Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-25 / 279. szám

1976. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A mester menyasszonytánca rideg vas­ajtóra a fák meleg erezetét festi. Csupavas vasúti kocsik, satupadok, szerszámok vilá­gába legalább belopja a ter­mészetnek festék-vödörből kikevert mását. Rezzenéstele­nül fut a kéz, a maga nemé­ben művészet az erezés, a szakmában levett kalappal beszélnek a munkájáról. Az öreg tisztára dörgöli az ecse­tet. Mára befejezte. Lassan végleg befejezi... A szakoktatói szoba szinte hozzásimul a szolnoki Jármű­javító tanintézetéhez, a be­rendezés mindössze egy asz­talból és néhány fatámlájú székből áll. Diáknak és ta­nárnak egy a ruhája, olajtól foltos, vastól tépett, a legol­csóbb vászonból szabva. Az öreg 1929-ben szobafes- tő-mázolónak tanult, bólint rá, akkoriban még becsülete volt az iparos embernek. Be­csülete volt, mégis másra vá­gyott, könnyű keze jól fut­tatta a ceruzát. Rajztanárnak tanult volna Pesten. Csak a vágy maradt, az iskolában az osztályfőnöke leintette: a ci­pész maradjon a kaptafá­nál. .. Maradt is az apjától örökölt szakmánál, együtt járták a házakat mázoltak, festettek. Ha nem tör ki a háború, talán valamelyik építőipari vállalatnál dolgoznia ma is. A negyvenes éveikben azonban visszaadta az ipart a Hungá­ria RT Villamos műveknél vállalt állást. Pénzbeszedő lett. A háborút túlélte. Ka­tonának nem ment, a Hun­gária RT hadiüzem volt. Ám nyomtalanul nem szálltak el az évek. Kitanulta a gépko­csivezetést, a villanyszerelést, mert ahogy mondják, ahány szakma, annyi ember. Aztán az ipariskolások hív­ták oktatónak, pontosan ne­gyedszázaddal ezelőtt. Mily furcsa fintorokat vág időn­ként az élet! Sök-sok évvel azelőtt a nagyanyja ugyanan­nak az iskolának volt a pe­dellusa, ahová tanítani ment. s az öreg azok között a falak között született. Húsz évig okította a mester-palántákat, a létra-egyensúlyozás „festői” táncára, az ecsetkezelés rej­Az ország leglátogatot­tabb múzeumai közé tarto­zik a nagycenki Széchenyi emlékmúzeum, amelyet a helyreállított Széchenyi-kas- tély főépületében rendeztek be. A múzeum 1973 szeptem­berében nyílt meg, s a na­pokban fogadta négyszázez­redik látogatóját. A múzeum széleskörű kapcsolatot épí­tett ki az ország egész te­rületén a Széchenyi-emlékek iránt érdeklődőkkel. A kap­csolatok egyik legszervezet­tebb formája, hogy a Széche­A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa megbízásából november 26—28 között Du­naújvárosban a Munkás mű­velődési központban rende­zik meg az üzemi népművé­szek első országos találkozó­ját. A háromnapos fesztivá­lon az ország minden tája­telmeire, a tapétázás bizton­ságára. Amikor öt évvel eze­lőtt a 633-as Szakmunkáskép­zőben elbúcsúztatták az egyik oktató azt mondta:„Még min­dig nagyon sokat köszönhe­tek a mester elvtársnak. . .” A megszólításnak nagy a be­csülete, mondják, hogy magá­ban rejti a tiszteletet is, no meg a szeretetek Majd elfe­lejtem: a búcsúztató pedagó­gus, a 633-asban. egykor ta­nítványa volt az öregnek... A járműjavítosok öt évvel ezelőtt szóltak: hagyja a fes­tő-mázolókai, nyergeljen át, oktassa a fényezőket. Igaz rokonszakma, de azért őszülő fejjel újra csak elő kellett venni a könyveket, felkészü­letlenül mégsem állhat oda az ember, csak a múltjából élve. Valami nem változott, életének negyedszázadát át­fogta az oktató hivatástudata. Nehezen mondja a szavakat, hogy vajon értik-e ugyanazt, amit ő gondol. Azt, hogy test­vérek nélkül nőtt fel, s a ta­nításban találta meg tulaj­donképpen a testvéreit... Megtanítani valakit egy szakma fortélyaira, mondhat­ná az ember, nem nagy ügy. De embereket formálni, és jó szakmunkásokat útjukra bo- csájtani, már jóval több az egyszerű szakoktatói feladat­nál. Általában falusi gyere­keket kap az öreg a keze alá, sokan szótagolva írnak úgy, hogy: ina-'te-ma-ti-ka... A szülők lenézik a fényező szakmát, azt mondják, ko­szos munka az. A jobbak még a Járműjavítón belül is villanyszerelőnek, motorsze­relőnek tanulnak, mert oda kell már egy kis matematika, fizika, kémia is... És ezekben a gyerekekben keresi az öreg a lelket. Így mondta, a lelket, hiszen az elsősökkel egy hétig csak be­szélget, dolgozatot írat ma­gukról, családjukról, a pálya- választásról. Lassan-lassan feloldja az akadozó nyelvet és gondolatokat. Három vá­lasz a pályaválasztást indok­ló dolgozatokból: „Egy bemu­tatón megtetszett a fénye­zés. . .’” ..Apám mindig csak trágyát hordott én iparosem­ber akarok lenni...” ..Város­ra akartam kerülni...” Hihetetlen türelem árad az idős emberből. Diploma nél­kül is — a szó legnemesebb értelmében — pedagógus. Fe­jeket simogató pedagógus. Azt mondja a mai fiatalok érzékenyek, s a kiabálásra azonnal dacba váltanak, a szeretettel viszont mint a nád­szál, hajlíthatok. Talán ezért nála a munkakezdés is eltér a fényezőknél a megszokot­nyi István nevét viselő szo­cialista brigádokat felkutat­ják, s bekapcsolják őket a múzeum munkájába. Az első Széchenyi brigád­dal 1975 elején vették fel a kapcsolatot, s a napokban jelentkezett a százötvenedik Széchenyi brigád. A Csősze­relőipari Vállalatnak ez a brigádja az orenburgi gáz­vezetéken dolgozik a Szov­jetunióban, Bogorodcsánban. 1977. szeptember 19—20-án tartják meg Sopronban a ..Széchenyi’’ szocialista bri­gádok második találkozóját. ról százötven amatőr népmű­vész ' vesz részt. A dunaúj­városi találkozón szövő, hím­ző, bőrdíszműves. fafaragó, keramikus, fémműves, ková­csoló, fazekas és játékkészíi tő kategóriában rendeznek bemutatót. tói. A mester nem adja ki azonnal a munkát, hanem előbb megkérdezi kinek, mi­hez lenne kedve. Ha maguk válaszják szívvel dolgoznak a gyerekek, és méginkább kedvvel, amikor a „mester elvtárs” is közéjük áll. Oda­áll. A tizenévesek ugyanis csak a munkát becsülik, pa­polással egyetlen oktató sem menne velük semmire. Nem véletlen hát, hogy az öreg ruhája ugyanúgy festéktől páncélos, mint bármelyik ne­bulóé. .. Mire a vizsgához érnek, akár tudják, akár nem, a mester kézjegyét már magu­kon hordozzák a fényezők. Aztán van. aki visszajön, s azt mondja, szép volt. kö­szönjük; megszokott szavak, így olvasva talán nem is mondanak sokat. Az talán többet, hogy az öreget kihív­ják egy pohár sörre, mert már a mesterlevél a zsebük­ben lapul. Egyenlő félként traktálják. . . Akadnak feledhetetlen em­lékek is, a negyedszázados oktatói munkában. Az egyik tanítványa Tolvaj Jóska a menyasszonyával állított be hozzá két évvel a vizsga után, s azt mondta: „Mester elv­társ, jöjjön el az esküvőnkre, mert csak úgy lesz teljes a boldogságom, ..” Mosolyog az öreg. feszített is a Tolvaj Jóska, hogy ott ül mellette a mester, aki tanította. No, meg domborított ő maga is, hogy tulajdonképpen idegen em­berek oly hamar az esküvőn befogadták. Meg is forgatta úgy a menyasszonyt, hogy csodálta a násznép a táncát. Ö meg csak legyintett, hogy nem a kor számít,' hanem mennyi lendület marad az emberben. . Ha életrajzát írná, szára­zán és szűkszavúan annyi ke­rülne a sorok végére: kitün­tetésem nincs, büntetve nem voltam. Köznapi életút? Semmi kü­lönöset, kiemelkedőt nem tudnék mondani róla. Akkor pedig lehet, hogy köznapi az életút. De azt hiszem, semmi­vel sem kevesebb, mint a lát­ványos, hőstettekről zsúfolt emberi sors. . . Paronai József, a szolnoki Járműjavító oktatója szoba­festő és mázoló, tapétázó, gépkocsi vezető, villanyszere­lő, címfestö — nyugdíjba ment. Mélykúti Attila Időszámításunk előtt 79- ben a Vezúv kitörése, a le­zúduló hamu. por, láva, sár néhány római várost: Pom- 'pejit,, Herculánumot, Tora del Grecót és néhány falut 6—20 méteres réteg alá rej­tette. Pompeji, az a szép vá­ros Róma közelében terült el, a katasztrófa idején kö­rülbelül 25—30 ezer lakosa volt, virágzó kereskedelmi élet zajlott falai között, és a szelíd éghajlatnak köszönhe­tően a gazdag római csalá­dok nyaralói övezték. Pompeji a régészek mun­kájának fontosságáról tanús­kodik. -A város kiásása, fel­tárása során a kutatók arra törekedtek: a használati tár­gyakat megtalálásuk helyén,' eredeti helyzetükben őrizzék meg, másrészt, hogy a láva- özönben halálukat lelt pom- pejiek testének helyén a lá­varétegben maradt űröket, mint a szobor-negatívumokat, gipsszel kiöntve. valóságos szobrok formájában őrizzék meg az eredeti helyén, ahogy a hirtelen szerencsétlenség érte őket. Pompeji feltárása lehetővé • tette, hogy közelebbről meg­ismerhessük a római biroda­lom virágzásának idején ki­alakult életmódot, a gazdag családok életét és az ottho­naikat díszítő műalkotásokat. A házba belépő idegent Gyermekváros épül Szolnokon A végleges elképzelések, a MÜVBER Vállalat mérnö­keinek, ter-vezőasztalán már kirajzolódtak, az utolsó si­mításokat végzik rajták. Az év végére a kész tervdoku­mentumok a lebonyolító, a szolnoki Városi Tanács ren­delkezésére állnak. De nem csupán a tervezőasztaloknál folytak az előkészítő munká­latok, hanem azon a több mint négyhektáros területen is ahová majd a makett több ezerszeres nagyságú mása felépül. Az új városrészben a most alakuló Széchenyi lakótelep házainak és köz- intézményeinek szomszéd­ságában kap helyet a gyer­mekváros, ahol az elképzej lések szerint háromszázhúsz, zömében általános iskolás korú fiú és lány él majd. akik a lakótelep iskolájában tanulnak. A komplex intézi mény két fő épülete a gyer­mekotthon, valamint a gyer­mek- és ifjúságvédő intézet lesz. A szolnoki gyermekváros sorsa több mint egy évtize­den át volt napirenden. Most végre minden objektív fel-; tételt megteremtett, hogy még ebben az ötéves tervidő­szakban valósággá váljék. Az Oktatási Minisztérium fi­nanszírozza a több mint százmillió forintos beruhá­zás költségét. A területet — amelynek csupán egynegyed de volt a város tulajdonában — is a minisztérium vásá­rolta meg. Az állami építő­ipari -vállalat készen áll ar-> ra, hogy a gyermekváros — amely országos intézmény lesz — építését a ’ jövő év elején elkezdje. Gondtalan órák A mezőtúri szociális ott­hon több mint száz idős la­kójának kellemes meglepe-" téssel szolgált az elmúlt na­pokban az intézmény veze­tősége: fővárosi színészeket, magyarnóta- és népdaléne­keseket, valamint a szolnoki Pelikán bár zenekarát hív­ták meg vidám, zenés, mű­soros estre. A rendezvény sikeres volt, az idősemberek jól érezték magukat. gyakorta vicsorgó, támadásra kész kutyát ábrázoló mozaik fogadja, mintegy figyelmez­tetve: „Cave canem” (őriz­kedj a kutyától). Ezután az atrium-ba lépünk be, egy tá­gas helyiségbe, amelyet a mennyezetén található nyílás világít meg, elég halványan; az esővíz összegyűjtésére me­dencét helyeztek a nyílás alá, amelynek vize hűsítette a kintről behatoló forró le­vegőt. Az átriumban található a ház védőisteneinek oltára, a család elhunyt tagjainak maszkjával együtt. Innen nagy terem (talbium) nyílik: itt étkeztek, majd a meden­cével, szobrokkal díszített, fedett oszlopsorral körülvett (peristylium) kertbe lépünk. Ä peristylium az ókori la­kóházak oszlopokkal körül­vett belső udvara. Az atri­um és peristylium körül he­lyezkednek el a lakosztályok, a raktárak — és a többitől elkülönítve —•, a rabszolgák lakhelyei. A római ház be­osztásának egyes elemeit őrizték meg a X—XII. szá­zadi kolostorok és némely spanyol lakóház. Fontos ezeknek a • házak­nak megtekinteni a díszítését is. A freskók és mozaikok jó része hellenisztikus té­mákat és ábrázolásokat vesz át az időszámítás előtti III—­Az öreg Négyszázezer látogató Dunaújvárosban Üzemi népművészek találkozója Pompeji séta Nevelési értekezletek Általaimé es középiskoláink nevelőtestületei ezekben a HUdldlIUa napokban értekezleteken vitatják meg a KISZ IX. kongresszusa határozatai alapján adódó feladataikat. A nevelés társadalmi ügy. A soktényezős nevelési rend­szeren belül is meghatározó súlyú az iskola és az ifjúsági moz­galom együttműködése. >y Nevelőtestületeink tanácskozásaitól azt várjuk. Ivogy a kongresszusi dokumentumok előzetes ismerete alapján előbb­re vigyék az iskola és az ifjúsági mozgalom nevelési együtt­működését. összegezzék — a helyi sajátosságoknak megfele­lően — a mozgalom iskolai segítésének tennivalóit, s színvo­nalas és reális elemzés, jól átgondolt feladat-meghatározás alapján középtávon is eredményesen szolgálják tanulóink vi­lágnézeti, erkölcsi, politikai nevelését kiemelten a munka, a gondolkodás, a magatartás életkori sajátosságoknak megfe­lelően elvárható, szocialista vonásainak, tanulóink és peda­gógusaink politikai-közéleti aktivitásának erősítését, az adott iskola legfontosabb közoktatáspolitikai feladatainak a moz­galommal jól összehangolt megoldását. A tanácskozásokra olyan időszakban kerül sor, amikor megyei szinten rövid, közép és hosszú távon, iskolai szinten rövid és közép távon kellően elrendezettek az egymásra épü- Ólő nevelési tennivalók, s amikor — a kongresszus után rö­vid és közép távon ismertek a KISZ célkitűzései is. Kedvező helyzet az is. hogy többségében túl vagyunk megyénkben a közoktatást érintő ifjúsági parlamenteken. Az úttörőknek, a középfokú iskolák diákjainak, a fiatal művelődésügyi dolgo­zóknak a helyi, területi és megyei ifjúsági parlamentjei sok hasznos adalékkal szolgáltak további nevelési feladataink megvalósításához. Jusson el a legfontosabb — őket érintő — információ ezeken az értekezleteken nevelőinkhez, szerezze­nek jó áttekintést iskolájuk utóbbi években végzett ifjúságpo­litikai tevékenységéről! Iskoláinkban az utóbbi évek nevelési