Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-27 / 281. szám

Vége! ért a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülésszaka (Folytatás az 1 oldalról) kedvezően befolyásolja az államközi kapcsolatokat. Ezen elvek és megállapodá­sok következetes valóra vál­tása új Európát teremt: a biztonság és az együttműkö­dés Európáját. Az európai értekezleten résztvett államok a záróok­mányiban kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy kö­zös erőfeszítéssel az enyhü­lést tartóssá, egyre életké­pesebbé, sokoldalúbbá és ál­talános érvényű folyamattá kell tenni. Az értekezlet fel­mérte az Európában végbe­ment változásokat, megerő­sítette a földrészen kiala­kult területi és politikai rea­litásokat, amelyeket a népek antifasiszta harcának győ­zelme, a háború utáni fejlő­dés eredményezett, megerő­sítve a népek akaratát, hogy a béke és a biztonság fel­tételei között éljenek és együttműködjenek. Az európai értekezleten résztvett államok kötelezték magukat, hogy mindegyikük a következő elvekre építi a többi résztvevő államhoz és minden más államhoz fűző­dő kapcsolatait: szuverén egyenlőség, a szuverenitás­ban foglalt jogok tisztelet­ben tartása; tartózkodás az erőszaktól, vagy az erőszak­kal való fenyegetéstől; a ha­tárok sérthetetlensége; az államok területi épsége; a viták békés rendezése; a belügyekbe való be nem avatkozás; az emberi jogok és az alapvető szabadságjo­gok tiszteletben tartása; a népek egyenjogúsága és ön­rendelkezési joga; az álla­mok közötti együttműködés; a. nemzetközi jogi kötelezett­ségek becsületes teljesítése. Meghatározták és egyeztet­ték a kölcsönösen előnyös együttműködés irányait és formáit. t Az európai értekezlet óta eltelt idő igazolja a konfe­rencia eredményeinek építő­jellegét és megvalósításuk reális voltát. A vezető poli­tikai és állami személyisé­gek kétoldalú találkozóin, valamint az egyéb szinten rendezett két- és többoldalú tárgyalásokon megvizsgálták a Helsinkiben elfogadott megállapodások megvalósí­tásának számos időszerű kér­dését. Szélesedik a politikai kon­zultációk és kapcsolatok gya­korlata, amely elősegíti az államok kölcsönös megérté­sének erősödését. Fontos po­litikai dokumentumokat ír­tak alá, megállapodásókat kötöttek a gazdasági, a mű­szaki-tudományos és a kul­turális együttműködés, vala­mint az emberek kapcsola­tainak fejlesztéséről, ame­lyek a nemzetközi viszonyo­kat sokoldalúbbá, élőbbé te­szik. A bizalomerősítő in­tézkedésekről szóló megálla­podásoknak megfelelően a jelentős hadgyakorlatokról előzetesen tájékoztatják egy­mást és egyes hadgyakorla­tokra megfigyelőket hívnak. Az európai biztonság és együttműködés kérdései szüntelenül foglalkoztatják a haladó politikai pártokat és társadalmi szervezeteket. A 29 európai kommunista és munkáspárt berlini, értekez­lete megerősítette e pártok elhatározását, hogy a poli­tikai és társadalmi erők szé­les körű közreműködésre, konkrét akcióira törekednek az enyhülés elmélyítéséért, a háborús veszély csökkenté­séért, a leszerelésért, a föld­rész békéjének megszilárdí­tásáért vívott harcban. A hidegháború maradvá­nyai és csökevényei egyre inkább eltűnnek Európa po­litikai légköréből. Az euró­pai és az általános béke megszilárdítása, a feszültség enyhülésének folyamata azonban még jelentős nehéz­ségekbe ütközik. Vannak még olyan reakciós, militarista és revansista erők. amelyek konfliktushelyzetek kialakí­tására törekszenek, szítják a fegyverkezési hajszát, meg­kísérlik kétségbe vonni az államok szuverenitását és a fennálló határok sérthetet­lenségét, a további enyhülés célszerűségét és lehetőségét, felélesztik az imperialista po­litika régi fogásait. Ezek az erők provokálják a beavat­kozást az államok belügyei- be, meg akarják szabni a népeknek, hogv országuk belső rendjét miként alakít­sák, hogy milyen pártok ve­hetnek részt a kormányzás­ban. Ezen erők hatására kí­sérletek történnek a helsin­ki záróokmány betűjének és szellemének meghamisításá­ra. a helsinki alapelyek és megállapodások elferdítésére. Ingadozás és következetlenség észlelhető a záróokmány ren­delkezéseinek végrehajtásá­ban és a nemzetközi helyzet további javítását szolgáló lé­pésekben. Az élet bizonyítja, hogy napjainkban az európai bé­ke és biztonság oszthatatlan, nincs más választási lehető­ség. Az enyhülési politiká­nak nincs ésszerű alternatí­vája, arra valamennyi ál­lamnak azonos mértékben szüksége van, függetlenül társadalmi rendszerétől. A Varsói Szerződés tagállamai szilárdan és változatlanul eb­ből indulnak ki külpolitikai tevékenységükben. Az elért eredmények meg­őrzése és megszilárdítása érdekében arra kell töreked­ni, hogy a nemzetközi eny­hülést visszafordíthatatlanná tegyük. Gondos magatartást kell tanúsítani az európai biztonság megszilárdítása ér­dekében vállalt nemzetközi kötelezettségek iránt, meg kell akadályozni e kötelezett­ségek meghamisítását, ál­landóan előre kell haladni a kölcsönös megértés és együtt­működés új távlatai felé, kö­zösen keresve a lehetséges súrlódások forrásai felszá­molásának útját. Ez megköveteli, hogy az európai értekezlet valameny- nyi résztvevő állama, a Hel­sinkiben összehangolt elvek szellemében következetesen és tevékenyen hozzájáruljon a katonai konfrontáció csök­kentését és a leszerelést cél­zó intézkedések megtételé­hez földrészünkön. A Varsói Szerződés tag­államainak meggyőződése to­vábbá, hogy a Nyugat-Ber- linről szóló 1971. szeptem­ber 3-i négyoldalú megálla­podás szigorú betartása, a város különleges státusza aláásásának minden kísérle­téről, valamint arról való le­mondás, hogy ezt a várost az NDK és más szocialista országok elleni célokra hasz­nálják fel, elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy Nyu- gat-Berlin lépésről lépésre az európai együttműködés konstruktív tényezőjévé vál­jék és a város lakossága él­vezhesse az enyhülés és a békés élet minden gyümöl­csét. Ebben az összefüggés­ben a Varsói Szerződés tag­államai kijelentik, hogy ké­szek sokoldalú kapcsolato­kat fenntartani és fejleszteni Nyugat-Berlinnel. A politikai tanácskozó tes­tület ülésének résztvevői azon a véleményen vannak, hogy meg kell sokszorozni az erőfeszítéseket a ciprusi probléma rendezésére. a Ciprusi Köztársaság szuve­renitásának, függetlenségé­nek és területi épségének biztosítása alapján. Ciprus területéről ki kell vonni min­den külföldi csapatot, az or­szág belső problémáit pedig maguknak a ciprusiaknak kell megoldaniuk, kellő mér­tékben figyelembe véve mind a török, mind a gö­rög közösség érdekeit. Ha az európai biztonsági értekez­let záróokmányának szelle­méből és betűjéből indulunk ki, minden európai — és nemcsak európai — állam­nak érdekeltnek kell lennie abban, hogy a ciprusi prob­lémát ilyen alapon és a le­hető leggyorsabban rendez­zék. Az ülés résztvevői támo­gatni fogják azokat a lépé­seket, amelyek egész Euró­pában és annak egyes ré­szein a jószomszédságon, a barátságon, az együttműkö­désen alapuló államközi kapcsolatok megteremtésére irányulnak és amelyek hoz­zájárulnak a földrész biz­tonságának közös ügyéhez. A Varsói Szerződés tag­államai megerősítik azt az eltökéltségüket, hogy feltét­lenül betartják és megvaló­sítják az egységes egészet képező záróokmány minden rendelkezését. Felhívják az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet vala­mennyi résztvevő államát, hogy ugyanígy járjanak el. Az európai biztonsági ér­tekezleten részt vevő álla­mok képviselőinek 1977-ben Belgrádban megtartandó ta­lálkozója lehetővé teszi az államoknak a záróokmány­ban megjelölt feladatok meg­valósításában szerzett ked­vező együttműködési tapasz­talataik kicserélését, vala­mint azt, hogy sokoldalú vé­leménycserét folytassanak az európai biztonság megszi­lárdítását, az együttműködés fejlesztését, az enyhülési fo­lyamat jövőbeni továbbfej­lesztését célzó erőfeszítések­ről. A PTT ülésének résztvevői a további haladásba vetett meggyőződéssel és derűlá­tóan tekintenek az európai helyzet fejlődésének perspek­tívái elé. Meggyőződésük, hogy a militarista és a re­akciós erők ellenállása elle­nére, az államok közös erő­feszítései folytathatók és folytatódni fognak a békés és békeszerető Európa ki­alakítására*! valamennyi, eu­rópai nép érdekében, olyan feltételek megteremtése ér­dekében, amelyek megvédik őket a biztonságuk ellen irá­nyuló bármiféle fenyegetés­től és támadástól. II. Napjaink legsürgetőbb és legfontosabb feladata tovább­ra is a fegyverkezési hajsza megfékezése, a leszerelés — elsősorban a nukleáris lesze­relés — megvalósítása, a vi­lágháború veszélyének elhá­rítása. Enélkül lehetetlen va­lóban visszafordíthatatlanná tenni a nemzetközi kapcsola­tok fejlődésének kedvező tendenciáit, nem lehet szava­tolni az igazi biztonságot a világon. A Varsói Szerződés tagál­lamai osztják a népek aggo­dalmát, amiatt, hogy a fegy­verkezési verseny egyre nö­vekvő méreteket ölt. A há­borús készülődésre óriási összegeket fordítanak, egyre növekszik a tömegpusztító fegyverek romboló ereje. Az európai földrészen a korsze­rű fegyverek — beleértve a nukleáris fegyvereket — és fegyveres erők roppant állo­mánya összpontosul, tovább­ra is léteznek külföldi kato­nai támaszpontok. A népeknek világosan kell látniuk, hogy mindezért az imperializmus legagresszí- vabb körei, a világreakció a felelősek, amelyek politikája szítja a fegyverkezési hajszát. Ha országainknak intézkedé­seket kell tenniük fegyveres erőik megerősítésére, mégpe­dig úgy, hogy jelentős eszkö­zöket vonnak el a népgazda­ságtól, a szocialista és kom­munista építés alkotó céljai­tól, akkor ezt kizárólag csak népeik békés munkájának megbízható védelme, a há­ború és a militarizmus erői­nek megfékezése érdekében teszik Országaink a fegyverkezési hajsza következetes ellensé­gei, kijelentik, hogy szeretné­nek és készek aktívan és al- kotóan együttműködni min­den állammal az emberiség előtt álló e fontos feladat megoldásában. Ügy véljük, megvannak a reális előfelté­telei annak, hogy csökkent­sük a felhalmozott fegyver- készleteket, hogy biztosítsuk az átmenetet a leszerelésre. Ezek az előfeltételek: a né­pek általános békeyágya, a katonai szembenállás kikü­szöbölését és a háború ve­szélyének a nemzetközi élet­ből való kirekesztését óhajtó törekvések, az atomkornak az a realitása, hogy bármilyen katonai összeütközés szörnyű következményekkel járó nukleáris katasztrófává vál­hat. Éppen ezért rendkívül jelentős, hogy szigorúan be­tartsák a fegyverkezési haj­sza megfékezésére, kiterjedé­sének korlátozására irányuló hatályos szerződéseket és egyezményeket. A leszerelésért és a bizton­ság megszilárdításáért vívott harc számos kérdését megfo­galmazták országaink test- vépártjainak kongresszusain, valamint az európai kommu­nista és munkáspártok érte­kezletén elfogadott dokumen­tumban. Más államok, vala­mint különböző társadalmi körök képviselői is jelentkez­tek építő elgondolásaikkal. Napjaink alapvető feladata, hogy a kezdeményezéseket a gyakorlatban is megvalósít­suk, a résztvevőket kötelező, A képen a magyar küldöttség, Lázár György és Kádár János. (MTI Fotó - KS) hatékony nemzetközi megál- lapodások elérésével halad- ' junk előre a leszerelés terü­letén. A PTT ülésén résztvevő' ál- lamok felhívják a figyelmet arra, hogy az európai érte­kezlet minden résztvevője el­ismerte érdekeltségét a ka­tonai szembenállás csökken­tését és a leszerelést előmoz­dító erőfeszítésekben, melyek Európában a politikai enyhü­lést hivatottak kiegészíteni