Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-09 / 239. szám

1976. október 9. SZOLNOK MEGYE! NÉPLAP 5 FILMEKRŐL... Szépek és bolondok Szász Péter forgatókönyve nagyon feladta a „leckét” Szász Péter rendezőnek. Bonyolult belső világé'fi­gurát írt meg főhőse, Ivicz István személyében. Hétköz­ben kenyeret szállít ez a fi­gura — tulajdoniképpen ra­kodómunkás — nyilván min­dent megmondanak neki, hogy hová. mikor, mennyit vigyen. Mindennapos cselek­véssorai tehát mások által meghatározottak. Tucatember a főhős, a fo­galom legjobb értelmében, de vasárnaponként — önmaga legalábbis úgy gondolja — kiválik az átlagból: futballbí­ró lesz, a helyzet ura, két­szer 45 perc eseményeinek irányítója. Különös műfajú filmben pergeti Szász Péter a főhős életét. Az első meggondolás alapján talán vígjáték ez a szerzői film, de nem kell so­kat elemezgetni a képsorok gondolati vetületeit, hogy rá­jöjjünk: dehogyis azt akarja mondani Szász — Ivicz ré­vén — amelyet az első pilla­natban látni vélünk. így aztán olykor nemhogy nevet­ni nincs kedvünk, még a mo­soly is az arcunkra fagy. Magatartásformát, formá­kat vizsgál a film, olyasmit próbál bizonyítani, hogy túl az első félidőn — negyven felett — ki-ki elbújni próbál valami mögé, hogy ne kell­jen önmaga — múlása tük­rébe néznie. Illúziófilm? Csak annyiban, amennyire illúzió a hobbykert, a bélyeg­gyűjtés, a turisztika. Csupán az a különbség, hogy Ivicz vasárnaponként nem ker­tészé, hanem futbalibíróvá változik. A nagy sikerű Fiúk a tér­ről és a valószínűtlenségek meg a történelem között le­begő Kapaszkodj a fellegek­be című film alkotójának újabb arcát láthatjuk, a Szé­pek és bolondokban, művé­szileg, érettebben, ha egyes helyzetekben problematiku­sain is. Az Iviczet alakító Kállai Ferenc hétköznapi egyszerű­ségében oly sokszínű, hogy minden egyértelmű kiemelés tompítaná alakításának más erényeit. Kállai Ferenc a rendező Szász Péterrel együtt „adja fel a leckét” a nézők­nek: milyen ember is tulaj­donképpen Ivicz István? — ti — „Őrzik** a Petőfi-főt Szabolcs-Szatmár megyé­ben nem egy természetvédel­mi szempontból is igen je­lentős és ritka terület talál­ható. Ezek között tartják szá­mon a baktalórámtházi őstöl­gyes erdőt, a kállósemjéni Mohos-tavat és a vidék félt­ve őrzött kincsét, a nagyari Petőfi-fát, mely nevét onnan kapta, hogy alatta megyejá­rása során nagy költőnk is megpihent. Mivel ezeket a területeket hivatalosan még nem nyilvánították védett­nek, a megyei Természet- barát Szövetség társadalmi aktivistái vállalták, hogy ha­vonta több alkalommal szer­vezetten, túravezetői vizsgái­val rendelkező három fős csoportjaik rendszeresen fel­keresik és személyesen kísé­rik figyelemmel a környék környezetvédelmi állapotát. Kossuth-újdonság A Kossuth Könyvkiadó fü­zet alakban jelentette meg „Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájá­nak dokumentumai (Berlin, 1976.)” című összeállítását. A füzet tartalmazza Erich Ho- netíker megnyitó beszédét, Leonyid Brezsnyevnek. az SZKP KB főtitkárának és Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának beszé­dét, valamint az európai kommunista és munkáspár­tok konferenciájának doku­mentumait. A két „szerelem” nem bántja egymást A járókelő nem akar hin­ni a szemének. Megáll, újra elolvassa a feliratot, s végül abban a hiszemben folytatja útját, hogy felfedezett egy nyomdahibát. A plakát sze­rint ugyanis a mezőtúri mű­velődési központ „Hogyan ismerjük meg a csillagos eget?” című kiállítását dr. Dankó Sándor, a szolnoki Ti- szamenti Vegyiművek igazga­tási osztályának vezetője nyitja meg. Nos, szó sincs nyomdahi­báról, a felirat pontos. Azaz mégsem ... Azt ugyanis nem tartalmazza, hogy a kiállítás megrendezésének ötlete szin­tén dr. Dankó Sándortól származik, sőt ő végezte a kivitelezési, megvalósítási munkák oroszlánrészét is. Válasszunk magunknak csillagot együtt állítom, hogy a csil­lagászatnak szüksége van az amatőrökre. Szükség van megfigyelési eredményeink­re, de még inkább ismeret- terjesztő munkánkra. Az. hogy ma már egyre többen érdeklődnek tudományunk legfrissebb eredményei iránt, az elsősorban a mi érde­münk, hisz például Magyar- országon talán ha félszáz „hivatásos” csillagász dolgo­zik. Amatőr viszont egyre több Hogy hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy dr. Dankó Sándor amatőr csillagász. — Bár jogi egyetemet vé­geztem, mindig is vonzód­tam a természettudományok­hoz. A csillagászattal szinte véletlenül ismerkedtem meg. kezembe került egy ilyen jel­legű szovjet ismreetterjesztő kiadvány. Mire a végére ju­tottam, már tudtam: felcsa­pok amatőr csillagásznak. — Sokan azt tartják, hogy ebben a tudományban ma, a rádiótávcsövek, az űrhajók korában már nincs helye az amatőrködésnek. Aki csak hobbiból csillagász, az nem versenyezhet a profikkal. — Versenyről szó sincs, ám sok ezer társammal akad. Nem is olyan rég még szenzációként emlegették me­gyénkben a Tiszamenti Ve­gyiművek dr. Dankó Sándor vezette csillagász szakkörét, ma pedig gombamódra sza­porodnak az ilyen közössé­gek. Ezért is határozta el a Ságvári Endre megyei Műve­lődési Központ műszaki szak- bizottsága. hogy módszertani kiadványokkal segíti az ama­tőr csillagászok munkáját. A nemrégiben indult sorozat második könyvének dr. Dan­kó Sándor a szerzője. — Miről írt? — A szakkörben végezhe­tő megfigyeléseket próbál­tam összefoglalni, természe­tesen elsősorban a saját ta­pasztalataim alapján. .. Cso­portom 1964 óta dolgozik, je­lenleg tizenöten — húszán járnak rendszeresen a fog­lalkozásokra. Van köztük fi­zikus. műszerész, vízvezeték­szerelő és persze sok diák: gimnazista, szakközépiskolás, szakmunkástanuló. Mindenki talál magának való feladatot, s így együtt dolgozva egy kissé mindenki megismer-^ kedik a kutatás műhelytit­kaival. rájön arra. hogy csak a kitartó, céltudatos munka hozhat eredményt. — Ahány amatőr csilla­gásszal csak beszéltem a me­gyében. mindegyik a „vegyi- sek” nagyszerű technikai fel­szereltségéről áradozott. — Igaz, ami igaz. tizenkét év után elmondhatjuk, hogy miénk az egyik leggazdagabb csillagász szakkör. Négy da­rab lencsés távcsővel, ezred- másodperc pontossággal mé­rő digitálisz órával, több tu­catnyi csillagtérképpel, hat­száz diapozitívvel. rengeteg könyvvel, folyóirattal dicse­kedhetünk, saját csillagdánk és műhelyünk van. Minden támogatást megkapunk a vál­lalattól. három szocialista brigád külön is segít. Cseré­be, viszonzásként minden érdeklődőt szívesen látunk. A szolnoki csillagászati héten például három távcsöves.be­mutatót rendeztünk, jóma­gam pedig - ismeretterjesztő előadásokat tartottam. — Van olyan gondolat, amelyik mindegyik előadásáé­ban visszatér? — Igen. Üjra és újra el-' mondom, hogy a csillagos ég változatlansága csak látszó­lagos, minden változik, fej­lődik. Ez is azt bizonyítja, hogy el kell szakadnunk a látszattól, a valódi világ megismerésére keli töreked­nünk. — Végezetül még egy kér­dés: miért pont a csillagá­szatot választotta hobbijául? — Azt a szovjet ismeret- terjesztő könyvet olvasva rá­jöttem. hogy e tudomány tör­vényeit megismerve minden­nél átfogóbb képet kapok a világmindenség múltjáról, je­lenéről, jövőjéről, s ez a hob­by arra is rákénvszerít. hogy a többi természettudomány­ban tájékozódjam. így let­tem jogászként amatőr csil­lagász. A két szakma, a két „szerelem" szerencsére nem bántja egymást. H. D. AZ NDK-BAN DOLGOZOM lUIZ-louagok O Először csak piciny pont, halk zömmögés, amely vésze­sen erősödik, a pontocska nő, növekszik, jön, mint a darázs, fénycsík, bőg a motor, orosz­lánsörény úszik hosszan az MZ után, elhal a hang, ele­nyészik a pontocska. Magyarok. Karl Marx Stadt. Fiatal fiú biceg bottal. Lába gipszben. Rákóczira emlékeztet egy másik srác arca. Karja de­rékszögben felkötve, vállig gipszben, ök az Arthur nevű kolónia lakói. A közelben van a másik, az Ossietzky kolónia, ott hallottuk. — Ment a Jawa veszettül, csudára bírtam, adj neki, odalöktem a kakaót, csakhát azt az átkozott kanyart nem tudtam bevenni, csatt, neki a villanyoszlopnak. ' rákenőd- tünk, hiába no. nem birtam megtartani a háromötvenes motort, te sem tudtad volna, mutasd a muszklidat apus- kám, ááá ... hát sportoltál te valamit? Hogyan? Mi bajom lett? Nem sok, én megúsztam elég jól, de az utasom, egy lány, az már nem, eltört a lábfeje, aztán rosszul forrt össze, most nem tud cipőt húzni. Nem, nem ment el a kedvem, itt van a motocross pálya a közelben, már egyez­kedtem a crossos srácokkal, hogy fúrják meg a motoro­mat, mert nem megy elég gyorsan ... Téved a kedves olvasó, ha ismét a fiúkra gyanakszik: a fenti fiús „szöveg” egy füzes­abonyi lánytól való. Szabó Géza szakszervezeti elnök Cosswigban, a kolóni­án. Hátborzongató statiszti­kát sorol elő. — Motorbalesetek? Nem lehet megszámolni, olyan gyakori. Miért? A 'válasz mindenhol azo­nos. A szelídnek éppenséggel nem nevezhető motorosok egy része nem rendelkezik jogosítvánnyal,. mégis felpat­tan valami kéznél lévő gép­re. Ezen kívül rengeteg fia­tal szerez jogosítványt az NDK-ban, s a frissen kapott papír túl bátorrá, sőt, eszte­lenül vakmerővé teszi őket, átfújja arcukat a sebesség mámora, röpülnek .. . Néha sajnos az út mellé, árokba, másik jármű alá... S az okok között bizony „előkelő” helyet foglal el a „Fákocs- ma” (Lipcse), a „Haragos ko­vács” (Karl Marx Stadt), a ..Rablótanya” Drezda mel­lett), a „Lapos”. ..Fényes”, „Vigyorgó ház” ... (Coss- wig). Egyszóval az ital. A színhely most Cosswig, a szolnoki Barhács István le­mezgyűjteménnyel, népi -ke­rámiákkal zsúfolt szobája. A fiatal üzemmérnök NC szám­jegyvezérlésű szerzsámgépe- ket programoz, már az isko­lában is ezekről tanult, s egy kicsit a gépek kedvéért is jött az NDK-ba dolgozni. No meg a nyelv, az utazások ... — Talán jobban ismerem az NDK-t, mint Magyaror­szágot — mondja. — Hogyhogy? — Egyszerű. Amíg otthon voltam, tanultam, nem volt alkalmam szétnézni. Kint vi­szont dolgoztam, s minden időmben utazok. Barátokkal, hol ilyen, hol olyan jármű­vel. De amint hazamegyek, veszek egy „Zsigát”, tudod, az NDK-ban dolgozók szá­mára ez kedvezményesen megoldható. — S általában a fiatalok? Utaznak? — Már aki. De az NDK- beli vállalatok sokszor elvi­szik a magyar fiatalokat az A múzeumi hónap tartalma fiz idei múzeumi hónap eseményei csak­nem egybefoly­nak a szeptember végén megrendezett képzőművésze­ti világhét bemutatóival. így azt is mondhatjuk, hogy az 1976-os múzeumi hónap hat hétig, sőt két hónapig tart. Nem azért, mert ebből az al­kalomból különlegességeket, csodákat tárnának látogatóik elé a múzeumok. Inkább azért. mert lelkiismeretes felkészüléssel, igényes válo­gatással azokat a látnivaló­kat tárják a nézők elé, ame­lyek a mai magyar múzeumi kultúra legjobb eredményei­ről adnak áttekintést. S ezekkel az eredmények­kel méltán lehet büszkélked­ni A múzeumi gyűjtemények a felszabadulás óta hihetet­len mértékben gazdagodtak. Annak ellenére, hogy gyako­ri a panasz, amely hivatalos fórumokon, sajtóban hang­zik el: nincs elég anyagi erő a legújabb ásatási eredmé­nyeket, szerzeményeket mél­tató formában a közönség elé tárni. Valóban: a szín­vonalas muzeológiai bemutá- tás nem kis összegeket igé­nyel. Se szeri se száma azok­nak az eszközöknek, lehető­ségeknek. amelyeket a mai technika kínál: épületben, szellemes muzeológiai meg­oldásban. szemléltetésben, korszerű rekonstrukcióban, látványosságban. Ehhez ter­mészetesen pénz kell. nem is kevés. A magyar múzeumok is igyekeznek lépést tartani a korszerű technikával és a látogatói igényekkel — ame­lyek manapság külföldi mú­zeumi élményeken is isko- lazódnak, hiszen mind töb­ben járnak a világban s te­kintenek meg nagy gyűj­teményeket —. pénzt fordíta­nak a tárlatok, bemutatók impozáns megrendezésére. Ámde mégsem ezen múlik minden; a magyar múzeumi apparátus, értelmesen gaz­dálkodva a meglévő erőkkel, évről évre olyan új bemuta­tókkal örvendezteti meg a közönséget, amelyekről csak elismeréssel lehet szólni. Idén is így készültek az októberi bemutatókra az ország min­den múzeumában — vagyis: a múzeumi hónap látványos­ságai mögött meghúzódó tar­talom az. ami fontossá, az egész közművelődés számára jelentékennyé teszi ezt az eseményt. A múlt. s a mű­vészet mélyebb megismeré­séről van szó •—. mondhat­nánk nagyon röviden, s a rövidség kockázatával, ter­mészetesen. hiszen ezeken kívül még sok egyébről is. De ezek a legfontosabbak. Élményt adva bemutatni el­múlt évezredek, évszázadok történetét, kultúráját és meg­mutatni, amennyire lehetsé­ges, a múlt s a jelen művé­szetét, illetve azok fonto­sabb részleteit. A muzeológusok igen bősé­ges anyagban válogathatnak. Az elmúlt esztendőkben nagyarányú régészeti ásatá­sokat, feltárásokat végeztek az ország legkülönbözőbb vi­dékén. Megemlíthetnénk a fenék- pusztai. bajai, esztergomi, vi­segrádi, jászdózsai. talián- dörögi, óbudai, pusztaszeri régészeti feltárásokat, azok. tartalmát. Ámde nem „jegy­zőkönyvet” akarunk készí­teni ezekről, inkább csak ér­zékeltetni, hogy az ország és a nép múltjának megismer­tetése milyen kiterjedten fo­lyik. S már régóta nem ön­célú, elvont tudományosság­ként, hanem — elsősorban — azért, hogy a munkák törté­neti tanulságai minél szé­lesebb rétegek előtt legye­nek közismertek. Fontos célkitűzése a mú­zeumi hónapnak, hogy a le­tűnt kultúrák tárgyi emlé­kein. művészeti bemutató­kon kívül — illetőleg ezek­nek a segítségével is — nem­zeti önismeretre tanítson. Arra, hogy miként élt ebben az országban az elmúlt év­századokban a nép, miként alakította életét, milyen vi­szontagságokkal küzdött, mi­ként hozott létre művészeti alkotásokat. tudjuk, nem egyhavi él­mény és lát­ványosság. Ez a mostani egy hónap azonban mintegy sű­rítve kínálja mindazt, ami­vel a felszabadulás óta el­telt három évtizedben a ma­gyar múzeumi kultúra a köz- művelődés . emeléséhez hoz­zájárult. A múzeumi tudo­mányos műhelyekben — csakúgy, mint az ásatásokat folytató egyetemi, akadémiai intézményekben — folyó munkának s nagyközönség elé kívánkozó eredményeit mutatják be: azokat a tár­gyi emlékeket, dokumentu­mokat, amelyek tanulsága hasznos a köz számára, gon­dolkodásra sarkall, a múlt megismerésének fontosságára hívja fel a figyelmet. S ép­pen ezért valamiképpen mégis a jelenbe hozza vissza a látogatót: a hasznos, értel­mes emberi tevékenység leg­szebb eredményeinek bemu­tatásával a legtisztább, leg­fontosabb tevékenységnek, a munkának. küzdelemnek tiszteletére tanít. T. I. A szolnoki Kézér Attila, az egyik valóban szelíd MZ-lovag Karl Marx Stadtban ország legszebb vidékeire, méghozzá ingyen. Nagy él­mény ez: képzeld el, hogy 40 alföldi gyerek sílécet kölcsö­nöz, és megtanul síelni! Óri­ási volt, ahogy potyogtunk. De rengeteg lehetőség van az utazásra: a KISZ, a GST, az üzemek szervezésében, de egyedül is elindulhatunk . . . S közben megismerjük az NDK-t, az embereket, fiata­lokat, barátságok szerel­mek ... Megannyi kapocs. Erre jó a motor, az autó. No meg fényképezőgép: ez az új szenvedélyem, a gyári fotó­klubba járok, most tanulom német barátaimtól a színes technikát. Megnézed művei­met? Ez például a tenger­part .. . (Folytatjuk) Igriczi Zsigmond — Körmendi Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents