfelej­tett minden bosszúságot, nehézséget, kellemetlenséget: végre kezében érez. hette a Kenyeret. Vászonzacskót hú­zott rá, majd körbetekerte újságpa­pírral, és hóna alá csapta. „Ideje hazaindulni” — gondolta, és elége­detten, némi kárörömmel nézte vé­gig a mögötte húzódó sort. Immár csomaggal a hóna alatt baktat a Santiagóból Valparaisóba vezető út felé. Sétál, közben dúdol és meg-megsimogatja a Kenyeret. Kiáltás csattan a háta mögött: — Hé, öreg! Álljon csak meg! „Katonák” — gondolja öreg Jósé. magához szorítja a Kenyeret, és megszaporázza lépteit. Futó léptek dübörgése: — Állj már meg. vén szarházi! Öreg Jósé is fut. Fiatal katona dühtől eltorzult ar­ca villan előtte, és ütést érez a vál­la táján. Megfordul, de újabb egyen­ruhákba ütközik. Szíve a torkában, és szorítja a Kenyeret. — Mi van a motyóban, öreg? öreg Jósé nem szól, ellenségesen méregeti a kommandót. Az egyik katona a Kenyér felé nyúl. — Nem! — kiált fel az öreg. Valaki meglöki hátulról. Arccal zuhan a porba. De a Kenyeret még szorosabban szorítja magához. Rúgá­sok érik, de ő csak a Kenyérrel tö­rődik. „Milyen jó, hogy becsomagol­tam” — gondolja, és e pillanatban bársonyos, vörös öntudatlanságba zu­han. Aztán rémlik, hogy fölemelik, görcsösen markoló ujjait lefejtik cso­magjáról, és öreg Jósé már nem érzi mellén a Kenyér melegét, mely átázott vásznon, papíron, kabáton, ingen ... ... és öreg Jósé, aki élettelenül lógott az erős kezek között, hirtelen kitépi a Kenyeret a katonák marká­ból, félrelöki az útjában álló legényt, és fut, maga sem tudja, merre, de fut a Kenyérrel, talán hazafelé. Gépfegyver-kelepelés. öreg Jósé elejti a csomagot. Felbukik, élettele­nül terül el a porban. Egy katona ugrik oda, villámgyorsan kibontja a Kenyeret, és magasra tartva mu­tatja társainak: — Kenyér! — és bosszúsan föld­höz vágja. Hirtelen kisüt a nap. A fény meg­csillan a reggeli eső ittfelejtett tó­csáin, egy keskeny fénykéve öreg Jósé széttárt karú mellére telep­szik. A víz lassan magába szívja a kenyér illatát. Dénes Géza fordítása * Jose Ramon Marie Manuel Per- reira 1926-ban született Santa Isa- belleben. USA-ban végzett tanulmá­nyai befejeztével visszatért hazájába, Chilébe. Allendének lelkes híve volt. A fasiszta hatalomátvétel után Pa­raguayba emigrált.-Jelenleg „A né­ma stadion” című új kötetén dolgo­zik. írásait a fasiszta junta indexre tette, könyveit elégette. Jósé Perreira* m m Öreg Jósé nem jön vissza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents