Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-06 / 263. szám

1976. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Beszélgetés Lázár Katival „Civilben” Martirioval Nehéz interjúalany. Ez nem panasz, hanem a portré első megállapítása. A gondo­lat-színek nagy virágoskert­jéből hogyan készüljön el a csokor, amely leginkább a sajátja...? Félénk és hatá­rozott; halk szavú és szen­vedélyes, alázatos és fensé­ges. Színésznő. A szolnoki közönség most ismerkedik Martiriojával, a Lorca-drámában. De micso­da ismerkedés?! A premier szünetében a színház társal­gója teli volt a kérdéssel: .,ki ez a púpos lány, a Martirio?” A kritikus színészi bravúr­nak nevezte az alakítást. önmagába roskadva kavar- gatja a — keserű — kávéját, egy-egy pillanatában már szánalomra méltó Martirio. Nemsokára színpadra lép ... — Mit is mondhatnék én kisszínészetemről... — Nem értettem, miről? — Arról a valakiről, aki a színpadon vagyok Kis-színé- szetemről, így mondtam. — Kezdjük az elején. — Ady városában, Nagy­váradon nevelkedtem. Anyám súgó volt a színházban. Je­lentkeztem a főiskolára — akkor már Pesten laktunk — egyszer, kétszer... Nem vet­tek fel. A Nemzeti Színház stúdiójába igen. Két gyönyö­rű évet töltöttem ott aztán felvettek a főiskolára. Elvé­geztem, a 25. Színházhoz szerződtem. ..Modem színész­nő” akartam lenni. — Ezen mit ért? — Látja, ezt most már sok­kal nehezebben tudnám meg­magyarázni, mint akkor gon­doltam. De végül is helyes irányba vitt az ösztönöm: megéreztem, hogy fejlődé­semhez nagy színházra van szükség. Miskolc volt a kö­vetkező állomás. — Nagy szerepeket ját­szott, jó kritikákat kapott... Riadtan fut körbe a tekin­tete, ahogy Bernarda házá­ban keres valamit, most ugyanúgy... — Féltem. Minden sikerült. Az önkontrollomot féltettem. Eljöttem újramémi magam. — És? — Aki nem próbálta, talán hisztériának véli: iszonyatos gyötrődés színésznek lenni. Mindig égek. Sokszor úgy éreztem már: feladom. A színpadra lépés percei előtt könyvelő szeretnék lenni egy csöndes kis irodában, házi­asszony. aki esténként finom vacsorákat főz a családjá­nak ... ' — ... gondolja, és közben púpos lánnyá változik ... — Nehezen találtam meg az én Martiriomat. Pedig, így utólag hihetetlenül egyszerű­nek tűnik. Ami fáj, takargat­juk. A szégyent palástolni igyekszünk. A púpos lány rejteni akarja testi hibáját. Hogy tudja? Csak úgy, hogy hátrahúzza a vállait. Mintha egyenes lenne. De nem az, csak ezt próbálja elhitetni. Innen a jellegzetes mozgás. S még sok minden, ami en­nél is fontosabb. Lelki sérü­léseinket hogyan próbáljuk leplezni ? Rendszerint ma­gunkra erőltetünk- valami pózt. Így értelmeztem Marti­nok Végtelenül örülök, hogy á közönség megértett. Külön­ben nagyon jó a szolnoki kö­zönség. — Tehát jól érzi magát a Tisza partján? — Nagyon jól. — Mit szeretne eljátszani? Tudom, ez elég banális kér­dés, de kikerülhetetlen. A szerepideál ugyanis sok min­denről „vall”. — Egyszer — még főisko­lás koromban — iszonyato­san megbuktam a „megálmo­dott” szerepben. Azóta úgy vagyok vele: ha a rendező értő módon rám oszt egy szerepet, biztosan meg tudom valósítani a közös eképzelést. — Igen, de egy-egy szerep elképzelése nem mindig azo­nos. — Nem vitatkozni akarok, hanem dolgozni: alkotótárs­ként. Amikor ezt mondta nyo­ma se volt a púpos lánynak. Inkább Angliai Erzsébet a Stuart Máriából. Egy félmon­dattal céloztam erre ... Elne­vette magát. — Igen, játszottam .. . — A tv, a film? — Nézze, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érde­kel. Dehogynem. Csakhát nem érek rá. Pontosabban: nem tudunk egyeztetni. Rit­ka, hogy olyankor kapok szerződést, amikor a színház „kiad”. Különben nem sze­retem a pénz után csörtető „hakms” színészeket, önma­gukat teszik tönkre ... — Miben látjuk legköze­lebb? — Shakespeare Athéni Ti- monjában. Tiszai Lajos MESTERSÉGÜNK CÍMERE... Szakmunkástanulók vetélkedője a rádióban Tegnapelőtt este a Magyar Rádió szolnoki stúdiójában élőadás keretében rendezték meg a megye szakmunkás­tanulóinak honismereti és szakmatörténeti vetélkedőjét. A csaknem másfél órás mű­sorban a döntőbe jutott is­kolák — a 625-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézet kunhegyesi, a 606-os .számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet jászapáti kihelyezett is­kolája, a szolnoki 605-ös számú, a törökszentmiklósi 604-es számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet, a mezőtú­ri, a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Intézet, valamint a kunhegyesi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és a szol­noki Egészségügyi Szakiskola — tanulóiból álló csapatok zsűri előtt versenyzetek az értékes pontokért, s tettek tanúbizonyságot politikai, honismereti és szakmai fel- készültségükről. A mindvégig szoros küzde­lemből a szolnoki 605-ös szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet öt tanulóból álló csa­pata került ki győztesen. A diákok valamennyien másod­évesek, s mechanikai mű­szerésznek készülnek. A díj­nyertes boldog csapat egyik legaktívabb tagja Balogh Ti­bor volt, aki csak azt sajnál­ta, hogy vége a versenynek, nincs folytatás, nem lehet to­vábbjutni. — Mióta készültek erre az estére? — Szeptember eleje óta he­tente több alkalommal is összejöttünk és az osztály­főnökünk vezetésével tanul­mányoztuk a megadott szak- irodalmat. Az osztályfőnök, Hegedűs Menyhért, végigizgulta diák­jaiért a versenyt: — Sok időt fordítottunk a felkészülésre, de erre a si­kerre nem számítottunk. An­nak örülök a legjobban, hogy a gyerekek érezhetik: nem dolgoztak hiába. — A verseny nyertes cso­portja tízezer forintot ka­pott. Mire fordítják? — Az intézet gazdálkodik majd vele, kulturális célokra használjuk fel. — S mi lesz a jutalma a győztes csapat diákjainak? — Ezt nekik még nem mondtuk meg: balatoni ju­talom üdülést kapnak. Ismeretterjesztés magasabb fokon a tudo­Napjainkban, mányes­technikai forradalom kiteljesedésének időszakában egymásután születnek, s hunynak ki a különböző divatos burzsoá jóslatok, aggodalmak, ame­lyek megjövendölték már a tudományos és humán kul­túra kibékíthetetlen ellenté­tét. A civilizációs pesszimiz­musnak a gyökere: a társa­dalom. és természettudomá­nyos szemlélet egységének fölbomlása, a társadalmi motivációkat figyelmen kí­vül hagyó, egyoldalúvá tor­zult világkép. Legutóbb egy tekintélyes tudósszemélyiség Moris Goldsmith — a Brit Tudo­mánynépszerűsítő Írók Egye­sületének alapítója — már egyenesen a tudomány nép­szerűsítésének, az ismeret- terjesztésnek létjogosultsá­gát, lehetőségét vonta két­ségbe. íme nézeteinek sum- mázata: „Napjainkban le keli mondanunk a tudo­mány népszerűsítésének még a fogalmáról is ... Nincs mi­ért népszerűsíteni a tudo­mányt olyan világban, ahol az vezető helyet foglal el. Hiszen csupán a kozmikus technika látványa többet nyújt a tudományos megis­merésben', mint a szavak milliói. A mai tudomány katasztrofális hatalom, mindnyájunkat morális problémák elé állít...” Életünkben tapasztaljuk, hogy a kibontakozó tu­dományos-technikai forra­dalom a szocializmus felté­telei között megköveteli az ismeretet szakértelmet. és megköveteli ezzel kölcsönha­tásban a széles horizontú, állampolgári. közösségi, nemzetközi és nemzeti öntu­datot, s ennek megfelelő életvitelt, erkölcsöket maga­tartást, kultúrát is. Egy és más a kétségek kö­zül persze hozzánk L elju­tott, így például a televízió mindenhatóságáról és egyed­uralmáról valló nézet, ám kiderült, hogy miköziben a televízió valami újat több­letet ad a művelődés eddigi formáihoz, ugyanakkor nö­veli az érdeklődést más lehe­tőségek, így az ismeretter­jesztés egyéb formái iránt is. Legföljebb olyan helyze­tet teremt, amelyben a köz- művelődés „hagyományos” intézményei és formációi ar­ra kényszerülnek, hogy tevé­kenységüket megújítva, az eddiginél hatékonyabban dolgozzanak. Jelesen vonatkozik ez — többek között — a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társu­Előadóterem összefogással A besenyszögi általános is­kola 470 tanulója birtokba veheti az új fizikai—kémiai előadótermet, melyet társa­dalmi összefogással hoztak létre. A helyi Kossuth Tsz emelkedő padlójú előadóter­met varázsolt az iskolások­nak, a szükséges padokkal együtt. A termelőszövetkezet dolgozói másfélezer órát dol­goztak az új létesítményen, s munkájuk értéke 90 ezer forint. Rendbehozták ezen kívül az iskolában elhelye­zett tanyai kollégium háló­termeit és tanulószobáját. 20 ezer forintot érő társadalmi munkával. Azzal is segítet­tek, hogy az úttörőknek 30 ezer forint értékű vashulla­dékot biztosítottak. A Palotási Állami Gazda­ság segítése is meghaladta a 30 ezer forintot, csakúgy, mint a Ganz Vili. Kandó Kálmán szocialista brigád­jáé. Ez utóbbi közösség el­készítette a fizikai—kémiai előadóterem elektromos munkáit, így a központi ve­zérlőasztalt, s a feltehető teszt-rendszert. A modern oktatást biztosító előadóte­rem építését a községi tanács is támogatta 30 ezer forint­tal. latra. A közművelődésben betöltött szerepét jelzi, hogy az elmúlt 20 évben a társu­lat évente 80—100 ezer elő­adást tartott 4—5 millió részvevő számára. Ezen túl­menően különböző tanfolya­mokat, szakköröket, önmű­velő csoportokat működte­tett. kiállításokat szervezett, országjáró túrákat vezetett, c egyéb újabb művelődési formákat hívott életre. Mégis — különösen a köz- művelődési párthatározat fé­nyében — szükség van az ismeretterjesztő társulat munkájának további tökéle­tesítésére, hatékonyságának növelésére. Ezt ismerte fel a társulat országos elnöksége, amely megtárgyalta az MSZMP KB közművelődési határozatából a TIT-re háru­ló feladatokat és kidolgozta programját munkája hatás­fokának növelésére. A párthatározat 10­nös jelentőséget tulajdonít an­nak az ideológiai követel­ménynek, hogy a közműve­lődés eszközeivel nem egy­szerűen csak műveltséget kell teremteni, hanem szo­cialista műveltséget. Ez nemcsak közreműködést igé­nyel a részvevőktől, hanem határozott ideológiai harcot a nem szocialista nézetek, jelenségek, maradványok el­len. Fel kell lépni a TIT-ben is a divatok, a rosszul értel­mezett korszerűsítés, a nem­törődömség a * világnézeti nevelés lebecsülésének je­gyében jelentkező ideológiai következetlenségek ellen. Itt elsősorban szemléleti kérdés­ről van szó. ami azt jelenti, hogy az ismeretterjesztés ügyét jobban be kell kap­csolni a szocializmus építé­sének szolgálatába. Ugyanakkor a társulat el­nöksége megállapította, hogy a társadalomtudományi is­meretterjesztésben még min­dig túlzott arányban szere­pelnek a mai problémáinktól és korunktól távoleső té­mák. Fontosságéhoz képest nem elég széles körű a köz- gazdasági, jogi és történelmi ismeretterjesztés, s nem ki­elégítő a természettudomá­nyi témák aránya sem. Nem igazodik eléggé a kor követelményeihez a műszaki és agrárismeretek terjeszté­se sem. Nem foglalkozik sú­lyának és jelentőségének megfelelő arányban és szín­vonalon az ipar távlati ter­veiben kiemelt termelési te­rületekkel például a vegy­ipar, a híradástechnikai, il­letve olyan átfogó műszaki fejlesztési célkitűzésekkel, A SZOCIÁLIS ellátás to­vábbi javítására, a gondos­kodásra szorult idős emberek életkörülményeinek könnyí­tésére hozott határozatot a törökszentmiklósi Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. Az egészségügyi és szociál­politikai osztály dolgozóinak, a Hazafias Népfront nőbi­zottságának, a Vöröskereszt helyi szervezetének és az is­kolák úttörőinek rendszeres kapcsolata, összefogása a helyi szociálpolitikai felada­tok megoldásában nélkülöz­hetetlen. A közelmúltban a város­ban meglátogatták az idős, gondozásra szoruló embere­ket : százötven hozzátartozó nélkül élő öreg és negyvenöt testi- és szellemi fogyatékos embert találtak. Mindössze négyen kérték közülük az öregek napközi otthonába felvételüket, tizenketten házi gondozást igényeltek. A vá­ros öregek napközijében egyébként lenne hely bőven. A Vöröskereszt családvédel­mi bizottsága felkutat min­den egyedülélő, idős embert, akiket rendszeresen látogat­nak a gondozónők. Hamaro­san megkezdődik az a tan­folyam, amely harminc­negyven nő sajátíthatja el a megbízatással járó teendőket. mint a gépesítés, az automa­tizálás kemizálás. E tartalmi fogyatékosságok­hoz kapcsolódnak a formai hiányosságok. Bár a társulat tevékenységén belül az utób­bi két évben egyre (több az élet kívánta és alakította tanfolyamszerű foglalkozás, s bár egyéb új formák is ki­alakultak — nem sikerült még a párthatározat célki­tűzéseinek megfelelő előre­haladást elérni a klub és szakköri keretekben folyó, a részvevők aktivitására építő formák fejlesztésében. E hiányosságok felismeré­se már önmagában is bizta­tó: magában hordja kiküszö­bölésük lehetőségét. Ám nemcsak tartalmi és formai javítanivaló van a TIT mun­kájában: tovább kell fejlesz­teni a szervezeti feltételeket is. A szervezésnek az a for­mája, amelyben a szervezet legalsó szerve a járás és vá­ros, már nem felel meg a mai igényeknek. Bár 1975. végéig létrejött 130 helyi — üzemi, hivatali egyetemi, te­rületi — TIT-szervezet és 350 TIT-csoport, a városokon és járási székhelyeken kívül lakó tagság aránya azonban még mindig kedvezőtlen. Ez a helyzet akadályozza, hogy a társulat a közműve­lődési szempontból legelha­nyagoltabb kis községekben, falvakban és egyéb lakóhe­lyeken szélesíthesse tevé­kenységét. Ezért jelölte meg feladat­ként a TIT elnöksége, hogy 1976—77-ben az ország egész területén, a TIT -szervezetek számát 500-ra, a csoportokét pedig 1000-re kell emelni. Csák így oldható meg az is­meretterjesztés konkrét ter­vezése. szervezése és a he­lyi értelmiség mozgósítása. Természetesen sulat­nak to­vább kell erősítenie munka- kapcsolatát, együttműködé­sét a többi közművelődési intézménnyé] és a művelő­dési feladatokait is ellátó társadalmi szervezetekkel. Pontosabban: ez kétoldalú erőfeszítéseket igényel. A si­keres előrelépés biztosítéka, hogy a különböző pártszer­vek ma már nemcsak hatá­rozottabban ösztönzik ha­nem sokoldalúan segítik i*. a társulatot munkakapcsolatai­nak, együttműködésének erő­sítésében. Az ismeretterjesz­tésben sincs megállás, nin­csenek végleges formák, módszerek, szervezeti kere­tek — mindegyiket állandó­an az élet követelményeihez kell igazítani. Havas Ervin Ök lesznek a kapcsolattar­tók. a gondok, panaszok in­tézői. Természetesen továbbra is él és bővül a társadalmi gon­doskodás — immár hagyo­mányos — formája: a város üzemei, termelőszövetkezetei, az ott dolgozó szocialista bri­gádok, a Bercsénvi Miklós Gimnázium KlSZ-alapszer- vezete rendszeresen patro- hálnak hozzátartozók nélkül maradt idős embereket. Az ünnepi találkozások mellett élő a hétköznapi kapcsolat is; gondoskodnak róluk, inté­zik, segítik ügyes-bajos dol­gaikat az időseknek. Meghitt otthonná válik sok magá­nyos öregember lakása az úttörők látogatása után, akik takarítanak, fát és tüzelőt hordanak be, segítik a bevá­sárlásban őket. A RENDSZERES gondos­kodást, a patronálás módjait még igyekeznek szélesíteni. Ennek érdekében az egész­ségügyi és szociálpolitikai osztály munkatársai tapasz­talatcserére indulnak azok­ba a városokba, ahol példá­san működnek az öregek napközi otthonai. A jó mód­szereket átveszik, alkalmaz­zák Törökszentmiklóson is. T. Sz. E. Senki se maradjon egyedül

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents