Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-05 / 262. szám
1976. november 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kongresszusra készülődve Interjú dr. Moharos Józseffel, a TOT elnökhelyettesével Munkatársunk felkereste dr. Moharos Józsefet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szövetkezetpolitikai kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettesét, hogy a közelgő kongresszusról beszélgessen vele. — Hol tart a kongresszus előkészítése? — December 15-én ül ösz- sze a harmadik országos termelőszövetkezeti kongresz- szus. A területi szövetségek október 15. és november 15. között tartják azokat a gyűléseket, amelyeken megválasztják majd a kongresszusi küldötteket, sőt részben már a TOT tagokat is. Viszont október 10-én befejeződött a több embert érintő szakasz: a tsz-ek és társulásaik közgyűléseken, illetve küldöttgyűléseken választották meg küldötteiket a területi ülésekre. — A demokrácia szélesítésének jegyében ez alkalommal a termelőszövetkezetekbe előre kikülditük azt az anyagot, amely a kongresz- szus napirendjén is szerepel. Ellenőrizzék, hogy jól ítéltük-e meg a helyzetet és ha úgy gondolják, módosítsák az elképzeléseket. Másik fontos célunk volt. hogy a kongresz- szusra olyan küldötteket válasszanak, akik képviselni tudják azokat a speciális kívánalmakat, amelyeket a szövetkezetek a mozgalom fejlődésével szemben támasztottak. — Mennyiben teljesült ez a várakozás? — Nagy örömünkre szolgál, hogy kivétel nélkül valamennyi közgyűlés, részközgyűlés, küldöttközgyűlés — márpedig ezek száma meghaladta a másfélezret — már az első összehívásra határozat- képes volt. Akadtak már témák a mozgalomban, amelyek megtárgyalására csak második, harmadik alkalommal sikerült határozatképes közgyűlést összehozni. A mostani síiker tehát azt igazolja, hogy a tsz-tagokat érdekli a kongresszus, bele akarnak szólni annak munkájába. — A gyűlések nagyobbik részén a szövetkezet vezetősége, illetve a közös vállalkozás igazgatósága „adaptálta” a kiadott kongresszusi irányelveket. Tehát nem egyszerűen felolvasták a szöveget, hanem azt helyi viszonyaikra alkalmazva feldolgozták. Ahol a beszámolóban saját ügyeikről hallottak, a vita élénk és alkotó volt. — Volt-e a vitának kiemelkedő, központi témája? — Második kongresszusunk előkészítése során a viták középpontjában az SZTK-ügyek álltak. Tehát az, hogy a tsz-tagok hátrányban vannak a betegellátásban, a nyugdíjazás szempontjából. A kormány azóta ezt a panaszt orvosolta. — A mostani vita legjellemzőbb érdekessége: a tsz- ekben együtt dolgozó különböző rétegek aktivitása. A legtöbb felszólaló a traktorosok és a baromfigondozák közül került ki. Mindkét csoport fizikai dolgozókból, általában szakképzett fiatalokból áll. Viszont a traktorosok férfiak, a baromfigondozók túlnyomórészt nők. — Nagy számban szerepeltek a vitában a választott vezetők is, tehát az agronómu- sok, közgazdászok, árufor- galmiisok, munkaügyisek. Észrevehető azonban, hogy hiányoztak a vitából azok, akik oktatással, továbbképzéssel. kulturális kérdésekkel, sportügyekkel foglalkoznak. — Mit kívántak a „rétegképviselők?” — Eltérő helyzetüknek megfelelően mást és mást. Általános volt az igény a fokozottabb képviseletre. Tehát arra, .hogy a kongresz- szus, vagy á TOT ne az „elnökök testületé” legyen, hanem többen kerüljenek be a fizikai dolgozók és a középvezetők, valamint a nők soraiból. — A középvezetők — de az elnökök, főagronómusok, főkönyvelők. jogászok is — feltűnő eréllyel hangoztatták; túlságosan szövevényes úton jut el a népgazdasági akarat a tsz-ekbe, nem mindig idejében és nem is mindig egyértelműen. A nődölgozók képviselői, de a választott vezetők is elmondták, hogy tanulni, fejlődni kell, ám a képzés és továbbképzés nem mindenben felel meg a tsz adottságoknak. A továbbképző tanfolyamok tartósak és bentlakásosak. A nők ezeken családi okok miatt nem tudnak részt venni, a vezetők pedig nem szívesen hagyják el tartósan a