Szolnok Megyei Néplap, 1976. október (27. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-06 / 236. szám
1976. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egymillió zár Több mint 1 millió zárat készítenek évente a jászladányi Vegyesipari Szövetkezet tömegcikk- gyártó részlegében.- M. G. Napi 80 ezer péksütemény Nem új kémiai eljárásról van szó Gázból — szabad idő HŰVÖSEK A HAJNALOK, az esték: küszöböm a fűtési szezon. Még pán évvel ezelőtt is, ilyieníkor városon, falun egyaránt a (háztartások (túlnyomó részében számiba keltett venni, mit is rejt a pince, a kamra: -bent van-e már a szén, a fa, s kitart-é majd tavasziig. Azután télutóig a legfőbb háztartási teendők közé számított az aprófa készítés, a tüzelőhordás, a kályhatásatítás, tűzgyújtás s az éber felügyelet: mikor kell lezárni a (kályhát... / Ma már mindez, a háztartások százezreiben csupán csak emlék. A városi és a falusi életmód, életvitel, különösem az utóbbi két ötéves tervidőszakban rengeteget változott: korszerűbb, kényelmesebb — „komfortosabb” lett. A sokféle és csaknem egyenrangú változások — motorizáció, a háztartási gépék terjedése, köves út, villany, vízvezeték építése — közé tartozik például a korszerű fűtésre családok milliói számára megnyíló lehetőség is: az olaj és főként a gázfűtés terjedése, a földgáz kényelmes felhasználását szolgáló eszközök — fűtőtestek, etázs-kazánok, vízmelegítők, infra-gázhősugárzők — tömeges megjelenése. A 60-as években összeállított (gázprogram (tervszerű végrehajtása során tavaly már 45 városi és 62 kisabb- nagyobb település háztartásai használhattak vezetékes' földgázt. Az utóbbi 3—4 évben városigázról földgázra állt át Miskolc, Debrecen. Székesfehérvár 'és Szeged. Folynak Győr és Szombathely átállításának előkészületei. A fővárosban — a program szerint — 1985-re fejeződik be a teljes átállás. A földgáz kitermelés számottevő növelése (a hazai termelés tavaly csaknem 5 milliárd köbméter volt, 50 százalékkal több, mint 1970- ben) tette .lehetővé az úgynevezett palackos-gáz fogyasztói táborának bővítését is. Számúk öt év alatt több mint másfélmillióra .nőtt. Igaz, ma miár több háztartásban is szívesen használnának propán-bután gázt, ám a palacktöltő állomások, gáztárolók, szállítótartályok kivitelezési és beszerzési költségeinek emelkedése miatt több a ,„pé-bé” gázellátás fejlesztését szolgáló beruházás a jelenlegi ötéves tervidőszakra húzódott át. A „pé-'bé” gáz iránti kereslet az árualap várhatóan 1979—1980-ra kerül összhangba. A tervek szerint ekkorra a palaok« gáz- fogyasztók száma kétmillióra emelkedik. A gázprogram eredményeként a háztartások 66—67 százalékában már vezetékes vagy palackos gázt használhatlak. A vezetékes .gázzal ellátott 707 ezer lakásból 350 ezerben földgáz van, háromszorta több háztartásban, miint 5 évvel ezelőtt. Földigáztüzelésű hőközpontokból pedig napjainkban már több mint 100 ezer lakást fűtenek. A növekvő gézfel használás .gyökeresen átalakította az emberek életét. A gázkonvektorok pillanatok alatt felmelegítik a lakást, tiszta, szagtalan a fűtés. A gázégőkkel újjászületett a hagyományos cserépkályha. Elégedettek vele — stabil fűtőértéke miatt — a háziasszonyok. S mindenütt: kályhában, tűzhelyben, boylerben — gombnyomásra lobban a gáz. A levegőt egytized annyira sem .szennyezi, mint a szén, sokkal tisztább a fa-fűtésnél, sőt az olajtüzelésnél is. A hagyományos tüzelőanyagokat használó családokban a háztartási teendők általában napi 1,5—2 órával több időt igényelnek, mint azokban, ahol gázzal, olajjal., villannyal számolhatnak. Ez a maipi másfél-két óra megtakarítás nagyon nagy lépés a háztartási munka nyűge alóli teljes szabadulás felé, s ez nemcsak a nőket, a családok valamennyi tagját érinti. Még egy szempont szól a földgáz mellett — népgazdasági szinten. Nevezetesen, hogy a legpazarlóbb fogyasztói csoport a lakosság, hiszen a saját háztartásában senkit sem az vezérel, hogy mindenképpen a legkorszerűbb, tüzeléstechnikai élvek szerint járjon el. Következésképpen olyan berendezéseket és fűtőanyagot kell az állampolgárok kezére adni, hogy a tüzelési hatásfok alakulásához a legkevesebb köze legyen. Erre a legtöbb lehetőséget, a villanyt nem számítva, a zárt rendszerben „közlekedő”, elégő gáz nyútja. Tehát ennek valóban takarékos felhasználását lehet a leginkább „központilag” kézben tartani. A TÁVLATI FÖLDGÁZ- PROGRAM végrehajtása tovább folyik, ennek során a következő öt évben, az előzőhöz képest mintegy 70 százalékkal több földgáz kerülhet felhasználásra, 1980-iba.n a mai 5—5,5 milliárd köbméter helyett már 10 milliárd köbméter lesz a felhasználás. Ennek 40 százaléka import lesz, a „Testvériség” gázvezetéken érkezik majd a Szovjetunióból. Ebből a nagyobb alapból több jut majd az iparnak —„ energia és nyersanyagként egyaránt — ám sóikkal több a háztartásoknak is. 1980-ban a 2 millió „pé^bé” gázfogyasztó mellett 615 ezer család használhat majd vezetékes földgázt — Budapesten 257, vidéken 358 ezer s negyedmillió család fogyaszt majd városi gázt. így együtt csaknem 3 millió család élvezheti majd e korszerű tüzelőanyag előnyeit, a sok milliónyi óra többlet szabad időt. G. F. Új üzemrészt avattak Jászberényben Űj létesítménnyel, korszerűen felszerelt péksütemény- gyártó üzem létrehozásával teremtették meg az eredményesebb, gazdaságosabb termelés feltételeit a szolnoki Sütőipari Vállalat jászberényi üzemében. A tegnap felavatott létesítmény 7 millió forintos költséggel a jászberényi üzem központi telephelyén épült. A három egyenként négy sütőteres FNK—42-es kemencékkel ellátott üzem kapacitása 7 és fél tonna két műszak alatt, vagyis napi 80 ezer vegyes péksütemény termelésére alkalmas. Az üzemrészben a korszerű gépi berendezések új — sok nehéz fizikai munkát megszüntető — technológiák bevezetését teszik lehetővé. A minden igényt kielégítő szociális létesítményekkel pedig jelentősen javul a dolgozók szociális helyzete. A tegnap rendezett ünnepségen ott voltak a vállalat dolgozói, az üzem építői, ott volt dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese, Sós Ferenc, a járási pártbizottság titkára, Bálint Imre. a járási hivatal elnöke. Kárpáti József, a városi tanács elnöke. Az ünnepséget Zsarnai Béla, a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat igazgatója nyitotta meg. az üzemet dr. BerecZki Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese adta át. Elismeréssel szólt arról, hogy az építkezés másfél év alatt elkészült. Hangsúlyozta: ahhoz, hogy a város és a környék kenyér- és péksütemény-ellátása mindenki megelégedésére javuljon. a korszerű új üzem birtokában is szükség van az érdekelt szervek — a Ga- boniafongalmi és. Malomipari, Sütőipari Vállalat és -a kereskedelem — további jó egy ü ttm üköd ésére. Cegléd—Szeged Automatizált vasútvonal Oroszvári László, a MÁV vezérigazgatóhelyettese tegnap a kiskunfélegyházi állomáson rendezett ünnepségen átadta rendeltetésének a Cegléd—Szeged közötti automatizált vasútvonalat. A száztizennyolc kilométeres pályaszakasz korszerűsítésére az elmúlt tíz évben százötvennyolc millió forintot fordított a MÁV szegedi igazgatósága. A vasútvonalakat és a pályaudvarokat egyaránt korszerűsítették. Valamennyi állomáson do- mlnórenidszerű. biztosítóberendezéseket szereltek fel. A kiskunfélegyházi állomás egyébként a százötvenedik dominóremdszerrel vezérelt pályaudvar az országban. A korszerűsítés alkalmával a korábban kézzel mozgatott biztosítóberendezéseket, váltókat, nagybiztonságú, auto- miatavezérlésű készülékkel cserélték ki. ü feladatok tükrében Gátak és lehetőségek fi megye gazdasági feJlodesenek alapvető kérdéseiről 12.) a munkaerőgazdálkodás központi helyet foglal el a népgazdaságban. Hazánkban a foglalkoztatottsági szint világviszonylatban magas. A lakosságon belül az aktív keresők aránya megközelíti a 49 százalékot. Eljutottunk arra a szintre, amikor a foglalkoztatottság további növelése nem szükséges, másfelől nem is lehetséges. Az iparosodás hatására az ipari keresők aránya jelentősen emelkedett, így az ipari foglalkoztatottak arányának növelése elérte felső határát, betölti társadalmi fontosságát. Az élőmunka-ráfordítás aránya fokozatosan csökken. Amíg a negyedik ötéves tervben az összes ráfordításon belül 34 százalékot jelentett, addig az ötödik ötéves tervidőszakban már csak 22 százalékot képvisel. Jelentősége ríem lebecsülendő, mivel az emberi munka a termelés legfontosabb tényezője. Az ötödik ötéves tervben már csak minimális dolgozó létszám-emelkedésre számíthatunk, népgazdasági méretekben várhatóan kb. 60 ezerre. Ágazatonként a következő változás valószínűsíthető: 1. Az iparban lényegében változatlan létszámmal kell megvalósítani a termelés növelését ; 2. kismértékben bővülhet a keresők száma az építőiparban és a közlekedésben: 3. a mezőgazdaságban mintegy 120—130 ezerrel csökkenhet a keresők száma; 4. a lakosság ellátásának bővítése és a szolgáltatások minőségének javítása érdekében elég jelentős létszám-emelkedés várható a kereskedelemben, az egészségügyi és kulturális ágazatokban. Megyénkben is hasonló a helyzet, mert beszűkültek munkaerő-tartalékaink. A következő öt évben megyénk lakóiból a kereső tevékenységet folytatók száma előreláthatólag mindössze ötezerrel emelkedik. Ettől valamelyest jobban bővül a megye szocialista szektorában foglalkoztatottak köre, a növekmény 10 ezer főre becsülhető. Az országostól némileg eltérően Szolnok megyében az iparban még látunk lehetőséget a létszám emelésére, jóllehet az előző tervidőszakinál sokkal korlátozottabb mértékben. 1971—75 között az iparban foglalkoztatottak száma több mint 10 ezerrel nőtt — ezzel szemben 1976—80 között már csak 3—4 ezer új ipari mukahely kialakítása várható. Éppen ezért korábbi ipartelepítési elképzeléseket is felül kell vizsgálni és rendkívül megfontolt és körültekintő, a megye ipari szekezetébe beilleszthető iparfejlesztési politikát kell követnünk. Mindinkább a munkaerőszűkösség irányába haladunk tehát (érezhető ez a 60-as évek közepétől), ugyanakkor a fejlesztési módszereink csak késlekedve és nem kellő mértékben alkalmazkodtak ehhez a tendenciához. Nem fordítottunk kellő energiát gazdaságfejlesztésünkben a munkaerő-megtakarítást segítő fejlesztő politikára. A jövőben feltétlenül ezt az irányt kell követni. Az előző tervidőszak alaitt a munkatermelékenység évente 6 százalékkal emelkedett, ugyanakkor az egy foglalkoztatottra jutó állóeszközök érteke 7 (százalékkal bővült. Megyénkben sem lehetünk elégedettek a munkatermelékenység növekedési ütemével. Kiváltképp vonatkozik ez az iparra, ahol a negyedik ötéves terv alatt a termelésgyarapodásnak csupán 45 százalékát értük el a termelékenység javításával. Nyilvánvaló, hogy a továbbiakban dinamikusabb fejlődést kell megvalósítanunk, ha a termelést az előirányzatnak megfelelően akarjuk bővíteni. Cél, hogy az ipari termelésnövekménynek kb 80 százalékát az élőmunka hatásfokának emelésével biztosítsuk. Az összes munkaráfordítás az eddigi időszakban folyamatosan növekedett, mértéke azonban hullámzott, és változott a befolyásoló tényezők szerepe is. Népgazdaságunkban a harmadik ötéves tervidőszakban 10,2 százalékkal, a negyedikben 9J százalékkal növekedett a munkaráfordítás, és a mostani terv szerint már csak 7,1 százalékos emelkedés várható. méltó tapasztalat, hogy a munkaráfordítások növeke. désének jelentős és fokozatosan növekvő hányadát a szakképzettség (felső-, közép- és szakmunkás képzettséggel rendelkezők arányának) emelkedése eredményezi. Amíg a harmadik ötéves tervidőszakban — becslés szerint — a munkaráfordítás növekmény 50 százaléka származott a szakképzettség emelkedéséből, addig az ötödik ötéves tervidőszakban várhatóan 75—80 lesiz ez az arány. Megfordítva ez azt jelenti, hogy. a következő években a foglalkoztatottak számának növekedése szerényebb mértékben járul hozzá a munkaráfordítások, így a termelés emelkedéséhez, tehát a szakképzettség fokozása elsőrangú feladatat jelent. Az ipar munkaerőhelyzetével összefüggésben látnunk keli azt is, hogy ellentmondásos helyzet alakult ki: a munkaerő-szűkösséggel párhuzamosan belső, rejtett munfcaerőfe- lesleg van. Meglehetősen szétszórtan jelentkezik, többnyire úgy beépülve, hogy „felülről” nem bizonyítható. A vállalatok is, csak külön vizsgálattal tárhatják fel és szervezett intézkedésekkel szüntethetik meg. Erre a tünetre mutat azad- minisztáráció felduzzadása is, amelynek megfékezésére hozott a kormány intézkedéseket. Számottevő sikert a létszámstoptól csak akkor várhatunk, ha párosul a vállalatok, üzemek ésszerűbb munkaszervezésével. Jelentős munkaerőt lehet nyerni az iparban úgy is, hogy ha nagyobb lendületet kapna a nem hatékony termelés visszaszorítása. Becslések szerint így kb. 50—100 ezer munkahelyet (lehetne országosam megszüntetni. Ez persze nem kis népgazdásági befektetést igényelne, de mindenesetre célszerű egy ilyen jellegű átfogó terv kidolgozása, amely mindenképpen követendő útként áll a vállalatok előtt. Nemcsak az iparban, hanem a gazdaság egészében nehezítő (körülmény, hogy a vállalatokon, intézményeken • belüli munkaerőátcsoportosítás nehezen. vontatottan halad. Az ésszerű munkaerő-átcsoportosítás az üzem- és munka- sziervezés jelentős tartaléka. Tudomásul kell venni az üzemeknek, hogy gondjaikat elsősorban nem létszámnöveléssel oldhatják meg. Erre igen korlátozott a lehetőség megyénkben is. A meglévő létszám mellett keli a dolgozók foglalkoztatottságát úgy megszervezni, hogy a növekvő feladatok ellátására képesek legyenek. Ez pedig tervszerű, ésszerű, a termelési folyamattal ösz- szebanigolt munkaerőgazdálkodóst követel. Sürgető feladat a megfelelő számú és összetételű , szakembergárda (kialakítása. A vállalatok, munkahelyek nie csak az oktatási intézményekre várjanak, hogy majd azok igényeiknek megfelelő szakembereket képeznek ki, hanem tegyenek ők is erőfeszítéseket a szakemberképzés és továbbképzés érdekében. Ösztönözzék dolgozóikat a szakképzettség megszerzésére, illetve korszerűsítésére. Teremtsék meg az ehhez szükséges feltételeket. Az ilyen célra fordított kiadások kamatostól megtérülnek és a legkevésbé sem kockázatosaik. Nem lehet közömbös egyetlen termelőegységnek sem, hogy milyen a dolgozó kollektívája, hogy milyen törzsgárdával rendelkezik. Egyetlen vállalat sem engedheti meg magáinak, hogy átjáró- házzá váljék, a dolgozói kibe járjanak a kapun. Hogy alig (vagy egyáltalán nem) sajátították el, gyakorolták be a munkát, máris új dolgozót kell a helyére felvenni. A munkaerővándorlás jelentős plusz terhet ró népgazdaságunkra és a vállalatokra egyaránt. Minimálisra kell tehát a fluktuációt szűkíteni. Nem lehet azokkal egyetérteni, akik a mumkaerőcsábítást, a magasabb béreket, jövedelmeket jelölik meg a fluktuáció okaként. Előfordul ilyen is, de nem tömeges méretekben. Tény, hogy a bérekben még elég számottevőnek mondható különbségek vannak, de csak emiatt évente több ezer ember nem változtatna (nem változtathatna !) munkahelyet. (Nem lenne hova menni!) Ha csak ez lenne az oka, gyorsabb lenne a keresetek közötti különbségek mérséklődési folyamata. Most is tisztán kell látni. Nevezetesen, hogy a munka- feltételekben, a munkahelyi légkörben, az üzemi demokrácia színvonalában is jelentékeny eltérések mutatkoznak. Az ilyen különbségek mérséklése legalább olyan, vagy még fontosabb, mint az Országos Szakmai Bértáblázat következetes bevezetése, illetve alkalmazása. Nerrí véletlenül utalok erre ! Közgazdasági környezet ember nélkül hogyan létezik? Hiszen az ember végzi szervezi, irányítja a munkát, amit szükségleteink kielégítése érdekében fejt ki. Egyetlen emfoer számára sem mindegy az, hogy milyen körülmények, feltételek között alkot, dolgozik. gazdálkodással ösz- szefüggés- is gondolni (kell, ebben is a korszerűsítés felé kell haladni, azaz jobban érvényesíteni keli a munka szerinti elosztás elvét. Nevezetesen, hogy mindenki a végzett munkája minőségének és mennyiségének arányéiban részesüljön a megtermelt javakból. Kiterjedtebben. szükséges ezért alkalmazni a teljesítménytől függő bérezést, a teljesítmény- normák rendszeres karbantartásával fokozni kell ösztönző, serkentő szerepüket. A jó norma azonban csak akkor hatásos, ha a munka jól szervezett, folyamatos. Fontos előfeltétele ez a munkafegyelemnek is. (Folytatjuk) ANDRIKÓ MIKLÖS Napjainkban Figyelemre munkaerőben a bérezésre
