Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

1976. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az első igazi munka Téglagyári csendélet-Fotó M. G. Megszépül az öreg ház — Nem bánta votaa ki a tótét ez az öreg ház. Meg­roggyant a teteje meg a ké­ménye, hullámzott a mennye­zet, hajtattak a falaik. Mi­előtt beköszönt a tóit meg toeili csinálni ... Barta Erzsébet egyik ke­iével a botjára, a másikkal a székre támaszkodva mond­ta mindezt CtbaMiázám, a Görgey utcáiban. Százötven évesre becsüli a régi épüle­tét, még a nagyszülők vásá­rolták valamikor, s most egyedül, magányosan lakik 'benne. Illetve lakna, mert jó két hete megkezdték a felújításéit. — A Vörös Csillag Ter­melőszövetkezethez for­dultam segítségért.- s erre megmozdult az- egész köz­ség, sőt brigádja nevében még a Tisza Cipőgyárban dolgozó Bede Mihály is je­lentkezett munkára — em­lékszik vissza. Ráckevei Lajosné nagy­községi vb-titkár jól ismeri Barta Erzsébet életkörülmé­nyeit, és lehetőségekhez mérten a tanács segíti is. Korábban az öregek napkö­zi otthonából térítésmente­sen ebédet kapott, most pe­ásfél év múlva Lahltit kapcsolja majd estén­ként a tv: 1978 elején a Salpausselkan épí­tett 90 méteres ugrósáncon rendezik meg a síugró-világ­bajnokságot harmadszor, 195« és 1972 után. — Addigra megépítjük a 70 méteres normál sáncot is a 90 méteres mellett — mu­tatja be a létesítményt Aulis Pülonen, a városi tanács tit­kára. — Az 50 méteres nem kell a vb-hez, tehát ráérünk. A túloldalon viszont elké­szülnek az új álláshelyek á tv számára, meghosszabbít­juk a lelátósart, alattuk lesznek az éttermek és az öltözők. A régi, 70 méteres ugró- sáncot az 1972-i vb után le­bontották. Óriás daru áll az egykori gödör alján, az utak feltúrva, dózerek és exkavá­torok györkőznek a föld­munkának. — Épül az új sportcentrum, a labdajátékok és atlétika számára. A lelá­tóban folytatódnak a síugró­sánc edzéstermei; százméte­res fedett tartanpálya is lesz. A sportközpont mögött ott a jégpalota. 1972-ben .készült el az ívcsarnok, amely 4500 négyzetméter sportfelületet borít és 6000 nézőt képes be­fogadni. A műkorcsolya-, jégtánc­éiig amikor megtakarítót pénzéiből renaváűitatni akar­ta a házat, vállalták a mun­ka koordinálását. — Az összeg kevés lett volna a csináltatásra. Ami­kor a KlSZ-fiatalok meg­hallották, hogy miiről van szó, felajánlották a segítsé­güket. A szolnoki MEZŐ­GÉP ciibaikházi gyáregységé­ből fillérekért adtak bontás­ból származó téglát. A Ti­sza Cipőgyár Petőfi szocia- Jita brigádja elvállalta a tető bontását. A vegyipari szövetkezet építőanyagot ;adoitt ingyen, a helyszínre is számította. A KISZ-tagök pedig vállalták, hogy a hét­végéken eljárnak dolgozni — sorolta Ráczkeviiné. — A legtöbb segítséget azonban a termelőszövetkezet adja. A régi ház tetejét már új cserép borítja. Hamarosan elkészül a tágas, csupaablak előtér. Ha szükséges kicse­rélik a villanyvezetéket és a padlót. Újjászületik az öreg ház. Amikor megnéztük az építkezést, négy idős férfi dolgozott, valamennyien a termelőszövetkezetből jöt­tek. A két legfiatalabb hat­vannégy éves volt. és jégkorong-versenyeket rendezik itt. Nyáron hang­versenyek, balett- és cirkusz - előadások színhelye, és a SaLpausselka-ünnepségek idején itt zajlanak az ifjúsá­gi és szórakoztató rendezvé­nyek. A Salpausselka-ünnepségek 1923 óta az északi népek nagy tél síversenyei. Ideális a hely, mintaszerű a rende­zők felkészülése, első osztá­lyúak a létesítmények, mint mindenütt Finnországban. Mert természetesen a finnek sem tudnak mindent megva­lósítani, amit szeretnének, de amit megcsinálnak, az tö­kéletes. Az ugrósánc 90 méteres. 73 méter magasan emelkedik a hegyek fölé. 1972 február­jában készült el, márciusban volt a vb: Oie Gottleben ter­vezte. — Iparkodnánk, hogy még a jó időben tető alá kerül­jön az előtér. Csak kevés a munkáskéz. Rakni kel­lene a sárlécet, az anyagot edőkészítenii. hogy gyorsab­ban haladjunk — vélekedett Gáliczki István, aki éppen a fürdőszoba ajtaját illesztette a heűyéne. Sürget az idői de a mun­ka lendülete néhány napja alábhaigyott. A fiatalok nem tudják teljesíteni a vállalá­sukat, mert a mezőgazdaság­ban a betakarításra fordíta­nak mindjein időt. a vegyes­ipari szövetkezetben pedig szombat-vasárnap is dolgoz­nak. Ezt azonban csak átmene­ti állapotban tekintik Cibak­házán. A termelőszövetke­zetben úgy szeretnék, hagy egy hónap múlva lakható le­gyen az épület. S ha a KlSZ-fiatalok is beváltják ígéretüket, akkor Barta Er­zsébet már nem sokáig ma­rad a szembe lévő házban — ahol rokonoknál’ húzódott meg. Hamarosan visszaköl­tözhet újjávarázsolt, tágas, kényelmes otthonába. (pataki) A sportcentrum vezetője sorolja az adatokat. — Tornyában két lift ve­zet az indulóhelyekre, 109,5 méter hosszú a sáncasztal, lejtése 38,4 fok, vagyis leg­magasabb és legményebb pontja között 55,5 méter az esés. A starthely és a gödör legmélyébb pontja között 251,5 méter a távolság és 133 méter a szintkülönbség. 98 kilométeres sebességgel szökik el az asztaltól az ug­ró, Walter Steiner 1973-ban 114 méterrel állította fei a pályarekordot. A síugrósánc gödre egy méterre van a Vesijarvi szintje alatt betonozni kel­lett a talajvíz ellen. Így ke­letkezett a sáncépítés „mel­léktermékeként” egy 25x50 méteres úszómedence. Vize kristálytiszta, napon­ta négyszer cserélik. Most — TITÁSZ 402, TITÁSZ 402, jelentkezzen az 541-nek! — TITÁSZ 541 jelentke­zem. Vétel! Berekfürdő felé robogunk a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat szolgálati autóján. A kocsiba szerelt URH- készülék egy pillanatra sem hallgat. Szakemberek üze­netváltásait, sürgős teendők megbeszélését közvetíti. Lassan kirajzolódik sze­münk .előtt a nemrégiben fel­épült üdülőtelep. A színesre lestett falak tarka foltjai a nvarat idézik. Gidres-gödrös földúttal birkózik az autó, majd nagy zökkenéssel meg­áll a TITÁSZ dolgozóinak la­kókocsija mellett. Nagy munka kellős köze­pébe csöppentünk. Két hó­napja sincs, hogy az első vil­lanyoszlop kinőtt itt a föld­ből, a kis feszültségű hálózat építésének első mozzanata­ként. Azóta társakat kapott, és az oszlopok nyílegyenes sorai büszkén emelkednek a házak fölé, hogy a közöttük feszülő vezetékek december elejétől áramot vigyenek az utcákba és a házakba. A munka még javában tart. Né­hány oszlop tetején szorgos fiatalok dolgoznak. Tizen­egyen vannak, a karcagi Ra­gó Antal Ipari Szakmunkás- képző Intézet másod- és har­madéves villanyszerelő tanu­lóiból alakult ifjúsági brigád­ban. A „tanulóbrigád” 280 ezer forint értékű munkát Országosan is figyelemre méltó kezdeményezés szüle­tetett Szolnok megyében a környezetvédelem társadal­mi méretűvé szélesítésére. A közéljövőben a tanintézetek­ben is megkezdik a környe­zetvédelmi szemlélet kialakí­tását. Az általános és közép­iskolák tanulmányi kirán- duláböinak egy részét a ter­mészeti értékek, természet­védelmi tájak megismerésé­re fordítják, szakértőket kémek fel ökológiai előadá­sokra. Valamennyi iskolatí­pusban minden tavasszal megrendezik a „madarak és fák napját”, egy teljes napöt a természetben töltenek. Az osztályfőnöki órák fog­lalkozásain is gyakrabban májdnem üres, az egyesüle­tek bérlik és az edzéseket délután tartják. — Tizenöt ilyen uszoda van Lahtiban és 25 tornate­rem, 36 labdarúgó — 15 jég­pálya. Aki sportolni akar Finnor­szágban. annak megteremtik a tehetőségeket. — S akarnak-e? Egy statisztikát adnák a kezembe. A lahtl sí versenye­ken tavály 53 000-en vettek részt. Áz edzőtermeket 16 000-en használták, a jég­pályákon 411 000-en korcso­lyáztak és 182 000-en vettek igénybe a fedett uszodákat. Finnországban semmi sin­csen ingyen, a létesítménye­ket megépítik, de mindenért fizetni kell, a sportolásért is. Két sportintézetet látogat­tunk meg. Fajülahiti 15 kilométerre fekszik Láhtitól, fenyőerdő közepén, tóparton. A Mun­kás Sportszövetség tartja fenn. 1929-ben vikendházat vá­sárolt itt a város és női ed­zőtábort rendezett be. 37-ben kondicionáló csarnok épült, 1945-ben készült el a főépü­let szálláshelyekkel, étterem­mel. 1956-ban a sportcsamő- kot építették. 1969-ben bőví­tették, ma 60 méter hosszú, és van benne futballpálya végez, ennyibe kerül ugyan­is a TITÁSZ vállalatnak a berekfürdői üdülőtelep villa­mos hálózatának építése. És, hogy a nagy feladatot szak­munkástanulók végzik, azt bizonyítja, hogy a TITÁSZ saját ügyének tekinti a szak­munkásképzést. Csányi Sándor üzemegy­ség-vezető: — Szükség van a jól képzett fiatal szakmunká­sokra. Ezért szerveztük a ta­nulókból álló brigádot. Az öt­let Kuburczik László üzem­igazgatótól ered, és a szak­munkásképző intézettel közö­sen valósítottuk meg. Lehe­tőséget kell adni a fiatalok­nak, hogy gyakorolják a szakmájukat. Az elméleti tu­dást megszerezhetik a tan­könyvekből, de a gyakorlat az igazi. Bízni kell bennük, és a vállalatok részéről az esetleges „kockázatvállalás” jó munkával kamatozik majd. Itt nem dőlhet ki egyetlen oszlop sem — mu­tat körbe. — A vezetékeknek nem szabad meglazulni, egy hónap múlva világosság lesz, és ezt tudják a gyerekek is. Dorna Gergely harmadéves ipari tanuló felcsatolja a biz­tonsági övét és indulna az egyik nyolc méteres „A”- oszlop tetejére. — Mit gondolt, amikor megtudta, hogy ilyen feladat­tal bízták meg a brigádot? — Kicsit megijedtem, hisz még soha sem vettem részt ilyen igazi munkában. De na­szerepel majd a környezet- védelem, a környezet szere­tet témája. A jövőben a diá­kok több szerepet kapnak a környezetvédelmi őrségek­ben „A tiszta virágos Szol­nok megyéért” mozgalom­ban, a vízminőségvédelmi őrjáratokban. Továbbfejlesz­tik a szakkörök, ifjúsági klubok ilyen irányú munká­ját. Több középiskolában, a biológiai szakkörön belül „bioszféra” szakkört hívnak életre. Üjabb kezdeményezés az is, hogy egy-egy termé­szetvédelmi területet, parkot iskolai védnökség alá he­lyeznek, s a tanulmányi versenyekben is szerepeltet­nek környezetvédelemmel összefüggő témákat. gumiszőnyeggel, korlátok, nyújtók, gerely- és diszkosz­pályák; a diszkoszt, gerelyt függöhy fogja fel: 1977-ben 4000 négyzetméteres tesz a fedett terület. 1936 óta épül Vierumäki- ben a nyolc finn sportintézet egyike. Ugyancsak erdő kö­zepén. Harminc méter magas ív­vel áthidalt óriási ellipszis az edzőpálya. Alapterülete 5400 négyzetméter, a föld­szinten két tenisz- és egy kézilabdapálya, körülötte 190 méter hosszú, tartanborítású futópályák. Az emeletien, a lelátóval szemben ugró-, mel­lettük diszkoszvető- és ge­relyhaj í tó-pályák, súlyeme­lő, és súlydobótehetőségek. — Mi edzőket képezünk kétéves tanfolyamokon — mondja a tenisztanár. — Csák középiskolai végzettség­gel tehet jelentkezni de a hallgatók 75 százalékának főiskolája van. 512-en kérték felvételüket, 44-et válogat­tunk ki. Vannak 11 hetes hétvégi kurzusok is. Az intézetet egyesületek, a Nemzeti Sporthivatal és me­cénások tartják fenn. A tan­díj 450 márka havonta. — Ösztöndíj, kalóriapénz? — Lehet részletben fizetni. Bálintr József (Folytatjuk) gyón jó érzés, mikor szétné­zek, és látom, hogy ezt mind mi csináltuk, az én munkám is benne van. Herczeg László szintén harmadéves: — Mindennél többet ér nekem ez a munka, ugyanis szakmunkásvizsga előtt állok. A kis feszültségű hálózat építése pedig a téte­lek között szerepel. Most tel­jes folyamatában láthatom ezt a munkát. Varga György a tanulók brigádvezetője — maga is fi­atalember — a TITÁSZ vil­lanyszerelő szakmunkása. — Meglepően jól dolgoz­nak a tanulók, idős szakmun­kások sem csinálhatnák kü­lönben. Igaz, magyarázni kell, egyes fogások bemuta­tása elengedhetetlen, de ez természetes dolog, és öröm­mel csinálja az ember. Én 1968-ban végeztem. akkor még nem bíztak a tanulókra ilyen felelősségteljes, önálló munkát. Azóta változott az áramszolgáltató vállalatok szervezeti szabályzata, és elő­re lépett a szakmunkáskép­zés is. Jelenleg ötvenkét vas­beton oszlopot állítunk fel, több mint egy tonna alumí­niumhuzalt feszítünk ki kö­zéjük ... Oszlopok néznek farkassze­met egymással, néhány huzal még tehetetlenül lóg. A fiúk mókusfürgeséggel a magas­ban teremnek. A drót meg­feszül. Sikerült a keresztkö­tés ... Török Erzsébet Magyar—szovjet tanácskozás a publicisztikárál és az irodalmi riportról Érdekes — esztétizáló, és ailapvetően téves vélekedé­sek szerint az újságírás „korlátái” mögé utalt — műfajról: a szociografikus riportról tanácskoznak ma­gyar és' szovjet szakembe­rek kedden és szerdán az írószövetségben. Kétoldalú alkotói találko­zó a publicisztika és az irodalmi riport a jelenkor valóságának megismerésé­ben — ez a tanácskozás címe, amelyen Bor Amb­rus író tart majd vitain­dítót. Az eszmecserét — amelyen a műfaj ismert magyar és szovjet művelői vesznék részt — a mi év­tizedeinkben megújuló műfaj társadalmat vizsgá­ló és szolgáló lehetőségei­nek, távlatainak szentelik. A tanácskozást az teszi szükségessé, hogy a társa­dalomban és a társadalo­mért dolgozó írók korukban sokkal inkább érzékelik az idő múlását, sokkal inkább érzik társadalmuk világot változtató cselekvésének sebességét, gyorsulását, mint korábban. A riportot, a dokumentu­mot. a szociográfiát, a publicisztikát a társadal­mi gyorsulás parancsa ál­lította az írók figyelmének előterébe. A tanácskozáson Gondos Ernő a Szépirodalmi Könyvkiadó munkatársa a magyar szociográfiák pub­licisztikai jellegének hely­zetét elemzi a „Magyaror­szág felfedezése” című so­rozat szemszögéből. E. Fe­hér Pál, a magyar és szov­jet publicisztika közötti párhuzamosságokról szá­mol be. A várhatóan kibontokozó vitában a publicisztika rangjának növelése céljá­ból taglalják majd az iro­dalmi szociográfia és a dokumentumirodalom va­lamennyi lényeges kérdé­sét. „Kapcsoljuk Lahtit’ Tantárgy: a környezetvédelem a barátság HiDjani <3)

Next

/
Thumbnails
Contents