gazdaságot. A tsz-sa- játosságához jobban igazodó képzési és továbbképzési rendszert kellene találni. — Az idősebbek, az alapító tagök figyelme általában a háztáji problémák és a nyugdíjba ikerült tsz-tagok sorsa felé fordult. Hangoztatták például, hogy az érdekképviseleti szervezetekben a nyugdíjasoknak is helyet kellene biztosítani. — Szolgált-e meglepetéssel a vita? — Meglepően sokat foglalkoztak a felszólalók a sajtó, a hírközlő szervek munkájával. Megállapították, hogy a megyei lapok, a rádió és a Szabad Föld sok segítséget ad munkájukhoz, így például a kongresszusi előkészítéshez is. Hiányolták azonban a televízió, és az egyéb országos lapok segítségét. — Végülis „mi maradt állva” a kiadott tézisek közül és min kell majd, a viták tanulságait levonva, változtatni? — Örömmel nyugtázhatom, hogy a kiadott tézisek 90 százaléka egyetértésre talált a közgyűlésien részt vevő százezrek körében. A tanúságokat levonva azonban két irányban módosítani fogjuk az elképzeléseket. Az egyik: határozottabban fogjuk sürgetni az állami irányítás egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét. A másik: a szövetkezeti demokrácia és az elhangzott kívánságok figyelembevételével gondoskodni igyekszünk arról, hogy az egyes rétegek — a nyugdíjasok is — megfelelő képviseletet kapjanak. — Köszönjük a beszélgetést. (KS) NOVEMBERI KÖDBEN Mint a gyerekkor várva-várt eseményei előtt - mennyit alszunk még addig? - a visszaszámlálás korszakát éljük. Izgalmas, válaszra váró kérdéseivel közeledik az év vége - a mérlegkészítés ideje. A mezőgazdasági üzemekben az átlagosnál feszesebbek az idegek: nehéz esztendő után lassan befejeződik az őszi betakarítás. - Még két hét, tíz nap, s akkor többet tudunk - mondogatják a szakemberek. A jászkiséri Lenin Tsz irodájában Gubicz András elnökhelyettes sorolja a nyert és a vesztett milliókat. Az elnök. Gócza József gondterhelten hallgat, és csak a néhány pillanatig megiülő csend után szólal meg: — Mindez igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a lehető legjobban megalapozzuk a jövő esztendőt. Ügy érzem sikerült is, a búzáink például nagyon szépen kelnek, de ennek ellenére. 1977 első 8 hónapja igen kemény lesz. A novemberi ködből fel- felcsillogó napsütés mintha jobb kedvre hangolná a két vezetőt. S Ibár a Herriau kombájn után nem valami vastag cukorrépák hevernek a földön, a szépen végzett munkára öröm nézni. Boros Sándor egy kicsit belepirult a dicséretbe. Nem véletlenül, hiszen azon túl, hogy az elismerés mindenkinek jólesik, erre a gépre már eleve nem kerülhet akárki. — Váratlanul ért a szerencse — mondja a traktoros — de annál jobban örültem neki. Megnőtt a felelősségem, mert nagy teljesítményű, drága gépet irányítok, viszont ez a fizetségen is meglátszik. — Minden szorongás nélkül vállalkozott az új feladatra? — Féltem, még nagyon is! De a gyakorlat nem állított különösebb nehézség elé. — A termést milyennek becsüli? — Olyan, amilyen az időjárás volt rá — rossz. Már legalábbis, ami a súlyát illeti, mert a cukortartalom a tavalyinál jóval magasabb. Minden esetre a lelkiismeretünk nyugodt, hiszen a gazdaság a tőle telhetőt megtette a jobb hozam érdekében. Földvári Géza, ha megkérdezik. hogy mi a szakmája hirtelen nem is tudja, mit mondjon. Mert tulajdoniképpen géplakatos, azaz helyesbítve mezőgazdasági gépszerelő, nyaranta és őszönként azonban kombájnozik. Mint például most is, amikor a rizst vágja. — Bizony ezzel a növény- nyep az idén nem dicsekedhet egyetlen gazdaság sem — mondja. — Legalább 20 —30 százalékkal kevesebb lesz, mint amivel eredetileg, tervezéskor számoltunk. Későn esett rá az eső, rosszkor jöt a hideg... — legyint. — Olyan tábláikkal, amilyent most végünk — hektáronként 20—22 mázsa van rajtuk — még ki is egyeznénk, de a többi. .. — Ezek szerint csalódtak a rizsben? — Nem rossz növény ez, csak most minden összejött. Jövőre az ellenkezőjére számítunk! A kúkoricásban Helle Ferenc is az időjárásra panaszkodik. — A hideg földek, amelyek jobban bírták az aszályt „rendes” terméssel fizetnek. A meleg, homokos talajon viszont még a kukorica is nagyon megsínylette a szárazságot. S mivei öntözési lehetőségünk alig van, ■hiába volt a jó talajművelés, hiába kapta meg a növény a faanyagot és a vegyszert, a termelésben mindez nem látszik meg igazán. — Természetesen mindent azért nem „kenhetünk” az időjárásra, a mi munkánkon is van javítani való bőven ... Azt h iszem sokkal jobban rá kell vernünk, mint ahogyan ezt eddig tettük ... — braun — Emlékezés a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulására A megyei tanács székházában tartott emlékünnepségen Andrikó Miklós emlékezett meg a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának 20. évfordulójáról (Folytatás az 1 oldalról) roztuk, hogy minden erőnkkel küzdünk a reakció, a fasizmus fenyegető veszélye és azok népgyilkos bandái ellen. Felhívjuk népköztársaságunk minden hű fiát, a szocializmus minden hívét, elsősorban a kommunistákat, a munkásokat, a bányászokat, a parasztság, az értelmiség legjobb fiait, támogassák a forradalmi munkás-paraszt kormány minden intézkedését, egész népfelszabadító harcát”. Amikor forró érzésekkel a szívünkben a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának 20. évfordulójáról megemlékezünk, arra is gondolnunk kell, hogy pártunkat és népünket nem hagyták magukra a szocializmus nemzetközi erői. A rend helyreállításáért küzdő Magyar Szocialista Munkáspártot, munkásosztályunkat a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Szovjetunió kormánya fegyveres erőivel is támogatta az ellenforradalom szétzúzásában. A proletár internacionalizmus lenini elveitől vezérelve ismét segítséget kaptunk. Hazánkat a fasizmus igája alól felszabadító Szovjetunió mellénk állt akkor is. amikor 1956 nehéz óráiban újra fegyverrel kellett megvédeni a néphatalmat, a szocialista Magyarország vívmányait. A testvéri szocialista országok kommunista pártjai, néoei támogatták bennünket a forradalmi ellentámadásban, a gazdasági, a politikai konszolidáció hónapjaiban. Az egv- ség, a proletár internacionalizmus nagyszerű tetteinek voltunk tanúi, részesei. Az új kormány Kádár János elvtárssal az élén nemcsak vállalta, hanem eredmé- nyesien vezette is a munkás- osztály harcát. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának 20. évfordulójáról megemlékezve, a történelmet fellapozva értünk el a mához. Visszapillantásunk nem egyetlen naphoz kötődik. Nemcsak arra lehetünk büszkék, hogy húsz évvel ezelőtt Szolnokról indított forradalmi népfelszabadító akciót pártunk, hanem arra az útra is, amit országunk és szűkebb hazánk, Szolnok megye azóta bejárt. Az a lenini politika, az a program, amit 1956. november 4-én az újjászervezett párt, az itt megalakult kormány meghirdetett, töretlenül érvényesül napjainkban is. Most nincs szükség arra, hogy a húsz évi munkával elért új vívmányainkat akár csak vázlatosan is felsorakoztassuk, hiszen az idősebb és az új nemzedék cselekvő részese, megalkotója sikereinknek. Két évtized harca, az eredményeink újabb tettekre serkentenek. Két emléktábla előtt állunk: az egyik 1919- re, a dicsőséges Tanácsköztársaságra, a másik a húsz évvel ezelőtti eseményre, a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulására emlékeztet. A ház. amelyben vagyunk, ma a néphatalom háza. A párt vezetésével a munkásosztály, a parasztság Szolnok megyei osztagai gyakorolják itt a hatalmat. Nemcsak döntünk a tennivalókról, hanem a fegyelmezett, céltudatos végrehajtás _ irányítói, szervezői, ellenőrzői, cselekvő részesei vagyunk jö- vőnknek. A párt XI. kongresszusa kijelölte a célokat, megkezdtük az új ötéves terv végrehajtását. Alapvetően eredményes a munka az egész országban. Jó tudni, hogy közös erőfeszítéseink a megyében sem hiábavaióak. De még többet kell tennünk, még Szervezettebben, hatékonyabban kell dolgoznunk a jövőben, mert céljaink, közös ügyünk sikere ettől függ. Az elmúlt húsz évben pártunk és munkásosztályunk vezetésével képessé tettük magunkat arra, hogy az új követelményeknek eleget tegyünk. Ez az ünnepi megemlékezés is kifejezi, hogy 1956. november 4-én új történelmi szakasz is kezdődött népünk életében. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a kiáltványában megfogalmazott gondolatokat valóra váltotta. Büszkék vagyunk arra, hogy hozzájárultunk ew újabb nemzedék szocializmust építő békés munkájának megtermeléséhez. Ifjúságunkat arra neveljük, hogy őrizzék meg az 1956. novemberi sorsdöntő napok emlékét, tanuljanak embert próbáló és embert formáló történelmi tapasztalataiból. Amikor megemlékezünk az MSZMP és a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának 20. évfordulójáról, megelevenedik bennünk a közös múlt és a közös jövő. 1956. november 4-én az újjászervezett pártról szóló röplap a következőket írta: „Az MSZMP nehéz helyzetben indult útjára. Céljai igazak és nemesek. Tudjuk, sokan ezt még nem látják, vagy nem hiszik. De hiszünk abban, hogy egyre többen lesznek, akik bíznak a párt igazában — és követik azt.” Két évtized tanúsítja, hogy a felhívás szavai valósággá váltak. A tömegek bizalma övezi pártunk politikáját, népünk cselekvő egyetértéssel valósítja meg célkitűzéseinket. Mi megtesszük a kötelességünket, megvalósítjuk pártunk XI. kongresszusának határozatait, a proletár internacionalizmus szellemében erősítjük egységünket a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. A mi sikereink forrása az MSZMP lenini politikája volt és az is marad. Ezt a politikát folytatva és követve fogjuk felépíteni hazánkban a fejlett szocialista társadalmat. Dolgozzunk érte ügyszeretően, állhatatosan, ha kell: Qnfeláldozóan. Erre tanít bennünket 1956. november 4-ének minden tanúsága. — fejezte be megemlékezését a megyei pártbizottság első titkára. Ezután az épület előcsarnokában elhelyezett márványtáblánál — amelyet egy évvel ezelőtt avattak fel a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának emlékére — a megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára és Barta László általános elnökhelyettes helyezte el a megemlékezés babérkoszorúját. Az ünnepség az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Győri Imre, az MSZMP KB titkára a déli órákban visszautazott Budapestre. V. V. Fotó: N. Zs. Munkásöröket, ifjúsági vezetőket tüntettek ki A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából a fővárosban és az országban több helyütt rendeztek ünnepségeket. A Belügyminisztériumban előléptetésekre került sor, és az Elnöki Tanács tíz ■belügyi dolgozónak a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetést, harmincnak pedig Kiváló Szolgálatért Érdemrend kitüntetésit adományozta. A kitüntetéseket és az előléptetéseket Benkei András belügyminiszter adta át, az ünnepségen részt vett Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Szolnokon a szocialista társadalom építésében és a munkásőri tevékenységben huzamosabb időn át végzett példamutató munkájáért a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta: Dózsa Ferenc, (szolnoki járás), Hamar Károly (Jászberény), Kálmán László (Szolnok), Kiss Miklós (Tiszafüred), V. Kiss Sándor (Karcag), Vincze András (Kunszentmárton), és Mándi Sándor, a tiszafüredi járási pártbizottság első titkára, aki a munkásőrségnek nyújtott segítség elismeréseként részesült a kitüntetésben. Többen kapták ugyanennek a kitüntetésnek ezüst és bronz fokozatát. Tegnap délután Szolnokon, a Komarov-teremben is kitüntetéseket adtak át, az ifjúsági mozgalom legjobbjait, valamint pedagógusokat tüntettek ki, akik élen járnak a KISZ- és az úttörőmunka segítésében. Szívós Antaltól, a KISZ megyei bizottságának első titkárától hárman vették át az Ifjúságért Érdemérmet, kilencen a KISZ Érdemérmet, Többen kapták meg az Üttörővezetői Érdemérmet, tizenhármán részesültek Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetésben, öten lettek birtokosai az Aranykoszorús KISZ- jelvénynek.