értekezletei rend­szerében kell gondolkodni. Végig kell tekinteni az ifjúságpoli­tikai határozat megvalósítása, a szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmusra nevelés, a világnézeti, erkölcsi, politikai nevelés tárgykörében tartott korábbi nevelési érte­kezleteken elfogadott határozatok érvényesülésének, megva­lósításának helyzetét. Be kell tehát, illeszteni az értekezletet az adott iskola hosszabb távú nevelési tevékenységének rend­szerébe. A KISZ-kongresszus határozatában jelentős helyet kap­tak a világnézeti, erkölcsi, politikai kérdések: a közömbösség elleni harc, az aktivitás fejlesztése, az általános és szakmai képzés, az egészséges, edzett ifjúság nevelésével kapcsolatos feladatok. Ezért a nevelési értekezletekre — az előkészítés so­rán — kiemelt témáknak ajánlottuk ezeknek a kérdéseknek a vitáját, a nevelőtestületek ezekkel kapcsolatos feladatai­nak megfogalmazását. Meg kell vitatni minde n értekezleten az iskola és az ír törőcsapait, a KISZ-szervezet rendszeres együttműködésének kérdéseit, az úttörők KISZ-életre való felkészítésének, az út­törőmunka KISZ-segítésónek aktuális teendőit. Nevelőink az iskola sokoldalú szervezeti rendszerébe univerzális és szaktárgyi feladataik mellett sajátos felada­tokat is . látnak el. Szeretnénk az értekezleteken arról is meg­győződni, ki-ki mennyire látja egyéni tennivalóit a kongresz- szus nyomán. Sokoldalú feladat megoldására hivatottak léhát őszi nevelési értekezleteink. NpvpIpcÍ céljaink valóra váltásához akkor nyújtják a HcVBIcal legjobb segítséget, ha az iskolatípus és a helyi sajátosságok figyelefnbevételével — kellően kritikusan és ön­kritikusan — az iskola vezetőjének közvetlen szintetizáló munkássága eredményeként kiemelik azt a néhány fő feladatot az iskolában, amely legjobban szükséges az előre haladáshoz, ha azt a nevelőtestület, a párt- és szakszervezeti szervek, a csapatvezetőség, a KISZ-bizottság alkotó együttműködése jel­lemzi az előkészítésben, a lebonyolításban, a hozott határo­zatok megvalósításában egyaránt, ha tükrözik iskoláink utób­bi időben sokat fejlődött társadalmi nyitottságát; vagyis ha a kongresszus általános politikai célkitűzéseinek az iskola sa­játos helyzete szerinti differenciált megvalósítását szolgálják. Dr. Vincze Sándor az MTVB művelődésügyi osztályának helyettes vezetője I. századból, melyek igen el­terjedtek voltak a Földközi- tenger keleti partvidékén, a fennmaradt pempeji műal­kotások száma igen nagy. Dekoratív festményeket láthatunk a falakon. ame­lyek az építőanyagokat utá­nozzák vagv építészeti meg­oldásokat imitálnak, alako­kat ábrázolnak. Valósággal az az érzésünk, hogy a fal­ból kilépve mintegy elénk toppannak ezek az ember­alakok. A nlitológiai. ló­mák (például Akhilleüsz tet­teinek ábrázolása) kitűnő alkalmat nyújtottak a művé­szeknek az éleselméjűség, a hősiesség, a szép tést vagy a testedzés ábrázolására. Láthatunk korabeli színé­szeket maszkokkal. vagy gyönyörű színezésű tájképe­ket is. A festmények az élet­szeretet és a derűs környezet’ kedveléséről tanúskodnak. A feltárt műkincsek között egy híres mozaik található: való­színűleg másolata egv ré­gebbi eredetinek. Nagy Sán­dor. illetve Dárius császár harcát ábrázolja. Értékes szobrok, használati és dísz­tárgyak. ékszerek is marad­tak fenn érintetlenül. R. T,

Next

/
Thumbnails
Contents