és a biztonság erősítését szolgálják. Attól a törekvés­től vezérelve, hogy e közös érdekeltség konkrét tartalmat kapjon, a Varsói Szerződés tagállamai az utóbbi időben Bécsben, a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgya­lásokon új kezdeményezése­ket tettek az előrehaladás érdekében. E tárgyalásoknak nagy jelentőséget tulajdoní­tanak és készek további erő­feszítéseket tenni egy általá­nosan elfogadható egyezmény kidolgozására. Meggyőződé­sük. hogy egy ilyen megálla­podás létrehozható, ha a tár­gyalások minden részvevője követi azt az egyeztetett el­vet, hogy nem s károsítható meg egyik fél biztonsága sem, és hogy tekintettel kell lenni valamennyi európai állam biztonsági érdekeire. A politikai tanácskozó tes­tület ülésének részvevői ha­tározottan síkraszáillnak amel­lett, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésének folyamata öltsön dinamikus jelleget mind Közép-Európá- ban, mind az egész európai kontinensen. Ez egyaránt vo­natkozik a nemzeti fegyveres erőkre, s a külföldön állomá­sozó csapatokra. A Varsói Szerződés tagái- llamiai síkra szállnak a nuk­leáris fegyverkezési hajsza megszűntetéséért, aiz atom- fegyverzet csökkentéséért és megsemmisítéséért, az atom­fegyver-kísérletek áltailán os és teljes megtiltásáért. Fel­lépnek az atomsorompó- nendszer megerősítéséért, olyan feltételek mellett, hogy valamennyi ország minden­fajta diszkrimináció nélkül használhassa ' békés célokra az atomenergiát, a nemzetkö­zi atomenergia ügynökség normáinak megfelelő haté­kony nemzetközi ellenőrzés mellett. A nukleáris háború veszé­lyének kiküszöbölését célzó újabb hatékony lépésre töre­kedve javasolják, hogy a cél elérése érdekében a záróok­mányt aláírt összes államok írjanak alá szerződést arról, hogy egymás ellen elsőként nem használnak nukleáris fegyvert, és kifejezik remé­nyüket. hogy ez a javaslat kedvező fogadtatásra talál. Szükségesnek tartják, hogy nemzetközi megállapodás szülessék a vegyi fegyverek betiltásáról és megsemmisí­téséről, a tömegpusztító fegy­verek új fajtái és új rendsze­rei létrehozásának megtiltás sálról. Nagy jelentőséget tulajdo­nítanak annak, hogy megál­lapodásokat. kössenek a fegy­veres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentéséről, nemzetközi méretekben újabb erőfeszítéseket tegyenek a külföldi katona; támaszpon­tok megszüntetésére és a más országok területén állomá­sozó idegen csápatok kivo­nására, békeövezetek kiala­kítására a világ különböző részein, a katonai költségve­tések csökkentésére. A Varsói Szerződés tagál­lamai készek ezekről a kér­désekről érdemi tárgyaláso­kat folytatná az ENSZ-iben és más nemzetközi fórumo­kon. A leszerelési világkon­ferencia fellé vezető első lé­pésiként síkrászáillnak az ENSZ közgyűlés leszerelési kérdésekkel foglalkozó rend­kívüli ülésszakának összehí­vásáért. A nemzetközi enyhülés megszilárdításában, a világ- béke erősítésében nagy előre­lépést jelénltente a nemzet­közi erőszalktételit megtiltó egyetemes egyezmény meg­kötése. A Varsói Szerződés tagállamai úgy Vélik, hogy e szerződésinek az Egyesült Nemzetek Szervezete elé ter­jesztett és ott megvitatás alatt álló tervezete jó alap az álta­lános egyetértés eléréséhez. Készeik részt venni a szerző­déstervezet konkrét élői ráéai- nák megtárgyalásán és ké­szek aláírni azt a többi ér­dekelt állammal együtt'. A nemzetközi kapcsolatok átfogó normalizálása meg­követeli a világ egymással szembenálló katonai tömbök szerinti megosztottságának megszüntetését. A PTT ülé­sének részvevői megerősítik, hogy készek az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének fel­oszlatásával egyidejűleg a Varsói Szerződés szervezetét feloszlatni, és első lépésként katonái szervezeteiket meg­szüntetni. Felhívnák min­den államot, hogy tartózkod­janak olyan lépésektől, ame­lyek új, zárt csoportosulások ,és katonai-politikai szövetsé­gek létrehozásához, vagy a meglévők kiszélesítéséhez ve­zethetnének. Ilyen gyakorla­ti intézkedés ^ehetne a Varsói szerződés 9. illetve az Észak- Atlanti Szerződés 10. cilkfce hatályának egyidejű fellfüg- gesztése, amely cikkek új tágállamok csatlakozásával lehetővé teszik a részvevők körének kiszélesítését. A Varsói Szerződés tagállamai készek tárgyalásokat kezde­ni a kérdésről. Figyelmesen tanulmányoznának miniden más olyan javaslatot, amely- lyel fokozatosan csökkenthet­nék a katonai szembenállást, a komfliktushelyzetek vélet­len kirobbanásának veszélyét Európában. Mindaddig azonban, amíg a NATO Létezik és növeli katonai potenciálját, a Var­sói Serződés tagállamai a szerződés keretében minden szükséges intézkedést meg­tesznek. hogy állandóan sza­vatolják népeik teljes biz­tonságát, III. A Varsói Szerződés tagál­lamainak meggyőződése, hogy Európa valamennyi né­pe és országa sokoldalú együttműködésének kiszéle­sítése biztos útja és alapja a kontinens békéje megerő­sítésének. Ezen az úton már számos eredmény született. Az európai államok gaz­dasági együttműködése, be­leértve a különböző társa­dalmi rendszerű országokat is, magasabb színvonalú, mint valaha. A tapasztalat bizonyítja, hogy a kapcsola­tok fejlesztése a kereskede­lem, az ipar, a tudomány és a technika területén minden állam érdeke, lényeges ösz­tönzője a gazdasági fejlődés­nek és valamennyi nép élet- körülményeinek javulását szolgálja. Jelenleg azonban e téren távolról sem használják ki a kölcsönösen előnyös együtt­működés összes lehetőségét. Mi több, gyakorta tapasztal­hatók olyan kísérletek, hogy a gazdasági kapcsolatokat egyik államnak a másikra gyakorolt politikai nyomása eszközévé változtassák. Erre szolgál egyebek között az, hogy néhány kapitalista or­szág fenntartja a hideghá­ború időszakából örökölt diszkriminatív korlátozáso­kat a szocialista országok­kal folytatott kereskedelem­ben. A kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok to­vábbi fejlődése érdekében feltétlenül el kell távolítani ezeket a mesterséges akadá­lyokat,, teljesen ki kell kü- szölböllim az egyenllőtllenség elemeit. Az európai értekez­let záróokmányában vala­mennyi aláíró állam elismer­te, hogy a legnagyobb ked­vezmény elvének általános alkalmazása jótékony hatást gyakorolna a kereskedelem fejlődésére. A népek elvár­ják ennek a megállapításnak' gyakorlati megvalósítását a kölcsönösség elve alapján. Ugyanakkor figyelembe kell venni azokat a záróokmány­ban elismert sajátos problé­mákat, amelyek az európai országok gazdasági fejlődé­sében meglevő különbségek­ből adódnak. A PTT ülésének résztvevői szilárdan eltökélték, hogy két- és többoldalú keretek között elősegítik valamennyi érdekelt állam hosszú távú és nagy volumenű együtt­működésének további fejlő­dését, beleértve az olyan formákat, mint a termelési és műszaki-tudományos ko­operáció, a szakosítás és a kompenzációs ügyletek. Egy­felől a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa és tagálla­mai, másfelől az Európai Gazdasági Közösség és tag­államai egyenjogú, tárgyi, üzleti kapcsolatainak meg­valósulása megfelelne köl­csönös érdekeiknek. A Varsói Szerződés tagál­lamai fontosnak tartják, hogy az európai értekezlet záróokmányának megfelelő­en az egész kontinensen előbbre lépjenek átfogó in­tézkedések kidolgozásával és megvalósításával a környe­zetvédelmi, a közlekedési és szállítási, valamint az ener­getikai együttműködésben. Tekintettel a nemzetközi, és különösen az ENSZ európai gazdasági bizottságának ke­retein belül megvalósult együttműködésben szerzett tapasztalatokra, célszerű a közeljövőben gyakorlati szemszögből is megvizsgálni ezeket a kérdéseket európai (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents