Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-03 / 260. szám
1976. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Mire figyelek? Mi szertat válogat ön a hét műsorából K árrá ennél is Jobbam érdekel, milyen szempontok vezérlik, mikor arról dönt, hogy hetijegy- zetében miről szól akár elismeréssel, akár korholóan. Egy kedves levélírónk fordult hozzám ezekkel a kérdésekkel, s most egy halványabb, átlagosabb műsorhétre visszagondolva alkalmat kínálnak, hogy „felfedjem jegyzetírói , .műhelytitkaimat.” (Persze korántsem szeretném levelezési rovattá változtatni e más célra rendeltetett helyet) Mi az, ami ezúttal kívül maradt figyelmem határán? Mindenek előtt azok a sorozatok, amely ék szépén, normálisan csondolgáinak a képernyőn, megszokott medrükben. Például a Bel Ami, legújabb epizódjában a Szép fiú útjába a korosodó Vir- gina került, K ez a kaland is úgy hasonlít a többire, akár egyik tojóé a másikra. Vagy itt a To jáspatkoló; ahogyan kezdték, úgy folytatják: „paitkolják” a kérdéseket, s a csoportok szorgalmasan, több kevesebb sikerrel gyűjtik pontjaikat. A Családi kömben dr. Ransch- burg Jenő és az előregyártott Kovács család adta fel azúttal is leckéit nevelés - tamiból. A fővárosról szóló Fórum sem hozott semmi újat: sok kérdés, sok válasz. (A műsorvezető Vértessy Sándor szükségtelenül többet vállaült magára a kelleténél, helyenként kotnyeles- kedett.) Ha viszont egy-egy régóta futó sorozatban kedvezően új jelek mutatkoznak, illik észrevennem. A múlt héten például a Nyitott könyv szolgált kellemes meglepetéssel. A fellapozott könyv írójával, Szakanyi Károllyal Koczkás Sándor beszélgetett irodalomról, ábrázolásbeli kérdésekről, szóval szakmai problémákról, de messze elkerülve az efféle diskurzusokban kisértő szakmai tolvajnyelvet. Ez a jó kivételek közé számít, ami a hasznos és színvonalas könyv- műsorban ha nem is ritka, de még korántsem általános. Törvényszerű viszont, hogy minden új sorozatról, mely a képernyőn jelentkezik, megkülönböztetett figyelemmel essék szó, hisz benne új szellemi izgalmak várhatók. Ezt reméltem a Jövőbelátók klubjának premierjétől is, hisz a jövőről gyakran, hallunk a televízióban, de az első eset. hogy ha alkalmi futurológusok is, no meg szakemberek, de rendszeresen azzal a céllal töltenek együtt majd órákat, 'hogy az eljövendőt fürkész- szék — ami van, abból kiindulva. Nem felelőtlen, puszta képzeletjáték tehát e találkozás-sorozat, a jövőt megtervező realizmus hatja át. Ez jó benne. Okos dolog megtanítani a laikus nézőt is, hogy miből kiindulva, milyen tényezőkre építve kalkulálják a szakemberek például a főváros közlekedését, 2000-re. Ez volt az első adás témája. Helyénvaló, hogy azt is be akarják mutatni, hogyan segít a gép, a „villámszámoló”, a helyes tervek megszületésében, ember és gép együttdolgozásának álalános jövőbeli képét is kapjuk. De a kompjúterrel való játék mint forma aligha válik be a továbbiakban. Első alkalommal a számítógép ernyőjén megjelenő adatok, egy képzeletbeli társadalomé, amelynek gazdálkodását kellett a leendő klubatagoknak elter- vezmök, egyelőre több homályt terjesztett, semmint világosságot gyújtott volna a nézőben. A Jövőbelátók klubja korszerűnek tűnő játék képében jelentkezett, de hiányzik bélőlle a korszerűség legfontosabb vonása: az egyszerűség. Ebben az irányban lehetne tovább finomítani. Jegyzet alakját öltő „visz- szaamlékezéseimben” és „em_ lékeztetőimben” kivételes helyet élveznek a televízió drámai alkotó műhelyéből kikerülő tévéjátékok, tévé- filmek, amelyekben hosszútávra szóló, maradandó értékek is születnek. Ilyen az elmúlt héten nem akadt, hiányzott is. (Nem volna szabad, hogy nélkülük egyetlen hét is elmúljék.) Nem akadt, hisz Hofi Géza „csatornaépítése” csupán tévéváltozata volt Mikroszkóp-beli műsorának, ami televíziós megvalósítás oldaláról nem volt több egy színházi program korrekt továbbításánál, amelyben ugyan, a képi ábrázolásban követhető el hiba — a kamera nem figyel, elalszik, a képek ritmusa nem igazodik a tartalomhoz stb. — de ilyen feladat gyakorlott rendező számára rutinmunka. Ami pedig a Rományi Béla rendezte Víztükörben-t illeti — szombaton koma este szerepelt a képernyőn — alaposan zavarba ejt. Jellemző, hogy készítői is tévévariációnak jelölik, ami a végeredményt tekintve alighanem egyet jelent a televíziós vegyes-felvágottal. Képeiben a Velencei tóra épül a film, hangja klasszikus muzsikából és e táj költőfiainak verséiből állott össze. Meglehetősen szabadon bánnak a versekkel; de nem is ez a fő: a képekhez mintegy mankóként használták őket. Mintha az alkotók maguk is érezték volná, hogy a tó és a környezet világát ábrázoló képek önmagukban! sántítanak. Hiányzott az egészből a szuverén alkotói gondolat, a hangulatok festésén túl az érzelmek kifejezésének határozott egysége- Nem az első eset, hogy ilyen művészi próbálkozással találtuk szembe magunkat a képernyőn. Olyan kísérlettel, amelyben igazi mondanivaló hiányábaln az alkotó a ma- galkeílétő, öncélú líraiság zsákutcájába keveredik. Visszakanyarodva levélírónk kérdéseihez, miért nem beszélek példám gyakrabban a képernyőn bemutatott filmekről, röviden: olyan filmek ezek többnyire, amelyeket a kritika és a közvélemény már alaposan megmért, a jegyzetíró számára inkább műsorpolitikai szemszögből érdekesek, a válogatás dicsérhető vagy marasztalható el. Ilyen alapállásból ha azt vesszük, hogy A három testőrt szórakozásnak szánta a televízió, választása érthető. Ha azonban meggondoljuk, hogy két este főműsaridejét foglalta le, már nem egyértelmű a dicséret. Ennyit talán „szempontjaimról,,, melyek listája korántsem teljes. — VM — A világ egyik legnagyobb könyvkiadója, a NAUKA, a Szovjet Tudományos Akadémia kiadója termékeiből ma délelőtt könyvkiállítás nyílik a Tudományos Akadémia Roosevelt téri előcsarnokában. A bemutatón a szakemberek megismerhetik a könyvkiadó széles választékát, a legfrissebb tudományos könyvkiadás eredményeit. Erről tartottak sajtótájékoztatót tegnap a Magyar Tudományos Akadémián, amelyen G. D. Konkov, a NAVKA igazgatója és Bernát György, az Akadémia Kiadó igazgatója informálta a sajtó képviselőit. Két évre .Anyanyelvi ismeretek” A fokozatosan életbe lépő új taintervekkel együtt — 1978-tól — új tankönyveket kapnak majd a diákok. A tankönyvök egy részén már dolgoznak a szerzők, szerzői munkaközösségek. A könyvekben tükröződnek majd az általános iskolai nyelvtan és helyesírástanítás új útjai. Újdonság lesz, hogy — az általános iskola történetében először — egy tankönyv készül a 3. és a 4. osztályosoknak „anyanyelvi ismeretek” címmel. A kisdiákok tehát két évig forgathatják lapjait, mélyebb barátságot köthetnek könyvükkel, s ezen keresztül az anyanyelvi ismeretekkel is. Újdonsága lesz a könyvnek, hogy a feladatokat, példákat osztályonként külön munkafüzet tartalmazza. Kétfajta munkafüzet készül, egy az osztott, egy pedig az osztatlan — tanyai — iskoláknak. Átadták rendeltetésének a felújított kisterenyei várkastélyt. A hagymakupolás, keresztfa- lyosós és körbástyás kastély az egyetlen ilyen típusú épület Magyarországon, A megnyitás alkalmából műemléki vándorkiállítást rendeztek a kastély termeiben. A néprajz szerelmesei ■ ■ ■ ■■ m mm mm MfiMif linnifii fi#* ftlifr*A Idén huszadik alkalommal hirdette meg a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a HNF megyei bizottsága, valamint a szolnoki Damjanich múzeum a történeti és néprajzi pályázatot. A felhívásra hatvanhat alkotás érkezett be; az ünnepélyes díjkiosztásra Nemrégiben a múzeumi, műemléki és honismereti hónap zárásán került sor. A néprajzi és nyelvjárás- gyűjtő kategóriában a mezőtúri Hagymásy Sándor „Legeltető állattartás Túrkevén” című munkájáért kapta meg a kiemelt fődíjat. Hagymásy Sándor nem először vett részt megyei pályázaton, sőt elhozta már az első díjat országos versenyről is. — Mezőtúron él. s mégis minden pályamunkája Túr- kevéről siói. — Túrkevén születtem lassan már hetven éve. Ott töltöttem a gyerekkoromat, cselédkedtem sok más társammal együtt. Érthető, hogy a kevi embereket, szokásaikat ismerem a legjobban. Egyébként én vezetem a túrkevei művelődési ház 'honismereti szakkörét is. Most már nyugdíjas vagyok, van időm az írásra. — S azelőtt? — A dévaványai gépállomáson dolgoztam hosszú ideig; mint főmezőgazdász. Az első pályamunkámban 1966- ban éppen a gépállomás történetét dolgoztam fel, s második díjat nyertem vele Békéscsabáin. Ez, az első siker ösztönzött az írásra, azóta minden évben jelentkezem egy-egy alkotással, de ezek már Túrkevéről szólnak. — Egy év, egy pályázat, egy díj. .. — Szeretném — amíg az időm engedi — tovább folytatni ezt a „magam alkotta” hagyományt. Jelenleg egy önéletrajzi regényt írok, de a terveim közé tartozik, hogy feldolgozom egy kötetben Túrkeve teljes néprajzát és helytörténetét. Ehhez persze sok idő kell. Bárcsak korábban kezdtem volna... * * » Bereczki Ibolya, a szolnoki Verseghy gimnázium negyedikes tanulója alighanem nem tesz majd ilyen szemrehányást magának, hisz fiatalon kezdett el foglalkozni a néprajzzal. Az idei megyei pályázaton az ifjabb korosztály versenyében az ő munkája „Tiszajenő földrajzi nevei” bizonyult a legjobbnak, s egy másik alkotásáért, — amelyben a családja történetét írta meg — pénzjutalomban részesült. — Mire fordítja a pályázaton kapott tekintélyes ösz- szeget? — Sok-sok könyvet vásárolok rajta, ugyanis eddig elég kicsi a könyvtáram. Minden kötetet megveszek, ami most még nagyon hiányzik a polcokról. — Utolsó éves gimnazista. Milyen pályát választott? — Történelem—néprajz szakra jelentkezem a debreceni egyetemre. A pályázaton való részvétel — mondhatnám úgyis, hogy készülés a felvételi vizsgára, a gimnáziumban a néprajz sajnos nem tantárgy. Éppen ezért most is gyakran megfordulok a múzeumban, nyáron pedig voltam a karcagi honismereti táborban. Nagyon nagy élmény volt számomra megismerni a tanyavilágait, ezzel a témával komolyabban is szeretnék foglalkozni. — A néprajz melyik területe érdekli leginkább? — Engem nem a folklór vonz igazán, hanem a történeti néprajz. Hallatlan izgalmasnak tartom az életformaváltozást. A családunk történetét például ebből a szempontból dolgoztam fel, s az életforma változását akarom megírni a nagykunsági tanyavilágról szóló munkámban is. Amíg viszont ez utóbbi elkészül nagyon sókat kell még tanulnom, kutatnom. Csak sikerüljön a felvételim! T. G Fotó: N. Zs Néhány évvel ,ez*lótt-----------— egy községi k önyvtárban bosszankodó ag- ronómussal találkoztam. Keresett egy ritka szakkönyvet, de se a könyvtárban, se a megyeszékhely könyvesboltjában nem lelte. Most utazzék Pesitre. dologidőben, hogy felkutassa? Dohogva távozott, a könyvtáros pedig nem figyelmeztette arra, hogy könyvtárközi kölcsönzés is létezik, el lehetne kérni az áhított munkát az Országos Mezőgazda- sági Könyvtártól. Talán maga sem tudta, s ha mégis, visszariadt a levelezés többletmunkájától. Különben sem tartott ugyanabba a hálózatba a két könyvtár, ha küldik a könyveket, szives- ségből teszik, kérdés, hajlandók-e rá ... Ilyen és hasonló eset nem egyszer fordult elő. Többek közt ezért született az 1976- os törvényerejű rendelet: hogy létrehozza az egységes könyvtári rendszert, s ezzel lehetővé tegye, hogy minden magyar állampolgár hozzájusson a számára szükséges könyvhöz, bárhol él is az országban. De mielőtt erről szólnánk, vessünk egy pillantást visszafelé. A magyar könyvtárügy a felszabadulás után indult lendületes fejlődésnek, igyekezvén mindenütt megteremteni az olvasás lehetőségét. A korábbi előzmények igen egyenetlenek voltak; egyes falvakban a földműves egyesületek hoztak létre könyvtárakat (Veres Péter is a balmazújvárosi földművesegylet könyvtáraiban ismerkedett meg a világirodalom remekeivel) : némely üzemben a szakszervezetek létesítettek olykor gazdag gyűjteményeket; egy-egy nagymúltú iskola valóságos tudományos könyvtárat mondhatott magáénak, míg igen soknak semmije sem volt; Budapesten Szabó Ervin megteremtette a korszerű városi könyvtárat, de a legtöbb városban legfeljebb kölcsönző- helynek nevezhető kis könyvtár működött, ha létezett egyáltalán, s azit is csak kevesen használhatták. A felszabadulás után az első cél az volt, hogy minden helységben, s minden munkahelyen alakuljon közművelődési könyvtár. De ezek még mindig elszigetelten működtek, s olykor szegényes állományuk az igényes olvasókat nem elégítette ki. Ezen az állapoton segített az 1956-os 5. számú törvény- erejű rendelet: megteremtette a hálózatokat, a hasonló feladatú intézmények szervezetét. A hálózatok központja fejlett, nagy könyvtár volt, mely segítette a hálózat tagjait (a beszerzés, 'katalóguskészítés terén), és kölcsönözte a szükséges könyveket a hálózatba tartozó intézmények olvasóinak. Csakhogy megtörténhet, s az igények növekedésével mind gyakrabban meg is történik, hogy az olvasónak olyan műre van szüksége — főként szakmunkák esetében —, amely az adott hálózatban nem lelhető fel. És a kutató munkát folytató (vagy a gyakorlati munka mellett kutatással is foglalkozó) szakembereknek nemcsak könyvekre van szükségük, hanem folyóiratcikkek kópiáira, idegen nyelvű tanulmányok magyar fordítására, irodalom- jegyzékekre, stb. Mindezeket rendszerint csak a szakkönyvtár tudja megadni, mégpedig az, amelyik az adott szakterület alapkönyvtára, s mint ilyen, gyűjti a téma teljes hazai irodalmát, úgyszintén a legfontosabb külföldi műveket; új beszerzéseiről pedig kiadványokban tájékoztatja az érdekelteket. Ezután minden szakterület alapkönyvtárának kötelessége lesz, hogy minden úton-módon segítse a hozzáfordulókat. Az egyes könyvtári rendszerbe valamennyi hálózat (tanácsi, szakszervezeti, mezőgazdasági, műszaki, orvosi, pedagógiai, stb.) beletartozik. S a másik hálózat valamelyik könyvtárának valamelyik olvasóját ellátni már kötelesség, s nem csupán jóindulat kérdése. (A jóindulat eddig sem hiányzott, a Veszprémi Vegyipari Egyetem könyvtára pl. nevezetes volt arról, hogy minden hozzáfordulónak rendelkezésére állt. de megcselekedtek ezt más könyvtárak is — ha egyáltalán eljutott hozzájuk a kérés.) Természetesen nem elég arról gondoskodni, hogy minden kért könyv minden olvasóhoz szervezeti akadályok nélkül eljuthasson; a tájékoztatás nem kevéssé fontos, hiszen az olvasóknak arról is értesülniük kell, hogy a számukra szükséges vagy vonzó témakörben milyen művet találhatnak, milyen kiadásban és milyen nyelven. Mindez az összehangolt feltáró tevékenységen, a bibliográfiai munkán s a tájékoztató könyvtárosokon múlik, ám az egységes könyvtári rendszerben ez a feltáró tevékenység is könnyebbé, összehangoltabbá válik majd. ■ női hogy mindenkihez--------*— eljusson a mű, a mit „neki írtak”. Hogy se a bevezetőben említett agro- nómus, de más ne csapja be az ajtót. Ellenkezőleg: örömmel és bizalommal nyissa, tudván, hogy nem távozhat kielégítetlenül. B. É.
