Szolnok Megyei Néplap, 1976. november (27. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-16 / 271. szám

1976. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP HtuííamíiOi.min Ha még- nem tudná... Néha jó szakembernek tar­tott műszakiak elképesztő tájékozatlansága háborítja fell, a kultúra „harcosait” Szakbarbárok — sütik a bé­lyeget a természettudomá­nyokból jól felvértezett, ám a művészetekben, járatlan haiiaindókna — az önkant- rollróa biz’ megfeliedkezve. Merít, ha megkapirgáljük, bi­zony egy s más „élihairco6- rál” is könnyen kiderülhet: lixKlalomelméletből akár akadémikus vdita résztvevő­je lehetne, ám mindennapi fizikai-műszaki dolgokról fogalma sincs. Bizonygatom felesleges, hisz szinte már közíhely, hogy a .kultúra fogalomköré­ben a műszaki-technikai, (ne adj’ isten gazdasági) is­meretek is bennfoglalitaknaik, még akkor is, ha a termé­szettudományos tájékozatlan­ság bizonyos körökben még mindig szinte sikknek szá­mít. Személetünk változtatáséit, ismereteink bővítését szeren­csére egyre jobban szolgálja a rádió. Bizonyításul egyet­len ismeretterjesztő műsort emiláiti'k, a vasárnap hallott, Ha még nem tudná1... című tudományos mázaikat. Az összeállítás a maga ne­mében nem jobb, nem nosz- szabb a rádió más, jellegé­ben hasonló műsorainál. Ám Kerekes István szer­kesztő koncepciójának van egy minden mástól eltérő jellegzetessége. Látszólag ötletszerűen csapomig, hiszen egyként érdekesen szól az azték eposzokról, óriáspoili- pokról. Hatvani professzor­ról, az egykori híres fizikus­ról, II. RákÓ6zi Ferenc meg- sziölktetéséniek hiteles doku­mentumok iránt érdeklődő lényegéről. Sőt, a kultúra más-más pólusairól szárma­zó jinformációk még kevered­nek is — a témák sorrendje egyezik azzal, ahogy itt egy­más után szedtem — de ez a sokféleség nem vétettem, Mert az azték kultúra új le­letei, vagy a Rákóczi doku­mentumok i ránt érdeklődő hallgatót a műsor ügyesen „ótasempészi” érdekes fizi­kai jelenségek „vizeire”. És persze megfordítva is: akit Hatvani professzor titkai ér­dekelnék, az egyben kultur-. történeti információkat is kap. Szimpatikus műsor a tudo­mányos mázaik, észrevétle­nül tágítja a hallgató látó­körét, s tálén egy kacsát szemléletünket is változtam tudja. Szimpatikus azért is, mert, míg a tudományos is­meretterjesztő műsorok egy része irótegműsor — azokhoz szófl). akik a terület ismerőd — addig ez a mozaik széle­sebb bázisom nyugszik, elvi- lég mindenkinek érdekes le-, hét. Az összeállítás alkotói — kiérezheitően — töreksze­nek is az érdekességre, ami még inkább 'léíjogot ad az effajta rádió műsoroknak. S ha már a tudományos ismeretterjesztés rádiós lehe­tőségeiről beszélünk, ki kell emelni a műsor közérthető­ségét is. Vállalja azt, hogy mindenkihez szól, vállalja, hogy mindezt közérthető egyszerűséggel teszi, az el­hangzó mondatok tudomá­nyos hiteléhez mégsem fér­het kétség S ez sem megve­tendő erény. — trömböczky — Semmi köze a törökszentmiklósi rendelőintézetnek a kertészethez, mégis valaki a legtalálóbban a peches kertész esetével jellemezte a jelenlegi helyzetét. Ama anekdotabeli kertész az életét is elunta, mert, „ha locsolónk van, vizünk nincs, ha vizünk van, eltűnt a lo­csoló, ha megkerül a locsoló és vizünk is van, esik az eső ... ■ 6 II TOROKSZENTMIKLOSIRONTGENKEP egy lassan éledő újszülöttről Születési éve 1975. egész­ségi állapota... attól függ, hogyan nézzük. Mert ha az utca másik oldaláról szí­vünk lelkünk repes az örömtől: de szép. Ha egy ki­csivel közelebbről belülről, még akkor is. De ha arra vagyunk kíváncsiak vajon a szervezetének minden eleme úgy működik-e ahogy a nagykönyyben ... stb. akkor bizony csóválhatjuk a fejün­ket: „még erősödnie kell”, mondjuk, de mondhatnánk azt is: „sóhajtson”. Sóhajta­na is, hogy ajjaj! A szaksze­rű diagnózis pedig valami efféle lehetne: hiánybetegsé­ge van, orvost kell hívni. Or­vost neki! Nem is egyet többet! Szakorvost. Két fel­nőtt-körzeti orvos egy labo­ratóriumvezető főorvos, egy belgyógyász egy sebész, egy vagy két táppénzes felül­vizsgáló orvos, no és egy fő­állású üzemorvos .. . A beteget úgy hívják: Egyesített Gyógyító Megelő­ző Intézmény, s ami ebből olyan szemre való, az a főűt mentén csillogó, villogó ren­delőintézeti központ. Nemrég épült fel, s folyosóin még ott hirdetik a táblák: a vá­ros üzemeinek dolgozói sok­sok munkaórát áldoztak a szép intézetre. Műemlékgép a sötétben Nem kevésbé sok órát ál­dozott a rendelőintézet fel­szerelésére (jelszó: olcsón és sokat!) Kovács László gaz­dasági igazgatóhelyettes, aki az átadás óta bejárta már az országot műszerekért, be­rendezésért orvosi segéd­anyagokért — segítő kezek­ért. A röntgenlaboratórium- ban például a berendezés nagy részét az intézet házi­lag szereltette fel. Ettől Pél­dául már dolgozhatna is a röntgenosztály. Dr. Erdélyi Ibolya főorvos azonban többnyire „pihen”. Az imént még sorban álltak a betegek, most negyedórá­val később már nyomuk sincs az emeleti váróban. A rendelés — már megint! — szünetel. Elromlott a rönt­gengép. (Már megint!) „A röntgenkészüléket 1950- ben készítették, Törökszent­miklóson 1964 óta üzemel, s 12 évi működés után az át­szerelés alkalmával sem cse­réltem semmilyen alkatrészt, sőt még a teljesítmény be­mérése sem történt meg ... A készülék csak átvilágítás­ra alkalmas a vele készített felvételek 80 százaléka érté­kelhetetlen,” — mondja a szakértői jegyzőkönyv. Hu­szonhat év — egy ilyen em­ber: derék ifjú. Egy ilyen gép: vén, csotrogány, mű­emlék masina. Most is ott árválkodik a sötétben — a vadonatúj rendelőben .. . Van új gép, de nincs Amikor az új intézetet megnyitották — ma ott van­nak a körzeti s a szakrende­lők — megkapták a mai igé­nyek szerint legkorszerűbb, méregdrága röntgenkészülé­ket. Akkor az árválkodott — nem volt hozzá szakorvos. Mit tegyenek, — gondolták a törökszentrniklósiak — nem hagyhatnak csomagban tétlenkedni egy milliós gé­pet, s várni, mikor kapnak orvost. Beállították a helyi tüdőgondozóba. Ott legalább volt orvos, aki pedig ellátta a rendelő'rtézet röntgen fe­ladatait is. A gondozó mű­emlék-röntgenjét áttették a rendelőintézetbe. (Inkább egy rossz gép álljon gazdát­lanul mint egy jó.) Az intézet igazgató főor­vosának, dr. Nagy Mihály­nak közbejárásával végre — alig több mint egy hónapja — sikerült egy nagy klinikai és i endelőintézeti gyakorlat­tal rendelkező szakorvost a városba „csábítani”. ■ Dr Erdélyi Ibolya főor­vosnő — tele ambícióval — . pihen”, máskor értékeli az értékelhetetlen felvételeket, s küldi a betegeket a tüdő­gondozóba röntgenfelvételre, és ő is járja az országot, jobb híján anyagbeszerzési szaktanácsadóként... Az új gép megvan műkö­dik. s már átszerelni sem igen lehet: beépítették a tü­dőgondozó helyiségébe ... A régit a «zakemberek vélemé­nye szerint nem érdemes felújítani sem. Üj gép kelle­ne, de ki vegye meg? A ren­delőintézetnek nincs rá pén­ze, s ráadásul ott a röntgen­gép — már mint a nekik szánt! A feladat világos: fel kelj oldani azt az ellent­mondást, hogy a végre lete­lepedett szakorvos „félgőz­zel” dolgozzék, s hogy a tü­dőgondozó intézetben oda il­letéktelen betegek járjanak röntgenvizsgálatra. Ez csak átmeneti, szükség megoldás lehet. A hét végén kedvező fordulatot vett az ügy. A vá­rosi tanács és a megyei egészségügyi osztály közös erőfeszítéseinek eredménye­képpen a Kórház és Rönt­gentechnikai Vállalattól a szakorvos véleménye alapján megfelelő, felújított vizsgá­latra alkalmas röntgengépet szereznek be. S ha a szerelé­si munkálatok is zökkenő- mentesen folynak, az év vé­gén, de legkésőbb 1977. ja­nuárjában megkezdődhet a munka a rendelőintézetnek ebben a rendkívüli fontos egységében. Nem ez az egyetlen gond Az intézmény igazgatója dr. Nagy Mihály korántsem a röntgenügy súlyát csök­kentendő arról beszélt, hogy rém ez az egyetlen gond. Az alig egyéves intézményben orvoshiány miatt nem mű­ködik például a reomatoló- gia, fizikoterápia, a labora­tóriumi leletek szakorvosi értékelését az igazgató vég­zi, a felülvizsgálatot úgy szintén, a körzetekben négy orvos munkáját kettő látja el, s nem csoda ha ,a böl­csődei és az óvodai orvosi felügyeletet sem tudom tel­jesen megnyugtatóan biztosi, tani” emellett pedig még ott van a városban egy szociális otthon is. Oda már nem jut orvos... íme a törökszentmiklósi páciens röntgenképe. Hogy nem elég tiszta? Hát igen, rossz, a röntgengép. Egye­lőre ... Igriczi Zsigmond n barAtsag hidjari <i.) ukullában, a szálló elő­terében két plakát ad útbaigazítást, mit lehet csinálni Lahtiban. Mit? — Kerékpározni, vitorlázni, úszni, síelni, kajakozni és lo­vagolni — mondja az egyik. A másik: Gyönyörű kilátás a város legszebb pontjairól. — Hajókirándulások a Vesi- järvi-tavon. — Lahtiban éj­félkor is golfozhat, vitorláz­hat, szórakozhat, jókat ehet és kényelmesen lakhat. Az aláírás: Friendly Fin­land. 'Ezzel a baráti, barátságos Finnországgal találkoztunk először. Reggel fél hétkor manőve­rezett a luxusbusz a szállo­da elé. A fogadóbizottság ott várt már a hűvös tóparton és attól kezdve idegenvezetővel csak Helsinkiben találkoz­tunk. A városi tanács képvi­selői, a Finn—Magyar Társa­ság vezetői — kivétel nélkül mind vezető állásban lévő emberek — egymást váltva mutatták be Lahtit és kör­nyékét. Előzékenyek és fi­gyelmesek, közvetlenek, fris­sek, pontosak és jókedélyűek. A társaságnak Lahtiban több' mint 200 tagja van. — Köztük Kalevo Attala polgármester — mondotta Ahti Lamminmäki, a Finn— Magyar Társaság elnöke. — A társadalom minden rétegét itt megtaláljuk. Célunk ér­deklődést kelteni Magyaror­szág iránt és utazásokat szervezni. Nagyon szívélyes kapcsolatok alakultak már ki. Többen tanulnak magya­rul a társaság által szerve­zett órákon. + Szász Levente neve itt fo­galom. Jyväskyläböl és Lah- tiból is eljöttek Joutsába volt tanítványai, hogy egy napra találkozhassanak a profesz- szorral. Reila, a kórház számító­gépének programozója, Kata­rina Lievonen, a társaság al- elnoke, és Lamminmäki asz- szony magyarul szóltak hoz­zánk. Egy évig tanultak Szász Leventénél, aztán Debrecen­ben töltöttek egy nyarat és szépen beszélnek magyarul. — Reila, ön miért tanult magyarul? — Egyetemre jártam, volt időm és szeretem a magyaro­kat. Mi testvérek vagyunk ... * * * Finnországban nem leki­csinyítő, ha irodás végez fizi­kai munkát. Küldöttségünket meghív­ták az OTK húsfeldolgozó üzemébe. Végigjártuk az üze­met, azután tájékoztató kö­vetkezett a pinceklubban kóstolóval. A kérdés renge­teg, a lahti sör kitűnő. Hol az igazgató, hol a kereskedel­mi osztály vezetője válaszol a kérdésekre, ki miben ille­tékes. Egyszeresek az osz­tályvezető fogja a sörösre­keszt, s miközben az igazga­tó a szövetkezetek szövetsé­gének centrális vezetéséről, a szövetkezetek és részvény­Repülötiszteket avattak vasárnap a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán. A fiatal tiszteket Menyhárt András ve­zérőrnagy köszöntötte és kívánt sok sikert munkájukhoz M. Zoltán 19 éves fiatal­ember a szolnoki Kőtövis olajbányász színpad tagja — hétköznapi foglalatosságát tekintve géplakatos — az újságíró faggatózásainak en­gedve. végül is kibökte: disco műsorokat akart ve­zetni, s mert ahhoz „szeb­ben kellene beszélni” — szó­val azért lett munkásszín­játszó. Illetve... illetve, ez ma már nem így igaz. A disco miatt ment színját­szónak — de másért ma­radt. M. Zoltán most egy Jó­zsef Attila verset tanul, sze­retné majd jól elmondani. Kezd beleszólni a műsor- szerkesztésbe — hiszen mun­kásokról szóló játékot állí­tanak össze. M. Zoltán hetente néhány órán át irodalommal, szín­padi fogalmakkal ismerke­dik, a műsorok kapcsán tár­sadalmi problémákról gon­dolkodik, mond véleményt. M. Zoltán példája nem egyedülálló. Kívüle az or­szág legkülönbözőbb szín­játszó együtteseiben sok-sok M. Zoltán igyekszik műve­lődni, kapni és adni egy­aránt. Bár az együtteseken be­lüli művelődés — a vasár­nap Tatabányás befejeződött Munkásszínjátszó Találko­zón — érdeménél kisebb hangsúlyt kapott, kétségte­len, hogy a munkásszínját­szás szükséges voltát indok­ló egyik legfontosabb motí­vumról van szó. Ha igazi műhelymunka, a dolgok közös végiggondolá­sa jellemzi a színjátszóegyüt. test, az a produkción is ész­revehető. A négynapos ta­tabányai találkozón, a me­gyéből három csoport kö­zül. például a szolnoki Híd együttes aratta — méltán — a legnagyobb sikert. Szati­rikus játékukban Targonca Lajos, a kisember konflik­tusait, összeütközéseit olyan meggyőző erővel, s — nem utolsó sorban — olyan ára­dó komédiázó kedvvel vit­ték színpadra, amely már nem lehet véletlen. Utal ar­ra, hogy az együttes belső élete, a tagok ízlése, arány­érzéke összecsiszolódott, egymást segítve fejlődött az utóbbi évek során. A jászberényi ifjúmunkás színpadnak, amely egy Ör­kényi István írta novella fel­dolgozásával szerepelt a fesztiválon épp ezen a té­ren van mit tanulnia a töb­biektől. A nemes szándékú játék megvalósításán érezni lehet a belső bizonytalansá­got. a műhelymunka hiá­nyát, ami fiatal együttesről lévés szó, ma még nem is baj — ha ők maguk is ész­reveszik. A belső emberformálás a munkásszínjátszó mozga­lom legnagyobb lehetősége s egyben feladata is. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy a célt, a produkciót eszközzé kell tenni. Marad­jon cél a jó műsor, árp iga­zán igényesen szerepelni csak igényes belső munka árán lehet. T. P. Mit adhat a játék? társaságok különbségéről szól, szépen összegyűjti az üvegeket és frisseket tesz a helyükre. Nem esett le a karikagyű­rű az ujjáról. * * * A finnek szeretnek és tud­nak énekelni. Joutsától Lah- tiig felejthetetlen élményt szereztek nekünk. A közép-finn Joutsából va­sárnap délután hazaindul­tunk Lahtiba. Jó kétórás bu­szozás kitűnő utakon. Igaza van Szalai doktornak, amikor feketekávés utakról ír. Állí­tólag az átvevőbizottság két csésze feketét állít a kocsi műszerfalára, végigjárja az utat, s ahol a kávé kilöttyen, ott újból meg kell azt csi­nálni. Nem kell! — Tükörsimán, szélesen, szegélyezetten, tisz­tán futnak az utak száz kilo­métereken át a nyír- és fe­nyőerdők, legelők és tavak között és végtelen fonálként felfűzik az erdőkben szét­szórt, legelők és földecskék mellett őrködő tanyák meg­számlálhatatlan sokaságát. Baling József (Folytatjuk) Hetven kisfilm szemléje Vasárnap befejeződött a Dombovárott megrendezett háromnapos országos népraj­zi és az egyidejűleg megtar­tott déldunántúli amatőrfil­mes találkozó és szemle. Csaknem 70 amatőrfilmet, köztük 42 néprajzi filmet bí­rált el két zsűri. A díjakat vasárnap délelőtt adták át. Az amatőr néprajzi filmverseny első díját Lan­tos László, a Pécsi Tervező Hivatal filmklubjának tagja kapta: Az ormánsági festett fatáblás templom című alko­tásáért. Az ormánsági szőttes című filmjükért Harmath Máriát és Mészáros Istvánt, a pécsi Ypszilon Stúdió tag­jait, valamint: Iratos házak című filmjükért a győri Ko­vács Róbertét és Szaló La­jost második díjjal jutalmaz­ták. Harmadik díjban része­sült a bátaszéki és a győri filmstúdió, valamint a pécsi Ypszilon Stúdió. A Magyar Amatőr Filmszövetség külön- díját Baksa Balázs, a pécsi Ypszilon Stúdió tagja nyerte el: Mézeskalács című filmjé­vel. A dél-dunántúli amatőr­filmek szemléjén a nagyka­nizsai Kotnyek István négy filmért kapott első díjat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents